http://spiralklub.blogspot.com
Itt játszom nov. 27. szombaton 21.00h-tól.
Gyertek, nézzük meg a helyet együtt, mert valszeg januártól rendszeresen járhatunk oda!
"Megtalálsz minket Szentendrén, a Dunakanyar körút - Paprikabíró utca találkozásánál. Könnyen megközelíthető a Szentendrei Hév végállomásától. A Dunakanyar körút mentén a hévtől 450 méterre található, a nagy parkoló után, különálló épületben. A képen látható a legrövidebb útvonal. Aki szebb úton szeretne jönni, a patak és a Paprikabíró utca érintésével betekinthet Szentendre varázslatos belvárosába.
Írj nekünk levelet! Email
Hívj telefonon! +36305586615
Megtalálsz minket a közösségi oldalakon is!"
-----------
Buddhista tanmese
Az istenek megteremtették a világot, már csak az volt hátra, hogy az
erőt is belehelyezzék.
Tanakodtak hová tegyék, hogy az ember meg ne találja. Egyikőjük azt
mondta: Tegyük a föld alá. Az nem jó, mondta egy bölcsebb isten, mert
az ember előbb utóbb feltúrja a földet és megtalálja, tegyük a hegy
tetejére.
Végül a legbölcsebb legöregebb isten szólalt meg: Nem tehetjük a hegy
tetejére, az ember előbb utóbb megmássza a hegyeket.
Tegyük magába az emberbe, ott sose fogja keresni.
---------
Egy anya elvitte Mahatma Gandhihoz a kisfiát. Így könyörgött: - Kérlek
Mahatma, mondd meg a fiamnak, hogy ne egyen cukrot. Gandhi egy
pillanatra megállt, aztán azt mondta: - Két hét múlva hozd vissza a
fiadat. - A meglepett asszony megköszönte a dolgot és azt mondta, így
is fog tenni. Két héttel később az asszony visszatért a fiával. Gandhi
a gyerek szemébe nézett és azt mondta: - Ne egyél cukrot! Hálásan, de
meghökkenve kérdezte meg a nő: - Miért mondtad azt, hogy két hét múlva
hozzam vissza? Akkor is megmondhattad volna neki ugyanezt. Gandhi azt
válaszolta: - Két héttel ezelőtt még én is ettem cukrot.
---------
Történt egyszer, hogy egy indián sétált egy nagy amerikai városban a
nem indián barátjával. A New York-i Times Square környékén jártak.
Éppen csúcsidő volt, tehát sokan nyüzsögtek az utcákon. Az autósok
nyomták a dudákat, a taxisok csikorogva fordultak be az utcasarkokon,
a város zaja szinte süketítő volt. Egyszer csak megszólalt az indián:
- Hallok egy tücsköt.
- Az nem lehet - mondta a barátja. - Ekkora zajban hogy lehetne
meghallani egy tücsköt?
- Biztos vagyok benne, hallottam egy tücsköt!
- Ez őrültség! - mondta a barátja.
Az indián viszont egy kis ideig türelmesen figyelt, majd elindult az
utca másik oldalára, ahol néhány bokor nőtt. Az ágak között megtalálta
a tücsköt. A barátja álla leesett.
- Ez lehetetlen! Neked természetfölötti hallásod van.
- Nem - válaszolt a bennszülött -, az én fülem semmiben sem különbözik
a tiédtől. A dolog csak azon múlik, hogy mire figyelsz jobban.
- Ez lehetetlen, én soha nem hallanék meg egy tücsköt ekkora zajban!
- Nem, az egész csak azon múlik, hogy mi a legfontosabb neked.
Figyelj! Bemutatom.
Az indián kivett a zsebéből néhány érmét, majd a földre ejtette őket.
Harmincméteres körzetben mindenki megfordult, hogy vajon az érme, ami
leesett, nem az övék-e.
- Látod már, mire gondoltam? Az egész csak azon múlik, hogy mi az, ami
fontos számodra.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése