2021. január 10., vasárnap

02. Haladj sorrendben! Ez a 90 - 109. // írta T. Zselenszky T.

 Minden tudásnál hatalmasabb erény a szeretet. Minden okosságnál fontosabb a törődés. Ha keveset tudtok, de maga vagytok a szeretet, azzal már eleget tesztek, hogy az Egy eklézsiája legyetek.

1 2 3 Egy. A kezdete szám, a vége minőség. Az 1 az eredő, a 2 a lét, a 3 a bölcsesség és a szeretet, és az eredmény Egy, a minőség, mely a Teljesség. Az 1, amelyből kiindult, kevesebb, mint az Egy, amellyé teljesedett. Mert ez nem számos matematika, hanem minőség-matematika. Nem csak matematika, hanem annak abszolútuma. Az Egy eklézsiája, családja lesztek, ha a jósághoz, szeretethez, Világossághoz, Élethez, bölcsességhez tartoztatjátok magatokat, és abban tevékenyek is vagytok. Ha nem használtok, legalább nem ártotok. Ha a legkevesebbet ártotok, és a legtöbbet használtok a világnak és magatoknak. Teljes szívben gyúl csak csillag; fényességnek. Csakis üres kézbe adnak mindenséget.

 

ʘ

 

— Különbségtevés, megbocsátás, bűnbánat, hála, szeretet. Mindez bölcsességben. El tudtok-e képzelni olyan valakit, aki érzékeny, és látja a világ minden baját, szenvedését, és nem zárja ki a látványt, hogy ne lássa azt egyfolytában, hanem folyamatosan abban él? Ti, hogy ne veszítsétek el a józan eszeteket, kizárjátok a világ baját. Megszakad az a szív, amely mindenkor szembesül. Megbomlik az az elme, amely mindig rálát a kínra és bűnre. Haragvóvá lesz, aki szünet nélkül szembesül, tenni pedig alig tud valamit a világért, és a bűn, kín ellen. Elviselnétek-e mindezt? Tudnátok-e egyáltalán élni, működni bárhogyan is a magán- és közélet forgatagában, ha mindezt látnátok, és nem tehetnétek semmit? Mi maradna nektek, ha egyáltalán életben tudnátok maradni? Őrület határ, szív-megszakadás határ, és néhány eszköz, lehetőség, amelyekkel kicsiben hatni lehet: toll, papír, gitár, lant, szó, betű, hang, és bennetek a tér. Irány befelé! Belül tágasabb.

A próféták szent haragja sok mindenből áll össze. Szembesülés, együttérzés, tanítani akarás, gyógyítani-, segíteni akarás, tehetetlenség-érzés és értetlenül állás. „Hülyegyerekek, mit tesztek? Nem igaz, hogy nem látjátok, nem érzitek, nem értitek! Térjetek észhez, térjetek szívhez!” — mondják. Amikor a prófétai harag démoni, akkor az eredete, alapja önzés, gyűlölet, érdek, vágy és félelem. Amikor a prófétai harag alapja szeretet, segíteni akarás, gyógyítani akarás, akkor az tanítás-lényegű. Az első a pusztulás szolgája, a második az Életé. Ugyanolyan ordításnak látja, aki nézi, de lényegük és hatásuk más-más. Könnyű nektek, és nehéz veletek, tőletek a világnak. Aki egyáltalán tudja, látja, amit lehet, érzi, amit lehet, védekezésképpen ignorálnia kell a világ fájdalmát, agóniáját, sebeit, a mulasztás-, csalás-, kínzás-, kínlódás tényét. Ha nem tenné, hanem folyamatosan érezné, előbb beleőrülne, majd a fájdalomban megszakadna a szíve. Az agyát felemésztené a tehetetlenség, a szívét pedig az együttérzés. Azt kívánod, bár lenne egy angyali képességed, hogy felemeled az egyik kezed, és minden jelenlévő a valóságra eszmélne. Melyik az az állat, amely emberi aggyal ne lenne öngyilkos, ha még az ember is öngyilkos emberi aggyal?

Az emberbe szabaduló állat, az állatba rabul eső ember. Lélekbe szabaduló tudat, az elmébe rabul eső tudat. Az ember, amíg kisbetűvel ember: gyilkos és öngyilkos. Élethosszig elnyújtott öngyilkossága során a világot is magával rántja. Ez a végkifejlete az elme tébolyának. Csakis a lélekbe szabadult tudattal, nagybetűvel Emberként élve élő emberi lények egyszerre hadvezérek és szentek. Ők azok, akik folyamatosan látják, tudják a szenvedést, bűnt, és mégis szembenéznek vele. Megbomló elméből mégis a lélekbe teljesednek. Megszakad a szívük, de Világossággá válva gyógyítanak. Tehetetlenségben mégis tesznek valami kevés tőlük telhető kis-nagy tettet. Szembenéznek, belehalnak, életre kelnek, magukban a világot Teljességbe emelik. Gyógyultságukkal gyógyítanak, Világosságukkal világolnak, szeretetükkel, bölcsességgel, gondoskodásukkal emelnek. Örökségükkel szabadítanak fel. Amikor a legkülső- és a legbenső Istenük bennük összeér és találkozik, a köztük elsatnyult szférák lényeiben felgyullad a Napok Napja. Az ember kicsiben, ahogy tőle telhet, hat, és magában változtatja mennyé, mennyeivé a világot. Így az a benső menny kívülre vetülhet. A benső Égbolt testesülhet meg odakint.

Aki ignorál, nem őrül meg, nem lehetetlenül el, de vétkes. Aki nem ignorál, nem bűnös, de megőrül, ellehetetlenül, és megszakad a szíve. Hát legyetek azok, akik nem ignorálnak, megszakadnak, de feltámadnak! Megőrülnek, de a lélekbe emelkednek. Ellehetetlenülnek, de összefognak és gyógyítanak. Legyetek egyszerre hadvezérek és szentek! Erőtökben kegyesek, és nem gyengeségetekben. Tevékenyen szeretők, és nem karosszékben. Ha magányban ignoráltok, elfordultok, depresszióban enyésztek el akkor is, ha üres vidámkodással veszitek körül magatokat. Ha szembesültök, és közösségként összefogtok, akkor is valódi szeretetben élhettek, hogyha szenvedés vesz körül benneteket. Mert aki gyógyít, a kényelmetlenségben is megnyugvást lel, aki viszont hazudik és terel, az a kényelemben is nyughatatlanságot. Aki ezer pótcselekvésbe fog valódi tettek helyett, kimerül, és hiábavalóságba vész el. Aki azonban értelmes, gondoskodó, alkotó, teremtő munkába fog, ha elfárad is, örömben él majd. A test éhsége semmi a lélek éhségéhez képest, mondják. De a lélek egész, teljes, és nem éhes. Az a tudat éhes, amelyet elhagytunk az elme mocsarában. Lélekre, valóságra éhes.

