Minden tudásnál hatalmasabb erény a szeretet. Minden okosságnál fontosabb a törődés. Ha keveset tudtok, de maga vagytok a szeretet, azzal már eleget tesztek, hogy az Egy eklézsiája legyetek.
1 → 2 → 3 → Egy. A kezdete szám, a vége minőség. Az 1 az eredő, a 2 a
lét, a 3 a bölcsesség és a szeretet, és az
eredmény Egy, a minőség, mely a Teljesség. Az 1,
amelyből kiindult, kevesebb, mint az Egy, amellyé teljesedett. Mert ez nem
számos matematika, hanem minőség-matematika. Nem csak matematika, hanem annak
abszolútuma. Az Egy eklézsiája, családja lesztek, ha a jósághoz, szeretethez,
Világossághoz, Élethez, bölcsességhez tartoztatjátok magatokat, és abban
tevékenyek is vagytok. Ha nem használtok, legalább nem ártotok. Ha a
legkevesebbet ártotok, és a legtöbbet használtok a világnak és magatoknak.
Teljes szívben gyúl csak csillag; fényességnek. Csakis üres kézbe adnak
mindenséget.
ʘ
—
Különbségtevés, megbocsátás, bűnbánat, hála, szeretet. Mindez bölcsességben. El
tudtok-e képzelni olyan valakit, aki érzékeny, és látja a világ minden baját,
szenvedését, és nem zárja ki a látványt, hogy ne lássa azt egyfolytában, hanem
folyamatosan abban él? Ti, hogy ne veszítsétek el a józan eszeteket, kizárjátok
a világ baját. Megszakad az a szív, amely mindenkor szembesül. Megbomlik az az
elme, amely mindig rálát a kínra és bűnre. Haragvóvá lesz, aki szünet nélkül
szembesül, tenni pedig alig tud valamit a világért, és a bűn, kín ellen.
Elviselnétek-e mindezt? Tudnátok-e egyáltalán élni, működni bárhogyan is a
magán- és közélet forgatagában, ha mindezt látnátok, és nem tehetnétek semmit?
Mi maradna nektek, ha egyáltalán életben tudnátok maradni? Őrület határ,
szív-megszakadás határ, és néhány eszköz, lehetőség, amelyekkel kicsiben hatni
lehet: toll, papír, gitár, lant, szó, betű, hang, és bennetek a tér. Irány
befelé! Belül tágasabb.
A próféták szent haragja sok mindenből áll össze.
Szembesülés, együttérzés, tanítani akarás, gyógyítani-, segíteni akarás,
tehetetlenség-érzés és értetlenül állás. „Hülyegyerekek, mit tesztek? Nem igaz,
hogy nem látjátok, nem érzitek, nem értitek! Térjetek észhez, térjetek
szívhez!” — mondják. Amikor a prófétai harag démoni, akkor az eredete, alapja
önzés, gyűlölet, érdek, vágy és félelem. Amikor a prófétai harag alapja
szeretet, segíteni akarás, gyógyítani akarás, akkor az tanítás-lényegű. Az első
a pusztulás szolgája, a második az Életé. Ugyanolyan ordításnak látja, aki
nézi, de lényegük és hatásuk más-más. Könnyű nektek, és nehéz veletek, tőletek
a világnak. Aki egyáltalán tudja, látja, amit lehet, érzi, amit lehet, védekezésképpen
ignorálnia kell a világ fájdalmát, agóniáját, sebeit, a mulasztás-, csalás-,
kínzás-, kínlódás tényét. Ha nem tenné, hanem folyamatosan érezné, előbb
beleőrülne, majd a fájdalomban megszakadna a szíve. Az agyát felemésztené a
tehetetlenség, a szívét pedig az együttérzés. Azt kívánod, bár lenne egy
angyali képességed, hogy felemeled az egyik kezed, és minden jelenlévő a
valóságra eszmélne. Melyik az az állat, amely emberi aggyal ne lenne öngyilkos,
ha még az ember is öngyilkos emberi aggyal?
Az emberbe szabaduló állat, az állatba rabul eső
ember. Lélekbe szabaduló tudat, az elmébe rabul eső tudat. Az ember, amíg
kisbetűvel ember: gyilkos és öngyilkos. Élethosszig elnyújtott öngyilkossága
során a világot is magával rántja. Ez a végkifejlete az elme tébolyának. Csakis
a lélekbe szabadult tudattal, nagybetűvel Emberként élve élő emberi lények
egyszerre hadvezérek és szentek. Ők azok, akik folyamatosan látják, tudják a
szenvedést, bűnt, és mégis szembenéznek vele. Megbomló elméből mégis a lélekbe teljesednek.
Megszakad a szívük, de Világossággá válva gyógyítanak. Tehetetlenségben mégis
tesznek valami kevés tőlük telhető kis-nagy tettet. Szembenéznek, belehalnak,
életre kelnek, magukban a világot Teljességbe emelik. Gyógyultságukkal
gyógyítanak, Világosságukkal világolnak, szeretetükkel, bölcsességgel,
gondoskodásukkal emelnek. Örökségükkel szabadítanak fel. Amikor a legkülső- és
a legbenső Istenük bennük összeér és találkozik, a köztük elsatnyult szférák
lényeiben felgyullad a Napok Napja. Az ember kicsiben, ahogy tőle telhet, hat,
és magában változtatja mennyé, mennyeivé a világot. Így az a benső menny
kívülre vetülhet. A benső Égbolt testesülhet meg odakint.
Aki ignorál, nem őrül meg, nem lehetetlenül el, de
vétkes. Aki nem ignorál, nem bűnös, de megőrül, ellehetetlenül, és megszakad a
szíve. Hát legyetek azok, akik nem ignorálnak, megszakadnak, de feltámadnak!
Megőrülnek, de a lélekbe emelkednek. Ellehetetlenülnek, de összefognak és
gyógyítanak. Legyetek egyszerre hadvezérek és szentek! Erőtökben kegyesek, és
nem gyengeségetekben. Tevékenyen szeretők, és nem karosszékben. Ha magányban
ignoráltok, elfordultok, depresszióban enyésztek el akkor is, ha üres
vidámkodással veszitek körül magatokat. Ha szembesültök, és közösségként
összefogtok, akkor is valódi szeretetben élhettek, hogyha szenvedés vesz körül
benneteket. Mert aki gyógyít, a kényelmetlenségben is megnyugvást lel, aki
viszont hazudik és terel, az a kényelemben is nyughatatlanságot. Aki ezer
pótcselekvésbe fog valódi tettek helyett, kimerül, és hiábavalóságba vész el.
Aki azonban értelmes, gondoskodó, alkotó, teremtő munkába fog, ha elfárad is,
örömben él majd. A test éhsége semmi a lélek éhségéhez képest, mondják. De a
lélek egész, teljes, és nem éhes. Az a tudat éhes, amelyet elhagytunk az elme
mocsarában. Lélekre, valóságra éhes.
Álmomban egy szigetnyi labirintust láttam. A kijáratai
különböző halálnemekbe torkolltak. Tűz, víz, szörnyeteg-száj, kard, kereszt, és
a közepében volt az egyetlen kijárat, amely valóban kivezetett. Kifelé lefelé,
befelé fölfelé jutunk. Akik nem néznek oda, sosem születnek újjá a létből az
Életre. Akik nem néznek oda, a pusztulás instrumentumaivá adják magukat.
Kényelemben is szenvednek, hatalmuk illúzió csak. Gazdagságot mások nyomorából
nyernek. Gyengék, és kiszolgáltatottá teszik a világot. Betegítenek,
emésztenek, ölnek, halnak. Akik odanéznek, meghalnak ugyan, de Életre
születnek. Széthullnak ugyan, de Világossággá állnak újra össze. Újjászületvén,
magukban Égbe emelik a mindenséget.
Egy újabb álmomban háború volt. Az ellenség a
hegyoldalról lőtt ránk, mi is lőttünk, és észrevettem a soraikban egy magas
embert. Céloztunk, de integettünk egymásnak, hogy gyerünk félre, és
beszélgessünk! Találkoztunk a völgyben, nagyon magas ember volt, felnéztem rá
rendesen. Mondta, látja rajtam, hogy én rendes lehetek. Van egy hatalmas madár,
amit véletlenül meglőttek, nincs, aki meggyógyítsa, nekünk kellene megnéznünk.
Egy darabig egymásra fogtuk a fegyvereket. Lőtt is a levegőbe, hogy megmutassa,
hogy csak festékpatronos puskája van. Nem akarta megtagadni a szolgálatot, de
nem akart ölni se. Én se ölni mentem, csak szolgálni. Nevettünk, és mentünk a
madárért. Mondta az ember, hogy a sas itt és itt sebesült meg, én meg mondtam,
hogy az sólyom. Ő erősködött, hogy sas, én meg láttam, hogy az sólyom. De nem
vesztünk össze, hanem megállapodtunk, hogy van ilyen, az egyik ember sasnak
látja, a másik hollónak, sólyomnak, darunak. A sólyom azt mondta, hogy csak
akkor gyógyulhat meg, ha három napig a fiókái leszünk, és megesszük, amit enni
ad nekünk. Megfogadtuk, és a fiókái lettünk. Minden nap magából adott. Az első
napon barnás fénye volt, a másodikon ezüstös fénye lett, a harmadik napon
aranyfényűvé lett, és meggyógyult. Amikor fel tudott szállni, a fejünk fölül
azt beszélte, hogy mi már örökre az ő fiókái maradunk. Ekkor felébredtem.
A korszak, ami most jön, összemos vagy megtisztít,
megkever vagy letisztít és egyértelműsít. Ő a vizet adja és a tüzet hozzá, de
tőletek függ majd, hogy téboly és pusztulás, vagy Valóság és gyógyulás terem
végül. Magatokért feleltek, de úgy feleltek magatokért leginkább, ha másokért
felelősek vagytok. Önmagunk kiteljesítésére vagyunk itt, de másokért
felelősként. Nem a jóság hirdetőoszlopaiként tetőzhetjük feladatunkat, hanem a
beteljesítőiként. Legfőbb felelősségünk, hogy ha nem teljesedünk ki a
bölcsesség abszolútumává, akkor mulasztunk, és ennek a mulasztásnak rengeteg
kín és halál a következménye. Aki kiteljesedett, nem-cselekvésben is a világ
hasznára van. Aki nem kiteljesedett, cselekvésben is a világ kárára van.
Tanuljatok meg különbséget tenni minden téren, és szűnjetek meg
megkülönböztetni minden téren!
Embernek tanulni, szeretni tanulni, hálásnak lenni
tanulni jöttünk a Földre. A korszak, ami most jön, összemos. A szavak a valós
jelentésének visszaállítása menthet át rajta élve. A minőségek helyes
értelmezése és -kezelése menthet át rajta élve. A valós természet közelében
maradás menthet át rajta élve. Az elmében minden összemosódik, ami
összemosódhat. Helyezzétek tudatotokat a lélek valóságába! Ez az, ami átmenthet
rajta élve. Amikor nemekről lesz szó, először is az embert nézzétek, az emberre
tekintsetek, vele beszéljetek, és csak aztán, vagy egyáltalán ne a nemére!
Akkor túlélhetitek ezt a kort. Amikor mennyiségről és minőségről lesz szó, a
minőségre tekintsetek! Akkor túlélhetitek ezt a kort. Amikor a győzelemről és a
tanításról lesz szó, a tanítást és bölcsességet válasszátok! Akkor túlélhetitek
ezt a kort. Amikor fényről, sötétségről és Világosságról lesz szó, a
Világosságot válasszátok! Úgy túlélhetitek ezt a kort. Amikor nemesről és
nemtelenről lesz szó, a nemest válasszátok! Úgy túlélhetitek ezt a kort. Az
érdek- és halál történelme helyett az élők- és a szeretet történelmének
legyetek részesei és alakítói! Úgy túlélhetitek ezt a kort. Amikor jogról, jogtalanságról,
igazságról lesz szó, az igazságot, igazságosságot, valót válasszátok! Úgy
túlélhetitek ezt a kort. A nevelés és bosszú közül a nevelést válasszátok, a
feloldást válasszátok! Az Üresség nem semmi, hanem minden, az üresség nemes, a
semmi nemtelen. Adjátok vissza a szavaknak a valós jelentéseiket! A beszédet az
Igének. Az intelligencia félút, és nem a teremtés csúcsa. A teremtés csúcsa a
bölcs, lélek-ember, és gondoskodó szeretet-ember. Hassasinok mennyországával
szúrták ki az átverőitek, kihasználóitok a több millió megvezetett hívő szemét.
Hamis mennyért a Félszemű szolgálatába csaltak, és ellopták tőletek a valódi
mennyet. A harc a lelketekért folyt, és ti eladtátok. Gyalpók diktálták a
törvényeiteket, és megnyomorítottátok, elpusztítottátok a világot. Félelmeitek
és vágyaitok, lustaságotok étkéül, és a gyalpók étkéül dobtátok a Földet és
egymást és magatokat is. Eljött a megtisztítás kora. Akik a halálnak
szolgáltak, bűnbánat híján el is múlnak a halállal. Akik az Élet családja
maradtak, az örök Élettel egyesülnek.
ʘ
— Akik a mennyben jártak, mind ugyanazt látták. Akik a
pokolban jártak, mindahányan mást. Ha nem ti, akkor kik? Ha nem most, akkor
mikor? Ébredjetek az elme illúzióiból a lélek igazságára! Nem kérek tőletek
semmit magamnak, hanem a mennynek kérlek titeket! Semmit magamnak, hanem a
világnak kérlek titeket: hagyjátok el a lustaságot, tompaságot, és gyógyítsátok
meg! Semmit sem várok és kérek a vallásaitoktól, a tömegeitektől magamnak,
hanem titeket kérlek: az embereket, a személyeket egyesével a vallás fölöttire,
a Valóság Valóságára, Életre, Világosságra, szeretetre, gondoskodásra,
bölcsességre eszmélésre, teljesedésre, gyógyulásra és gyógyításra. Felkérem az
embert, hogy váljon végre azzá, akivé szánták, és váltsa meg a vallásokat
Valósággá, és ne sanyargassa többé a bolygót és a lényeit, hanem lényegüljön az
Édenkert kertészévé szeretetben! Semmi sem oldható fel, szabadítható fel vele
azonos szintről, csakis nála magasabb szintről. Csakis az Abszolútum oldhat fel
és szabadíthat fel, csakis ha többre adatik általa, ami aztán ezáltal
felszabadul. Amikor Méhdi beszél, ezeket szokta mondani. Nincs dolgom a
vallásaitokkal, és nem kérek magam számára semmit. Nektek kérek, és a világ
számára. A valódi, teljes, igazi titeket!
— Ímé, végeztem annak taglalásával, amelyet javasolok,
hogy a népeiknek hazatérvén kinyilatkoztassanak. Innentől Önökhöz fordulok, és
Önöket szólítom meg, amikor beszélek. Ezen a találkozón, bár én beszélek, de
nem én szólok, hanem az idők. Az idők azt mondják: nem odázható el, csak az
választható, hogy hogyan állsz meg benne. Íme, az angyal: egyik lába vízben,
másik a földön, kezében nyitott könyv, s fölolvasván az Igét így szól: „Idő
pedig tovább nem lészen". A bebörtönzött fény felszabadul. Minden vallás
létrontó, amely nem üdvtörténet, és nem a fényfelszabadítás vallása. Minden más
vallás, amely nem üdvtörténet, azért lett művileg kitalálva, hogy az ilyen
üdvtörténeti vallásokat lefedje. Prófétai haraggal szólni, hogy töltekezzetek,
és ne haragudjatok, hogy ébredjetek, szeressetek, lássatok, eszméljetek! S mi a
prófétai harag? Amely értetek kiált, és nem ellenetek, amely által az Isten
előtt szégyenültök meg, de egymás előtt, és az ember előtt nem. És vigyáznia
kell a haragvónak, hogy neveljen, de ne bántson, hogy sose maradjon ki az üzenetből
a kegyelem, hogy lélek szólítson meg lelket, hogy épülésünkre szolgáljon az
üzenet. Ami ellen kikelsz, az ejt majd rabul. Vigyáznom kell, nehogy az legyen,
hogy a jóról beszélek, és annyira belelovalom magam, hogy ez által válok
rosszá! Vigyázok, és így vegyék: az üzenet megléte maga a gondoskodás, az
üzenet megléte maga a kegyelem. A találkozó maga a kegyelem. Az egymással
törődés maga a kegyelem.
Pár órája azt mondta a japánból érkezett bölcs
kisasszony: „Óriások alszanak a földben, az egyikük Te vagy; hiába pusztítanánk
el, újra nőnél." Beismerem méltatlanságom. Az idők szólnak, s nem én… az
idők, melyek azt mondják, „nektek nincs több időtök, most kell
cselekednetek!" Az idők, melyek azt mondják: „Idő pedig tovább nem
lészen", mert az idő örökkévalósággá válik. Lesz-e másik találkozó, s ha
nem lesz, hát ez az. S ha „idő tovább nem lészen", lesz-e ember? Hát azért
vagyunk mi most itt, hogy legyen… hogy amikor az idő megszűnik, ne szűnjék meg
az ember is! Az embernek tudnia kell magáról, hogy kicsoda, de csak mások
mondhatják róla, hogy kicsoda. Ő magáról csak tudhatja, de első alkalmakkal nem
mondhatja, csak mások mondhatják róla. Az ember csak harmadsorban szerep, csak
másodsorban személyiség, és elsősorban mindezeken túli Valóság. Az ember csak
harmadsorban elme, másodsorban lélek, és elsősorban Egy. A legvégső én az
Átman, a legvégső Való a Brahman. Aki az elmém tébolyában vagyok, más, mint aki
a lelkem valóságában vagyok. Aki az elméjük tébolyában Önök szerint vagyok,
más, mint aki a lelkük Valóságában vagyok. Ami az elméink tébolyában vagyok,
egymilliószor egymillióféle lehet. Ami a lelkeink valójában vagyok,
mindannyiunk számára egyféle. Abba az egybe helyeződött tudattal szemlélek és
nyilvánulok meg.
Utnapistimnek egy feladatot adtak az istenei: hogy
maradjon ébren. Ezt a feladatot nem tudta teljesíteni, és elbukott. A lélek
valóságába teljesedett, -helyeződött tudattal szemlélni és megnyilvánulni,
ébren maradni, annyi: ebben a valóban megmaradni és valósnak lenni, valóként
élni és létezni. Nem vagyok csuklyás és álarcos sem. Bár most fedem az arcom,
de mire felállunk innen, és elbúcsúzunk, hogy hazatérjünk, meg fogják tudni,
hogy nem vagyok. Nem rejtezem, nyilvánosan kiállok. Nem vagyok félszemű. Ez azt
jelenti, hogy nem csupán nézek, de látok is. Nem vagyok félszívű. Ez azt
jelenti, hogy nem pusztán létezem, de élve élő vagyok. Nem vagyok féllétű, mert
nem csupán saját megvilágosodásomért létezem, hanem az ébredést követően megeső
szívvel, a nagy megváltás instrumentumául adom magam, gondoskodom, úgy, hogy
Isten gondoskodásának eszközévé váltam. Nem vagyok fél-szeretet. Ez azt
jelenti, hogy nem csupán érzelmi- és színész-szeretetben, nem csupán
érzelgősségben játszom el a szeretetre utaló gesztusokat, hanem azonossá lettem
az Abszolútum Egy Élet és Világosság rezzenetlen, eredendő szeretetével.
Valamint ezt fogadom, tükrözöm, és árasztom is tovább. Aki nem én vagyok, az a
külvilágban teremt békét, miközben az emberekben nem lesz közben béke. A
külvilágban rendet tenni akarók arrogánsak, és nyomukban háborúság terem.
Csakis benső béke nyomán teremhet a külvilágban is valódi béke. Akik
hatalmaskodnak valódi hatalom helyett, azok elnyomással, tompítással,
szegényítéssel, ellehetetlenítéssel, csalással, butítással, hazugsággal
csikarnak ki békének tetsző álbékéket.
Aki nem én vagyok, így működik: édesget, fenyeget,
elesettnek tetteti magát, a félelmet használja, és a vágyat használja. Az
emberek lustaságát használja ki a saját érvényesülésére, és zsarolja a világot.
Nem én vagyok az Antikrisztus, és nem én vagyok a történelmi Jézus Krisztus
sem. Azt, hogy ki vagyok, a lelketek Valósága tudja csak, és az emberiség
csupán akkor fogja majd igazán tudni, amikor ezt a létemet végigélem. Mást
ismer fel a halott, és mást az élve élő. Az élve élőt nem látják meg a halottak.
A nevét sem, valóságát sem tudják. Csak az Élet ismeri meg az Életet. A holtak
még egymást és magukat sem ismerik. Nem én vagyok a „béke hercege" mert
csakis az Egy Abszolútumban van béke. Csakis a lélek Valóságában, a
Világosságban és Életben van béke, és a Földön csak akkor nyilvánulhat, ha az
emberekben előbb megvalósul. Aki azt mondja, hogy hozza a békét, nem én vagyok,
mert a békét nem hozhatja senki. Csakis az emberek egyénenként válhatnak
békévé, amikor valóságukká válnak, és valóságukra eszmélnek. A szeretet a béke,
a hála a béke, a gondoskodás a béke, az ingyen kegyelem a béke, a valódi
szabadság a béke, és nem létezik valódi szabadság az Istenen kívül, csakis
Istenben. Abszolútumként Egy. Nem én vagyok a fényhozó. Aki azt hazudja, hogy a
fényt valakinek hoznia kell számotokra, becsap benneteket, mert egyrészt a fény
csak fény, aki fényt hoz, még nem hoz Világosságot, másrészt a Világosságot nem
hozhatja nektek senki, mert az bennetek van, és azt ti tudjátok újra megtalálni
és megélni. Senki más nem tudja helyettetek. Hogyan hozna valaki nektek azt,
ami eleve bennetek van, sőt, az eredendő, való lényegetek? Az, ami nemtelen, az
Antikrisztus, és az, ami nemes, az a Krisztus mindenben, bennem, és
mindenkiben. Krisztus Jézus az aranycsitkó, a Szentlélek a vigasztaló. Méhdi
csak zöld csitkó, a vigasztaló instrumentumai mindazok, akik ébredésüket
követően megeső szívvel mások ébredéshez segítségül odafordulnak. Nem az
vagyok, aki térít, beleszól, beavatkozik, kényszerít, agitál, befolyásol,
manipulál, adóztat, tizedet szed, adományt zsarol, félemlít. Én az vagyok, aki
közvetetten felmutat, örökít, hagyományoz, emel, vigasztal, biztat, elérhetővé
tesz, rendelkezésre áll és -bocsát. Az vagyok, aki szeret és gondoskodik, nem
az vagyok, aki úgy beszél a szabadságról, hogy másokét akadályozza. A
szabadságunk addig terjed, amíg másokét nem korlátozza. Így van itt, a
külvilágban, s csakis a lélek Valóságában, a Jóistenben lehetséges tényleges
szabadság. Akik lélektől lélekig élnek és léteznek, már testben is szabadok
Istenben. Akik ébredettek, a bölcsesség által, az Ég kegyelme által a
Valóságban élve élnek, és a Világosság gyermekei már járólényekként is. Az
vagyok, aki képes mérlegelni Mihály segedelmével, és tudva tudom, hogy fel
lehet úgy is emelni nemzetté a népet, és emberiséggé a nemzeteket, és az összes
Ég- és Föld népei közé az emberiséget, hogy nem mondunk el olyat, amit nem
viselnének el, és elmondunk mindent, amit igen. Aki ismeretet hoz, még nem hoz
tudást és megoldást és feloldást és szabadságot. A szabadságot pedig senki sem
hozhatja senkinek, csak a lélekre ébredésben és Istenben lelheti meg mindenki
saját maga önnön bensőjében. Aki tudást mutat, még nem ad bölcsességet. Mert a
bölcsességet adni, kapni nem lehet, azt az ember nem kitalálja, hanem az
mindentől függetlenül van, és élve él, és arra rátalálunk, nem pedig kapjuk
vagy kitaláljuk azt. A bölcsesség a megélt tudás, amelyik személyiségünkké
válik, és akkor is mi leszünk, amikor elengedjük azt. Amit elengednünk, és
akkor is a részünk marad: az a valódi személyiségünk. Akik a bölcsesség által
szeretetté teljesednek és gondoskodnak, azok azonosulnak Isten működésével.
Akik Istenbe ébrednek, azokban megébred az Isten. Ismeretek bölcsesség nélkül
ártalmasak lehetnek, mert félreértésükkel felhasználhatják azokat rossz dolgok
előidézésére. A tudás önmagában nem árthat, csupán a félreértelmezése, és az
abból fakadó rosszra alkalmazása, az árthat. Eszerint aki tompa, annak nem ér
be a szívébe a tudás, és ezért nem árt neki. Aki bölcs, annak beér a szívébe a
tudás, és az alkalmas annak megértésére, befogadására, feldolgozására,
elviselésére, és neki pedig azért nem ártalmas a tudás. Voltak aranykorok,
amikor az emberiség az igazság legnagyobb hányadát ismerte, elviselte,
feldolgozta, kezelni tudta, helyére tudta tenni, és a közéletet benső
meggyőződésből, a lélek törvénye szerint, jóságban, bölcsességben, szeretetben,
gondoskodásban létezte. Együtt tudott élni a legborzalmasabb igazsággal is,
mert létezése rendszerét befelé-felfelé megnyitotta. Amíg a mostani emberiség
önmagát zárt rendszerekbe sorolja, és azokban tartja, addig mindig a rosszabb
értékrend fogja kiszorítani a jobbat, a félelem, a vágy fogja kiszorítani a
bölcsességet és a szeretetet. Az vagyok, aki azt mondja: ne féljenek! Azt
mondom, hogy nyissák meg zárt rendszereiket befelé-fölfelé! Tanuljanak embernek
lenni, szeretni, hálásnak lenni! A lehető legkevesebbet ártsanak, és a lehető
legtöbbet gyógyítsanak, szeressenek, gondoskodjanak! Legyen az igazság a kinti
világgal kapcsolatban olyan borzalmas akár, hogy az elnökök sírva
összeomoljanak, amikor megtudják; nincs olyan mélység vagy szörnyűséges világ,
amelyből a lélekre, a Valóságra, az Istenre, a Világosságra, Életre, Egyre ne
lehetne ébredni, mert legyenek a lények akármennyire is távol vagy mélyen,
legyenek akárhányadlagos teremtettek teremtményei által teremtettek, bennük a
lényegi szikra, a lélek akkor is egyenesen az Egy Abszolútum Világosság és
Életből van, és vele azonos. Akik erre eszmélnek, és visszanemesülve
azonosulnak vele, valóságuk Abszolútumává teljesednek vissza. Akik nem Isten
hatalmának részesei, hanem csak álhatalommal hatalmaskodók, ettől az
eredet-szikrától terelik el minden ember figyelmét, hogy hatalmaskodásukat
gyakorolhassák rajtuk. Létezzen bár tízezerszer tízezer nem sikerült világ,
tízezerszer tízezer íziglen legyünk bár nem sikerült teremtettek nem sikerült
teremtményei, legyünk bár a poklok mélyén, és csak higgyük, hogy ez a Föld,
legyünk bár arkhónok és dékánok rabszolgái csak, betetőzhetjük a teremtést,
feleszmélhetünk az isteni szikrára, a lélekre, és megválthatjuk teremtőinket és
a teremtéseiket is. Isten a világgá lett, maradéktalanul beleadta magát,
teljességgel, szeretettel feláldozta érte magát, belevetette minden hitét,
szabadon engedte azt, és elszenvedte, amíg kinevelődött és útját bejárta. Így
lett a szám 1-ből a teremtés 2-je, a 2-ből
a bölcsesség, szeretet, lélekre ébredés 3-ja,
és így lett a 3-as által a szám 1-nél teljességgel több Ige-Egy az egyenlet
végeredménye. Az Isten beleveszett a teremtésbe, és az ember segedelmével
átszellemítette azt, majd visszaemelte a Valóságba. A Világosság beleveszett a
fénybe és sötétségbe, és átvilágolta azt, majd győzedelmessé lett. A lélekből a
tudat beleveszett az elmébe, majd átvilágolta azt, és magában az egész világot
a lélekbe visszaemelte. Erők szintjén egy és a még egy kettő lesz, és együtt
eggyé válik, vagy lesz belőlük még egy. Kettő örvénye ellentétes, mégis egyben
forgó, és általuk új csillag gyúl. Minőségek szintjén 1 → 2 → 3 → Egy, ahogy fentebb említettem. Nem az
vagyok, aki elválaszt, hanem aki összehoz. Nem aki megoszt, feloszt, porcióz,
hálóz, számít, hanem aki aranyközépbe emel, és értelmessé segít. A Félszemű
önmagában nem létezik; készakarva ártó intelligencia… ember kell hozzá, hogy
testesülhessen. A Félszeműnek a mennyiség számít, nekem a minőség. Neki a vér
számít, nekem a lélek. Neki a hatalom számít, nekem a szeretet és a bölcsesség.
Neki a győzelem számít, nekem a teljesség. Neki az érdek számít, nekem az egész
emberiség. Magam számára nem kérek semmit, csak barátságot, szeretetet, és amit
az Isten mindeneknek ajándékba adott s ad, ingyen kegyelméből. Ingyen kegyelmét
magam is ingyen kegyelemből adom. Íme, hát a magva mindannak, aminek a
közlésével úgy emelhetik gyógyulásba a beteg emberiséget, hogy ne kelljen
mondaniuk semmit, amit már nem lehet, de elmondhatják, amit el lehet! Íme,
elmesélem eztán azt is, amit elviselne minden elnök is, és mégis tudná, hogy
mit tegyen a bolygó megmentéséért! Mélységesen meghajlok Önök előtt, köszönöm,
hogy segíteni akarják a Jóistent, az angyalait, az embereit, a lényeket! Hálás
vagyok.
Így szólalt fel a megkérdezett, és látom, felajánlja illendőn a megfáradtaknak,
teázzanak, értekezzenek, járjanak, sétáljanak, és fél óra múltán térjenek
vissza. Látom, hogyan figyel a megkérdezett, kiállják-e a körön kívül sétálók
az első szabad döntés próbáját, vesznek-e fegyvert a kezükbe, vagy a sziklán
pihenni hagyják? Pihenni hagyják. Esznek, isznak, járkálnak, merengnek, a körbe
visszatérnek, párnáikra fél óra múltán visszahelyezkednek.
ʘ
— Ismételjünk egyet! A teremtett anyag a materia
prima. Az átszellemített anyag a materia benedicta. Mindaz, ami közvetlenül, és
ami közvetetten Istenből termett, vagy teremtettek által teremtetett, a materia
primából a materia benedictává minősülés útját járja be. Isten következménye a
nemtelen teremtődés, és Isten művelete a nemtelen teremtődés nemessé teremtése,
váltása. Minden ezen esik át öntudatlanul is, ám akik felébrednek, tudatosan is
ezt szenvedik el, vagy ezt a műveletet végzik. Akik ugyanazt a műveletet
végzik, mint az Isten, azok nem elszenvedik a világot, hanem vállalják, és azok
Isten közvetlen családjává lesznek. Az utolsók, és úgy az elsők. A
legszerényebbek, és úgy a legnagyobbak. A legszegényebbek, és úgy a
leggazdagabbak. A legbölcsebbek, és úgy a legcsendesebbek. Gondoskodók,
szeretők, nem vezetők, és mégis követi őket a világ. A politikai posztokat
visszautasítják. A hatalmaskodást elvetik. Maguknak semmit sem tartanak meg,
csakis szeretetet, bölcsességet. Csakis tiszta forrásból építenek otthont, és a
népek barátságát szorgalmazzák. Az vagyok, aki jó szomszédi viszonyt kér és
szorgalmaz. Kik lennének alkalmasabbak királynak, mint Önök? Önök, akik nem
akarnak királyok lenni, akik túl vannak már régen a királyságon is, és
végtelennel többek még annál is. Akik nem alkalmasak, ma azok királykodnak,
akik pedig alkalmasak, nem is gondolnak ezzel. Aki király akar lenni, nem
alkalmas királynak. Aki alkalmas királynak, nem akar király lenni, hanem azt a
nép akarja királynak. Azért tompították a népet mélységesen butává, hogy ne
ismerje fel az alkalmasakat, és alkalmatlanokat hagyjon úrhatnámkodva
hatalmaskodni. Ennek vetnek véget, kik a népnek látást, szívet, bölcsességet és
törődő szeretetet adnak. S azzal, hogy ennek véget vetnek, megállítják a bolygó
pusztulását, és gyógyítani kezdik a világot.
„Fölszállott a páva a vármegye-házára, sok szegény
legénynek szabadulására. Kényes, büszke pávák, Nap-szédítő tollak, hírrel
hirdessétek: másképpen lesz holnap!” — szól a magyar népdal. Eljött az idő,
tegyék meg, amit a csillagok mutatnak, amit Isten akar, és a csillagok is végre
megengednek! Erejükben legyenek kegyesek, ne gyengeségükben! A kegy pedig égi,
és nem sajátjuk, így ne akként osztogassák! Ne legyenek büszkék, de legyen
méltóságuk! Legyenek szerények, az erény! De ne legyenek hülyék! — ahogy
nagyanyám tanácsolta nekem. Alázatosak legyenek, de sosem megalázkodók! Az első
másokat tisztel, magát is tiszteli, a második sem mást, sem önmagát. Az első
valódi és valóságot idéz, a másik hazug és eleve romokat épít. Ne építsenek, ha
kicsalják az épületből az anyagot, mert az a világot temeti majd maga alá,
amikor elkerülhetetlenül összeomlik. A művész sose múljon el kezdőnek lenni, az
ember sose múljon el szerető nagyszülő lenni! Kortalanul,
huszonötezer-kilencszázhuszonhét évesként, gyermektelenül is a népek
nagyapjaként, nagyanyjaként unokánk a nagyvilág, Önök is unokáim, ahogyan az
Abszolútból beszélek. Azt kérték, dolgozzam ki a módszert, a tervet, és ehhez
ismernünk kell a keresők kétségeit, kérdéseit. A bonyolítás helyett
egyszerűsítés. Az ellentétek helyett hasonlóság. A különbségek helyett
aranyközépbe emelés. Az emberek zsidó, iszlám, keresztény, buddhista, ateista,
gnosztikus, agnosztikus, és még ezerféle vallást és nem-vallást látnak, és nem
tudják összebékíteni ezeket magunkban, sem odakint. Ezerféle összevethetetlen,
külön útra tekintenek, és szétteszik a kezüket: tehetetlenek. A bolygó pedig
pusztul. A népek harcolnak és szenvednek, a gazdagok még gazdagabbak lesznek.
Minden csak első ránézésre kezelhetetlenül sokrétű, valójában csupán kettő,
azaz kettő értékrend van jelen, és semmi több. Az egyik a másikból él, a másik
pedig a másikért. Az egyik a másik rovására él, a másik a másik gyógyítására.
Az egyik gondoskodik, szeret, emel, a másik kiszipolyoz, élősködik és betegít.
Az egyik törődik, a másik kizsákmányol. Az egyik Világosság, bölcsesség, Élet,
a másik hazugság és csalás és életellenesség. Az egyik kedves és gyengéd, a
másik agresszív és durva. Az egyik a szíveket nyeri meg, a másik leigáz és
térít és öl. Az egyik az elme tébolyának következménye, a másik a lélek
valóságának áradása, fogadása. Az egyik tévútra vezeti az embert, a másik az
Egybe. Az egyik anyagba, bűnbe köti a szellemet, a másik átszellemít. Az egyik
félelemben, kétségek közt, tudatlanságban tart, a másik lelkesít, bölcsességre
segít, világosít, gondoz és szeret. Az egyik tiszteletben tart, a másik lenéz,
gyűlöl, üldöz. Én teljes akaratommal az Élet, Világosság, szeretet, bölcsesség,
gondoskodás, az Abszolútum Egy családjába tartozom. Nem kívánom megnevezni,
melyik értékrendet melyik vallások képviselik, azzal én már nem vagyok hivatott
törődni. Az én dolgom, hogy mindnyájukat meghívjam a vallás-fölötti szeretetbe.
Nem tisztem kimondani, kik alakítják a holtak történelmét. Az én tisztem az,
hogy mindnyájukat meghívjam az élve élők történelmének alakítására,
megvalósítására. Én nem mutatok, és nem mondok, nem jelölök, nem azonosítok,
úgyis van erre millió rajtakapó- és rajtavesztő tudós és tudálékos is. Én az
óceánnyi, egyszerű kérdező polgáron segítek inkább. Én megbocsátani, bűnbánatot
tartani, feloldani, feloldozni, felszabadulni segítek inkább. Azt beszélem, ki
kell mondani: igen, ez a két értékrend alakítja a közéletet. A testvérgyilkos
és a szerető iker. Ki kell mondani, mert ez az igazság, és megbánni,
megbocsátani csak a beismert és tiszta igazságot lehet. Elengedni, feloldani,
új alapokat kezdeni építeni, felülkerekedni, barátokká lenni, összefogni,
gondoskodni, szeretni, bölcsülni, emelni, gyógyítani csak eme feloldozás és
feloldás révén lehet.
A vallások hidak. Házakat építettünk rájuk, és most
leszakadtak. Hála a hidakért, persze. Legyenek hidak, menjünk át rajtuk! De ne
építsünk rájuk házat! Azért vannak, hogy átjuthassunk, átmehessünk rajtuk. A
vallások abszolútumába vezetnek. A tudomány abszolútumába vezetnek. A politika
abszolútumába vezetnek. Ha nem azt teszik, hanem korlátaik közt börtönben
tartanak, ha önmagukat célnak kiáltják ki, akkor átkot vonnak magukra és
híveikre, és elpusztítják a világot. A hatalmasok szabadok és szabadítók,
szerető-gondoskodók, segítők, gyógyítók, világoló-világosítók,
szellemítő-lelkesítők. Csak a hatalmaskodók hoznak létre zárt rendszereket, és
ezekbe rabosítható tompa tömegeket. Csak a valójában nem hatalmasok, hanem
csupán úrhatnámkodók tartanak tömegeket tompaságban és zárt rendszerekben.
Maguk sem hisznek, tudnak, ismernek semmit, és csakis így érezhetnek a valódi
hatalomhoz hasonló érzést. Nem tudják, hogy a valódi, és nem ilyen szánandó
álhatalom milliószor csodálatosabb, és az nemcsak nekik, de mindenkinek
milliószor csodálatosabb, és valódi. Zárt rendszerekben az említett két
értékrend közül száz százalék teljes biztossággal az életellenes kerül ki
győztesen. Az életellenesek kiirtják az Élettel együttállókat. Majd magukra
maradnak, és egymást is megölik, és kihalnak, miközben az egész bolygó
sivataggá válik és kipusztul. Ez pénznemekre vonatkoztatva is értendő, ám ez nem
csak pénznemekkel van így. A kulcsszó a zárt. A csillagok-, korok-, a
Szentlélek-, a bölcsesség-, a szeretet-, a gondoskodás jegyében az Önök szent
és hadvezér jelenlétében a vendégszellemek előtt kihirdetem a zárt rendszerek
nyílttá tételének szív-, ész általi parancsolatát!
ʘ
— Az angyal felfénylik. Magasba emeli egyik kezét, és
minden jelenlévő eredendő valóságára ébred, rálát bűneire, a világ
szenvedésére, a végső igazságra, az attól való távolságára, és könnyei közt
bűnbánatot tart. A felismeréstől nagyon erős napkorona-lyuk kitörés történik. A
Nap felsóhajt, a szíve egyszerre dobban a megébredőkével:
„Nem veszem el a vallásaikat, hanem többre adatnak, az
abszolútumukba teljesednek. Nem veszem el a játékaikat, de megnyitom a zárt
rendszereiket. A valódi hatalomért elengedik majd az álhatalmaskodást, a
Világosságért a fényt, árnyat, sötétséget, a hitért a vallást, a tudásért a
hitet, a bölcsességért a tudást, a szeretetért a bölcsességet. Az azonosságért
a kis ént elengedik. A menny kincseiért a földi kincseket, az igazságért a
jogot, a valóságért a tévedéseket, az egészségért és boldogulásért a
félelmeket, vágyakat elengedik. Álmesterek, coachok, álpróféták, műjézusok itt
is, ott is… ezeket is elengedik" — így szól a Nap. Ismerjék meg a szükség
és az igény szavak közti különbségeket! Senkinek sincs szüksége coachokra, csak
a tompáknak van igényük. Az éberek tiszteletben tartják, hogy a tompáknak
igényük van coachokra, csak a tompák nem tartják tiszteletben sem magukat, sem
egymást, sem a coachokat, sem az ébereket, sem a Teljességet. Mindenkinek
Teljességre van szüksége. Csak ezt a tompák nem tudják, az éberek pedig tudják.
A teljesebb halmaz tartalmazza a kisebbet, és tudja, látja, élteti is azt. De a
kisebb halmaz nem tudja, nem látja, nem élteti a nagyobbat, hanem ignorálja,
használja, eszi, fogyasztja, feléli, szennyezi, kínozza, tagadja. Kicsiny
halmazok! A teljes, végtelen, Örökkévaló Világosság, Élet, mindenhatóság,
mindentudás, mindenélés egy halmazába hívom Önöket, mindnyájukat. Ebbe nyissák
meg zárt rendszereiket! Személyek, polgárok, kicsik, elesettek, szegények,
tompák, csodálatos népek, testvéreim, Teremtők, teremtettek! Nyissátok meg zárt
rendszereiteket befelé, fölfelé! Adjátok magatokat többre, a legtöbbre! Isten
szeretetéből termett a teremtett világ. Ebben a szeretetben önmagát a világba
adta, az anyagba süllyedt, és azt átszellemíti. Amikor az egész világot
átszellemítette, a műve beteljesül, és tökéletessé lesz. Az elmében van idő, s
amíg az időben ez tart, szenved a világ a tompaságban. A lélekben nincsen idő,
s amint a lélek örökkévalóságába kerül, az ember és Isten nem szenved tovább.
Nyissátok meg zárt rendszereiteket befelé, fölfelé, a teljesebbre! Tanuljatok
embernek lenni, szeretni, és hálásnak lenni! A lehető legkevesebbet ártsatok,
és a lehető legtöbbet gyógyítsatok, használjatok a világnak! Az elme tébolyának
illúzió- és őrület-labirintusaiból a költészet-állapot kapuján át, a gyermeki
rácsodálkozás tisztaságával teljesedjetek a lélek valóságába! Egy tanító,
vallás, pap, hang, kép az elme tébolyának jegyében áll, vagy a lélek
valóságában? És ha tételeik összessége nem is, de érdekel, hogy melyike áll az
elme-, és melyike a lélek jegyében? Kezdetnek vizsgáljátok meg, hogy ők/azok a
szeretet jegyében állnak-e és működnek-e, az Élettel vannak-e, vagy
életellenesek! A bölcsesség- és jóakarat jegyében állnak és működnek-e, vagy
ártanak és ártalmasak? Gyógyítják-e a világot vagy rontják? Áldás-e vagy átok-e
mind az élőlényeknek, az élőhelyeknek? A gondoskodás-, emelés-, átszellemítés-,
világosítás jegyében állnak-e, vagy élősdiek? Sötétség-e vagy Világosság mind?
Aki ezeket nem tudja eldönteni, vagy nincs szabadsága eldönteni, az
befolyásolva van. Megtévesztett, tudatlanságban, tompaságban tartott rab. Aki
viszont el tudja dönteni, hogy melyik melyik jegyben áll, Istentől kapott
feladata és próbatétele az, hogy teljesedjen és gondoskodva gyógyítson. Az
öntudatlan mulasztás vétek. A tudatos mulasztás bűn. Az első a szülők bűne és a
gyermekek vétke. A második mindkettejük bűne. Az első a vezetők bűne és a népek
vétke. A második mindkettő bűne. Az ilyenek nem buták, hanem lusták, és
lustaságuk, kényelmük, mulasztásuk oltárán feláldozzák a világot. Képesek
sarlatánoknak, álprófétáknak, műjézusoknak, coachoknak, kuruzslóknak,
hazugoknak, csalóknak, szektásoknak fizetni inkább, háborúzni inkább, minthogy
az igazságot keressék, és a Világosságra ránézzenek egyáltalán. Eljátsszák
cinkosokkal a nagy színdarabot, hogy ők mindent megpróbáltak, de hát fizettek
is, csak becsapták őket… Így nem kell változniuk, sem változtatniuk. A
kényelmüket váltják meg csalóktól, ahelyett, hogy az ingyenes Valóságot
keresnék és fogadnák. A vallásokat, coachokat, politikusokat nem azért tartják
az emberek, hogy azok megoldjanak dolgokat, hanem, hogy lehessen kiket, miket hibáztatni,
miért nem élték az életüket, miért mulasztottak. Azért fizetik ezeket, hogy
okolható bűnbakok legyenek. Nem a tevékenységeikért, hanem ezért. A bolygó a
lustaságba és a mulasztásba pusztul bele. A mulasztók és lusták
pótcselekvésekért és egymás fedezéséért fizetik egymást. Akik többet
mulasztottak, nagyobb kényelmet védenek, nagyobb vehemenciával. A többiek pedig
irigylik őket. Aztán helyet cserélnek, és tovább játsszák a nagy színdarabot.
Kényelem, hatalmaskodás, mulasztás, cinkosság, eltussolás. „Nem tudták, nem ők
voltak, őket becsapták, akiket megbíztak, megfizettek. Kisemberként, egyedül
mit tudtak volna tenni?” Ezek a tompák, az elme tébolyának foglyai. Az
intelligencia csúcsai! Ha az intelligencia lenne a teremtés koronája, itt már
földi mennyországnak kellene lennie. Nincsen. Intelligenciából Dunát lehet
rekeszteni, a világ mégis romokban, és a lények szenvednek. A teremtés koronája
nem az intelligens, hanem a szeretet-ember. Az intelligencia szegényeket kreál,
hogy gazdag lehessen. Elesetteket, hogy kiváló lehessen. Cselez. Tompákat
kreál, hogy hatalmaskodhasson. Félelmet és vágyat, hogy úrhatnám irányíthasson.
Manipulál, hiteget, téveszt, hogy felhasználhasson. Háborúkat kreál, hogy
gyarapodhasson és elbújhasson. Programokat csinál, amiket komolyan vetet, hogy
mulaszthasson tovább és tovább és tovább. Megoszt és uralkodni próbál. Nem
alkalmas, ezért mindenki szenved. Ellentétet szít pártokkal a nép között,
kormányokkal az országok között. Kamattal, hitellel, tartozással, adóssággal
nemzetek, családok között. Amikor egérút kell, ellentétet szít rasszok,
bőrszínek, nemek, családok, családtagok között, férfiak és nők között, fiúk és
lányok között, és szétzilálja a családokat. A tompák pedig vevők a műsorra,
hiszen nyerészkedhetnek, profitálhatnak, és ami fő: nem kell arra gondolniuk,
hogy mulasztanának vagy lusták, és mulasztásuk nyomán pusztulásba viszik a
világot. Mindenkinek magának kell megvívnia az armageddoni ütközetet. Az
armageddoni csata most van, itt történik. Nekem magammal, a világgal, Önökkel,
Önöknek velem, a világgal, a vallásaikkal, a zárt rendszereikkel, de
legfőképpen a lelkiismeretükkel, önmagukkal. Az armageddoni ütközetet
mindenkinek magában kell végbe vinnie. Ha veszítenek, a világgal pusztulnak. Ha
győznek, a világ is élni fog Önökkel.
ʘ
Újabb visszahőkölés után ismét beleszúrok a világ
szövetébe. Gondolom és látva látom, amire a legnagyobb a szükség. Megint a
megkérdezett, a levelek írója beszél. Vajon megvárják-e, hogy három éj, három
nap elteljen, vagy eltávoznak? Kibírják-e álmatlan, alvatlan, hogy beteljenek
az órák? Senkin sem látszik, hogy már kettő nap, kettő éj óta fent van, s
megfeszülten figyel. Így érkezik el a harmadik nap hajnal. Nem mindent látok,
nem tudom az egészet elmondani, csak ahhoz engednek a jó erők hozzáférni,
amiket nyíltan elbeszélhetek, amiket eddig is elmondtam, s eztán is elmondok.
Időtlen én az időben működőkről. Időben működő én az időtlenekről. Ímé, most a
kérdezett az apokalipszis mibenlétét mondja. Miközben a belégzést kezdi meg a
táj, így beszél a megszólított:
— Mint tudják, a szó nem összeomlást, nem
katasztrófát, hanem a fátyol fellebbentését jelenti. Az idők végezete nem a
világvége, hanem az elme tébolyából a lélek valóságára eszmélés. Az idő csak az
elme illúzióinak egyike. A lélek valóságában nincsen idő, ott örökkévalóság
van. Az idők vége nem a semmi, hanem a lélek öröke, az Üresség. Az Üresség nem
semmi, hanem minden, ezt már mondtam. Az Üresség teljesség, a semmi nincsen. Az
Isten művének betetőzője, aki kinevelődik. Az ember műve maga az ember, nem
valami termék vagy produktum, és az apokalipszis leleplezés. Olyan, amely nem
rontja el Isten tervét, de jobbá teszi az életet a Földön. A megpróbálók is
Istent szolgálják. Minden csapat a Nagy Műért játszik. A nagy kinevelődésért, Isten
teremtésének, Isten tervének beteljesüléséért. A lét azért lehet törékeny, még
ha a legfontosabb is, mert az Élet örök. Isten tiszteletben tartja a szabad
akaratot, és nem avatkozik be, hogy a kinevelődés valós legyen. Ha egy lény
kinevelődik, azért az egyért is mindenét feláldozza. Ha csak egy lény is
kinevelődik, az a lény a teljes világot — minden lényével együtt — magában a
mennybe emelheti.
Folytatás a szám szerint következő bejegyzésben -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése