Záró megjegyzések a négy „szkíta lecke” után
Csak remélni tudjuk, hogy a dr. Detre Csaba nevével jelzett Hun szavak, szövegek c. dokumentum, és eme újabb - az Askatan lezukuna - hamarosan elfoglalhatja méltó helyét a magyar nemzet szellemi életében. Akik megízlelték a hun és szkíta nyelv különös zamatát, nem folyamodnak a nyelvtudósokhoz, nem várnak rájuk, hanem fogyasztják saját ízlésük szerint. Elsődlegesen a magyar ember örömével vesszük szellemi birtokunkba a nyelvi emlékeket, hiszen az ősmagyar korból eleddig csak ’szórványaink’ voltak. Ha a dokumentumok ’hunnak’ vagy ’szkítának’ vallott nyelvi leletei megjelennek majd (mert meg fognak jelenni!), és kiállják a tudományos vizsgálatok próbáit (ki fogják állni!), ez a magyar nemzet őstörténetének sok kérdését eldönti, igazságot és utólagos elégtételt szolgáltatván mindazoknak, akik mindig kiálltak a szkíta – hun - magyar nemzeti azonosság mellett, az ezzel járó kockázatokat is vállalva. Szomorú állapotok: a magyar nyelvtudomány őrei ma az ősmagyar nyelvtől és a tudománytól védik állásaikat, amikor kijelentik, hogy „a magyar nyelvtörténetnek nincs tudomása hun szavak létezéséről”.
A szkíta nyelvleckék közlője, forrása kezdetben ismeretlen volt számomra. Többszörös közvetítés révén bukkantam rá az anyagra. Mivel utalás történik benne Kirkukra, úgy véltem, Irakból származik, és forrása ugyanaz, mint a hun nyelvé, de erre semmiféle bizonyító támpontom nem volt. Ezt pusztán a nyelvi elemek hun (és ősmagyar) jellege valószínűsítette. Csak kezdett derengeni valami jéghegy-féle, amikor Detre Csaba közölte velem, hogy a hun nyelv „csak a jéghegy csúcsa”. Folytathattam a szkíta-oldalak bővítését…
A hun és ősmagyar nyelvi párhuzamok feltüntetése korántsem jelenti azt, hogy az összehasonlító nyelvészet módszereivel hiánytalanul feltárom a nyelvészeti lehetőségeket, csupán kimondom a közszemmel is látható igazság egy részét. Megerősítem ezzel a magyar közvélekedésből ismert fő tételt: a magyaroknak közük van a hunokhoz, és a szkítákhoz is. A bizonyítékok elégségesek annak kimondásához is, hogy - a hun nyelvhez hasonlóan - a szkíta nyelv is a magyar nyelv ősének tekinthető. Egyszerűbben mondva: a szkíta, a hun és magyar nyelv azonos, csak az idő és a társadalmi különbségek választják el egymástól használóit. Különösen röstellni kell, hogy a történelmi testvér-nép, az örménység nyelvére nem terjed ki az írás. Azt azért gyorsan leírom: közel ezer szavunk és sok nyelvtani elem közös a két nyelvben. Hamarosan frissítésre szorul a munkám: az örmény nyelvi párhuzamok pótlásával elkezdem az adósság legalább részbeni törlesztését.
Az áttekintett szövegeket értelmezéssel, a szavakat megjegyzésekkel láttam el, ezzel azonban nem akarom azt a látszatot kelteni, mintha munkám megfelelne bármely szintű nyelvészi igénynek, amely egy nyelvtudományi munkával szemben támasztható. Szeretném ezzel a beismeréssel megelőzni azt a durva, elutasító támadást, amely bizonyos akadémista nyelvészektől érhet – amint arra már a hun nyelv kapcsán példát is szolgáltattak. Megjegyzéseim impulzusok, melyek vitára vagy kiegészítésre biztatnak. Kérem az olvasó, érdeklődő Barátot, fűzzön megjegyzéseket az eredeti anyaghoz vagy az eddigi megjegyzésekhez, és a kiegészített változatból küldjön számomra is, és tovább – másoknak is. Az eredeti anyagközlés jelen „feldolgozását” egy csoportmunka nyitányának tekintem, amellyel megkezdjük ősmagyar nyelvünk visszafogadását és megismerését. Ezennel felhívom a magyar nyelv szerelmeseit e különös élményekkel biztató találkozásra. Eddig „csak” ízelítő volt, de a nem messzi távolban fölsejlik egy igazi csodás randevú! De meg tudunk-e majd szólalni?
Mert a szkíta és hun nyelvi kincseknek lehet mondanivalójuk még az összehasonlító nyelvtörténeti feltárás, a születési körülmények, a szóba jöhető idegen- és rokonnyelvi hatások számbavétele, szóval a tudományos feldolgozás előtt is. Anyanyelvünk szerelmesei, érdeklődő nyelvbúvárok fürkészhetik titkukat, ízlelgethetik zamatát. Mert a magyar-ős nyelvek sok töprengő gyönyörködéshez adnak lehetőséget, kínálják a csalogató élményt. Az emberi tudás ősi réttegeit tárja fel. Tavaszillatot, erdőzúgást, „méneseknek nyargaló futását”hozza a szél a messzi időtávolból…
Megjegyzéseimet a // kettős ferde vonallal választom el az eredeti szóközléstől és fordításától, ez utóbbiak változatlan hagyásával. Kérem a „baráti közlés” címzettjét-vevőjét, bocsássa gondolatait a szkíta nyelv hömpölygésébe, hogy majd végleges medret vájjon folyama nemzetünk megújuló szellemi mezejében.
Szelek hava, 2007, amikor néhány órával vagyunk túl a Feltámadás ünnepén.
Köszönet-nyilvánítás
A 4. Negyedik leckét utólag kapcsolom az előbbi háromhoz. Ezt villanypostán kaptam néhány napja, személyesen dr. Detre Csabától. Köszönet érte, és köszönöm Neki utólag az előbbi leckéket is, amelyek eljutottak hozzám, ismeretlen úton. Egyúttal köszönet az összegyűjtött és Általa nyilvánosságra hozott minden szkíta és hun nyelvi anyagért. Detre Csabán keresztül ugyanekkor örök hálával tartozunk az ÖRMÉNY NEMZETNEK, a lejegyzett, megőrzött, és közreadott (s közreadandó) ősmagyar nyelvi dokumentumokért.
Gyöngyös, 2007, szeptember 13-án.
Perkupai Pető Imre.
II. DOKUMENTUM
DLIMILD ASAR
GYÉMÁNT VILÁG
1. töredék:
…Ghereghum hen mag jerev hüvsza mün vünta (,)
…Geregünkön (1) nagy erő össze mind vonva,
Maid menkhit houta igeji szava veilborütutta (.)
Majd bensőnk onnan az égi szózat elborította.
Donud ai Cerned hot Theghtul helalumanta (.)
Donud és Cerned ott a helytől elálomultak (2).
Üjkh askataji hodunekh phej –zenkh elüna (.)
Ők, askaták hadának fej-vezéri (3) lévén.
Askata-unta zenkh hot amenawriselb hodu (,)
Askata-unta zeng ott: a mendnél frissebb (4) hadunk,
Hout’ amenasaret müntegh hodatin hatna (.)
Az mind sárvilágot menten (5) hódoltathatna,
Megh amenawrisedet idzs kezibeh hüvsza vontün
Míg ha mind a friss (6) erőt egy kezibe összevontan,
Hout amenasaret mogalun biratatta (.)
Hogyha mind a sárvilágot (7) magasan bírattatta.
Idün amenaklüntildneil magelb wriw idzs thegum vünta (.)
Midőn mind előbbinél nagyobb erőt egy helyre vontan,
Askataji birumnekh hatildumeth gatnilumatiszün (,)
A szkítai birtoknak hatókörét gáttalanná teszen,
Hot birumnekh hatildumajeth amenasarum altena (.)
Hogy birodalom hatalmát az egész világra rátenné.
Eitutantün Donud ai Cerned Gheregh-beh b (w?) entakh (,)
Ezután tőn Donud és Cerned: Geregbe mentek,
Ais mag tesi iptibhel ojt gali-feni feldet vüjszahaldutta (.)
És nagy tűz liblobbal (8) azt a nagy fényű földet visszaholdotta.
2. töredék:
Ghereghit aszdikhkütüv(f?)e sat bendün rrhoghanta
A Gereg itt csillagkötve (9) szállt, perdült rohanva
Itidün Donudnekh ai Cernednekh sogh idzipid helle illanta (.)
Midőn Donudnak ám s Cernednek csak icipici (10) pillanat illant.
Megh üjnekh sogh idzipid (,) maratuttanekh satszah or mogulta (.)
Míg nekik csak pillanat, maradottaknak sokszáz év nagyult.
Ktüdit genümentekh meg juvana szumagha asarnekh vera (,)
Mindketten látni mentek ez egyre csodálatosabb világba,
Hout üwene szümenekh juvana ker beroszildumthegumassza
Hogy ott az ő szemüknek fokozottan a táj magát felmutassa:
Hoszthegh amendekh limildanta (,) iget, jaghekhet ai feldet (,)
A hely mindent villogtatott, az eget, hegyeket és földet,
Ais amena vedet minta volgaghekhet ai tavekhet isa limilekh atvedusszat (.)
És minden vizeket, mint a folyamokat és tavakat is a csillogás átitatta. (11).
Hiszt tengerekhum volasszankh ne vede (,) isa hoszt fenichümild volte (.)
Hisz tengerekben nem létezhetett víz, bizony ott fényitalok voltak.
Limiledum jaghildekh ise seikildekh ai madüjawrekh dlimildic vodnekh (,)
Villogásban a nagy hegyek és a síkságok is; a nagyjárók (12) gyémántból vagynak,
Pheidilegh madüjawrekhum gali dlimildekh limilnakh (.)
Főleg a nagyjárókban óriás gyémántok villognak.
Igeji hen sat hezer fenisi aszdikh limilnaj, milikh küsztün
Az égen fenn sok ezer fényesség izzik (13) villog, melyek közül
Ktü hezer feniselb mint münasarnekh amena feinisi aszdikh Zoud (-) et.
Kettő ezerszer fényesebb, mint világunk legfénylőbb csillaga: Zoud- ez (14).
Seikildekh hen feni bajeghekh uggarenkh aite libekeghum feni martikh illanekh (.)
Síkságokon fénylő borjúkák (15) ugrálnak, ott a levegőben fény madarak villannak (16).
Veigün ravatum ktü napi onti fenüjet
Végül: a zeniten (17) két nap is ontja fényét.
Ais hoszt alluta idzsitalegh pekté szá.
És ott állott, egyedileg, a FEKETE SZÁJ (18).
* // Phekté szá (h) amenasar oszti napiji klünte.
Fekete száj: a világ, az a napitól (19) külön.
Phekté szá (h) tum napiji volgum terekitüntane.
Fekete száj: ott, nap folyama nem terjed ki ide.
Phekté szá (h) napijic vüne.
Fekte száj: nem napból (20) jőve.
Phekté szá (h) tum amena iniesztünta.
Fekete szájban minden enyész, tűnik.
Phekté szá (h) mogün hoszt hüvszasar tum amenü ogünhot.
Fekte száj, maga a visszavilág, ottan minden ugyanaz.
Tum ne letünda istum (,)
Nem létezik ott isten (21),
ne letünda veni aisün,
nemlétező ott a fény se,
ne letünda akhtum.
nem létezik okság.//
Mi amendat etanta ai nemandet kekübanta.
Ami mindent beevett, aj, de semmit sem kiköpött (22).
Sogh Donud ai Cerned volte kekübata.
Csak Donud és Cerned volt az a kivetett (23).
2/B. töredék:
Mogur holgunta Donudet ai Cernedet (,) hote ktü napit eraszümtesse (,)
Nagyúr meghallgatta Donudot és Cernedet, hogy a két napú érát megszüntesse,
aite houvre idzsildit ais suchet hegaratüssze (.)
oda újra (24) egyetlent, és a szentet kegyesítse (25).
Ekmadiata jebolünum gemodüssze.
Megnövelje méltóságban, kiteljesítse.
Sat lagin bit sat wraw asaret bitüssze.
A világot száz rossz: száz hosszú bot üsse (23).
(Megjegyzés: nem lehetünk biztosak abban, hogy a három mondat értelmileg összefügg. D. Cs.
front.jpg)