Álmomban egy szigetnyi labirintust láttam. A kijáratai különböző halálnemekbe torkolltak. Tűz, víz, szörnyeteg-száj, kard, kereszt, és a közepében volt az egyetlen kijárat, amely valóban kivezetett. Kifelé lefelé, befelé fölfelé jutunk. Akik nem néznek oda, sosem születnek újjá a létből az Életre. Akik nem néznek oda, a pusztulás instrumentumaivá adják magukat. Kényelemben is szenvednek, hatalmuk illúzió csak. Gazdagságot mások nyomorából nyernek. Gyengék, és kiszolgáltatottá teszik a világot. Betegítenek, emésztenek, ölnek, halnak. Akik odanéznek, meghalnak ugyan, de Életre születnek. Széthullnak ugyan, de Világossággá állnak újra össze. Újjászületvén, magukban Égbe emelik a mindenséget.

Egy újabb álmomban háború volt. Az ellenség a hegyoldalról lőtt ránk, mi is lőttünk, és észrevettem a soraikban egy magas embert. Céloztunk, de integettünk egymásnak, hogy gyerünk félre, és beszélgessünk! Találkoztunk a völgyben, nagyon magas ember volt, felnéztem rá rendesen. Mondta, látja rajtam, hogy én rendes lehetek. Van egy hatalmas madár, amit véletlenül meglőttek, nincs, aki meggyógyítsa, nekünk kellene megnéznünk. Egy darabig egymásra fogtuk a fegyvereket. Lőtt is a levegőbe, hogy megmutassa, hogy csak festékpatronos puskája van. Nem akarta megtagadni a szolgálatot, de nem akart ölni se. Én se ölni mentem, csak szolgálni. Nevettünk, és mentünk a madárért. Mondta az ember, hogy a sas itt és itt sebesült meg, én meg mondtam, hogy az sólyom. Ő erősködött, hogy sas, én meg láttam, hogy az sólyom. De nem vesztünk össze, hanem megállapodtunk, hogy van ilyen, az egyik ember sasnak látja, a másik hollónak, sólyomnak, darunak. A sólyom azt mondta, hogy csak akkor gyógyulhat meg, ha három napig a fiókái leszünk, és megesszük, amit enni ad nekünk. Megfogadtuk, és a fiókái lettünk. Minden nap magából adott. Az első napon barnás fénye volt, a másodikon ezüstös fénye lett, a harmadik napon aranyfényűvé lett, és meggyógyult. Amikor fel tudott szállni, a fejünk fölül azt beszélte, hogy mi már örökre az ő fiókái maradunk. Ekkor felébredtem.

A korszak, ami most jön, összemos vagy megtisztít, megkever vagy letisztít és egyértelműsít. Ő a vizet adja és a tüzet hozzá, de tőletek függ majd, hogy téboly és pusztulás, vagy Valóság és gyógyulás terem végül. Magatokért feleltek, de úgy feleltek magatokért leginkább, ha másokért felelősek vagytok. Önmagunk kiteljesítésére vagyunk itt, de másokért felelősként. Nem a jóság hirdetőoszlopaiként tetőzhetjük feladatunkat, hanem a beteljesítőiként. Legfőbb felelősségünk, hogy ha nem teljesedünk ki a bölcsesség abszolútumává, akkor mulasztunk, és ennek a mulasztásnak rengeteg kín és halál a következménye. Aki kiteljesedett, nem-cselekvésben is a világ hasznára van. Aki nem kiteljesedett, cselekvésben is a világ kárára van. Tanuljatok meg különbséget tenni minden téren, és szűnjetek meg megkülönböztetni minden téren!

Embernek tanulni, szeretni tanulni, hálásnak lenni tanulni jöttünk a Földre. A korszak, ami most jön, összemos. A szavak a valós jelentésének visszaállítása menthet át rajta élve. A minőségek helyes értelmezése és -kezelése menthet át rajta élve. A valós természet közelében maradás menthet át rajta élve. Az elmében minden összemosódik, ami összemosódhat. Helyezzétek tudatotokat a lélek valóságába! Ez az, ami átmenthet rajta élve. Amikor nemekről lesz szó, először is az embert nézzétek, az emberre tekintsetek, vele beszéljetek, és csak aztán, vagy egyáltalán ne a nemére! Akkor túlélhetitek ezt a kort. Amikor mennyiségről és minőségről lesz szó, a minőségre tekintsetek! Akkor túlélhetitek ezt a kort. Amikor a győzelemről és a tanításról lesz szó, a tanítást és bölcsességet válasszátok! Akkor túlélhetitek ezt a kort. Amikor fényről, sötétségről és Világosságról lesz szó, a Világosságot válasszátok! Úgy túlélhetitek ezt a kort. Amikor nemesről és nemtelenről lesz szó, a nemest válasszátok! Úgy túlélhetitek ezt a kort. Az érdek- és halál történelme helyett az élők- és a szeretet történelmének legyetek részesei és alakítói! Úgy túlélhetitek ezt a kort. Amikor jogról, jogtalanságról, igazságról lesz szó, az igazságot, igazságosságot, valót válasszátok! Úgy túlélhetitek ezt a kort. A nevelés és bosszú közül a nevelést válasszátok, a feloldást válasszátok! Az Üresség nem semmi, hanem minden, az üresség nemes, a semmi nemtelen. Adjátok vissza a szavaknak a valós jelentéseiket! A beszédet az Igének. Az intelligencia félút, és nem a teremtés csúcsa. A teremtés csúcsa a bölcs, lélek-ember, és gondoskodó szeretet-ember. Hassasinok mennyországával szúrták ki az átverőitek, kihasználóitok a több millió megvezetett hívő szemét. Hamis mennyért a Félszemű szolgálatába csaltak, és ellopták tőletek a valódi mennyet. A harc a lelketekért folyt, és ti eladtátok. Gyalpók diktálták a törvényeiteket, és megnyomorítottátok, elpusztítottátok a világot. Félelmeitek és vágyaitok, lustaságotok étkéül, és a gyalpók étkéül dobtátok a Földet és egymást és magatokat is. Eljött a megtisztítás kora. Akik a halálnak szolgáltak, bűnbánat híján el is múlnak a halállal. Akik az Élet családja maradtak, az örök Élettel egyesülnek.

 

ʘ

 

— Akik a mennyben jártak, mind ugyanazt látták. Akik a pokolban jártak, mindahányan mást. Ha nem ti, akkor kik? Ha nem most, akkor mikor? Ébredjetek az elme illúzióiból a lélek igazságára! Nem kérek tőletek semmit magamnak, hanem a mennynek kérlek titeket! Semmit magamnak, hanem a világnak kérlek titeket: hagyjátok el a lustaságot, tompaságot, és gyógyítsátok meg! Semmit sem várok és kérek a vallásaitoktól, a tömegeitektől magamnak, hanem titeket kérlek: az embereket, a személyeket egyesével a vallás fölöttire, a Valóság Valóságára, Életre, Világosságra, szeretetre, gondoskodásra, bölcsességre eszmélésre, teljesedésre, gyógyulásra és gyógyításra. Felkérem az embert, hogy váljon végre azzá, akivé szánták, és váltsa meg a vallásokat Valósággá, és ne sanyargassa többé a bolygót és a lényeit, hanem lényegüljön az Édenkert kertészévé szeretetben! Semmi sem oldható fel, szabadítható fel vele azonos szintről, csakis nála magasabb szintről. Csakis az Abszolútum oldhat fel és szabadíthat fel, csakis ha többre adatik általa, ami aztán ezáltal felszabadul. Amikor Méhdi beszél, ezeket szokta mondani. Nincs dolgom a vallásaitokkal, és nem kérek magam számára semmit. Nektek kérek, és a világ számára. A valódi, teljes, igazi titeket!

 

ʘ

 

— Ímé, végeztem annak taglalásával, amelyet javasolok, hogy a népeiknek hazatérvén kinyilatkoztassanak. Innentől Önökhöz fordulok, és Önöket szólítom meg, amikor beszélek. Ezen a találkozón, bár én beszélek, de nem én szólok, hanem az idők. Az idők azt mondják: nem odázható el, csak az választható, hogy hogyan állsz meg benne. Íme, az angyal: egyik lába vízben, másik a földön, kezében nyitott könyv, s fölolvasván az Igét így szól: „Idő pedig tovább nem lészen". A bebörtönzött fény felszabadul. Minden vallás létrontó, amely nem üdvtörténet, és nem a fényfelszabadítás vallása. Minden más vallás, amely nem üdvtörténet, azért lett művileg kitalálva, hogy az ilyen üdvtörténeti vallásokat lefedje. Prófétai haraggal szólni, hogy töltekezzetek, és ne haragudjatok, hogy ébredjetek, szeressetek, lássatok, eszméljetek! S mi a prófétai harag? Amely értetek kiált, és nem ellenetek, amely által az Isten előtt szégyenültök meg, de egymás előtt, és az ember előtt nem. És vigyáznia kell a haragvónak, hogy neveljen, de ne bántson, hogy sose maradjon ki az üzenetből a kegyelem, hogy lélek szólítson meg lelket, hogy épülésünkre szolgáljon az üzenet. Ami ellen kikelsz, az ejt majd rabul. Vigyáznom kell, nehogy az legyen, hogy a jóról beszélek, és annyira belelovalom magam, hogy ez által válok rosszá! Vigyázok, és így vegyék: az üzenet megléte maga a gondoskodás, az üzenet megléte maga a kegyelem. A találkozó maga a kegyelem. Az egymással törődés maga a kegyelem.

Pár órája azt mondta a japánból érkezett bölcs kisasszony: „Óriások alszanak a földben, az egyikük Te vagy; hiába pusztítanánk el, újra nőnél." Beismerem méltatlanságom. Az idők szólnak, s nem én… az idők, melyek azt mondják, „nektek nincs több időtök, most kell cselekednetek!" Az idők, melyek azt mondják: „Idő pedig tovább nem lészen", mert az idő örökkévalósággá válik. Lesz-e másik találkozó, s ha nem lesz, hát ez az. S ha „idő tovább nem lészen", lesz-e ember? Hát azért vagyunk mi most itt, hogy legyen… hogy amikor az idő megszűnik, ne szűnjék meg az ember is! Az embernek tudnia kell magáról, hogy kicsoda, de csak mások mondhatják róla, hogy kicsoda. Ő magáról csak tudhatja, de első alkalmakkal nem mondhatja, csak mások mondhatják róla. Az ember csak harmadsorban szerep, csak másodsorban személyiség, és elsősorban mindezeken túli Valóság. Az ember csak harmadsorban elme, másodsorban lélek, és elsősorban Egy. A legvégső én az Átman, a legvégső Való a Brahman. Aki az elmém tébolyában vagyok, más, mint aki a lelkem valóságában vagyok. Aki az elméjük tébolyában Önök szerint vagyok, más, mint aki a lelkük Valóságában vagyok. Ami az elméink tébolyában vagyok, egymilliószor egymillióféle lehet. Ami a lelkeink valójában vagyok, mindannyiunk számára egyféle. Abba az egybe helyeződött tudattal szemlélek és nyilvánulok meg.

Utnapistimnek egy feladatot adtak az istenei: hogy maradjon ébren. Ezt a feladatot nem tudta teljesíteni, és elbukott. A lélek valóságába teljesedett, -helyeződött tudattal szemlélni és megnyilvánulni, ébren maradni, annyi: ebben a valóban megmaradni és valósnak lenni, valóként élni és létezni. Nem vagyok csuklyás és álarcos sem. Bár most fedem az arcom, de mire felállunk innen, és elbúcsúzunk, hogy hazatérjünk, meg fogják tudni, hogy nem vagyok. Nem rejtezem, nyilvánosan kiállok. Nem vagyok félszemű. Ez azt jelenti, hogy nem csupán nézek, de látok is. Nem vagyok félszívű. Ez azt jelenti, hogy nem pusztán létezem, de élve élő vagyok. Nem vagyok féllétű, mert nem csupán saját megvilágosodásomért létezem, hanem az ébredést követően megeső szívvel, a nagy megváltás instrumentumául adom magam, gondoskodom, úgy, hogy Isten gondoskodásának eszközévé váltam. Nem vagyok fél-szeretet. Ez azt jelenti, hogy nem csupán érzelmi- és színész-szeretetben, nem csupán érzelgősségben játszom el a szeretetre utaló gesztusokat, hanem azonossá lettem az Abszolútum Egy Élet és Világosság rezzenetlen, eredendő szeretetével. Valamint ezt fogadom, tükrözöm, és árasztom is tovább. Aki nem én vagyok, az a külvilágban teremt békét, miközben az emberekben nem lesz közben béke. A külvilágban rendet tenni akarók arrogánsak, és nyomukban háborúság terem. Csakis benső béke nyomán teremhet a külvilágban is valódi béke. Akik hatalmaskodnak valódi hatalom helyett, azok elnyomással, tompítással, szegényítéssel, ellehetetlenítéssel, csalással, butítással, hazugsággal csikarnak ki békének tetsző álbékéket.

