z s e l e n s z k y: 01. Haladj sorrendben! Ez a 110

Hangsúlyozom, nem megölte a kígyót, hanem kicselezte. Ennek módját nem illik elárulni, mert ez mindenkinek a saját feladata, amennyiben természetesen úgy vesszük, hogy a történet rólunk is beszél. A folytatás sem fenékig tejföl, ugyanis még hátra volt a hazaút, és ne feledjük, hősünk idefelé sem remekelt rajta. Amitől tartottunk, kis híján be is következett, szerencsére ismét segített az ég. Amikor az észvesztő forgatagban már majdnem újra elgyengült, a gyöngyöt majdnem eladta, elcserélte, elveszítette, vagy épp nem hagyta ellopni, elébe mentek, és megint emlékeztették. Elé vitték égi köntösét, átöltöztették, és haza kísérték Őt a valódi otthonába. Volt is nagy öröm a mennyben, hogy aki oda tartozott, hazatért. A Parakléta, szíve-felgyúltan tért meg égi eklézsiájához. Aki nem hiszi, járjon utána; és tényleg utána jár, hiszen itt kérem szépen, mirólunk mesélnek. Mi vagyunk a főhős, és ez a mi elveszésünk, kerülésünk, és megkerülésünk története. A történet régi, de nem olyan régi, hogy teljes legyen. Hogy mondjam el… volt egy régebbi is, és lesz egy ugyanolyan, mint a régebbi volt. Ez, az ős-új változat bizony folytatódik. Azzal folytatódik, hogy a hősünk elkezdi furcsán érezni magát a mennyekben, mert megsajnálja a földieket. Úgy dönt, hogy megint álruhát ölt, és közéjük megy, hogy emlékeztesse Őket a valóságra, hogy haza hívja Őket a mennyországba, ahol lényegükben összetartoznak. Lemegy, gúnyolják, üldözik, kinevetik, ellehetetlenítik, és kivégzik. Amíg azonban működnie sikerül, olyan leveleket ír, amilyet Neki írtak otthonról, amikor eltévedt. Hagyományoz, örökít, felmutat és hazatér. Hagyatéka nyomán egyre többen ébrednek rá, hogy lényegükben az égi család a közös családjuk. Szívükben összetartoznak, bölcsességükben gondoskodnak, a gyöngyük szeretetben Nappá gyúl, és világolnak. Itt a vége, fuss el véle? Nem; ez csak a kezdete.

Sabaoth népe a Sab folyónál, akik sabiroknak nevezték magukat; fogadta meg, hogy az eredendő bölcsesség tudásban őrzője lesz, míg le nem zajlik a teljes leépülés. A Sab folyó melletti kőváros neve a sabir nép Köve, Sabaoth ékköve, a zab helye, árpa, tönköly, zab termőhelye a jó folyó mellett, jelentésekkel bírt. A romlás küszöbén itt élt az első örökítő véntanács. A többi történelem. Ez az eredendően, égi szabadsággal bíró nép, amely földi bíra-nép a kezdetektől, ma is leszármazottaiban, és szellemi örököseiben él tovább. Az általa, és királyai/királynői, valamint arany-, és napemberei által a mai napig és tovább, az újabb felemelkedésig, vagy végső kipusztulásig átörökített tudás a magja minden azóta fennmaradt, vagy elferdült irányzatnak. A krisztusi tanítás, a buddhai tanítás, a mánii tanítás, a kristosi-királyi tanítás, a népi bölcsesség arról beszél, hogyan ismerheti fel a Világosságot, Életet, bölcsességet, szeretetet a tökéletlenségbe züllött, az elme tébolyába veszett lény. Aki felismeri a Világosságot, Életet, bölcsességet, szeretetet, az elméből a lélek valóságára megmenekülhet. Megmenekülhet és segíthet másoknak abban, hogy magukat Ők is megmenthessék.

Smirna, ha hallanátok az angyalotokat! Azt hallanátok: ne az emberen verjétek el a nem az embertől eredő rosszat! Ne az embert büntessétek, hanem a tévedésétől segítsétek megszabadulni! Gondoskodók legyetek, de ne nyápicok! Erőtökben legyetek kedvesek, nagyságotokban legyetek szerények, és ne gyengeségetekben! Erőtökben legyetek kedvesek, nagyságotokban legyetek szerények, és ne gyengeségetekben!

Athanor – kemence

- Nekilátó, vagyis gyakorlat –

A finom maga süllyedt a durvába; a könnyű maga kötött meg nehézzé. A lény bejárja útját a mélységben, de profundis, a mélységből saját akaratából és igyekezetével fog kijutni. Eljut a kegyelemig, és átadja magát eredetének. Melyek a főbb állomásai az útnak, amelyen akarattal, igyekezettel elindulhatunk, és szeretettel, elengedéssel haladhatunk az Eredetig? A már említett Sab hagyomány a következő fő állomásokat határozta meg:

FEKETE műveletek / nigredo

- különbségtevés, elválasztás, elszigetelődés - separatio / Merkur - kosszarvval ábrázolva

- oldás – solutio / Hold

- temettetés, alászállás - putrefactio

- visszavezetés, visszacsatolás - reductio / caput corvis / Vénusz

FEHÉR művelet / albedo / columba

- sárgítás, savanyítás - citrinatio a szellem tejével, csillaghúggyal / Jupiter

PIROS műveletek / rubedo, sicham

- hevítés – calcinatio / Mars

- megszilárdítás, biztosság, azonosulás - coagulatio / cauda pavonis/ Szaturnusz

Holló, galamb, páva? Fekete, fehér, piros? Tessék szótárazni, magad előtt felfedni, feltárni az elhangzottakat! Biztatlak, e vázlat felsorolása alapján értelmezd, és egészítsd ki saját magad számára a három hegyes, váras, gazdás történetemet! Emlékszel a kakasos-kígyós versre? Az elsődleges erő a prima materia: erő, szubsztancia, a királykígyó tojásának a szike, melyet egy kakas tojik, és egy kígyó költ ki… ebből lesz a sicham… az égi párral egyesült, égi köntösét újra magára öltött szikember… romlatlan ember. Szikembrio. Gyöngyök a sárkányok karmai közt, barlangokban, szívben. Milyen szép jelképek, mennyi megfejteni való!

Ott van még a materia benedicta: az átszellemített, lelkesített anyag is. Mennyi saját magunk számára lefordítani, adaptálni, és alkalmazni való!

- száraz út / apophatic theology: Isten mindenben… mindent visszaemel Istenbe / bölcsesség

- nedves út / cataphatic theology: Isten semmiben… istenszomj / hit

Hit. Intézményes vallások. Sóhaj. Ismerem a beszédüket, gondolkodásmódjukat; öröm, hogy abban, amiben hisznek, benne van a lényeg, de szomorúság, hogy olyan sallang-körítésbe fullad, hogy már észre sem veszik benne azt! Ami a legrosszabb, hogy meggátolnak ugyanebben másokat is. Elvesztek a részletekben. Csak addig jutottak, hogy magukat egy, a politika által felhasználható masszává tudták pépesíteni. Nem mások, mint a fegyver a készakarva ártó intelligencia kezében. A híveik pedig a feláldozhatók: a leírható, szükséges veszteség.

A minőségileg több elfogadja, és szereti, tiszteli a minőségileg kevesebbet; csak a minőségileg kevés nem érti, nem tiszteli, nem szereti a minőségileg többet; és nem csak a többet. Aki igazán szeret, az álmában is szeret. Csak a szerelmetes szeretet vált meg a haláltól, a fekete világtól. A szeretet megmutatja: nincs halál, és csak örök jelen van. Az idő illúzió. A fénysebesség meghaladható, minden fénnyé alakul, a fény Világossággá alakul; a Világosság Élet: Egy. A kísérleti fizika úgy vezethetné végig: testi létünk állóhullám betáplálással. Ha megszűnik a betáplálás megszűnik az állóhullám részünk. A lét értelme, hogy nagyobb részben olyanná legyünk, ami nem szűnik meg. Ennek az útja, hogy ne csak állóhullám részünk legyen, ne csak tranzverzális, hanem longitudinális, skalár/spin „hullám” részünk is… majd azonosuljunk, kiteljesedjünk Eggyé… aki/ami az örök, végtelen, Eredet, a betápláló! Emlékezzünk az előbbi történetből az égi köntösre, a sólymos levélre!

Fizikai-testek, élet-, asztrális-, gondolat-testek is vagyunk. Három testi, három lelki, három szellemi és az Egy. Létezés-szirmok, létezés-hagyma, létezés-szférák. Befelé, fölfelé finomodó, és legbelül teljes világunk ez, és mi is ez a világ vagyunk. Nehéz a nehézségből a finomba emelkedni? Nem az Egy büntet! Mi magunkat. Ehhez asszisztálnak az őrzők. Az emberi lét: a hétpróba. A kísértés: Élet helyett a gazdaság, Világosság helyett a tv, teljesség helyett a hatalom, a hírnév, a siker, a győzelem, az égi feladat helyett a kényelem. Kezdd el megtartani, és gyarapítani mindazon részedet, amid az Egyből „maradt”, ami Őhozzá tartozik! Ha tudsz, légy teljességgel azzá! Ne maradjon benned semmi, ami nem közvetlenül az Egyben rezeg, és nem rezeg! Kulcs: a mérték. Nem a legbonyolultabb lehetséges, hanem a legkevesebb szükséges. Nem a sok, nem a kevés, hanem a méltó élethez elég. Nem a feltűnés, hanem a szépség. Nem a különlegesség, hanem az egészség szerénysége. Nem a győzelem, hanem a lelki erőben való szelíd gondoskodás. Nem az erőkkel variálás, bűvészkedés, hanem azok magunkban egyesítése. Nem a minőségekkel való variálás és varázslás, hanem azok magunkban eggyé minősítése a helyes út. Ismerd meg az elemeket! Ismerd fel a dolgokban az elemeket! Lásd meg magadban az elemeket!

Tűz: elektromágneses kölcsönhatás – a fém a tűzhöz tartozik, van, ahol külön elemnek vették, mi nem vesszük annak.

Föld: erős kölcsönhatás.

Levegő: gravitációs kölcsönhatás.

Víz: radioaktív bomlás, oldódás, párolgás.

Az ötödik elem a szerelmetesség: egyesít, teljesíti az elemeket. Mondhatnám: a szerelmetesség nem ellensúlyozza, nem kioltja, nem legyőzi, nem variálja, nem keveri, hanem feloldva eggyé minősíti mindezeket. Ha variálná, akkor kémia, fizika és biológia maradna. Ha feloldva eggyé minősíti, akkor lelki-szellemi arannyá minősülnek bennünk, akkor lelki-szellemi Nappá gyúlnak fel bennünk. Vigyázat! Aki nem viszi végig, ne kotnyeleskedjen, mert bajt okozhat! A szerelmetesség a tűz, és Te vagy a kemence... az Athanor.

Sűrű lényegében: lineáris, kezdet, vég. Az entrópiában: ciklikus – tömeg görbít teret, történeti – szervetlen, „nem hagyomány”. Teremtett rendezetlenség: entrópia, bomlás, szétesés, éhség, szomjúság, hiány.
Legvégső lényegében örök, kozmikus, szerves hagyomány. Teremtetlen lényeg: Élet, Világosság, Egy.

Ne a rosszat akard jobban csinálni… ne az ellened támadtak hibái emésszenek, hanem a saját erényeidet pallérozd! A kereszténység nem mint vallás, hanem mint hagyomány, amely az alapállapot idézője, segítene ebben! Vallás-függetlenül!

Melyek a kezdő „nekilátó” műveletek?

A szavak valódi jelentésének magunkban visszaállítása, a méltó gondolat, a méltó beszéd, a méltó tett. Az erényt a társadalom perifériájáról a középpontjába emeljük. A lélek anyagba börtönzése helyett elkezdjük az anyagot átszellemíteni, átlelkesíteni. Elméből a lélekbe helyeződünk. Ennek a fő „nekilátó” műveletei a rácsodálkozó, gyönyörködő költészet-állapot, a benső párbeszéd mantrával, vagy csak úgy felfüggesztése, az elme képeinek, hangjainak elengedése és a lélek általi látás. Könnyűnek tűnnek? Tudsz-e egy hétig egy szót sem szólni? Tudsz-e szavak, benső beszéd nélkül gondolkodni? Ha a szavakat elhagytad, vajon a képek, amelyek benned felsejlenek, az elméd szüleményei, vagy a Való látása? Ha hangot hallasz, amely hozzád beszél, vajon csak az elméd hazugsága, vagy a lélek segedelme? Meg tudod-e különböztetni a káprázatot a Valótól? Ismered-e a fény és Világosság, a szó és jelentés, a lét és Élet közti különbséget? Tudsz-e nézés helyett látni, érzelmek helyett éteri szeretettel szerelmetesnek lenni? Ha lélekbe helyeződve szemlélsz, tudsz-e ezt az állapotot testben is megtartva a járólényekhez szólni, a mindennapok gondoskodó létében munkálkodni?

Tudtad, hogy akik a folyó menti iskolákat kijárták – hetet, hét-hét évenként előbbre lépve – azok a végén főpapi minőségűként kikerülve, nem templomokba mentek, hanem haza? Hazamentek, és öntöztek, trágyáztak, kapáltak, szüreteltek, háztáji munkát végeztek, emberekkel érintkeztek, egyszóval, úgy voltak, mint mielőtt elkezdték az iskolákat. A különbség az „előtte”, és az „utána” között az volt, hogy végül egy főpap minőségű lény végezte a munkákat, immár hálával, gyönyörködéssel, rácsodálkozó költészet-állapotban, magáért a tettért, és gondoskodva, szelíd, éteri szeretetben, bölcsességben. Nem dolgozott, hanem ragyogott. Nem nyűg volt számára mindez, mint másnak. Nem sietett sehová, hiszen az örökkévalóból szemlélt. Amikor letelt a „három nap egy év” – ahogyan a mese mondja – eljöttek érte, hogy felkérjék, és elvigyék olyan posztokon működni, amelyeken csak Ő tudott a leghasznosabb, legragyogóbb lenni, és beállítottak a helyére valakit, aki pedig csak azon a poszton tudott.

Mit hiszel, édes Smirna? Számára a világ változott meg? Bizony, nem a világ változott meg, hanem e főpap minőségű lény látta azt teljességében. Milyen csoda ez, hiszen, milliók akarták, akarják a világot megváltoztatni, és az nem változik meg; amikor pedig egy emberi lény magát egész Valóvá engedi változni, és a világot teljes pompájában kezdi látni, csodálni, a világ nem csak Őbenne változik meg, hanem kívüle is! A világ egy olyan gyermek, aki példától válik jóvá, nem fenyítéstől vagy szabályoktól. Emelkedjetek a közönyből hitbe, a hitből ismeretbe, az ismeretből tudásba, a tudásból megélt bölcsességbe, a bölcsességből látásba és a Való-azonosságba! Emelkedjetek éteri szeretetbe! E szerelmetességben, erényben, bölcsességben láthatjátok, hogy miért vagytok a Földön.

Engedjétek el magatokat, és ott teremtek, ahová illetek, ahol feladatotok van! Ha itt vagytok, e földi létben, biztosak lehettek abban, hogy ide illetek és itt van feladatotok. Tudva tudjátok, nem mutatványosnak tanultok, nem bűvészkedés, varázslás, megélhetés, út felett lebegés, kilépés, vagánykodás, különlegesség, hatalom vagy győzelem a célja az emelkedéseteknek! Nem kiválóvá, elsővé, hanem teljessé és Eggyé nevelkedtek. Nem növekedtek, hanem teljesedtek, nem gazdaggá lesztek, hanem Ti lesztek mindenné. A lét nem verseny, hanem Élet. Úgy vélhetitek, a lét értelme a létből való megszabadulás. Látva láthatjátok, hogy az Élet az. Nem kell megszabadulnotok a léttől, hogy Élet legyetek; Élet lehettek már itt a létben! Nem kell megszabadulnotok a fénytől, a sötétségtől, hogy Világosság legyetek; Világosság lehettek már a fényben, a sötétben is! Fordítsátok le ezt a többi dologra is! Az elméből lélekbe teljesedés, a Valóra ébredés értelme nem a test megszűnése vagy az anyag eltűnése. Létetek Életté egészül, elemeitek Aranynappá gyúlnak és beragyogják a lényeket. Halálminőségetek létminőséggé; létminőségetek életminőséggé válik. Ám megismétlem: erőtökben legyetek kedvesek, nagyságotokban legyetek szerények, és ne gyengeségetekben! Erőtökben legyetek kedvesek, nagyságotokban legyetek szerények, és ne gyengeségetekben! Mi is az az erő, amire gondoljatok? Aki a hazugság dolgaiban győz, de a lélek dolgaiban kárt vall, ha létezik is, halott. Aki azonban a lélek dolgaiban győzedelmes, de a hazugság dolgaiban veszít, ha meghal, is élni fog. Bizony, erő a lét dolgaiban helytállni, de az erőnek ereje az Élet dolgaiban helytállás. Aki a Valóban, és másokért, a szeretetért, a szerelemért veszíteni képes, nagyobb és erősebb, mint aki a hamisság legnehezebb versenyeit nyeri, és a tudatlanság legnagyobb erőpróbáiban kitűnik!

Elméből a lélekbe / küszöb a költészet-állapot, melléktermék pl.: a verselés, stb.

Mindenre orvosság / közös abszolútum. Minden az abszolútumában nyer értelmet. A biológia, fizika, kémia, politika, vallás, filozófia csakis az abszolútumukban nyernek értelmet; azon kívül ártanak. Mindegyiküknek azonos az abszolútuma. Ezt keressétek, és találjátok, éljétek meg!

Bölcselet ajándékba / nem elvenni a lények dolgait, hogy ezt tegyük a helyükre.

Részletekbe tébolyodás helyett Egy / a külső ferdeség a benső torzultságból születik, a külső harmónia a benső harmóniából születik.

Az elveszettekért, köztük élve, az Ő nyelvükön, az Ő borukkal, az Ő étkükkel, az Ő mocsarukban. Hogyan mondhatnátok Nekik bármit is, ha nem osztoznátok a borukon, mocsarukon, és nem osztanátok meg Velük a Tiéteket?

A Napember nem oldja meg az emberek helyett azok problémáit, hanem segíti Őket olyanná válni, akik a sajátjaikat meg tudják. Nem az embert, hanem a tévedést szünteti / magát megvilágosodásba teljesíti, és ezt követően az egyént közvetetten, gondoskodva megsegíti annak ön-megmentésében, bölcsességre jutásában. Ezzel tesz a legtöbbet a vallásosságért, a vallásért, a vallás-függetlenségben is az emberért, az emberiségért, és más lényekért.

Vallásosság? Vallás/intézmény/dogma. Megszűnik, ha minden ember Nappá lesz, de ne szűntessétek meg, míg nem magától elmarad!

Az üdv múlandó, az alapállás örök az Egyben. Az Antikrisztus a semmi, és a rá települő tömeg, amely megnyilvánulásában az intelligenciát használó, ártó éhséget tükrözi. A Krisztus az üresség, mely Élet, Világosság, végtelenség, örökkévalóság: Egy, és működésében, megnyilvánulásában ezt tükrözi. Mutassátok megnyilvánulásaitokban, hogy melyik „úrral” a szívetekben léteztek!

Méhdi szól:

Atyám Él. Anyám Sabaoth Barbelo. Aranysólyom.

Vasasztalon születtem, a Fa odvából. A világ szíve vajúdott velem. Tökből forogtam elő. Dinnyéből forogtam elő. A szőlő szeméből forogtam elő.

A világ Szabadegyházában nevelkedtem.

A világ Fehér városában tanultam.

A Szentkirályok szabadjaként szolgáltam.

Sabaoth helyén lakom.

Jánosra tekintek.

A Megtartóval szívemben járok.

A Megváltó ítéletét említem.

Anyám kegyelmét említem.

Atyám ajándékát említem, vallás-függetlenül.

Maatfias vagyok a barát.

Napos vagyok.

Láss!

A vér vonala a romlás vonala.

Smirna! Lásd a lélek vonalát!

Méh-emberek

Méhdi, magam, felmentem a Gellért-hegyre, és a Szabadság-szobornál ezeket mondtam az arra járóknak az Országház felé mutatva:

Ti, hatalmaskodók, úgy gondolkodtok, most nem tehetitek meg, hogy az országba beáramló menekülőkkel emberségesek legyetek, mert akkor kitűnne, hogy mennyire embertelenek vagytok a saját népetekkel! Azt gondoljátok, kihasználjátok a káoszt arra, hogy ne az ördögi polipkarjaitok asztal alatt matatásával foglalkozzon a nép, és ne vegye észre, hogy péppé rágjátok, majd leveit felszívjátok! Azt hirdetitek, hogy ellenség a gyámoltalan, és kegyetlenséggel menthető meg az ország. A látva látók tudják, hogy minden elveszik, ha gonoszság védi, és minden megmarad, ha szeretet. Amit kegyetlenséggel védetek meg, az elvétetik Tőletek; csak amit emberséggel, szeretettel adtok, az hagyatik meg! Ti pedig, akik tűritek a szörnyeteg tombolását, olvassátok el a feliratot, ami erre a talapzatra másodszorra íratott! „Mindazokért, akik életüket áldozták Magyarország függetlenségéért, szabadságáért, és boldogulásáért” – láthatjátok. Amikor a létrontók szabályait nagyobbra tartjátok, mint az Egy elsődleges törvényeit, akkor méltán neveztettek cinkosoknak! Mire vagytok irigyek? Csak azoknak van hazájuk, akik vannak a hazájuknak! Azt hiszitek, mert elhitetik veletek a meglopóitok, ha a perselyükbe dobtok, és megszavazzátok, elnézitek a bűneiket, akkor vagytok a hazátoknak? Azt mondjátok, ha mi elnézzük amazok bűneit, legalább a mi bűneink kisebbek lesznek, és elpalástolódnak? Nem látjátok az Egy terveit! Ördög fiak terveinek tapsoltok, koncért, és cinkosságért, büntetlenségért, kényelemért, időleges nyugalomért! Azt hiszitek így vagytok a hazátoknak? Azt hiszitek, így van hazátok? Csak az ember törvénye van a vér, és a születés jogán; az Egy törvénye a lélek, a szív jogán Él!

Azt mondjátok, nem csak menekülők jönnek, hanem új Trója leszünk, ha nem válunk érzéketlenekké. Méhdi azt feleli Nektek, ha egy ember is haraggal jön a Ti házatokba, de Ti szeretettel, étellel, itallal, jó szóval fogadjátok, meghallgatjátok a szíve bánatát, elszáll annak haragja, és reggel barátként indulhat útnak. Azonban, ha ellenségként fogadjátok, hagyjátok, és magatok is ellensége maradtok, akkor vagy megver vagy meglop vagy megmérgez vagy rombol vagy elmegy, és lesi majd az alkalmat, hogy mikor gyújtsa fel a házatokat, mikor ártson a családotoknak! Ha győztök, a lelketeket veszítitek el!

Mikor vagytok tehát a Ti hazátoknak leginkább? Bölcsességetekben, szeretetetekben, mégis erőben, határozottságban! Erőtökben legyetek kegyesek, ne gyámoltalanságotokban! Ha erőtökben határozottak, de szeretetben, gondoskodásban, bölcsességben cselekvők vagytok és tevékenyek, valamint, ha minden szabályt, amelyre esküdtetek is tiszteltek, de mindenik előtt az Egy elsődleges törvényeit veszitek, ismeritek, tisztelitek, szeretitek és tartjátok meg, akkor vagytok a hazátoknak! Ha megtartjátok a szív törvényeit, megmarad a lelketek, az ellenségből barát válik, meg is teszitek, amit megtehettek, és a hazátok is megtartatik.

A hatalmaskodók úgy gondolkodnak, most nem tehetik meg, hogy az országba beáramló menekülőkkel emberségesek legyenek, mert akkor kitűnne, hogy mennyire embertelenek a saját népükkel! Ha ingyen kegyelmet gyakorolnának, ahogyan az Egy törvénye mondja a szívben, akkor minden atyánkfia szembesülne mindazzal, amit az Egy elsődleges törvényei ellenében, és ahhoz képest tesznek az urai a néppel! Fel kell kelnetek, erőben, határozottságban, bölcsességben, és ingyen kegyelmet gyakorolni, világot gyógyítani, folyópartot erősíteni, mert az Ősökhöz, akik emlékére ez a felirat íródott, akkor lesztek méltók! Erőtökben, nem gyámoltalanságotokban és tompaságotokban! Cselekedni, de az Egy elsődleges törvényeit szívben tartva! Fellépni, de emberségben, szeretetben és példamutatásban! Akkor lesztek méltók, ha mindennek megfeleltek. Akkor marad Nektek ország, ha vagytok az országnak, és az országnak úgy vagytok, ha mindezeknek eleget tesztek! Nem az Ősök tetteinek ajnározásával tisztelitek meg azokat és mindeneket, hanem azzal, ha magatok váltok a nemzedékek tisztelendő őseivé! Nem kegyetlen, üres keménykedés, nem gyűlölködés tehet benneteket tiszteletreméltókká, hanem a bölcsességben, szeretetben, gondoskodásban való határozottság, erő és tett! A látva látók tudják, hogy minden elveszik, ha gonoszság védi, és minden megmarad, ha szeretet. Amit kegyetlenséggel védetek meg, az elvétetik Tőletek; csak amit emberséggel, szeretettel adtok, az hagyatik meg! Akármin is háborogtok kétlépésnyire ellátók; akik tízezer nemzedékig vissza és előre is látnak, íme, ennyit mondanak Nektek!

Ekkor képzeletben átöleltem a hallgatóságot, és a megilletődöttek sorai között lesétáltam a hegyről. Amikor a lentebbi barlanghoz értem, újra a mellettem járókhoz szóltam:

Bizony, aki az Egy elsődleges törvényei, az Élet, a Világosság szeretete szerint létezik, Él, és maga a forgatag közepi nyugalom, és ezt a nyugalmat a puszta jelenlétével át tudja adni a köreinek, az teszi a legtöbbet, pedig látszólag a legkevesebbet cselekszi! Ha egy szent ember lenne itt, azt mondaná, ne féljetek, ne aggodalmaskodjatok! Szeressetek és erőtökben gondoskodjatok! Lesznek azonban, akik a semmit és a mozdulatlanságot jelölik majd a megvilágosító célnak. Olyanok teszik ezt csupán, akik maguk még nem látták a láthatót és szívük nem esett meg a szenvedőkön. Mert, akiknek megesett a szívük, ha a legtisztább éberségben járnak is, elindulnak a be nem avatkozó, nem térítő, felmutató, örökítő ösvényen, hogy a szenvedőkről gondoskodjanak.

Valaha ebben a barlangban is szentek éltek. A hajnalt a benső párbeszéd felfüggesztésével, az elme káprázataiból a lélek valóságára ébredéssel kezdték, majd az embereket gondozták. Adja az Ég, hogy ismét ilyen szentek lakják!
Ti is lehettek ezek a szentek! Az elméből a lélekbe ébredve, bölcsességben, szeretetben, mindennap kiáramoltok, mint a méhek, és embert poroztok, gyűjtötök. Gyógyítani fogtok mesékkel, tettel, mosollyal. Gyógyítani fogtok erős kezekkel is és határozott cselekedetekkel is. Ha pedig a legszörnyűbb káosz kerekedik mellettetek, tűzzel, zajjal, fájdalommal, akkor is a lélek valóságában maradtok majd, és onnan szemléltek, gondoskodtok. Ha a politika uszít és ordít és mutogat, Ti rá hagyjátok az embertelenséget; míg az emberséget képviselitek! Rá hagyjátok a vihart, míg a mennyet osztjátok ingyen, ahogyan kapjátok!

Mily nagy kaptárok a hegyek, és mily gyönyörű méhek Ti, akik megeső szívvel, gondoskodni, belőlük kiáramoltok! Mily nagy méhek a hegyek, melyek az embert kivajúdták, és mily méh vagytok Ti, akik a jósággal vagytok várandósok!

Tudjátok milyen a hangya, a kullancs, a darázs, a szúnyog és a méhek élete. Az egyik dolgozik, a másik munkálkodik is. Nem mindegy, hogy áldozatot hoznak-e, vagy ejtenek. Nézzétek a méheket, akik nem csak dolgoznak, hanem munkálkodnak is és áldozatot is hoznak és gondoskodnak és poroznak és mézet készítenek és beszélgetnek, míg mások csupán dolgoznak és szolgák és a maguk hasznáért, mások kárára tevékenykednek! Tekintsetek a méhekre, akik, ha nem porozzák be a virágokat, nem terem többé gyümölcs! Nézzétek a társadalmukat; amely az ember-nemzetet példájával megtartotta, hogy az nehogy hordává csökevényesedjék! Megmutatta, hogy nem elrovarosodnunk kell, hanem nagybetűvel Embernek maradnunk, minden jót eltanulva a természettől, legkedvesebb tanítónktól! Nézzétek a mézet, amely nem csak az elkészítői javát szolgálja, hanem táplálék, gyógyszer, ragasztó, sebfertőtlenítő, tartósító, konzerváló szer egyben! Munkálkodásuk nem csak saját javukat szolgálja. Szolgálatuk nem szolgaság, hanem gondoskodás. Önfeláldozók. Másokért, és egymásért élnek, és nem egymásból, mások kárára! Smirna, Ember-méheim! Ha a darázs, a kullancs, a hangya, a szúnyog, a sáska politika zajong, uszít, mutogat, és bántalmaz, Ti maradjatok továbbra is az Abszolútum ember-méhei! Porozzatok, gyűjtsetek, gyógyítsatok a bölcsességből való mézetekkel, szeretettel!

Iszom e forrásból, és hagyjatok elmennem! A legjobb jót kívánom Nektek!

Királyvárás

Elmondom, mert nincs itt más, hanem Méhdi van itt. Kívántam, hogy más legyen itt, aki nálam jobb ember, és szebben, jobban mondhatja, de nem jött, és csak én vagyok! Kívánom, hogy jöjjön ilyen ember, de amíg nem jön, én vállalom, hogy mondom.

Nézzétek a hatalmaskodókat, akik rovarokká lettek, azokká tettek benneteket, és lélek nélkül akarnak egységet az anyagban! Csak szenvedést hoznak. A szájukban vérzik a kenyér! Csak a lélekben van béke; itt, kívül folyvást háború folyik az eszmélet ellen. Csak a lélekben van csend; ha a lelket keresed, a csendben találod… ha a csendet keresed, a lélekben találod! Ne rovarosodjatok velük, hanem emberségetek legyen több a méhek, a természet tanításaival!

Világkormányról beszél az ördög, és világkormányról beszél az angyal. Érti, aki látja, hogy nem maga a terv a rontás, hanem a lelketlenség. Ami nem lélekből, lélekkel, bölcsességgel, szeretettel és egymásért élő gondoskodással épül meg, az átkot von mindenkire. Ami ellopott kontinensekre, elhazudott történelemre, és népirtásokra épül, az átkot von magára és mindenkire. Ami csak szerkezetében, felépítésében, kereteiben, működésében épül meg, a benne lévő semmi szívásától összeroppan és romjai alá temeti a benne bízót. A hazugságra, illúziókra, névértékre, adósságra, adóra, szenvedésre és szabályozásra felhúzott legnagyobb, legcicomásabb, legtekintélyesebb, legbonyolultabb épület is összedől és megöli a benne tartózkodót! A fortély, hátsó szándék köré tekerintett legcsillogóbb gyémántfal is ledől és a föld alá süllyed, mert kívül esik a világ valódi természetén. Vagy sosem lesz világkormányotok, vagy ha mégis, csupán annyi időre, amíg kipusztultok miatta, vagy romba nem dől.

Nem a lélektelen egység, hanem a lélekben összetartozás és azonosság építhetne olyan világkormányt, amely fennmarad és működőképes. Csakis bölcsesség, szeretet, gondoskodás alakíthatna ki olyan világkormányt, amely nem átkot hoz, hanem áldást. Csak amiben Élet, Világosság és erény a középpont, olyan világkormány maradna fenn szerkezetében is. Elmondom, kedvesek, hogy az pedig már nem világkormány lenne, hanem mennyei összetartozás a Földön. Amit csupán a keretek hajtogatásával, szabályozással, kényszerrel, csalással, gyilkolással, érdekből tákolnak össze, az azonnal korrodálódni fog, és minden porcikája szabadon távozni akar majd! A kitalálói összes ereje az összetartására fog elmenni és felemészti a darálójába terelt életet. Ekkor a kitalálói megtébolyodnak, és egymást, magukat emésztik fel! Minden hazugság és tévedés, ami ilyen módon akar létezni! Minden társadalmi tömörülés, település, üzem csak egy rákfene a kerekségen, amely butaságra, önzésre, félelemre, érdekre, vágyakozásra, éhségre, szomjúságra növekszik, és minden életet elszív, ameddig elér! Álljatok meg és nézzetek a sivatagokra! Tekintsetek a történelem városállamaira, amelyek után e sivatagok maradtak! Ilyen sivatagot hagytok majd magatok után, ha nem emelkedtek közönyből vallásba, abból hitbe, abból tudásba, abból bölcsességbe, abból látásba, és megeső szívű, gondoskodó szeretetbe! Sivatagot hagytok magatok után, ha a keretek variálgatásával, rendszerekkel, elvekkel akartok társadalmat; erény és lélek, szív és bölcsesség nélkül! Csakis az éginek megfelelő földi nemzet köré teremhet élő, világos, bölcs, gondoskodó ország! Az ilyen ország Napként tündököl és éltet; Életet sugároz, beragyogja a nemzetet és a népeket! Az ilyen ország nem sivatagot hagy, és nem elszívja az erőt, hanem szeret, gondoz, örökít és ajándékul adja tovább, amit ajándékba kapott!

Mindannyian királyiak legyetek és válasszátok magatok közül koronás királlyá azt, akit az Ég is választott, akit szívből tiszteltek és szerettek, és akit örömmel megbíztok azzal, hogy képviselje a mennyet közöttetek, és képviseljen Titeket a mennyben! Olyan legyen, akire feltekintetek és öröm jár át benneteket! A legszegényebb, a legszerényebb, az utolsó, a legkisebb legyen köztetek, aki vállalja, hogy semmi sem az Övé, de Ő mindenkié! Vállalja, hogy gondoskodik, örökít, felmutat, nevel, emel, átszellemít, gyógyít, lelkesít, áld, szeret! Vállalja, hogy folyamatos égi ítélet alatt áll, és minden a köz felé megnyilvánulásának kiindulópontja, közepe a lélek, a szív, a bölcsesség és a szeretet! Vállalja, hogy nem csupán az Egyben, önmagában, hanem minden kereső lény számára is Ő lesz az Élet és Világosság kisembere! Az örökkévalóból tolmácsol, a végtelenből merít és tölt. Az Egyből szemlél, és nem birtokol semmit, hanem maga a világ. Bizony, ez a király mindig itt van közöttetek. Itt van veletek, de nem látjátok, nem halljátok, mert csak kívületek él, bennetek pedig nem! Azt a király, magára nem mondja, hogy király, csak tudja… de tudja. Ha körülnéztek, nem veszitek észre, mert akkor látnátok, ha magatokban látva látnátok és értenétek. Mivel bennetek az elme tébolya korog, forog, és annak gerjesztett hangjai, képei elnyomják a lélek valóságát, azt veszitek észre a külvilágban is, amit ez a forgatag mutat. Ha bennetek nem az elme tébolya, hanem a lélek tündökölhetne, akkor a külvilágban is észrevennétek a tündöklőt és a tündöklést! Csak a lélek látja meg a lelket!

Mindaddig, szerelmetes feleim, amíg az elmétek képei, hangjai szerint kerestek és találtok királyt, így maradtok!

Akik elveszik mások mézét, azok jól laknak, mielőtt éhen halnak, és lelküket elveszítik. Akik hagyják, hogy a mézüket elkobozzák, de csak zümmögnek, maguk maradnak, mert Ők sem adják magukat senkiért. Akik ajándékba adják a mézüket, azoknak akkor is lesz mézük, ha elfogy az, mert másokért is vannak és mások is vannak értük! Ha az Egy elsődleges törvényeit többre becsülnétek, mint a rovar-emberek szabályait, amelyeket naponta úgy változtatnak, ahogyan az érdekük kívánja, ha a szív, a bölcsesség, a szeretet vezérelne benneteket, nem a félelem és nem az érdek, akkor nem nélkülöznétek! Mert a rovar-emberek szabályai annyit is érnek, amilyen könnyen változtatgatják azokat, de az Egy elsődleges törvényeit meg nem változtathatják! Ha a lélek, a Világosság, az Élet, az erény lenne a hajtóerőtök és vezérlő lényegetek, nem nélkülöznétek! Akkor nem tapasztgatnátok ürülékkel a lyukakat egy alap nélküli társadalom-tákolmányon, hanem magatokban találnátok meg a valódi összetartozás és gondoskodás társadalmát!

A másik rovására létezés darálója sosem lakhat jól, és mikor már mindent ledarált, lebegni fog az űrben, és belezuhan a semmibe. Az olyan tanok, amelyek ebbe vezetnek, térítenek, kényszerítenek, csalnak, és a szerveződések, rendszerek, iskolák, intézmények, tudományágak, foglalkozások, üzemek, amelyek ezt szolgálják, a semmi étkéül adják a mindenséget. Maguk lusták a jóra, és szégyenüket inkább viselik, mint, hogy feladják a lustaságot! Ennek a szégyennek az oltárán áldoznak fel Titeket is! Felzabálják Istent Veletek együtt, és még böfögni sem fognak, amikor maguk is eltűnnek!

Csak az élő ismeri fel az Életet. Csak a világos ismeri fel a Világosságot! Hogyan választaná az égtől való királyt az, akiben nincsen semmi, ami alapján felismerné Őt! Ezek inkább olyat választanak, aki meghagyja Őket a kényelmes tévedésben, ha elnézik neki az üzelmeit! Olyat választanak, aki nem baj, ha nem tesz jót, de legalább leveszi a felelősséget a vállukról, mondván, nem Ők mulasztottak, hanem a megbízottjuk! Azért fizettek mindenetekkel, hogy ne nektek kelljen szégyenkezni a mulasztásotokért, Ők pedig egy létnyi kényelemért az egész világot eladják a semminek vacsorául! Királyságért ocsúdtok, de nem tudjátok, mi a valódi királyság! Lelaknátok, és ráülnétek… a fején könyökölve nyomnátok a trágyalébe, mert amikor meglenne, mégsem tetszene! Ha igazi királyt kapnátok, már a harmadik reggel meg akarnátok ölni, hogy a foteletekből fel ne kelljen állni; hogy tovább hagyjanak Titeket, hadd forduljatok el, amikor a világ másik fele szenved! Ne akarjatok királyságot, mert abban elveszítenétek a kezeteket, a szemeteket… az eszeteket, ha ilyenek maradnátok, amilyenek most vagytok!

Egyenesedjetek ki! Nézzetek fel! Tekintsetek egymás szemébe, és kérdezzétek: olyan buták az emberek, hogy nem tudják, hogyan legyen jobb a világ? Nem! Nem buták: de lusták! Lustaságuk, kéjvágyuk okozta azokat a sivatagokat, és az is okozza ezután is! Azt gondoljátok, az intelligencia, meg a vívmányok menthetnek meg benneteket a sivatagotoktól? Ha az intelligencia tenné, már a földi mennyben lennétek; akkor miért nem vagytok a mennyben már itt a Földön is? Miért nem engedtek senki mást sem a földi mennybe? Miért lesz körülöttetek sivatag, ahol csak megjelentek?

Azonban ne féljetek! Méhdi, én, hiszek bennetek és szeretlek Titeket! Azért mondom el mindezt, mert szeretlek és biztatlak a lehető, tehető legtöbbféle módon, nehogy kihagyjam azt a fajtát, amelyet megértetek!

Így szólok, csak a gondoskodó szeretet, csak a tevékeny bölcsesség, csak a finomságból a sűrűség felé irányuló kegyelem vezethet ki benneteket mindebből! Csak a sötétségbe, a fénybe értetek alámerülő Világosság vezethet ki Titeket a halálból az Életre! Vegyétek a szívetekbe ezt a Világosságot és Életet! Váljatok magatok is ezekkel eggyé! Minősítsétek eggyé az elemeket magatokban, és gyúljatok szellemi, lelki Nappá! Sóhajtsátok, velem: Jupiter voltam, és Nappá gyúltam fel! Amikor ez megtörténik bennetek, a Világosság és Élet családjává lesztek, és ha mindenetek elveszne is, Élet maradtok az Élettel, és Világosság a Világossággal!

Elmondtam, mert nincs itt más, hanem Méhdi van itt. Kívántam, hogy más legyen itt, aki nálam jobb ember, és szebben, jobban mondhatja, de nem jött, és csak én vagyok!