Zselenszky nagyinterjú - Vaskarika

 

"Örök dolgokhoz adjuk a nevünket" - Zselenszky-nagyinterjú

2019.12.28. - 17:30 | Misel - Fotók: vaskarika.hu

"Szolgálva emelünk és művelünk, kiszolgálva pedig igénytelenséget gerjesztünk. [...] Egy költő mindig lázadjon, legyen a népe védője, és a mindenkori hatalom lelkiismerete!" - Török-Zselenszky Tamással beszélgettünk.

Az a csodálatos az életben, hogy ha nyitott szívvel éljük, olyan kincseket hoz elénk, olyan emberekkel ismertet meg, akik megtöltik szépséggel, vagy éppen meghatározó élményt jelentenek az egész további létünkre. Ilyen ajándéknak tekintem Török-Zselenszky Tamással való megismerkedésemet is.

A történet egy koncertről való tudósítással kezdődött. Egy baráti zenekar, a Müller Péter Sziámi AndFriends lépett fel a szombathelyi Végállomás Klubban, előzenekarként pedig a Hetedik Ég, egy tribute banda volt meghirdetve, akikről soha nem hallottam azelőtt. Miközben az interneten böngésztem és igyekeztem felkészülni belőlük, belehallgattam a dalaikba, amik a hajdani Eleven Hold együttes első három albumáról szóltak. Elolvastam a dalszövegeket, és azt mondtam magamnak: Hoppá! Ki ez az ember, aki ilyen csodákat ír? A szövegíró és énekes, filozófus, költő: Török-Zselenszky Tamás (Nap). A koncert előtti héten szinte csak az ő dalait hallgattam, újabb és újabb felfedezéseket téve művészetében. A koncert előtt bemutatkoztunk egymásnak. Ahogy barátságos mosollyal felém nyújtotta a kezét, krisztusi szelídségű arcában gyermeki tisztaságú szempárba néztem. Talán mondanom sem kell, hogy azonnal megkedveltem.

Általában a család, a gyerekkori élmények meghatározóak a felnőtt életünkre. Nálad hogyan volt az indulás, mi vagy ki volt rád a legnagyobb hatással? Egyáltalán: hogyan képzeljünk el kissrácként, amikor még nem Nap, csak a szüleid napsugara voltál? Honnan is jön ez a becenév?

Hendrix, Led Zeppelin, rock. Apám legendája, aki nem élt velünk, de kicsiként hallottam, hogy zenész volt, mindjárt én is zenész akartam lenni. Anyám megtiltotta, mondván, nem lehetsz olyan hülye zenész, mint az apád, de annál is inkább afelé mentem. Koleszben tanultam meg alapszinten gitározni, a többi már csak annak története, hogyan bontakozik ki valakinek a tehetsége, ha nem hagyja nyugton a benső hang, és gyakorol, naponta piszkálja a hangszert, a tollat... és megy a szíve után. Édesanyu azt mondta, első keresetéből azt vett, amit akart, én is azt vehetek. Kijátszottam. Az első gitáromat a tatai lengyel piacon vettem a háromszáz forintnyi ösztöndíjamból. Nem tehetett senki semmit az ellen, hogy gitáros legyek. Az éneklés sosem ment jól, most sem megy... de kénytelen vagyok elvállalni, ha a szövegeimet meg akarom osztani másokkal. Az első szövegek arról szóltak, hogy az utolsó ember vagyok a Földön, és ez mennyire szar. Tizenéves voltam. Ma már emelni igyekszem velük.

A becenevemet a nagy, kerek fejem miatt adta Feczkó Balázs, a Road Roller szólógitárosa, még középsuli környékén. Bonyolultabb sztori, de a rövidebb változata ez. Összetört pár gitár koleszben, katonaságnál. Szegénység, szerelmek, éhezés, templomkertben alvás. Tudtad, hogy ételt, virágot, könyvet és csókot lopni nem bűn?

Piálás volt, de még rendesen alkoholista sem tudtam lenni, mert apám ilyetén sorsa elvette attól is a kedvem... a drogozás pedig teljesen kimaradt. Pályafutásom során sok híres zenésszel ültem egy asztalnál, akik tolták a cuccokat, kínáltak, nem kellett. Többen azért utálnak, mert azt hitték megvetem őket és azért nem fogadtam el semmit. Pedig semmi bajom nem volt senkivel, csak én drogok nélkül sem voltam "normális", minek tömtem volna még magamba azt is! Olvassanak tőlem könyveket, ha nem hiszik!

A kezdet egyszerű volt; koncert a mezőn húsz embernek... pincekoncertek, kiskocsmák sarkai, házi partyk pár emberrel. Írólapokon kézzel írott hirdetés, itt és itt koncert. Mégis az egész város ott volt pénteken. Később komolyabb zenekarok jöttek, komolyabb szerzeményekkel.  Sok jó arc, ugyanaz a szánalmas társadalom.

Fotó: Misel
[...]
Apámról tizennyolc éves koromig azt mondták, hogy meghalt. Így látták jónak a szüleim. Falun éltünk, nem akarták, hogy anyámat kurvának, engem pedig zabigyereknek mondjanak; az lett a koncepciójuk egymás közt, hogy mondjam azt, meghalt, és akkor békén hagynak. Ennek az adta a csavart, hogy én tényleg úgy tudtam, nekem tényleg azt mondták... így, őszintén tudtam mindenki szemébe mondani, és ahelyett, hogy szidtak volna, mindig azt mondogatták: "jaj szegény, bocs, hogy kérdeztem", aztán békén hagytak. Tizennyolc éves koromban, bevonulás előtt aztán elém álltak, elmesélték, hogy él az apám, itt és itt lakik, keressem meg, ha akarom... és ezért, meg ezért mondták azt, hogy meghalt. Nem volt könnyű túl lenni ezen, de örültem, hogy mégis van apám valahol a horizonton túl. Azt már gyerekként is mondták, hogy zenész volt fiatalon - gitáros-énekes - ezért is érdekelt a gitár, ezért énekeltem minden francot folyamatosan, még az asztalnál is, még lefekvéskor is, és felkeléskor azonnal. Már általános iskolás koromban volt egy hardcore bandánk Road Roller néven, és nem csak feldolgozásokat nyomtunk, hanem sajátokat is. Oda még nem írtam semmit, de láttam, hogyan kell. Idő kérdése volt csak, hogy szerző is legyek. Jött a középsuli a Hetes Körzet ötleteivel, közben egy katonaság, majd leszerelést követően komolyabb Hetes Körzetezés progresszív grunge dalokkal. Marshall tehetségkutatón másodikak lettünk, demónk jelent meg, írt rólunk a Metal Hammer, felnéztek ránk a kortárs fiatalok, teltházas koncertjeink voltak, eladtuk a házat. Általában sikítottam, estem-keltem, véres volt a kezem, térdem... volt, hogy a mikrofont nekirúgták a táncolók a számnak, és folyt belőle minden. De én csak énekeltem és táncoltam. Sámánisztikus évek voltak. Aztán a szólógitárosunk, Ifj. Marosi Sándor felakasztotta magát az erdőben, Kincsebányán, és ez annyira hazavágta a kedvünket, hogy feladtuk a 7K-t.

Apámmal örültünk egymásnak, amikor megkerestem, aztán azt hittem, majd most bepótoljuk, ami kimaradt, de a negyvenöt év alatt kétszer, ha láttam. Bonyolult dolog a lélektan. Hagyjuk is! A zenélést, énekhangot tőle örököltem, az érdeklődést neki köszönhetem, de ennyi... ahogy nem jött, úgy is maradt távol. A gitárosunk halála után bánatos szünet következett, amelynek jegyében új, ifjabb arcokkal bandáztam. Ifj. Bodó Gyulával pl., aki a móri Nowhere gitárosa volt. Elmentünk utcazenélni, sátrazni, inni, stoppal a Balaton körül. Ott írtunk pár zenei csontvázat együtt, amiket hirtelen az utcán impróztunk, leírtuk, megjegyeztük, egyszerű dolgok voltak, nem progresszív zenék. Akkordos dalocskák, de rendesen kiénekeltem bennük mindent, ami foglalkoztatott. A túránk után a régi 7K tagokkal összeverődtünk a próbateremben, csak úgy borozni, aztán zenélés lett belőle... és mindenki rájátszott az utcazenélgetős, egyszerű cuccainkra,és kiderült, hogy bár nem bonyolult szerzeményekről volt szó, de sütöttek, és működtek zenekarral is. Úgy maradtunk, nem akartunk semmit, csak zenéltünk. Feldolgoztuk Sanyi halálát, Gyula még egy hegedűst is hozott; feldobta az összképet így is úgy is.

Utána már én írtam dalokat, és mindenki kiteljesítette a saját dolgaival. Haladtunk, felvettünk egy demót, játszottunk itt-ott, felfedeztek minket, behívtak, kiadtak, ez lett az Eleven Hold. Három lemezt írtam, énekeltem, játszottam, turnéztam, klipeztem, mindeneztem végig velük, aztán nem akartak többet velem dolgozni, mert már nem szerettek többé. Ha szerettek volna, akkor megoldjuk, amit meg kell, de nem ezt választották. Én meg nem maradok ott, ahol nem jó lenni, mert nem szeretnek, szóval el is jöttem, és azóta járom az utam. Ennek az útnak a története, a kiadványai, koncertek ezrei mutatják, ki vagyok most, és ebből következtetni lehet arra is, ki voltam az Eleven Holdban akkor. Ez nagyon dióhéjban a teljes zenei ugrabugra, pontokba szedve. Bonyolultabb volt, több zenekari próbálkozással, keresztbe zenélt mindenki mindenkivel, de a fő vonal ez volt. Azóta zenészként, költőként, íróként Zselenszky vagyok, aki könyveket ír, lemezeket készít a kisszobában, és kiadja a barátai segítségével. Járom a kis klubokat kicsiben, csendesen, senkit sem zavarva, és adom amit tudok. Hatalmas dolgokat értünk el a barátaimmal, hiszen a zeneiparon kívüli, a nagy üzleten kívüli, a gépezeten túli szerző-előadóként is, mégis, úgyis, azért is élünk, alkotunk, játszunk, rögzítünk, kiadunk, árasztunk, áradunk, fogadunk. Az egész életemen végig kitartunk ebben. Köszönöm az Égnek, a családnak, a barátaimnak, a közönségnek, minden velem kitartónak, ebben segítőnek, hogy nem valakinek a mása lehetek, hanem én lehetek Zselenszky.

Fotó: Pipli Bence

Mikor kezdtél el verseket írni?

Kicsi kádban fürösztött Bori nagyanyám falun, és mondtam neki egy verset... a cinegéről, fejből. Kérdezte milyen vers ez, mondtam én írtam. Nagyot nézett. Nem emlékszem a versre, de az volt az első. Később napköziben írtunk verseny verseket és a napközis tanár néni döntötte el, kié a legjobb; sokszor volt az enyém. Nincs eleje a versírásnak. Padláson dobozokból József Attila kötet kilopása, ilyesmik. Tizenévesen J. A-t olvasni és megérteni, és átérezni, és ráérezni, és beépíteni... kiborulás. Szerelmes tiniként is sokat írtam. Elvesztek... jobb is. A fajsúlyosabbak a Szívrák c. kötetbe kerültek, majd később a Levegőnél könnyebb kőzetek címűbe.

Világjárás notesszel, tollal... a vers egy természetes következmény. Társadalomkritikák, szerelmes versek, bölcseleti költészet, szimbolizmus. Egy költő mindig lázadjon, legyen a népe védője, és a mindenkori hatalom lelkiismerete! Ha nem olvasnak verset, dalolja is el!

Nem vagyok mostanában nagy versíró. Bármikor tudnék, de jobban érdekel a versek dalos formája. A verseimet dalszövegek képében írom. Sokkal nagyobb kihívás... sokkal kötöttebbek, dallam is kell hozzájuk, kevés hely, sok mondanivaló. A lehető legtöbbet, a legszebben, a legrövidebben hogyan lehet kifejezni. Ez jobban érdekel. Lehet, hogy öregen majd visszajön a verselősdi is, de egyelőre ez izgat jobban.

Nem tudtam kialakítani picsi-pacsi szívesség-, és jópofizó kapcsolatrendszert. Sem a költészetben, sem a zeneiparban. Azonnal kiül az arcomra, hogy mennyire visszataszító számomra ez a része, és nem szeretnek érte a tábortűznél ülők. Amit nagy melóval elértem, azt csakis igaz emberekkel, igazi barátokkal, családdal, valódi, mélységes-magasságos, nem képmutató, hanem teljességes emberi, lelki-szellemi, ember és ember közti együttműködésekkel értem el. Valódi, jó, tiszta, egyenes, szíves, lelkes kapcsolatokon kívül mindent elsöpörtem magam mellől. Ha csak pózolt valaki, hagytam és elfordultam. Ma is kevesekkel érintkezem, akik igaz barátok. Nem felülről, hanem mellettem segítenek. Csocsicsókacsaládnak!

Hogy jött az utcazenélés? Úgy gondoltad, hogy ez a legszabadabb módja önmagad megmutatásának?

A Hetes Körzet gitárosa, Ifj. Marosi Sándor halála után mentünk el Ifj. Bodó Gyula barátommal stoppolni, zenélgetni az utcán. Nem éreztem, hogy az a legszabadabb módja, csak fel kellett dolgoznunk egy barátunk öngyilkosságát, és ebbe menekültünk, ebben láttuk a lehetőséget erre. Azóta sem utcazenéltem sokat. Anno az EMI szerződésben még benne is volt, hogy azt el kell felejtenünk, nem engedélyezett. Onnantól úgy kell viselkednünk mint egy EMI kiadvány. Nevetséges. Persze, hogy megszegtük. Mindegy.
Jó dolog, szabad élmény amúgy az utcazenélés, ha nem pénzkereset a célja, hanem az élmény.

Fotó: BLH

Az Eleven Holddal a kor grunge rock stílusát képviseltétek, 2007-ben mégis elváltak útjaitok, és önálló karrierbe kezdtél. Verses estjeid rendre teltházzal mennek. Sokan - talán nem véletlenül - Cseh Tamáshoz, Dinnyéshez, Dévényi Ádámhoz hasonlítanak. A „magányos" előadói forma azért sok terhet is ró a képviselőjére, bár szabadságot is ad neki. Mit gondolsz erről?

Megtisztelő hasonlítás. Köszönöm, remélem egyszer méltóvá válok hozzá! Az E. H-ban jómagam voltam a fő szerzői hatás, szóval nem meglepő, ha a zenekaron kívül is az vagyok. Ugyanakkor változtam is. Sok zenész jön és megy, én maradok a közepe mindig... ez nem azzal magyarázható, hogy egy egoista állat vagyok, hanem azzal, hogy szerző vagyok... és ők pedig nem szerzők, hanem akik eljátsszák a szerzeményeket, és a játékukkal színezik az alap szerzeményeket. Csodálatos emberek külön személyiséggel, játékbeli érdekességekkel, jegyekkel, és emiatt az ugyanolyan uncsi Zselenszky-szerzeményeket izgalmassá teljesítik ki a saját ízükkel, színeikkel, csodájukkal. Ez pedig az, amiben leginkább különböznek a kiadványaim. Én ugyanaz a csákó vagyok, ugyanazt írom, mondom, énekelem, játszom. Amiben más egy-egy időszak kiadványa, az a barátok, társak személyiségének íze. A dalszövegek maximum annyiban változnak, amennyiben az aktuális közélet dolgai. Ahogy a korszakok változnak, úgy kell nekik mindig máshogy a bajtársi pofon; ahogy a társadalom változik, úgy érdemel kritikát. Ugyanakkor mindig ott vonul középen a Zselenszky-féle aranyközép mondanivaló, ami korfüggetlen, és mindig aktuális, örökérvényű. Szeretni tanulni, gondoskodni tanulni, hálásnak lenni tanulni jöttünk a világba... azért, hogy a tőlünk telhető kicsi mértékben gyógyítsunk rajta. Fogjunk össze, ki-ki a maga területén. Kábé ennyi, aztán útközben összetettebb persze.  "Örök dolgokhoz adjuk a nevünket."  

Szeretem a zenésztársaimat; sokat tanultam tőlük, sokat éltünk meg együtt, becsülöm Őket. Többször megpróbáltam a zenekarosdit, de mindenhonnan tovább állok, ahol kevesebb lesz a szerzeményeimből a végén, mint ahogyan egyedül is meg tudom csinálni őket.

Költő munkásságod eredményeként 2009-ben köteted is megjelent Szívrák címmel. Jómagam sok verset olvasok, de aki nem, ahhoz megzenésítve talán eljuttatható. Amikor a dalaidat hallgatom, kiteszem mellé az írott szöveget is, mert ha csak hallgatom, a dallam és az ének másként tagolja, vagy átsiklom fontos gondolatok fölött. Tehát, egyrészt a zene hozzátesz, másrészt figyelmet von el a versekről. Mivel a dallamot is te találod ki, gondolom, fontos szempont, hogy kiemelje a szöveget és ne felülírja azt?

Igen, a szerzőknek figyelembe kell vennie, hogy ne menjen a dallam a szöveg kárára. Én lázadok inkább és megdolgoztatom az utókor régészeit. Nem slágereket írok, nem termékeket, iparon kívüli vagyok. Voltam fenn, de eljöttem, mert nem tetszett. Önfejű lehetek. Többször kérdezted, a szabadságot miben keresem... hát a rabságban semmiképp. Szerzésben, könyvírásban, szeretetben, szerelemben, a filozófia felettiben.

Értetlenség. Párszor elhangzott már, hogy "nagyon szuper ez az egész, tök jó volt a koncert, de nem értettem a szöveget".  Erre általában annyit szoktam válaszolni, hogy: "igen, nem értetted"... aztán elmegyek. Más nem hallani és nem érteni. Akivel nem csak én törődöm, de Ő is cserébe a dalaimmal, megleli a megfejtést. Kicsi a szám, orrhangom van, szimbolista vagyok, és ha a színpadon nagy a zaj, csak azok hallják ki a szövegeket a zajból, akik már ismerik. Az újak inkább a zenét, dallamokat szerethetik meg, és csak később a szövegeket, amikor már utánunk kerestek. Nagyra becsülöm, aki megteszi ezt. "Az igazságnak kell olyan légkörében élni, hogy az embernek külön bizonyítékra ne legyen szüksége.  Részesülni az igazságból, amely teljes egészében mindig itt van. Csak aki megnyílt, az tud megnyilatkozni." Hamvas Béla írta ezt, és vonatkozik a hallgatóságra is. Csak akiben bölcsesség van, az ismeri fel, látja meg, hallja meg a bölcsességet. A többiek röhögnek, önigazolnak és elfordulnak, arrébb lépnek, hogy senki se lássa: nem tudtak semmit sem kezdeni vele.

Fotó: Pipli Bence

A szerzőnek tisztelettel meg kell hajolnia, de nem szabad megalázkodnia. Nyitottnak kell lennie a kívánságokra, de nem szabad behódolnia. Szolgálnia kell, de nem kiszolgálnia. Szolgálva emelünk és művelünk, kiszolgálva pedig igénytelenséget gerjesztünk. Az emberek - tisztelet a kevésnek, aki nem - általában szinte megszokásból hallgatnak dalokat, és ha egy szöveg nem a mainstream szókészletből építkezik, akkor már nem hallják meg. Mintha lenne három kamra az agyban. Az első a megszokott ötven-száz szó, amin nem is kell gondolkodni, amire nem is kell figyelni, hanem mint ahogyan az agy kipótolja a rossz szem által befogadott látványt, mindenáron azokkal pótolod ki a hallottakat; vársz el, hozol össze önkényes, kész összetételeket. Ha lusta vagyok figyelni, gondolkodni, csak hagyom, hogy menjen valami, és majd úgyis ezekből a szavakból áll, nekem semmi munkám ne legyen vele! Ha ez így van, akkor egy Zselenszky-szövegből kábé semmit sem fogok felfogni, megérteni. Olyan ez mint egy főbérlő banya, aki az albérlővel lakik, aki folyton befejezi a mondataidat, amiket elkezdtél, de sosem azzal, amit mondani akartál volna. Ott kell hagyni az ilyen banyát, különben Ő is, Te is, mindenki megreked a fejlődésben! Az agyban a második kamrában vannak a gondolkodós, de még kis munkával is megérthető összefüggések, szavak. A harmadik kamrában azonban szimbólumok is vannak, rejtélyek, bonyolultabb összefüggések, megfejteni valók. Ezeket nem fogja még meghallani sem, aki lusta, és nem figyel, csak odahallgat. Ráadásul ott van a zaj, amiből aztán végképp nem fogom kihallani sem a titkokat, nemhogy megfejteni.

Amikor egy szerző szavakkal elbeszélhetetlen dolgokat kíván mégis szavakkal elmondani, akkor innen, a harmadik kamrából merít. A szimbolizmus részint innen eredő találmány. Másrészt abból, hogy van, amit nem lehet nyíltan kimondani, mert lelőnek miatta távcsövessel, de emellett mindenképp el kell valahogy mondani.  

Az abszolútum-igazság nem káros senkire; a közönséget nem kell óvni tőle. Ez lett volna a következő szempont.  Akit nem érint, fel sem fogja, akit meg érint, annak nem fog ártani.
[...]
Számomra a barátok a legnagyobbak, és csináld magad módon, összefogva, kisemberekként, együtt a megírástól a felvételen át a borítóig, kiadásig mindent nekik köszönhetően tudok megvalósítani, és velük tudok az embereknek adni. Ehhez valódi barátok kellenek és valódi barátnak kell tudni lennem. Nem megy színészettel.

A legkisebb cetlitől, a legelső hangtól kezdve csináld magad-összefogásban születik minden lemezem, könyvem. Még a gitáromat is olyanok adták nekem ajándékba, akik becsülnek, és értenek, és azt szeretnék, hogy még sokat örökítsek. A Hetedik Ég, a közönség, a család, meg Ők az én igazi kincseim. Nélkülük egy meg nem értett, ismeretlen csávó lennék egy kanapén. Értük, velük, tőlük alkothatok, és ez az én legértékesebb fizetségem, hála nekik és értük.

A 2018-ban kiadott Filter Mudra Vol.1. és Filter Mudra Vol.2. albumok egyenesen az „ínyenceknek" szólnak. Hogy csak az első album szokatlanul hosszú intróját említsem meg Kobza Vajk előadásában, ami jól előkészíti a te előadásodat. A szövegek minden sora fontos, ajánlott olvasva és figyelmesen hallgatni, tekintve, hogy rímek nem segítik a befogadást. Megvallom, hogy részletekben hallgattam meg, újabb és újabb felfedezéseket téve benne. Talán nem tévedek nagyot, ha azt gondolom, hogy pályafutásodnak csúcspontja ez a két lemez?

Amikor megismertem Vivient (Franken Vi, lapunk volt publicistája - a Szerk.), a csodálatos feleségemet, elszaladt velünk a nyúl, és örömünkben kísérletezgettem. Kiteljesedtem, elszabadultam a dalírásban. Azt mondtam magamnak, "vazz'... eddig sem játszott a rádió, mi a francért szempont neked továbbra is, hogy hátha egyszer majd kell egy olyan dal is, amit le fog?! Hagyd a fenébe, engedd el magad, valósíts meg minden meredek, érdekes, furcsa ötletet is, és ne érdekeljen, ki mit szól!" Ez lett a dupla album anyaga. Mindig az a kedvencem ami épp a legújabb. Érdekes, hogy koncerteken egy kivonatot válogatok össze a teljes munkásságom anyagából, és alig van benne az újabbakból. Nem kifejezetten koncertes dalok... ha a két lemezen van öt, ami az, akkor sokat mondok. A többi az szabadság, mókázás, eddig nem próbált vonalak megsimogatása. Fent van Spotify-on és a többi megosztón, ha valakit érdekel.

Fotó: BLH

Prózai írásaid is nagyon tetszenek. A „méhdis" történeteid filozófiai kérdéseket boncolgatnak úgy, hogy a kitalált történetben rejlő, és korunkra vonatkozó analógiákat és tanulságokat lehetetlen nem észrevenni bennük. Jó ötletnek tartom, hogy hangos változatuk is elérhető az interneten, mégpedig általad felolvasva. Egyébként is azt láttam, hogy törekszel megosztani a műveidet online felületeken is, ezáltal hozzáférhetővé tenni mindenki számára. 

A dalszövegekben frappánsan, röviden kell a legtöbbet, a legszebben leírni; egy könyvben kibonthatóak a gondolatok. Méhdi öregember a főszereplőm, aki egy bölcs, szerető, amolyan prófétaszerű karakter, de nem az a klasszikus, mérges próféta, hanem inkább amolyan mai, kedves, nagyszülő jellegű. A segítségével mondom el a lapokon, milyen ötleteim vannak a társadalmi berendezkedés, a közélet defektusainak kijavítására és a világ gyógyítására. Mivel ez egy lelki-szellemi, lelkiismereti misszió, ezért ingyen is adom, de aki otthonra is szeretné, vagy magával vinni áram nélküli helyekre, megrendelheti a honlapomról, és könyvként is birtokolhatja. Valóban, minden könyvem kint van hangos könyvként is, szinte már megjelenés környékén, hogy a munkából élők is hozzáférhessenek. Annyira oda akarom adni, hogy megírom, kiadom, felolvasom, kiteszem... minden munkaórával azon igyekezve, hogy eljusson a tartalom a címzettekhez a világ gyógyítására. Aki ilyet csinál hobbiból, az vagy nem normális, vagy nagyon hisz abban, amit művel. Tegyenek próbát az egyik könyvvel!

Nem kívánok "befutni "ezzel, nem is lehet. Volt, aki olvasott és mondta, hogy ezt ötszáz év múlva fogják kötelezővé tenni, de most esélytelen a széles körben elterjedése. A célom, hogy akár fű alatt is elterjedjen, ahol szükség van rá, és ne terjedjen el ott, ahol nincsen rá szükség. Akik szeretik a dalszövegeim, verseim bölcseleti jellegét, világát, azok egyenesen dőzsölhetnek benne a méhdis könyveket olvasva. Olyanok, mint végtelen, zabolázatlan dalszöveg és versóceánok.

A visszajelzések alapján emelkedtek általuk, akik ezeket elolvasták. Örülök ennek, és emiatt folytatni is fogom a szériát. Ha akad milliárdos ismerősöm, aki jót akar tenni, sokszorosítson a könyveimből pár ezret, hogy ingyen adhassuk azoknak, akik kérnek belőle! Újabb könyvek írásával hálálom meg.

Gyakran előfordul nálad a "felmutatás, gondoskodás, nem beleszólás" hármasa, illetve a szeretet, mint a világ megváltásának egyetlen módja. Ez akkor is, ha igaz, mindenképp idealista, szinte már Jézus, vagy Buddha tanításait idéző, arról nem is szólva, hogy a világ - sokadjára - igen messze került ettől. Egyszer azt nyilatkoztad valahol, hogy afféle "tükörember" vagy. Ezt úgy érted, hogy a valóság elé tartasz tükröt, vagy hogy a szeretetről és jóságról alkotott gondolataidat, tehát saját lényed tükörképét mutatod fel másoknak? 

Úgy értem, hogy felmutatni, örökíteni, hagyományozni, gondoskodni, a világot gyógyítani vagyok itt főleg. Amikor "dolgozom". Én nem ítélek senki felett; mindenki megismerheti magát, aki arra tekint, amit örökítek. Csak a jóság ismeri meg a jóságot, csak a bölcsesség látja meg a bölcsességet, csak a szeretet ismeri fel a szeretetet. Aki a szeretettől irtózni kezd, a jóságtól haragra gerjed, a bölcsességtől elfordul, röhög, vagy fúj, az nem ezeket ismeri meg, hanem azt kénytelen felismerni, hogy vele mi a helyzet.

Milyen egy tükör? Ha belenézel és gyűlölködsz, akkor is a saját állapotodra következtethetsz. Ha belenézel és szeretsz, akkor is. Az attól még csak egy tükör, és nem több. Nem akar tőled semmit, csak ott van. Akik belenéznek és állják, amit látnak, hősök a szememben.

Fotó: Misel

Nemrég költöztél Szombathelyre a pároddal. Ő is művész: rajzol, és gyönyörű tetoválásokat készít. Tulajdonképpen elmondható, hogy „lélekábrázolók" vagytok mindketten: te szavakkal és hangokkal, ő pedig vizualitással. Úgy tudom, a lemezborítók is az ő munkái. Elmondható, hogy ritka ajándéka az életnek, ha rokonlélekre találunk, hát még, ha párra!

Mindig, mindenhol egymást kerestük, de csak mostanra értünk meg arra, hogy együtt is lehessünk. A legcsodálatosabb ajándék, hogy együtt lehetünk. Mindennap hálát adunk érte. Ő egy zseni, ráadásul bölcsességgel és szeretettel.

Alkotunk, együtt is, külön is. Vannak közös projektek is, és még ezer és ezer lesz, remélem! Klipeket is tervezünk; amikor megöregszünk, a fiatalkori zenéimre készítünk klipeket. (nevet)

Ha filmet fog készíteni, írok neki zenét rá. Akármi lehet! Együtt a legjobb! Most épp gitározni szeretne tanulni, hogy majd együtt ugrálhassunk és ordíthassunk egy zenekarban később. Nagyon ajánlom a műveit, alkotásait, tetoválásait szemlére és bőrre, és szívbe egyaránt! Franken Vi néven meglelitek. Pár év alatt engem is ki fog teljesíteni, azt mondja, a fő műve leszek. Kedves. Aki hozzá megy tetováltatni, azzal varázslat történik.

 

Fiatal korod ellenére hihetetlenül gazdag életművel dicsekedhetsz. További terveid?

Fakard munkacímen írom a következő könyvemet, amely a méhdis széria következő része lesz. Nem tuti, hogy marad ez a cím, de egyelőre ez lebeg égiszként. Álmodtam, és álmomban a néhány közül most épp a Tigris erőállatom vett körül. Szembe jött egy jaguár erőállatú valaki, harcolni akart. Nálam fakard volt csak, de harcoltunk és győztem. Ezer dolog jutott eszembe a fakardról, még álmomban... nagy misztériuma tárult fel előttem, amit ebben a könyvben fogok kifejteni, rengeteg más dologgal egyetemben. Most csak azt meséltem el, mi miatt gondoltam, hogy ez legyen a címe. És ezek után tálcán elém hoztak egy hatalmas saskoponyát kifőzve, aminek a teteje fel volt nyitva, és benne sastojásból lágy tojás volt agy helyett... és benne egy kanál. Evésre kínálta, aki tartotta. Egyből a Habsburg sas ugrott be, és ettől elég érdekes volt a szitu. Ilyen álmok is segítenek irányt vennem. Egy népet sújtó átok feloldásáról szól majd a kötet. Méhdi öregember megvívja következő lelki ütközetét, és győzni fog.
[...]
Idén is megjelenhetne simán a következő lemezem, mert a végén járok a megírás és felvétel procedúrának, de szerintem csak 2020-ban adjuk ki, bár, még meggondolhatom magam. Dob, basszus, gitár, ének. Kilenc dalos, zenekaros album lesz zenészek és vendégek nélkül; mindent én írok, játszok el, énekelek fel. Előadni azok fogják, akik megtanulják; akiket meghívok, hogy bandázzunk egy jót.  Kurt Cobain azt nyilatkozta anno, hogy a grunge a punkból ered. Ráálltam a punk jelenségre, ami tulajdonképp nem egy zenei stílus, hanem sok stílust magában foglaló szubkultúra, forradalom, vonulat, nem is mozgalom, hanem életérzés. Összetartozás volt egy érdekes korszellemre válaszul. Nagy robbanással indult, és sokféle kicsivel hunyt ki. Átalakult mássá. Ráfeküdtem a dologra és ringat. Azt mondtam magamnak, aki nem fürdik meg ebben, az nem igazi grunge figura, ezért lesz pár ilyen jellegű megnyilvánulás is ezen a lemezen. Nem fogok tarajjal járkálni, nem a külsőségek érdekelnek, hanem a veleje. Az első punk vonal egyszerűségét azonban nem tartottam meg; inkább progresszív, összetettebb alapok lesznek.

Kovács Pali barátom tizenéves és zenél, bírom. Pár éve felkeresett, hogy dalírást tanuljon nálam. Persze egy órában leírattam vele mindent, nem húztam az időt. Olyan fiatal volt akkor, hogy anyujával együtt jött órára. Mindenesetre mondom neki, hogy így meg úgy, és szólt, hogy ő punkot akar, azt pedig úgy tudja, nem illik bonyolítani. Mondtam, igaza van, jó, hogy egy tizenéves figyelmeztet joggal, hehe... erre válaszoltam, hogy ez így van, hogy a punk nem progresszív; ha már progresszív punk lenne, akkor azt másnak kellene hívnunk. Legyen pl. grunge a neve! Jót mulattunk ezen.

A 2020-as lemeznek Baba Entelecheia lesz a címe első blikkre, de változhat ez is. Ha marad, akkor itt, nektek súgtam meg először. Szik, embrió, csecsemő, eredendő, ami önmagából fakad, önmagából adódó, az értelmét önmagában hordozza. Ilyeneket jelent. Arisztotelész szerint egy mag pl. entelecheia. A test entelecheiája a lélek. Egy tölgy magjából holt biztos, hogy tölgyfa lesz. Ha Zselenszky írja, akkor bármilyen stílusban is ír, abból zselenszkys lemez lesz.

az eredeti cikk itt: http://vaskarika.hu/hirek/reszletek/18129/orok_dolgokhoz_adjuk_a_nevunket-zselenszky-nagyinterju/ 

http://zselenszky.hu/
https://www.blackrabbithink.com/rabbithole.html
http://mehdipatesisubartu.blogspot.com/