Aki nem én vagyok, így működik: édesget, fenyeget, elesettnek tetteti magát, a félelmet használja, és a vágyat használja. Az emberek lustaságát használja ki a saját érvényesülésére, és zsarolja a világot. Nem én vagyok az Antikrisztus, és nem én vagyok a történelmi Jézus Krisztus sem. Azt, hogy ki vagyok, a lelketek Valósága tudja csak, és az emberiség csupán akkor fogja majd igazán tudni, amikor ezt a létemet végigélem. Mást ismer fel a halott, és mást az élve élő. Az élve élőt nem látják meg a halottak. A nevét sem, valóságát sem tudják. Csak az Élet ismeri meg az Életet. A holtak még egymást és magukat sem ismerik. Nem én vagyok a „béke hercege" mert csakis az Egy Abszolútumban van béke. Csakis a lélek Valóságában, a Világosságban és Életben van béke, és a Földön csak akkor nyilvánulhat, ha az emberekben előbb megvalósul. Aki azt mondja, hogy hozza a békét, nem én vagyok, mert a békét nem hozhatja senki. Csakis az emberek egyénenként válhatnak békévé, amikor valóságukká válnak, és valóságukra eszmélnek. A szeretet a béke, a hála a béke, a gondoskodás a béke, az ingyen kegyelem a béke, a valódi szabadság a béke, és nem létezik valódi szabadság az Istenen kívül, csakis Istenben. Abszolútumként Egy. Nem én vagyok a fényhozó. Aki azt hazudja, hogy a fényt valakinek hoznia kell számotokra, becsap benneteket, mert egyrészt a fény csak fény, aki fényt hoz, még nem hoz Világosságot, másrészt a Világosságot nem hozhatja nektek senki, mert az bennetek van, és azt ti tudjátok újra megtalálni és megélni. Senki más nem tudja helyettetek. Hogyan hozna valaki nektek azt, ami eleve bennetek van, sőt, az eredendő, való lényegetek? Az, ami nemtelen, az Antikrisztus, és az, ami nemes, az a Krisztus mindenben, bennem, és mindenkiben. Krisztus Jézus az aranycsitkó, a Szentlélek a vigasztaló. Méhdi csak zöld csitkó, a vigasztaló instrumentumai mindazok, akik ébredésüket követően megeső szívvel mások ébredéshez segítségül odafordulnak. Nem az vagyok, aki térít, beleszól, beavatkozik, kényszerít, agitál, befolyásol, manipulál, adóztat, tizedet szed, adományt zsarol, félemlít. Én az vagyok, aki közvetetten felmutat, örökít, hagyományoz, emel, vigasztal, biztat, elérhetővé tesz, rendelkezésre áll és -bocsát. Az vagyok, aki szeret és gondoskodik, nem az vagyok, aki úgy beszél a szabadságról, hogy másokét akadályozza. A szabadságunk addig terjed, amíg másokét nem korlátozza. Így van itt, a külvilágban, s csakis a lélek Valóságában, a Jóistenben lehetséges tényleges szabadság. Akik lélektől lélekig élnek és léteznek, már testben is szabadok Istenben. Akik ébredettek, a bölcsesség által, az Ég kegyelme által a Valóságban élve élnek, és a Világosság gyermekei már járólényekként is. Az vagyok, aki képes mérlegelni Mihály segedelmével, és tudva tudom, hogy fel lehet úgy is emelni nemzetté a népet, és emberiséggé a nemzeteket, és az összes Ég- és Föld népei közé az emberiséget, hogy nem mondunk el olyat, amit nem viselnének el, és elmondunk mindent, amit igen. Aki ismeretet hoz, még nem hoz tudást és megoldást és feloldást és szabadságot. A szabadságot pedig senki sem hozhatja senkinek, csak a lélekre ébredésben és Istenben lelheti meg mindenki saját maga önnön bensőjében. Aki tudást mutat, még nem ad bölcsességet. Mert a bölcsességet adni, kapni nem lehet, azt az ember nem kitalálja, hanem az mindentől függetlenül van, és élve él, és arra rátalálunk, nem pedig kapjuk vagy kitaláljuk azt. A bölcsesség a megélt tudás, amelyik személyiségünkké válik, és akkor is mi leszünk, amikor elengedjük azt. Amit elengednünk, és akkor is a részünk marad: az a valódi személyiségünk. Akik a bölcsesség által szeretetté teljesednek és gondoskodnak, azok azonosulnak Isten működésével. Akik Istenbe ébrednek, azokban megébred az Isten. Ismeretek bölcsesség nélkül ártalmasak lehetnek, mert félreértésükkel felhasználhatják azokat rossz dolgok előidézésére. A tudás önmagában nem árthat, csupán a félreértelmezése, és az abból fakadó rosszra alkalmazása, az árthat. Eszerint aki tompa, annak nem ér be a szívébe a tudás, és ezért nem árt neki. Aki bölcs, annak beér a szívébe a tudás, és az alkalmas annak megértésére, befogadására, feldolgozására, elviselésére, és neki pedig azért nem ártalmas a tudás. Voltak aranykorok, amikor az emberiség az igazság legnagyobb hányadát ismerte, elviselte, feldolgozta, kezelni tudta, helyére tudta tenni, és a közéletet benső meggyőződésből, a lélek törvénye szerint, jóságban, bölcsességben, szeretetben, gondoskodásban létezte. Együtt tudott élni a legborzalmasabb igazsággal is, mert létezése rendszerét befelé-felfelé megnyitotta. Amíg a mostani emberiség önmagát zárt rendszerekbe sorolja, és azokban tartja, addig mindig a rosszabb értékrend fogja kiszorítani a jobbat, a félelem, a vágy fogja kiszorítani a bölcsességet és a szeretetet. Az vagyok, aki azt mondja: ne féljenek! Azt mondom, hogy nyissák meg zárt rendszereiket befelé-fölfelé! Tanuljanak embernek lenni, szeretni, hálásnak lenni! A lehető legkevesebbet ártsanak, és a lehető legtöbbet gyógyítsanak, szeressenek, gondoskodjanak! Legyen az igazság a kinti világgal kapcsolatban olyan borzalmas akár, hogy az elnökök sírva összeomoljanak, amikor megtudják; nincs olyan mélység vagy szörnyűséges világ, amelyből a lélekre, a Valóságra, az Istenre, a Világosságra, Életre, Egyre ne lehetne ébredni, mert legyenek a lények akármennyire is távol vagy mélyen, legyenek akárhányadlagos teremtettek teremtményei által teremtettek, bennük a lényegi szikra, a lélek akkor is egyenesen az Egy Abszolútum Világosság és Életből van, és vele azonos. Akik erre eszmélnek, és visszanemesülve azonosulnak vele, valóságuk Abszolútumává teljesednek vissza. Akik nem Isten hatalmának részesei, hanem csak álhatalommal hatalmaskodók, ettől az eredet-szikrától terelik el minden ember figyelmét, hogy hatalmaskodásukat gyakorolhassák rajtuk. Létezzen bár tízezerszer tízezer nem sikerült világ, tízezerszer tízezer íziglen legyünk bár nem sikerült teremtettek nem sikerült teremtményei, legyünk bár a poklok mélyén, és csak higgyük, hogy ez a Föld, legyünk bár arkhónok és dékánok rabszolgái csak, betetőzhetjük a teremtést, feleszmélhetünk az isteni szikrára, a lélekre, és megválthatjuk teremtőinket és a teremtéseiket is. Isten a világgá lett, maradéktalanul beleadta magát, teljességgel, szeretettel feláldozta érte magát, belevetette minden hitét, szabadon engedte azt, és elszenvedte, amíg kinevelődött és útját bejárta. Így lett a szám 1-ből a teremtés 2-je, a 2-ből a bölcsesség, szeretet, lélekre ébredés 3-ja, és így lett a 3-as által a szám 1-nél teljességgel több Ige-Egy az egyenlet végeredménye. Az Isten beleveszett a teremtésbe, és az ember segedelmével átszellemítette azt, majd visszaemelte a Valóságba. A Világosság beleveszett a fénybe és sötétségbe, és átvilágolta azt, majd győzedelmessé lett. A lélekből a tudat beleveszett az elmébe, majd átvilágolta azt, és magában az egész világot a lélekbe visszaemelte. Erők szintjén egy és a még egy kettő lesz, és együtt eggyé válik, vagy lesz belőlük még egy. Kettő örvénye ellentétes, mégis egyben forgó, és általuk új csillag gyúl. Minőségek szintjén 1 2 3 Egy, ahogy fentebb említettem. Nem az vagyok, aki elválaszt, hanem aki összehoz. Nem aki megoszt, feloszt, porcióz, hálóz, számít, hanem aki aranyközépbe emel, és értelmessé segít. A Félszemű önmagában nem létezik; készakarva ártó intelligencia… ember kell hozzá, hogy testesülhessen. A Félszeműnek a mennyiség számít, nekem a minőség. Neki a vér számít, nekem a lélek. Neki a hatalom számít, nekem a szeretet és a bölcsesség. Neki a győzelem számít, nekem a teljesség. Neki az érdek számít, nekem az egész emberiség. Magam számára nem kérek semmit, csak barátságot, szeretetet, és amit az Isten mindeneknek ajándékba adott s ad, ingyen kegyelméből. Ingyen kegyelmét magam is ingyen kegyelemből adom. Íme, hát a magva mindannak, aminek a közlésével úgy emelhetik gyógyulásba a beteg emberiséget, hogy ne kelljen mondaniuk semmit, amit már nem lehet, de elmondhatják, amit el lehet! Íme, elmesélem eztán azt is, amit elviselne minden elnök is, és mégis tudná, hogy mit tegyen a bolygó megmentéséért! Mélységesen meghajlok Önök előtt, köszönöm, hogy segíteni akarják a Jóistent, az angyalait, az embereit, a lényeket! Hálás vagyok.

Így szólalt fel a megkérdezett, és látom, felajánlja illendőn a megfáradtaknak, teázzanak, értekezzenek, járjanak, sétáljanak, és fél óra múltán térjenek vissza. Látom, hogyan figyel a megkérdezett, kiállják-e a körön kívül sétálók az első szabad döntés próbáját, vesznek-e fegyvert a kezükbe, vagy a sziklán pihenni hagyják? Pihenni hagyják. Esznek, isznak, járkálnak, merengnek, a körbe visszatérnek, párnáikra fél óra múltán visszahelyezkednek.

 

ʘ

 

— Ismételjünk egyet! A teremtett anyag a materia prima. Az átszellemített anyag a materia benedicta. Mindaz, ami közvetlenül, és ami közvetetten Istenből termett, vagy teremtettek által teremtetett, a materia primából a materia benedictává minősülés útját járja be. Isten következménye a nemtelen teremtődés, és Isten művelete a nemtelen teremtődés nemessé teremtése, váltása. Minden ezen esik át öntudatlanul is, ám akik felébrednek, tudatosan is ezt szenvedik el, vagy ezt a műveletet végzik. Akik ugyanazt a műveletet végzik, mint az Isten, azok nem elszenvedik a világot, hanem vállalják, és azok Isten közvetlen családjává lesznek. Az utolsók, és úgy az elsők. A legszerényebbek, és úgy a legnagyobbak. A legszegényebbek, és úgy a leggazdagabbak. A legbölcsebbek, és úgy a legcsendesebbek. Gondoskodók, szeretők, nem vezetők, és mégis követi őket a világ. A politikai posztokat visszautasítják. A hatalmaskodást elvetik. Maguknak semmit sem tartanak meg, csakis szeretetet, bölcsességet. Csakis tiszta forrásból építenek otthont, és a népek barátságát szorgalmazzák. Az vagyok, aki jó szomszédi viszonyt kér és szorgalmaz. Kik lennének alkalmasabbak királynak, mint Önök? Önök, akik nem akarnak királyok lenni, akik túl vannak már régen a királyságon is, és végtelennel többek még annál is. Akik nem alkalmasak, ma azok királykodnak, akik pedig alkalmasak, nem is gondolnak ezzel. Aki király akar lenni, nem alkalmas királynak. Aki alkalmas királynak, nem akar király lenni, hanem azt a nép akarja királynak. Azért tompították a népet mélységesen butává, hogy ne ismerje fel az alkalmasakat, és alkalmatlanokat hagyjon úrhatnámkodva hatalmaskodni. Ennek vetnek véget, kik a népnek látást, szívet, bölcsességet és törődő szeretetet adnak. S azzal, hogy ennek véget vetnek, megállítják a bolygó pusztulását, és gyógyítani kezdik a világot.

„Fölszállott a páva a vármegye-házára, sok szegény legénynek szabadulására. Kényes, büszke pávák, Nap-szédítő tollak, hírrel hirdessétek: másképpen lesz holnap!” — szól a magyar népdal. Eljött az idő, tegyék meg, amit a csillagok mutatnak, amit Isten akar, és a csillagok is végre megengednek! Erejükben legyenek kegyesek, ne gyengeségükben! A kegy pedig égi, és nem sajátjuk, így ne akként osztogassák! Ne legyenek büszkék, de legyen méltóságuk! Legyenek szerények, az erény! De ne legyenek hülyék! — ahogy nagyanyám tanácsolta nekem. Alázatosak legyenek, de sosem megalázkodók! Az első másokat tisztel, magát is tiszteli, a második sem mást, sem önmagát. Az első valódi és valóságot idéz, a másik hazug és eleve romokat épít. Ne építsenek, ha kicsalják az épületből az anyagot, mert az a világot temeti majd maga alá, amikor elkerülhetetlenül összeomlik. A művész sose múljon el kezdőnek lenni, az ember sose múljon el szerető nagyszülő lenni! Kortalanul, huszonötezer-kilencszázhuszonhét évesként, gyermektelenül is a népek nagyapjaként, nagyanyjaként unokánk a nagyvilág, Önök is unokáim, ahogyan az Abszolútból beszélek. Azt kérték, dolgozzam ki a módszert, a tervet, és ehhez ismernünk kell a keresők kétségeit, kérdéseit. A bonyolítás helyett egyszerűsítés. Az ellentétek helyett hasonlóság. A különbségek helyett aranyközépbe emelés. Az emberek zsidó, iszlám, keresztény, buddhista, ateista, gnosztikus, agnosztikus, és még ezerféle vallást és nem-vallást látnak, és nem tudják összebékíteni ezeket magunkban, sem odakint. Ezerféle összevethetetlen, külön útra tekintenek, és szétteszik a kezüket: tehetetlenek. A bolygó pedig pusztul. A népek harcolnak és szenvednek, a gazdagok még gazdagabbak lesznek. Minden csak első ránézésre kezelhetetlenül sokrétű, valójában csupán kettő, azaz kettő értékrend van jelen, és semmi több. Az egyik a másikból él, a másik pedig a másikért. Az egyik a másik rovására él, a másik a másik gyógyítására. Az egyik gondoskodik, szeret, emel, a másik kiszipolyoz, élősködik és betegít. Az egyik törődik, a másik kizsákmányol. Az egyik Világosság, bölcsesség, Élet, a másik hazugság és csalás és életellenesség. Az egyik kedves és gyengéd, a másik agresszív és durva. Az egyik a szíveket nyeri meg, a másik leigáz és térít és öl. Az egyik az elme tébolyának következménye, a másik a lélek valóságának áradása, fogadása. Az egyik tévútra vezeti az embert, a másik az Egybe. Az egyik anyagba, bűnbe köti a szellemet, a másik átszellemít. Az egyik félelemben, kétségek közt, tudatlanságban tart, a másik lelkesít, bölcsességre segít, világosít, gondoz és szeret. Az egyik tiszteletben tart, a másik lenéz, gyűlöl, üldöz. Én teljes akaratommal az Élet, Világosság, szeretet, bölcsesség, gondoskodás, az Abszolútum Egy családjába tartozom. Nem kívánom megnevezni, melyik értékrendet melyik vallások képviselik, azzal én már nem vagyok hivatott törődni. Az én dolgom, hogy mindnyájukat meghívjam a vallás-fölötti szeretetbe. Nem tisztem kimondani, kik alakítják a holtak történelmét. Az én tisztem az, hogy mindnyájukat meghívjam az élve élők történelmének alakítására, megvalósítására. Én nem mutatok, és nem mondok, nem jelölök, nem azonosítok, úgyis van erre millió rajtakapó- és rajtavesztő tudós és tudálékos is. Én az óceánnyi, egyszerű kérdező polgáron segítek inkább. Én megbocsátani, bűnbánatot tartani, feloldani, feloldozni, felszabadulni segítek inkább. Azt beszélem, ki kell mondani: igen, ez a két értékrend alakítja a közéletet. A testvérgyilkos és a szerető iker. Ki kell mondani, mert ez az igazság, és megbánni, megbocsátani csak a beismert és tiszta igazságot lehet. Elengedni, feloldani, új alapokat kezdeni építeni, felülkerekedni, barátokká lenni, összefogni, gondoskodni, szeretni, bölcsülni, emelni, gyógyítani csak eme feloldozás és feloldás révén lehet.

A vallások hidak. Házakat építettünk rájuk, és most leszakadtak. Hála a hidakért, persze. Legyenek hidak, menjünk át rajtuk! De ne építsünk rájuk házat! Azért vannak, hogy átjuthassunk, átmehessünk rajtuk. A vallások abszolútumába vezetnek. A tudomány abszolútumába vezetnek. A politika abszolútumába vezetnek. Ha nem azt teszik, hanem korlátaik közt börtönben tartanak, ha önmagukat célnak kiáltják ki, akkor átkot vonnak magukra és híveikre, és elpusztítják a világot. A hatalmasok szabadok és szabadítók, szerető-gondoskodók, segítők, gyógyítók, világoló-világosítók, szellemítő-lelkesítők. Csak a hatalmaskodók hoznak létre zárt rendszereket, és ezekbe rabosítható tompa tömegeket. Csak a valójában nem hatalmasok, hanem csupán úrhatnámkodók tartanak tömegeket tompaságban és zárt rendszerekben. Maguk sem hisznek, tudnak, ismernek semmit, és csakis így érezhetnek a valódi hatalomhoz hasonló érzést. Nem tudják, hogy a valódi, és nem ilyen szánandó álhatalom milliószor csodálatosabb, és az nemcsak nekik, de mindenkinek milliószor csodálatosabb, és valódi. Zárt rendszerekben az említett két értékrend közül száz százalék teljes biztossággal az életellenes kerül ki győztesen. Az életellenesek kiirtják az Élettel együttállókat. Majd magukra maradnak, és egymást is megölik, és kihalnak, miközben az egész bolygó sivataggá válik és kipusztul. Ez pénznemekre vonatkoztatva is értendő, ám ez nem csak pénznemekkel van így. A kulcsszó a zárt. A csillagok-, korok-, a Szentlélek-, a bölcsesség-, a szeretet-, a gondoskodás jegyében az Önök szent és hadvezér jelenlétében a vendégszellemek előtt kihirdetem a zárt rendszerek nyílttá tételének szív-, ész általi parancsolatát!

 

ʘ

 

— Az angyal felfénylik. Magasba emeli egyik kezét, és minden jelenlévő eredendő valóságára ébred, rálát bűneire, a világ szenvedésére, a végső igazságra, az attól való távolságára, és könnyei közt bűnbánatot tart. A felismeréstől nagyon erős napkorona-lyuk kitörés történik. A Nap felsóhajt, a szíve egyszerre dobban a megébredőkével:

„Nem veszem el a vallásaikat, hanem többre adatnak, az abszolútumukba teljesednek. Nem veszem el a játékaikat, de megnyitom a zárt rendszereiket. A valódi hatalomért elengedik majd az álhatalmaskodást, a Világosságért a fényt, árnyat, sötétséget, a hitért a vallást, a tudásért a hitet, a bölcsességért a tudást, a szeretetért a bölcsességet. Az azonosságért a kis ént elengedik. A menny kincseiért a földi kincseket, az igazságért a jogot, a valóságért a tévedéseket, az egészségért és boldogulásért a félelmeket, vágyakat elengedik. Álmesterek, coachok, álpróféták, műjézusok itt is, ott is… ezeket is elengedik" — így szól a Nap. Ismerjék meg a szükség és az igény szavak közti különbségeket! Senkinek sincs szüksége coachokra, csak a tompáknak van igényük. Az éberek tiszteletben tartják, hogy a tompáknak igényük van coachokra, csak a tompák nem tartják tiszteletben sem magukat, sem egymást, sem a coachokat, sem az ébereket, sem a Teljességet. Mindenkinek Teljességre van szüksége. Csak ezt a tompák nem tudják, az éberek pedig tudják. A teljesebb halmaz tartalmazza a kisebbet, és tudja, látja, élteti is azt. De a kisebb halmaz nem tudja, nem látja, nem élteti a nagyobbat, hanem ignorálja, használja, eszi, fogyasztja, feléli, szennyezi, kínozza, tagadja. Kicsiny halmazok! A teljes, végtelen, Örökkévaló Világosság, Élet, mindenhatóság, mindentudás, mindenélés egy halmazába hívom Önöket, mindnyájukat. Ebbe nyissák meg zárt rendszereiket! Személyek, polgárok, kicsik, elesettek, szegények, tompák, csodálatos népek, testvéreim, Teremtők, teremtettek! Nyissátok meg zárt rendszereiteket befelé, fölfelé! Adjátok magatokat többre, a legtöbbre! Isten szeretetéből termett a teremtett világ. Ebben a szeretetben önmagát a világba adta, az anyagba süllyedt, és azt átszellemíti. Amikor az egész világot átszellemítette, a műve beteljesül, és tökéletessé lesz. Az elmében van idő, s amíg az időben ez tart, szenved a világ a tompaságban. A lélekben nincsen idő, s amint a lélek örökkévalóságába kerül, az ember és Isten nem szenved tovább. Nyissátok meg zárt rendszereiteket befelé, fölfelé, a teljesebbre! Tanuljatok embernek lenni, szeretni, és hálásnak lenni! A lehető legkevesebbet ártsatok, és a lehető legtöbbet gyógyítsatok, használjatok a világnak! Az elme tébolyának illúzió- és őrület-labirintusaiból a költészet-állapot kapuján át, a gyermeki rácsodálkozás tisztaságával teljesedjetek a lélek valóságába! Egy tanító, vallás, pap, hang, kép az elme tébolyának jegyében áll, vagy a lélek valóságában? És ha tételeik összessége nem is, de érdekel, hogy melyike áll az elme-, és melyike a lélek jegyében? Kezdetnek vizsgáljátok meg, hogy ők/azok a szeretet jegyében állnak-e és működnek-e, az Élettel vannak-e, vagy életellenesek! A bölcsesség- és jóakarat jegyében állnak és működnek-e, vagy ártanak és ártalmasak? Gyógyítják-e a világot vagy rontják? Áldás-e vagy átok-e mind az élőlényeknek, az élőhelyeknek? A gondoskodás-, emelés-, átszellemítés-, világosítás jegyében állnak-e, vagy élősdiek? Sötétség-e vagy Világosság mind? Aki ezeket nem tudja eldönteni, vagy nincs szabadsága eldönteni, az befolyásolva van. Megtévesztett, tudatlanságban, tompaságban tartott rab. Aki viszont el tudja dönteni, hogy melyik melyik jegyben áll, Istentől kapott feladata és próbatétele az, hogy teljesedjen és gondoskodva gyógyítson. Az öntudatlan mulasztás vétek. A tudatos mulasztás bűn. Az első a szülők bűne és a gyermekek vétke. A második mindkettejük bűne. Az első a vezetők bűne és a népek vétke. A második mindkettő bűne. Az ilyenek nem buták, hanem lusták, és lustaságuk, kényelmük, mulasztásuk oltárán feláldozzák a világot. Képesek sarlatánoknak, álprófétáknak, műjézusoknak, coachoknak, kuruzslóknak, hazugoknak, csalóknak, szektásoknak fizetni inkább, háborúzni inkább, minthogy az igazságot keressék, és a Világosságra ránézzenek egyáltalán. Eljátsszák cinkosokkal a nagy színdarabot, hogy ők mindent megpróbáltak, de hát fizettek is, csak becsapták őket… Így nem kell változniuk, sem változtatniuk. A kényelmüket váltják meg csalóktól, ahelyett, hogy az ingyenes Valóságot keresnék és fogadnák. A vallásokat, coachokat, politikusokat nem azért tartják az emberek, hogy azok megoldjanak dolgokat, hanem, hogy lehessen kiket, miket hibáztatni, miért nem élték az életüket, miért mulasztottak. Azért fizetik ezeket, hogy okolható bűnbakok legyenek. Nem a tevékenységeikért, hanem ezért. A bolygó a lustaságba és a mulasztásba pusztul bele. A mulasztók és lusták pótcselekvésekért és egymás fedezéséért fizetik egymást. Akik többet mulasztottak, nagyobb kényelmet védenek, nagyobb vehemenciával. A többiek pedig irigylik őket. Aztán helyet cserélnek, és tovább játsszák a nagy színdarabot. Kényelem, hatalmaskodás, mulasztás, cinkosság, eltussolás. „Nem tudták, nem ők voltak, őket becsapták, akiket megbíztak, megfizettek. Kisemberként, egyedül mit tudtak volna tenni?” Ezek a tompák, az elme tébolyának foglyai. Az intelligencia csúcsai! Ha az intelligencia lenne a teremtés koronája, itt már földi mennyországnak kellene lennie. Nincsen. Intelligenciából Dunát lehet rekeszteni, a világ mégis romokban, és a lények szenvednek. A teremtés koronája nem az intelligens, hanem a szeretet-ember. Az intelligencia szegényeket kreál, hogy gazdag lehessen. Elesetteket, hogy kiváló lehessen. Cselez. Tompákat kreál, hogy hatalmaskodhasson. Félelmet és vágyat, hogy úrhatnám irányíthasson. Manipulál, hiteget, téveszt, hogy felhasználhasson. Háborúkat kreál, hogy gyarapodhasson és elbújhasson. Programokat csinál, amiket komolyan vetet, hogy mulaszthasson tovább és tovább és tovább. Megoszt és uralkodni próbál. Nem alkalmas, ezért mindenki szenved. Ellentétet szít pártokkal a nép között, kormányokkal az országok között. Kamattal, hitellel, tartozással, adóssággal nemzetek, családok között. Amikor egérút kell, ellentétet szít rasszok, bőrszínek, nemek, családok, családtagok között, férfiak és nők között, fiúk és lányok között, és szétzilálja a családokat. A tompák pedig vevők a műsorra, hiszen nyerészkedhetnek, profitálhatnak, és ami fő: nem kell arra gondolniuk, hogy mulasztanának vagy lusták, és mulasztásuk nyomán pusztulásba viszik a világot. Mindenkinek magának kell megvívnia az armageddoni ütközetet. Az armageddoni csata most van, itt történik. Nekem magammal, a világgal, Önökkel, Önöknek velem, a világgal, a vallásaikkal, a zárt rendszereikkel, de legfőképpen a lelkiismeretükkel, önmagukkal. Az armageddoni ütközetet mindenkinek magában kell végbe vinnie. Ha veszítenek, a világgal pusztulnak. Ha győznek, a világ is élni fog Önökkel.

 

ʘ

 

Újabb visszahőkölés után ismét beleszúrok a világ szövetébe. Gondolom és látva látom, amire a legnagyobb a szükség. Megint a megkérdezett, a levelek írója beszél. Vajon megvárják-e, hogy három éj, három nap elteljen, vagy eltávoznak? Kibírják-e álmatlan, alvatlan, hogy beteljenek az órák? Senkin sem látszik, hogy már kettő nap, kettő éj óta fent van, s megfeszülten figyel. Így érkezik el a harmadik nap hajnal. Nem mindent látok, nem tudom az egészet elmondani, csak ahhoz engednek a jó erők hozzáférni, amiket nyíltan elbeszélhetek, amiket eddig is elmondtam, s eztán is elmondok. Időtlen én az időben működőkről. Időben működő én az időtlenekről. Ímé, most a kérdezett az apokalipszis mibenlétét mondja. Miközben a belégzést kezdi meg a táj, így beszél a megszólított:

— Mint tudják, a szó nem összeomlást, nem katasztrófát, hanem a fátyol fellebbentését jelenti. Az idők végezete nem a világvége, hanem az elme tébolyából a lélek valóságára eszmélés. Az idő csak az elme illúzióinak egyike. A lélek valóságában nincsen idő, ott örökkévalóság van. Az idők vége nem a semmi, hanem a lélek öröke, az Üresség. Az Üresség nem semmi, hanem minden, ezt már mondtam. Az Üresség teljesség, a semmi nincsen. Az Isten művének betetőzője, aki kinevelődik. Az ember műve maga az ember, nem valami termék vagy produktum, és az apokalipszis leleplezés. Olyan, amely nem rontja el Isten tervét, de jobbá teszi az életet a Földön. A megpróbálók is Istent szolgálják. Minden csapat a Nagy Műért játszik. A nagy kinevelődésért, Isten teremtésének, Isten tervének beteljesüléséért. A lét azért lehet törékeny, még ha a legfontosabb is, mert az Élet örök. Isten tiszteletben tartja a szabad akaratot, és nem avatkozik be, hogy a kinevelődés valós legyen. Ha egy lény kinevelődik, azért az egyért is mindenét feláldozza. Ha csak egy lény is kinevelődik, az a lény a teljes világot — minden lényével együtt — magában a mennybe emelheti.

Értsétek meg Krisztust! A kétféle értékrend is, a vallások is eredetileg kötött és meghatározott módon ezt az isteni művet szolgálták, ezt a próbaállást, kinevelődést segítették. Az Egy abszolútum Élet és Világosság adta magát. Az elsődleges teremtettek tovább teremtettek, azok is, azok is, azok is, és lett a legbensejéből a legkülsejéig a sok-sok világ. A legtetejétől a legaljáig, a legfinomabbtól a legsűrűbbig, a legéberebbtől a legtompább, öntudatlan belefeledkezőkig minden és mindenki ezt a táncot lejti az Isten dalára. A vallások megromlottak, elhajlottak, már nem a meghatározott mederben, és már nem segítik a tervet. Ezért emeltem fel a szavam, ezért hívtam össze ezt a konklávét. Kérem, hogy minden vallás térjen vissza Isten tervének megvalósításához, segítéséhez!

Folytatás a szám szerint következő bejegyzésben -  

Nincsenek megjegyzések: