A blogban szereplő "beszélgetések", bejegyzések Török-Zselenszky Tamás írásai. Idézhetőek, de csakis a szerzőre és a forrásra hivatkozás kíséretében!
-------------------------------------------
Elmondom, mert nincs itt más, hanem Méhdi van itt.
Kívántam, hogy más legyen itt, aki nálam jobb ember, és szebben, jobban
mondhatja, de nem jött, és csak én vagyok. Kívánom, hogy jöjjön ilyen ember, de
amíg nem jön, én vállalom, hogy elmondom.
Kérdező! Akkor hallgasd tovább, amit mondok, ha
elfogadod, hogy amit megtudsz, kötelezni fog, és ennek ellenére is hallani
akarod. Aki tudja a tudhatót, az önmegváltás, énmegváltás műveletébe fog, majd
az önmegváltást követően, megeső szívvel, bölcsességben, éteri szeretetben más
lények ön- és énmegváltásához segítségül adja magát. Nem vallás; vállalás.
Figyelmezz szavamra! Aki megtudja a tudhatót, az
visszaeszmél égi feladatára. Aki visszaeszmél égi feladatára, és nem vállalja
azt, nem teljesíti azt, mélyebbre süllyed, szilárdabbra köt a feledésben, a
sűrűségben, a durvaságban, mint amennyire eddig süllyedt, kötött. Aki viszont
vállalja a tudva tudást, az bölccsé teljesedik, majd látásba emelkedve megkezdi
a bele nem szóló, be nem avatkozó gondoskodást, felmutatást, örökítést,
hagyományozást, gyógyítást. Felemelkedik, majd visszaereszkedik, hogy a világot
magában magával emelje. Visszaereszkedik, hogy mások is felemelkedhessenek,
visszaereszkedhessenek, és a világot magukban magukkal emelhessék.
Ha készen álltok az Egy dolgaiban járásra, most
engedjétek, hogy segítsek átgondolni amit át lehet! Csak hősök maradjanak, a
többieknek most érkezett el a távozás ideje! Nem az érzelmek mondhatják velem
ezt, hanem esélyt szeretnék adni a választásra. Azért tömény, mert egyenes. Egy
mondat egy könyv. Most nincs rejtve, most csak annyit kell tenned érte, hogy
veszed a fáradságot és mondatonként megérted. Egyszerre egy mondatot.
Természetesen nem tartom méltónak magam ezek
leírására, de Te viszont méltó vagy az elolvasására. Nem vagyok méltó ezek
közlésére, de ha egész életemben azon feszülnék, hogy méltó legyek, sosem
gondoskodhatnék Rólad, szerelmetes barátom.
----------------------------------------------------------
Méhdi leveleket küldött szét a világ vallási
vezetőinek. Nem tudta pontosan, hogyan éri utol őket, így a népeknek írta a
leveleket, hogy keressék meg a vallásaik valódi vezetőit. Nem azokat, akik a
kirakatban vannak, hanem a valódiakat. Nem pápákért küldött, küldetett, hanem
olyan „vén” legfelsőbbekért, akik sosem jönnek ki az emberek közé, nem
szerepelnek, nem tetszelegnek, mégis tőlük függ, hogy az adott közösségben
hogyan alakuljon a vallási élet. Kijelölt egy helyet és egy dátumot is:
kétezer-tizenkilenc kilencedik hó kilenc, kilenc óra kilenc perc kilenc
másodpercet, és Tell el-Mutesellim romjait. Oda kérte a nagy találkozót, hogy a
világ baját orvosolni a legbölcsebbek végre összegyűljenek. Így hangzott a
levél:
„Tisztelt Szerelmetes Feleim!
Ezt a levelet a szkíták unokája, a század egyetlenje,
a magyar „vén”, a tigris évének szülötte, a mérleg jegyében működő küldi a
népeitek legbölcsebbjeinek. A nevem Méhdi.
Tisztellek és szeretlek benneteket, és arra kérlek,
ahogyan én ezt az üzenetet a legmegbízhatóbb legigazabbaknak adtam, ti is a
sajátjaitok közül a legigazabbakra bízzátok. Keressék fel a valódi
vezetőiteket, és kérjék meg őket a nevemben, hogy fogadják el a meghívásomat.
Nem a politikus-, vallási-, kirakat vezetőiteket hívom találkozóra, hanem
azokat a lényeket, akik az éghez a legközelebb élnek közületek. Akik kezében
semmi sincs, de szívünkben mindenség honol. Akik sosem nyilvánulnak meg, de a
legvilágosabbak. Akik alig léteznek, de az élve élők életét élik. Akik sosem
nyilvánulnak meg, de akik ha megnyilvánulnának, az ő akaratukat mindenki
tiszteletben tartaná, és igyekezne végrehajtani. Amennyiben nem tudnátok, ki
hívja őket találkozóra, kérdezzétek a jósokat, táltosokat vagy a meghívottakat
magukat. Magamról semmit sem illendő mondanom, azt csakis mások mondhatják,
csak az utánunk jövők hivatottak elmondani. A tudósok, garabonciások, táltosok,
megváltók tudni fogják, hogy elfogadják-e a meghívást, hogy megjelenjenek-e.
Csak tegye mindenki a maga rábízott dolgát, és ha megteszi, akkor mindenki ott
lesz, és azok lesznek ott, akiknek ott kell lenniük. Hála Nektek a
jóságotokért!
Kéréseim is vannak, de nem magam miatt. E titkos
találkozón a biztonságot nem fogjuk katonákkal vigyázni, de mégis vigyáznunk
illik egymásra és magunkra. Emiatt ne egymaguk jöjjenek, hanem kettesével.
Minden bölcs hozzon magával egy segédet, aki eteti, itatja, kíséri és megvédi.
Lőfegyvert tilos hozni, más fegyvereket egy rajzolt körön kívül le kell tenni
majd. A segédek a körön ki-be járhatnak, a bölcs meghívottak a körön belül
fognak tárgyalni. Étek gyanánt víz lesz, gyümölcs hozható. Szintén a biztonság
jegyében mindenki segédje maga hozza oda mindezeket. Az egymást kínálás ősi
gesztusától eltekintünk, árnyékot biztosítunk. Bízzunk egymásban, nem egymástól
védjük magunkat és a tanácskozást, hanem külső ármánykodástól. Továbbiakban a
megjelentek a körbe lépve megfogadják, hogy amíg a körben vannak, bárki bármit
szabadon elbeszélhet és kimondhat, és annak sem a körben akkor, sem a körön kívül
azután nem lehetnek következményei, csakis a jóság és a szeretet jegyében álló
következményei lehetnek. Ha a tárgyalás során turisták jönnek közel, a
hivatalos nyilatkozatunk az lesz, hogy filmforgatást megelőző próbát tartunk. A
segédek, tolmácsok is legyenek, de megnyitjuk a Szentlélek-állapotot, és tudni
fogjuk, amit kell, sikerülni fog. Maga a találkozó azért szükséges, mert a
bolygó pusztul. Az emberiség tompa, kegyetlen, és hagyja kipusztulni. A
tudomány nem ment meg semmit, csak a gazdagokat. Csak túlélni még nem valódi
élet, a vallás válságban van, a hívek hite válságban van, a jók általában nem
nyilvánulnak meg, csak a tompák és rosszakaratúak buzgólkodnak. Az égi
hatalmasok lélekben nagyok, befelé élnek. Csak az érdeklény hatalmaskodók léteznek
kifelé, hogy mindent átalakítsanak és elrontsanak. Amíg a jók nem mozdulnak, a
rosszakarók pedig működnek, addig a pusztulásba lépdelünk, most már rohanunk és
zuhanunk.
Ideje lett a jók mozdulásának. Ideje lett a
megnyilvánulatlanok megnyilvánulásának. A csendesek felszólalásának, a valódi
hatalmasok hatalmaskodókat felülírásának. Ideje van annak, hogy a szeretet
tevékeny legyen, és erőteljesebb legyen a tevékenységében, mint a lustaság, a
közöny, az érdektelenség, az érdek, a félelem, a vágy, a hitetlenkedés, a
hiszékenység, a reménytelenség és a remény. Akik gyámoltalanságukban kegyesek,
azok gyengék. Csakis akik erejükben gyengédek és hatalmuk teljében kegyesek,
azok erősek. Akik pedig erősek, egyszerre szentek és hadvezérek is. Akik
erősek, és nem mentik meg önmagától az embert, s ezzel a világot: a mulasztás
bűnébe esnek. Az angyal felemeli egyik kezét, és akkor a jelenlévők meglátják
valóságuk valóságát, mindenek okát és célját, és szembesülvén bűneikkel és
távolságaikkal, a közelségért áhítozva könnyekben törnek ki. Lássátok az angyal
felemelt kezét, tudjátok ki kit hív, miért, mikor és hová. Ne a megfelelő
jöjjön, és kihalunk. Ne jöjjön a megfelelő, és kihalunk.
Kétezer-tizenkilenc kilencedik hó kilenc, kilenc óra
kilenc perc kilenc másodperc, Tell el-Mutesellim kertjében. Egy bölcs, egy
segéd. Szeretet, gondoskodás. Az idő eljött. Nem vezetőként kérem, hogy
jöjjetek, hanem egyként. Nem magamért, hanem a világért. Megesett szívvel,
gondoskodón. Mindenki készüljön a saját megoldásával. Mindenki több napra
készüljön fel, tudni fogjátok, mit kell tenni. Egy év múlva találkozunk!
Áldás, békesség, szeretet!
Tisztelettel:
Méhdi
Kétezer-tizennyolc nyolcadik hó nyolc, nyolc óra nyolc
perc.”
Így szólt a levél, az írást jószívű barátaira bízta,
azok tolmácsokat, fordítókat kerestek, lefordították azt, és olyanoknak adták
tovább, akik ismertek valakit, aki ismert valakit, aki ismert valakit, mígnem a
megfelelő országokba, és a megfelelő személyekhez el nem jutott a levél.
Mindenütt nagy volt a csodálkozás, hitetlenség, kétség, gyanakvás, de a
kupaktanácsok kivétel nélkül arra jutottak, hogy utána járnak az ügynek.
Jósokat, csillagjárás-ismerőket, prófétákat, véneket, tudósokat kérdezgettek,
elmenjenek-e a találkozóra? Adjanak-e a megkeresésre? Kockáztassák-e a
megjelenést? Egy egész évük volt arra, hogy megszelídüljenek. A jósok
szorgalmazták a dolgot, mondván a csillagokban kétezer-tizenkilenc áprilisától
kétezer-húsz januárjáig dől majd el az emberek sorsa, és addig történnie kell
valaminek, a legbölcsebbek berkeiben is. Amennyiben a legbölcsebbek nem látnak
más jelet, amely ilyesmire utalna, kénytelenek ezt jelnek venni, és a
találkozón együtt kideríteni, amit lehet és időszerű.
„A Szaturnusz és a Plútó tánca legutóbb világháborút
hozott" — mondták. De akkor délről jött a Plútó, most északról közelít.
Akkor a felszín győzte le a bensőt, most a benső győzheti le a felszínt.
Egyszerre lehetőség és szükség, határidő és reményre is ok. Lehetőség az
ébredésre, felelősségvállalásra, tevékeny szeretetre. A megnyilvánulatlan
szemek elé kerülésére. Most nyílik az ablak, de most csukódik az ajtó. A jósok,
csillagtudók, táltos-révülők, az írások, a jelek mind megegyeztek, és a
meghívottak végül elmentek a szóban forgó találkozóra.
Voltak kisebb fennakadások, megoldanivalók, de a segédek mindent helyrehoztak, és a Tanács egy előre megrajzolt körbe elhelyezett árnyadó-alkalmatosság alatt, a kiosztott nagy párnákon elfoglalta a helyét. A késeiket, kardjaikat a körön kívül egy kőre helyezve hagyták, a segédeik tolmácsokként és testőr-szolgáikként mindnyájuk mellett felsorakoztak. Indián főnök és társa, Isten tudja milyen országokból — ahová csak el akart jutni magától az üzenet —, sámánok, táltosok, muszlim-, zsidó-, keresztény-, buddhista-, mindenféleista vallási vezetők ültek a középen szelíden ropogó tűz köré.
Folytatás a szám szerint következő bejegyzésben -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése