Égi törvény szerint – Zselenszky: Baba Entelecheia (2020)

PINTÉR MIKLÓS
2020-07-21
LEMEZ

926 MEGTEKINTÉS

2020. április 5-én jelent meg Török-Zselenszky Tamás legújabb albuma, a Baba Entelecheia. Hagyományos kiadásról mégsem beszélhetünk: bár Tamás a hanganyagot mindenki számára ingyenesen elérhetővé és letölthetővé tette honlapján, fizikai formátum nem készült belőle, és az online streaming oldalakon sem lehet elérni a felvételeket. Az alapvetően egy szál gitáros Filter Mudra Vol 1. és Vol 2. után a hagyományosabb hangszerelésű, „zenekaros” Baba Entelecheiát pedig igazán érdemes és érdekes lett volna ismertté tennie, leginkább a grunge-rajongók körében.

Zselenszky: Baba Entelecheia (2020)

„Égi törvény szerint ítéltet úgyis minden, mi földi szerint élt”

(Török-Zselenszky Tamás: Kiszólás; Baba Entelecheia, 2020)

Városi legenda

„A COVID-19 krízisidőszak okán, és során mindenki azt adja a közösbe, amit tud, Zselenszky ezzel a lemezzel járul hozzá a lelki, és fizikai megpróbáltatások átvészeléséhez” – írja a művész honlapja.

Naphosszat elmélkedhetnénk, hogy egy normális világban Török-Zselenszky Tamásnak hol kellene tartania az életművével, számtalan lemezzel és könyvvel a háta mögött. Ma már felesleges, mert a világ minden, csak nem normális, a valódi értéket pedig vagy nem ismeri fel, vagy egyre kevésbé akarja elismerésre váltani. Fontos és elgondolkodtató üzeneteivel Tamás a nagyon-nagyon kevés hazai alkotó egyike, aki az elmúlt év(tized)ekben tényleg létrehozott valami maradandót, valamit, amihez hű. Ő az, aki minden egyes művében – legyen szó dalszövegről, versről vagy prózáról – tényleg el akar mondani valamit, a jó érdekében, meggyőződésből, zavarba ejtően őszintén.

Ezt a filozófiát folytatta a Baba Entelecheia is. Kíméletlenül szókimondó és – a korábbiaktól eltérően – bevallottan impresszionista. A szövegek ott és akkor, a stúdiófelvételek alatt kerültek papírra, betűről betűre, sorról, sorra. És talán a nagyon szép gondolat is akkor fogalmazódott meg, hogy neki is be kellene szállnia, neki is „kellene valamit adni a közösbe”.

Izgalmas alkotói folyamat végeredményét halljuk itt.

Nem hívott Tamás vendégzenészeket, ő kezelte a lemezen az összes hangszert, vagyis a „zenekaros” jelző nem véletlenül került idézőjelben a bevezetőben. Mindig elmondjuk, leírjuk, hogy milyen nagyszerző szerző, de valamiért kimarad, hogy mennyire jó és egyedi gitáros is. A városi legenda szerint annyira, hogy más gitárosok rövid idő után inkább visszaadják neki a lehetőséget, annyira nem a megszokott módon közelíti a hathúroshoz.

Kifejezetten örömteli, hogy az Eleven Hold után és a ‘Lensky Mob mellett újra hagyományos hangszerelésben halljuk őt. Azt játssza, amit szeret, ami legbelülről jön, éppen ezért zenei szempontból viszonylag egyszerű meghatározni a lemezt. Szellős, amerikai alternatív rock és grunge keveréke, minimális torzított hangszínnel, szokásosan ötletes akkordmenetekkel és -bontásokkal, tipikusan zselenszkys frazírok kíséretében. Olyan zenekarok juthatnak eszünkbe, mint a Vitalogy/No Code korszakos Pearl Jam, a Blind Melon, a Live vagy egy-két helyen a Red Hot Chili Peppers.

Lisztből herkát tudsz-e, Jézus?

A dalok közül kiemelkedik a nyitó Kiszólás, a másodikként érkező Elhallás (emlékezetes, nagyívű szólóval és ennek ellentételezéseként egy rettentően csúf befejezéssel), majd a Baba Entelecheia Spin the Black Circle-je, a Színleg, de leginkább a Nem, ami úgy kezdődik, hogy akár késői weilandos Stone Temple Pilots is lehetne, aztán Eleven Hold lesz inkább, ejj milyen szép-jó dal ez! Na, meg persze a Hail Mob, amihez videó is készült, brutálisan szemléletes szöveggel.

“Én nem vagyok jó szolgának való, de e trágyalében sem a fő egysejtű. Látványhentes, élménysintér, hullabordély, gyermeklőtér. Kedves gyilkosok, tolvajok! Szavaztok, ugye, szevasztok… és számolhatok – mondá az “Úr”. Te agydublőrös forradalom! Volt egy nyúlfarknyi kor, mikor még menthettünk volna. Fajtánk ébren horkol, bár ezer aión korholja.”

Lehetne még sorolni dalokat, szövegket (oké, a “Lisztből herkát tudsz-e, Jézus?” klasszik), de aki ismeri Zselenszkyt, az már valószínűleg hallgatja a Babát, aki meg nem, az a felsorolt előadók és benyomások/hatások miatt talán tesz vele egy próbát.

Vannak dolgok, persze, hogy vannak, amik javíthatnának az összképen. Egy rendes stúdió, egy producer és zenészek, akik érzik és értik Tamás dalait, egy kicsivel több overdrive vagy gain egy-két helyen, na meg persze egy kicsivel több düh. A Nem érint pont ilyen. Az egyik legjobb dal a lemezen, Istenemre mondom, ilyet nem ír más senki, mégis van egy kis hiányérzetem, mert bár éles körömmel kapargatják, tépkedik, de le nem szakítják a tapétát azok a zseniális riffek!

Persze lehet okoskodni, de itt a tét nem az egzisztencia (illetve valahol dehogynem az), hanem az önbecsülés, a hit és a szabadság. Éppen ezért értékes és fontos annyira Baba Entelecheia lemez. Bízom benne, hogy egyszer CD-n is megjelenik majd (a csodás borító Franken Vi munkája), megérdemelné, hogy fizikai formában is elérhető legyen!

Összegzés

Török-Zselenszky Tamás, KORTÁRS MŰVÉSZ.

Így, nagybetűkkel, a szó legteljesebb értelmében. Új albumával adni akart valamit, de hogy ebből mi jut el a hallgatókhoz, az csak a nyitottságukon fog múlni. Most kellene még felfedezni, felkarolni, megbecsülni őt – ha már ennyire nyomorult ez a világ – legalább önös érdekünkből.

Ma még sovány vígasz, de holnapután csak keserű rádöbbenés marad.

Úgyis minden égi törvény szerint ítéltetett.