A tűzhely nem a melege miatt égett — azt, majd ha éjbe nyúlik a zsinat, akkor hasznos, ha áraszt —, hanem a Világosságot, mint közös égiszt képviselvén állt közöttük őrt.
Látom a levélíró ifjút, teljes testet fedő, csuklyás
ruhában van. Nem látszik az arca. A ruha téglavöröses-napsárgás, vegyesen.
Dereka körül kötél. Tudom milyen ő, de most nem látszik az arca. Teljesen
eltakarja a fejét, az arcát a csuklya. Ahogy amúgy ismerem, egy negyvennégy
évessé érett ifjú, néhány ránc gazdagítja arcát, öreg egy fiatal testben,
fiatal egy idősödő testben. Mester és szolga, szolga és mester, nagybetűvel
Ember, és ez alkalommal a gyűlést összehívó, kinek meg kell nyitnia a gyűlést.
Segédje egyik megjelentnek sem akárki. Mindannyiuknak
a legkedvesebbje; első tanítványaik, akik tanújukul állnak.
A jelenben vagyunk, a mostba érkeztünk meg, ki a
mester, ki a segéd. Révülök, beemelkedem, látom, amit látok. Ők nem mesélik el,
nekem kell elmesélnem. Látva látom, ahogyan ez az alak belép a körbe, mögötte
egy másik. Párnájukig lépdelnek, nem ülnek le rájuk. Mások ülnek. Az alak
meghajol, és beszélni kezd. Megköszöni, hogy a meghívást elfogadták. Elővezeti
az okot, a zsinat napirendjét, a terveket, bajokat, és papírt, tollat oszt ki.
— Ha akarnak,
jegyzetelhetnek. Mindenki szót kap témakörönként. A meghívó vet fel témát, és a
meghívó összegez az összes válasz alapján. Mindnyájunk méltó és méltatlan,
magam is. Önmagamnak nem kívánok, nem kérek és nem tartok meg semmit. Az életem
árán is elmondom az igazságot fesztelenül, mert itt az idő, és a célunk
fontosabb nálunk. Mindenkinél, aki ebben a körben tartózkodik. Bármily kemény
vagy sértő is lehet, amit elmondok, kérdezek vagy kérek, semmiképp sem kívánok
direkt megsérteni senkit. A meghívóban ott állt, hogy a körön belül mindenki
következmények nélkül őszintén beszélhet. Tisztelem Önöket! Tisztelem a
hitüket, az Isteneiket! Nem akarom legyőzni, sem átalakítani, sem károsítani a
vallásaikat. Semmi sem szűnhet meg, csakis ha többre adatik, úgy alakulhat át
többé önmagánál, magától. Az én vallás-felettimet viszont ajándékba adom, és
nem kérek érte magamnak semmit, csupán az emberiségnek, a bolygó lényeinek
kérek igazságot és szabadságot, szeretetet és jót. Csak egy nevet mondtam, nem
bizonygatok semmit magammal kapcsolatban. A hitük nélkül úgysem lennének itt,
és úgysem érne semmit az egész. Megismernek, mialatt a témakörökről
elbeszélgetünk.
Tudják miért Charles Darwin A fajok eredete
című könyve a második legolvasottabb könyv a világon? Mert a keresztény Biblia
az első legolvasottabb. Tudják milyen világot jöttünk ide meggyógyítani? Amiben
ha a Biblia a legolvasottabb, abból az következik, hogy Darwin könyve a második
legolvasottabb, de abból, ha a Darwin-könyv lenne a legolvasottabb, nem
következne az, hogy a Biblia lenne a második — így szólt, s a bölcsek egyszerre
mosolyodtak el.
Segítőik példát vettek a házigazdákról, és ők is teát
töltöttek tanítóiknak.
— Én elhiszem, hogy maguk azok. Önök elhiszik, hogy én
vagyok az — szólt. — Én elhiszem, hogy én vagyok az, Önök elhiszik, hogy Önök
azok. Időtlenséget hozni az időbe, örököt a mulandóba, végtelent a viszonyok
közé, teljeset az iszonyok közé. Időutazás? Dolgok variálása a múltban, hogy a
jelen megváltozzék? Téveszmék. Csakis a minőség számít. Az, hogy kik vagyunk
valójában. Az anyag menthetetlen, a lélek örök, mi hát mindaz, ami megmentésért
kiált? Időutazás? Visszajönni a jövőből, hogy beavatkozz a múltban és
meggyógyítsd azt? Miért nem gyógyítjuk meg mi, a most emberei? A jövőben megöltök
ezret, azután visszamentek a múltba, és hát megmentitek a jövőt mégis? És úgy a
múltban nem történik meg az ezer megölése? Azt hiszitek, rendben lesztek, de a
múltban lévő önmagatokban ott marad, ott lesz, a dolgokat nem lehet semmissé
tenni, csakis magunkat lehet helyén tartani. Csak az van, akik vagyunk, akik
belül valójában vagyunk. Azon is túl csak az abszolútum a valóság. Az anyag
menthetetlen, a lélek örök, mi hát, ami megmentésért kiált? A mindenben élő és
szenvedő Egy. Amikor innen hazamegyünk, az Egyet mentjük meg a szenvedéstől
mindenkiben. Az Isten létét tesszük szenvedésmentessé, amikor egy másik lény
létét tesszük szenvedésmentessé. Az Isten terve megvalósulásának akadályait
gördítjük el az útból, amikor meggyógyítjuk a világot. Isten tervének
beteljesülését segítjük, amikor többre adjuk a vallást a vallásnál, a tudományt
tudománynál, a politikát a politikánál, az embert az embernél. Akik pusztítják
a bolygót, Isten tervét és művét hiúsítják meg és teszik tönkre. Akik ma itt
összejöttünk, Isten művét menthetjük meg magunktól. Az anyag menthetetlen, a
lélek örök. Miért szükséges mégis megmenteni az iskolát? Ha az öröklétben így
is, úgy is teljes a mérték, miért számít a hiány és a többlet az időben? Ha a
szívben van a valódi égbolt, miért óvjuk a füsttől a kinti ismerőst? Ha idekint
úgyis mindennek eldöntetett a sorsa, mi végre küzdünk, hogy összetartsuk, ami
szétesik, hogy kiálljuk a „hetedhét próbát"? Isten nem ráz le magáról, nem
űz ki magából, nem hagy el. Szenved értünk, hogy kinevelődhessünk a
teljességünkké. Jól tudjuk, a törvényeket és azok betartatását nem a
mulandóért, hanem a mulandóban szenvedő Örök kínjai enyhítéséért hoztuk és
szorgalmazzuk. Az Isten áldozatot hoz a kinevelésünkért, mi pedig el kell
kövessünk mindent a szenvedése enyhítéséért, mert az Isten nem hagy fel a
világgal. Itt szeretetét csak megvilágosodásunkkal, és az abból eredő
szeretet-létezéssel, gondoskodással hálálhatjuk meg. Meg vagyok győződve arról,
hogy Önök mind jószándékból akarják a saját vallásukat győzelemre vinni. Azt
hiszik, csak akkor lehet béke, ha egy vallás marad, és az azok közül lesz,
amelyek az Önökéi. Tegyük fel együtt a kérdést: van-e az Istennek kevesebb
szenvedést okozó mód, mint ez az Önök terve? Van. Mégpedig, ha megtartják
mindenüket, de még annál is többre adják. Ha a tudományt, a vallást, a
politikát ezek abszolútumává teljesítik, szabadítják. Ha magukat
vallás-felettibe szabadítják. Ha a tudatukat az elme tébolyából a lélek
valóságára szabadítják fel, és megeső szívvel a világról gyógyítva gondoskodnak.
Ha a példájuk által a világ maga akar eggyé válni, és a vallások maguk akarnak
vallás-felettivé teljesedni, és a népek nem parancsra, nem félelemből, és nem a
gerincükkel hajolnak meg gyűlöletben, hanem a szívükkel szeretetben,
bölcsességben, örömmel. Nagy tisztelettel felkérek mindenkit, hogy tartsák meg
beszédeiket. Jómagam jegyzetelni fogok, és minden témakör végén reflektálok.
Majd záróbeszédem megtartása után szavazni fogunk: elvetik-e az egybegyűltek,
hogy kiálljunk, tegyünk, vagy szükségesnek tartják, mint ahogyan én.
Témakörönként fogunk haladni. Hála Önöknek, hála Istennek! Kérem, kezdjék meg
felszólalásaikat saját maguk közt eldöntött sorrendben!
A meghívó ekképpen nyitotta meg a találkozót. Ezeket
én most a saját hangomon mondom, a találkozót megnyitó, a meghívó felszólaló
hangját azonban suttogós-vénes, elfojtott hangúnak tudom jellemezni.
Kivehetetlen karakterű hangúnak. Foszlányokat beszélek el csupán mindabból,
amiről Három nap, három éjen át, alvatlan, pihenés nélkül szó esik. Révedek, s
látom, hallom, hogy küzdenek magukkal a megjelentek. Bizony magukkal küzdenek,
hogy ki nem pukkannak, hiszen tudva tudják már az első perc előtt, hogy minek
kell majd meglennie. Csak szelídülésükért van egyáltalán az egész virrasztó
szer, már az odaúton tudták, hogy vége egy nagy kornak, és belenyugodni tartott
ily sokáig abba, hogy változni és nyilvánulni kell.
És bizony fel is szólalnak sokan, ezekről én itt most nem beszélek. Képzeljék
el, hogy rengeteg felszólaló rengeteget beszél, én a lényeget fogom csak
Önöknek elmesélni.
Az időknek szava, a csillagoknak törvénye van. Aki nem
lovagolja meg, ha a Plútó és a Szaturnusz tánca jön, azt vonszolja és
összetöri, ami jön. Ki kinevelődik, megsegíti a Földet, ki elbukik, felzabálja
azt. Ki kinevelődik, megsegíti Istent, ki elbukik, csak megkínozza Őt.
Részleteket közvetíthetek csak a három nap, három éj nagy csatájának
csörtéiről: behajolok egybe, beszélnek, kihajolok belőle, újabba hajolok,
belebökök a szövetbe, és a fátyolon átlesek, közvetítek. Van, hogy nincs eleje
vagy vége, csak közepe. De jó szívvel teszem. A többit összerakja, akinek
kedves. Tán azt sem jelzem, melyik részt ki mondja, úgysem ismeri senki azokat,
akik beszélnek. Valamint úgyis ki tudja majd mindenki következtetni abból,
amiről beszélnek. Így járulok hozzá ahhoz, hogy pártatlanul hallgathassunk,
érezhessünk, mérlegelhessünk. Tudni lehet, hogy melyik részeket ki mondja.
Lélektől lehet tudni. Az árnyékok, a pálmák meghajolnak, kiegyenesednek, a
történelem kövei megemelkednek, majd visszaülnek töltekezni, figyelni és súgni.
A madarak elhallgatnak, a csillagok a nappali ég mögül igyekeznek nem beleszólni
semmibe, bár alig tudják visszafogni magukat. Áldott, áldott, áldott diskurzus
kezdődik. Kár, hogy a kipusztulás rémképe hozta csak össze.
Révedek, s mondom, mi elhangzik, innentől nem
színezem, nem jellemzem, hanem álljanak itt csak a fontos szavak, csak a fontos
szavak!
ʘ
A bölcseket meghívó mindenki beszédét végig várja,
kivéve akkor, ha egy-egy kérdést egyenesen neki intéznek, egy-egy kijelentéssel
közvetlenül őt szólítják meg. Megfigyelem, erre leszek figyelmes, ahányszor
behajolok a fátylon. Íme, most ez van, ezt látom:
— Valóságról megpróbálni szavakkal beszélni, elmondhatatlanról valamit mondani,
az gondoskodásból igazság. Ám szavakkal előidézni a valóságot már hazugság.
Arról beszélni, amit látva látunk: költészet. Arról beszélni, amit nem látunk:
képmutatás. Az első éltet, a második öl és megrekeszt. A legkisebbek előtt
hajlunk meg. Önök mindent tudnak, amiről szót ejtek. Nem kioktatás ez. Ha Önök
azok, akiknek el kellett ide jönni, mindent tudnak, mielőtt kimondanánk. A
legkisebbekért beszélünk, és arról dönteni vagyunk itt, hogy őnekik hogyan
meséljük el az igazi valót. Arról döntünk most, milyen eszközzel is térjen
innen majd mindenki a saját „egyházához" haza, hogy azt többre adhassa.
Hogy nyilvánuljanak meg a bábvezetés, a világ előtt, hogy az erőfeszítést
tegyen, úrrá legyen magán, és meggyógyítsa a Földet. A módszerről dönteni
jöttünk, mert a valót ismerjük mind. A legkisebbek nem ismerik. Arról
határozunk, Nekik hogyan tudjuk jól megmutatni.
ʘ
— Sohravardi azt mondta: „szíved elragadtatásával
olvasd a könyvet, mintha csak Neked íródott volna!" Ám van, amit készre
építenek, de egyből romokká épül, és valaminek csak a tégláit adják a kezekbe,
de ezek a téglák élő téglák, amelyek Valósággal világolnak. Nem az segít
különbséget tenni, hogy évezrednyi romokat sepergetünk, míg kihalunk. Nem az —
ez hangzik el, és a bölcsek hunyorogva, hümmögve helyezkednek párnáikon.
ʘ
— Csak a hasonló ismeri meg a hasonlót. Ha Önök
azonosak azzal, amivel én, ismernek engem és magukat is, és mindazt, amit mondok.
Csak aki nem azonos azzal, amivel én, az nem ismer, és az nem szíveli, amit
mondok. Én máskor tekintettel szoktam lenni, ám ez az alkalom az utolsó. Ha
innen kegyes, mosolygós, hazugon állunk fel a végén, akkor rajtunk veszik el a
világ. „A próféták leírnak, Isten barátai felfednek" — mondja Nasafi.
Legyenek hát Önök is Isten barátai! Ha Önök nem vívják meg az armageddoni
csatát magukban, és nem győzedelmeskednek a Valóságban, Világosságban,
szeretetben, bölcsességben, lélekben, gondoskodásban, akkor a legkisebbek
hogyan fognak? Ha Önök nem mutatnak példát, akik a legkiválóbbak, akkor
mindenki elbukott. Ha nem Önök a legkisebbeknél is kisebbek, és a
legszegényebbek, legszerényebbek, legegyszerűbbek, legutolsók, bizony nem állja
ki a próbát az emberiség. Ha azonban Önök azok, akkor gyógyítani fogják velem a
világot!
ʘ
— J. Campbell szerint „az a társadalom, amelynek
nincsenek megtartó és összetartozást biztosító mítoszai, pusztulásra van
ítélve."Amit már én teszek hozzá, hogy ezért tartunk itt. Mert a mi
mítoszaink korrumpálódtak. Akik a tudomány, a lélektan oldaláról képviseltetik
magukat itt, láthatják, hogy a tudomány, a vallás, a politika válságban van.
Mindannyiunk érdeke, hogy a korrumpálódott mítoszainkból átmentsük a jót,
szentet, megtartót és összehozót. Valamint új mítoszt teremtsünk, amely éltet
és emel.
Amikor a török sereg elérte a Buda alatti területeket, a magyar vezetés
meghökkenve konstatálta, hogy az kikerülve Budát, egyenesen Budaszentlőrincre
vonult, és a pálosok központját ostromolta meg, majd később gyalulta le a föld
színéről; nem a fővárost. Nem a főváros volt a legfontosabb célpontjuk, hanem a
szakrális központ. Testvérek voltunk, vagyunk, leszünk, csakis vallásaink
különböznek, és lesz majd idő, amikor azok sem fognak különbözni. Ismertek
minket mindig is, tudták, hogy sosem győzhetnek le igazán erővel, amíg a
mítoszt, amiben a lelki erőnk gyökerezik, el nem pusztítják. A mítosz ellen
viseltek hadat legelőször is, és csak aztán minden más ellen. A templom égett,
a tornyai kéményekké lettek, a hajója kemencévé. Az arany csak úgy folyt kifelé
a kapuján. Azután minden kövét széthordták, és a földjét felsózták. A mítosz
megsemmisítésének egyik nagy sakklépése volt ez. Vajon e pár száz év alatt
sikerült-e teljesen kiirtaniuk?
A nyugati oldal ugyanezt tette később. Elvették a népem dicső múltját, és hamis
tananyaggal helyettesítve belevertek valami dicstelent. Vedd el a mítoszt, és
az ellenállás megtörik! Vajon sikerrel jártak-e a néhány száz év során?
Íme, itt vagyok, az arcom a népem arca, és létezem,
kiállok, élve élő mítosz vagyok, és mindennap újabbak teremnek, élednek, állnak
fel. Letagadható, kinevethető, eltussolható, lelegyinthető, ignorálható, de
létező megtestesülései a rejtezőnek. Vajon miből lettünk, ha sikerrel jártak, akik
a mítoszt évszázadokig irtották? Ha a mítosz hazugságból lett volna, magától is
kiveszik; ám, mivel a mítosz élve élő Életből, Világosságból, lélekből,
igazságból, bölcsességből, szeretetből és Valóból ered és éled és létezik… a
teljes tarolások múltán is kiirthatatlan, és mindig feltámadó.
Tudom, egyetértenek, ha azt mondom, mi lehetne erősebb a valódinál? Nem írni
kell mítoszt, hanem megélni és megteremteni. Ha nem tudják végrehajtani az
átmentést, és az új, élő mítosz megteremtését, nem Önöknek kell itt lenniük
velem. Ha Önöknek kell, képesek rá, és meg is kell tenniük, hogy senki és
semmi, Isten se szenvedjen miattunk.
„Csak egy vallás létezik, egy módja van annak, hogy
Istent ténylegesen dicsőítsd: ha nem vagy gonosz." Ezt üzeni Hermész
Triszmegisztosz. Ne mulasszanak, és teljesítik ezt!
ʘ
— „Amikor eljön a nagy megrázkódtatás, minden
megváltozik majd" írja a Szent Korán 79:34.
Ezt vallják páran itt, urak. Csak az Élet ismeri fel az Életet, a halál nem
látja meg az Életet. Ami Önökben élő, felismeri azt, ami bennem élő. Ami
Önökben halál, csak a holtat látja. Aki látja bennem a teljes Életet, maga is
élő. Aki csak a holtat látja bennem, maga is holt. Azt hiszik, a „nagy
megrázkódtatás" halált hoz az élők közé, pedig a holtak közé hoz Életet.
Azt hiszik, csak nép, ország, földrész nagyságrendben mehet végbe a „nagy
megrázkódtatás”. Pedig személyenként ugyanúgy végbemehet. Az összeomlás
felismerést hoz, és nem csak kinti, de benső világok is megrázkódhatnak.
Testben csak halálok után támadhat fel a személy is, a világ is, de a lélekre
lélekben feltámadáshoz meg sem kell egyiknek sem halnia. Akik szellemet
anyagba, lelket tébolyba süllyesztenek, kötnek, rossz utat járnak, járatnak, és
kínozzák a jótevő Istent. Akik az anyagból a szellemet, tébolyból a lelket
megszabadítják, azok jó utat járnak, és segítik az Istent. Akik az anyagot
átszellemítik, gondoskodva, szeretettel, bölcsességgel, azok Istennel
harmóniában cselekednek. Amikor Önökben eljön a „nagy megrázkódtatás",
általa felismerésben részesülnek. Boldogok, akik nélküle is képesek a tudatukat
az elme tébolyából a lélek valóságra felszabadítani, mert ők csak szemlélői
lesznek a megrázkódtatásnak, és megélői a Világosságnak. A többiek csak
szemlélői lesznek a Világosságnak és megélői a megrázkódtatásnak. Krisztus
szavait idézem: „Elmegyek az Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, hogy elküldje nektek
a Vigasztalót, aki felfedi előttetek a Szellem üzenetét.”
S mit mondott Abdullah Ibn Abbas? „Ó, emberek, ha
elmondanám azt a sort nektek úgy, ahogy a prófétától hallottam, megköveznétek.”
Isten kegyelméből, akik nem hajlandók megismerni a Világosságot, megismerik, mi
nem az, hogy kinevelhessék magukat valódiakká. Az Önök vallásai csak a törvény
ruhái. Jaj azoknak, akik a törvény ruháit a törvénynek mondják! Jaj azoknak,
akik maguk nem teljesednek vallásból hitbe, hitből tudásba, tudásból
bölcsességbe, abból szeretetbe, gondoskodásba, abban látva látásba, abban
azonosságba, élve élt Életbe! És ha maguk nem teljesednek, másokat sem engednek
teljesedni. „Ha elmondanék egyet is a Krisztus szavaiból, köveket fognátok, és
megdobálnátok engem, de tűz gyulladna a kövekből, hogy megégessen ezért
benneteket.” — így szólt apostol Tamás. Ennyire messze vannak a vallásaink a
valóságtól, és a ruha a törvénytől. A törvény vallások feletti. A valódi
könyvek a kétszeres mélység könyvei, melyek magasság feletti mélységben, a
Napra íródtak, szivárvány betűkkel. Akik szemmel néznek, kiégne a szemük, és
egy szavát sem látnák. Mégis azok sanyargatják vezetőként a népet, akik csak
szemmel, és nem szívvel-lélekkel fordulnak feléjük. Ezek írássá teszik az
embert, és nem élő emberré teszik az írásokat. Halott szabályokba fojtják a
népet, és nem szabadítják fel élővé a halott szabályokat.
— Magamnak semmit se kérek. Ezt a testet, nevet
elfelejthetik, miután eltávoztunk innen, ám kik könnyítsék meg Isten dolgát, ha
nem Önök, akik a legközelebbi hozzátartozóinak tartják magukat? Kik Önök, ha
nem könnyítik meg? Az idők szava újra beszél hozzánk: teokratikus fasizmus
kihalással, vagy teljes kifejlés és felszabadulás. Az egyik a szabadossággal
bünteti a szabadságot, a másik az út a szabadságba. Szűk köröknek tartják fönn
az igazságot. A tömegek misztikumot kapnak és akarnak valóság helyett. Vallást
kapnak bölcsesség helyett, politikát kapnak szeretet és gondoskodás helyett,
oktatást kapnak igazság helyett, jogot, meg egyenlőséget kapnak igazságosság
helyett, embertelenséget kapnak emberség helyett. Darabok, férőhelyek,
kartoték-adatok lesznek emberek helyett. Önöknek el kell engedniük a hatalmat,
teljesen! És el kell engedtetniük mindenki mással is! Erre csakis a szeretet
képes, és a teljes őszinteség. Csakis az egész emberiség bölccsé szabadítása
mentheti meg a bolygót.
ʘ
Áthajolok, látva látom: sokak, harmincöten, akiket a
levelek és a népeik választottak, egymás után ezeket mondják. Egyik ezt, másik
azt, de összesítve ugyanarra utalva fejtik ki, hogy láttak elnököket azt
ígérni, megválasztásukért cserébe felfedik a földönkívüliek titkait,
nyilvánosságra hozzák az aktákat, és elmondják a népeknek a tudható igazságot.
Aztán amikor be akarták tartani a szavaikat, megválasztásuk után náluk is
hatalmasabb körök megtiltották nekik. Akik mégis erősködtek, azoknak
megmutatták a negyedét annak, amit tudni lehet, és az elnökök sírtak, majd úgy
határoztak, hogy elállnak a szándékuktól, és nem tartják be ezen ígéretüket.
Összeomlottak, sírtak, és úgy döntöttek, hogy amit megtudtak, olyan döbbenetes,
hogy nem szabad megtudnia az emberiségnek.
— Mi, akik itt vagyunk, ha meg sem szólalunk, akkor is tudjuk, hogy tudjuk,
hogy tudjuk és tudjuk. El tudjuk viselni, amit az elnökök sem viseltek, mert
sok éven át növeltük az ellenállást a testben. Tudjuk és elviseljük, amit
tudunk. Ám ha az elnökök összeomlottak, mennyivel inkább tönkremenne az
egyszerű nép? Felkérünk, különböztesd meg magad a Mábusztól, a Félszeműtől, az
Antikrisztustól, Lucifertől, a Fenevadtól, és beszélj nekünk egy éjen és egy
napon át mindarról, hogyan emeljük az emelhetetlent és az emelhetőt! Hogyan
gyógyítsuk a gyógyíthatatlant és a gyógyíthatót? Hogyan mondjuk el az
elmondhatatlant és az elmondhatót, úgy, hogy ne tudják meg, amit nem kell, de
megtudják, amit meg kell? Dolgozd ki a módszert, hogyan lebbenjen fel az újabb
fátyol úgy, hogy előbb emelkedjenek, mint összeomlanának, és ne előbb omoljanak
a lebbenéstől össze, mint ahogy emelkednének!
Így beszélnek, majd a megkérdezett átnyújtja
segítőjének a könyvet, amelyet Smirnához írt, és amelyet ki is adott, Méhdi levelei Smirnához címmel. A segéd órákon át, hangosan felolvassa az
egész könyvet. Bólogatnak a bölcsek a csillagok alatt. Amikor a tolmácsok is és
a segéd is elhallgat, és a hajnal első szellője megérkezik a tűzhöz, lefejtik
magukról az állatszőrméket, amelyek a hideg éjben jól tartották őket. Teát
töltenek, gyümölcsöt, zöldséget vesznek magukhoz. Telik az idő. A hajnali
fénnyel a megkérdezett is szóra emelkedik. Egy napja és egy éjszakája értekeznek.
Nem alszanak, s ő látva látom, folytatja a válaszok megadását.
— A következőket a következő módokon javasolom, hogy a
nemzetek számára kinyilatkoztassák, így szólítsák, s ekképp emeljék
mindahányat. Nemzetek, meg kell kötnötök a saját szövetségeteket. Mi a
szövetség? Ehhez szabadnak kell lennetek. Mi a szabadság? Akik tudják mi
micsoda és miért, ki kicsoda és miért. Akik tudják a szavak valódi jelentését,
akik bölcsek, teljesek, Világosság és Élet, akik a szeretet és a gondoskodás,
azok szabadok. Akik vallás fölöttiek, történelem utániak, vagy az élők
történelmét, és nem a holtakét írják és élik és művelik. Akik önmagukban is
egyesítik az alsót és felsőt, a szuszt és az ízt, és akik menyegzőt ülnek és
élnek egymással is, magukkal is, az Istennel is. Akik élve élnek és működve
működnek, akik a vágyakon, erőkön urak, és nem a vágyak és erők szolgái. Akik a
szellemeken igazságos urak, és nem a szellemek szolgái. Akik a vallások fölötti
igazsággal azonosak, és azt árasztják. Akik az elme tébolyából a tudatukat a
lélek valóságára teljesítik, szabadítják, és akik a lényeket is közvetetten
segítik ugyanebben. Akik tudósok, majd garabonciások, majd táltosok, majd
megváltók, akik egy közösségért működnek, akik önfeláldozóak egy közösségért,
akik gyógyítanak és felemelnek, akik vigasztalnak és szabadítanak, akik előbb
működnek, és úgy illik rájuk a korona, és nem előbb van rajtuk korona, aztán
nem is működnek. Akik bölcsességükben eljutnak a legnagyobb tudásig, amely az,
hogy az ember saját erejéből nem képes az Éghez felérni, csakis az Ég
kegyelmének felismerése és a kegy elfogadása által, kiérdemlése által. Akik
szerények, de nem hülyék, akik erejükben kegyesek, és nem gyengeségükben. Akik
egyesítik magukban az elemeket, bolygókat, csillagképeket, és szeretetben új Nappá
gyúlnak. Akik a vallások fölötti keresztségben átszellemítik magukat, akik nem
a szellemet kötik anyagba, hanem az anyagot szellemítik át. Akik közvetlenül az
Igét teljesítik és szórják. Akik a férfi és nő abszolútumát valósítják, és
kisbetűvel emberből valós, nagybetűvel Emberré minősülnek. Akik szavak helyett,
közvetlenül jelentéssel gondolkodnak. Akik „sárkányok" gyógyszerévé
lesznek. Akik szövetségesek az Abszolútum-világossággal, Élettel,
Információval, Eggyel, és éberek, így szövetségre emelik a népeket és
vallásokat a népek felettiben, a vallások felettiben. Akik a holtak
történelmének áldozatait szövetségre segítik az élők történelmének
testvérnépeiként. Akit a történelem utáni-, feletti embert megszólítják és
megvalósítják. Akik teljességgel valósak, élve élnek és világolnak, akik
szeretve szeretnek és gondoskodva emelnek, teljesítenek és gyógyítanak.
Királyok és királynők és nemes teremtést művelők: ők a szabadok. Csakis szabad
lények köthetnek szövetségeket, és csak szabadok élhetnek úgy, hogy a világuk
nem rothad, és nem pusztul. Kössétek meg népek-, vallások feletti, történelem
utáni szövetségeteket!
Csak az hallja meg a legtöbbet, akiben eleve ott van a
legtöbb. Csak az érti meg az Igét, akiben elég szó van, és aki azokat
jelentéssé váltja. Akiknek elmondjuk a valót, és teljeset, de mégsem értik és
hallják meg azt, azokban nincsen elég szó, és nem is váltották jelentéssé
azokat. Azokban nincsen elég szó ahhoz, hogy jelentéssé válthassák azokat. Csak
akiben helye van a válasznak, az tudja feltenni a helyes kérdést. Csak aki a
helyes kérdést tudja feltenni, abban van helye a válasznak. Csak akiben helye
van a válasznak, az érti és hallja meg azt. A válasz mindenkinek elmondatik, de
csak kevesen vannak, akik értik és hallják. Sokan vannak, akik nem értik és nem
hallják a választ. Ezek inkább fogják a válaszoló kinyilatkoztatóra, hogy nem
jól beszél, mint hogy beismerjék önmaguk és a válaszoló előtt, hogy kevés
bennük a szó, és nincs helye bennük a válasznak, és nem tudják a helyes
kérdést. Inkább fogják a választ becsmérelni, mint hogy beismerjék, hogy ők
azok, akik nem értik és nem hallják, és nem a válasz miatt nem értik és nem
hallják. Azonban nekik is jár a válasz, gondoskodásként. Mert a gondoskodás
részrehajlás nélkül árad, akkor is, ha akiről gondoskodik, elszalasztja,
elfecsérli, büszkeségből elmulasztja felfogni, befogadni azt. „Sokan vannak
meghívva a menyegzőre, de csak kevesen maradnak ébren vagy ébrednek fel
akkorra, amikor megérkezik a vőlegény."
Hogyan válhattok szabaddá? Győzhet-e egy forradalom?
Miben áll a szabadságharc? Miben áll az élők történelme? Miben áll a vallások
fölötti? Mit jelent a népek fölötti szövetség? Az elme tébolyából a valóságba?
Mit jelent? Embernek lenni tanulni jöttünk, szeretni tanulni jöttünk,
gondoskodni jöttünk, hálásnak lenni tanulni jöttünk. Elfogadni az Ég kegyelmét,
a lehető legkevesebbet ártani, a legtöbbet használni, és gyógyítani a világot.
Az ősök, szövetség-szellemek segedelmét kérni, az angyalok segedelmét kérni.
Nemesedni és nemesen teremteni. Kialudni bűneinket, engesztelni, megbocsátani,
bocsánatot nyerni, hálásnak lenni. Különbséget tenni tudni, de nem
megkülönböztetni. Minden- és mindenki mélyén a valót nézni és látni és
tisztelni, és mindent szeretni és segíteni. Mindent a legvégső lényegére,
valójára eszméltetni, segíteni, ébreszteni. Elsődlegesen az embert látni, és
csak utána a nemét, identitását, nézeteit, érdeklődését. Megkötni magunkban az
elemek, bolygók, minőségek szövetségét. Menyegző a Valóval, menyegző egymással,
menyegző magunkkal. Különbséget tenni a szövetség-istenségek, a gyalpók, a
démonok, az angyalok, az idegenek, az arkhónok, és a valódi Egy Atya-Anya
között. Mindnyájukat tisztelni, szeretni, de az Egyre ébredni. Az Egy felébred
bennünk, mi felébredünk az Egyben. Tompák a szertartásokban és a kilenc
menyegzőben, teljesek és éberek pedig bárhogyan. Abszolútum, Egy, Miserere mei,
Deus.
ʘ
— Akik tagadják, miért tagadhatják Istent? Mert Isten
olyan jóságos, hogy ezt is meghagyta kipróbálásra. Ha a nem léte jobbá tenné a
világot, biztosan úgy döntene, mondják azt, hogy nincs is… olyan jóságos, hogy
meg is szűnne, hogyha csak azzal tehetné jóvá a világot. Szerencsére nem csak
azzal teheti jóvá. A kereszténység egy elfojtott forradalom, a reformációja is
az volt. Megint csak angyalok kezdték, és az emberek fejezték be. Akiket én
ismerek, Bakócz Tamást küldték. Akiket én ismerek, az eredeti krisztusi
tanításhoz akartak visszatérni, az eredeti, ősi, népi szeretet-hagyományhoz és
bölcsességhez, égi bölcsességhez.
Szóval, a kereszténység egy elfojtott forradalom. A
reformáció is az volt. A kereszténységet nem tudták visszaszorítani,
megszületett, de vakvágányra vezették. A reformáció eredetileg a közvetlen
krisztusi tanításhoz tisztított volna vissza, ezt sem tudták megakadályozni, de
ezt is vakvágányra vitték. Megszülettek, de nem élnek. A holtak történelmének
lettek az intézményei, és nem az élők történelmének.
Hogyan menthető meg a kereszténység és a többi vallás?
Hitbéli válság van a bolygón. A vallások összecsapnak, amikor már magukban sem
hisznek. Hogyan érhető el, hogy a gyereket ne öntsék ki a fürdővízzel, amikor
eljönnek a kereszténységért, és leváltják? Ami holt, elmúlik. Csak ami élve
élő, az örök. Csak ami többre adatik és szabadságában változik meg, az menekül
meg. Népek feletti szövetség, vallások feletti valóság, szellemi szabadság,
tényleges „reformáció." Nem még egy vallás, hanem az eredeti, krisztusi
igazság. Nem keresztény, hanem az igazi, egyetemes. És az eredeti, krisztusi
igazság sem keresztény, hanem egyetemes. A tompák cselekszenek, a jók
passzívak. A tompákat felhasználják, a jók szűkölnek. Amíg ez így marad, a
háznak le kell égnie ahhoz, hogy emberség is költözhessen az újba. Csak akkor
nem kell leégnie a háznak, hogy emberség is költözhessen bele, ha a jók
tevékenyek lesznek, és erőteljesebben tevékenykednek, mint a tompa önzők. Ez
vallásra, környezetvédelemre, közéletre, bármire levetítve igaz. Egyszerre
hadvezér és szent légy, erődben légy kegyes, és ne a gyengeségedben! Magadban
tégy rendet! Ne téríts, ne avatkozz be, de közvetetten emelj, hagyományozz,
örökíts, mutass fel, tégy elérhetővé, szeress, gondoskodj, gyógyíts, szellemíts
át! Úgy menthetsz meg valamit, ha többre adod. Ha önmagát szabadon, többre
adja. Úgy ébresztesz, ha mindenki magában az Élethez tart, és azzal egyesül, a
Világossághoz tartozik, és azzal egyesül. Mert amikor minden holt anyag a
halálhoz tér, csak ami az Élethez tartozik bennünk, az marad örök. Legyen
bennetek hát minden élve élővé, hogy ne vesszetek el, amikor a holt anyag a halálhoz
tér! Aki az elme tébolyából a lélek valójára eszmél, és abból szemlél: szeret.
Aki jelentéssé eszmél: Ige. Aki magában eggyé minősíti a minőségeket: élve él.
Aki azonosul, új Nappá gyúl. Aki gondoskodik, királyi szabad. Aki szeretvén
szeret, maga is Világosság és Élet. Aki a romlás katonája, maga is elmúlik. Aki
az Élet harcosa, gyógyít és gyógyul. Aki az Abszolútum Egy szeretetét éli,
fogadja és árasztja, az azonosan, egyként cselekszik az Istennel. Csak benső
jóság jelenhet meg a környezetünkben. Csak benső ország testesülhet odakint is.
Bennetek legyen mennyország, és aztán, akkor kívül is megjelenhet! Azonban
tevékenyen szeressetek, és erőteljesebben, mint a tompák, hogy meg ne
jelenhessen a romlás! Mondhatnánk úgy is: az Élet győzedelmeskedik, csak
szeressünk, és a világi dolgokat hagyjuk azokra, akik nem szeretnek, mert az
rájuk tartozik! Azonban, ha rájuk hagyjuk, a világ szenved, az emberiség
elveszik, az élővilág kipusztul. Rájuk hagytuk, és meg lehet nézni, mi lett.
Legbelül az Abszolútum. Semmi sem nemes és élő, ami
nem ebből a legbelülből származik. A bölcsességnek, jóságnak, szeretetnek kell
uralkodnia. A bölcsességnek, Világosságnak, Életnek kell uralkodnia és áradnia.
Ha nem ezek uralkodnak és áradnak, ha nemtelen, és nem nemes, nem legbelülről
eredő teremtés történik és folyik, akkor minden és mindenki szenved és beteg. A
bolygó kihal, az emberiség elbukik.
Az ember az Ég és a föld közti középső. Az Isten váltja meg az embert, az ember
a Teremtőjét. Itt mindenki tudja, hogy ezek nem ugyanazok. Csak odakint az
emberek nem tudják.
Nem pontosan idézem, csak emlékezetből. Krisztus
tanítványai buzgón imádkoztak a Teremtőhöz, ekkor a mester felnevetett, mire ők
megkérdezték: „Miért nevetsz rajtunk, épp az Atyához imádkozunk". Erre a
mester azt felelte: „Amikor a Teremtőhöz imádkoztok, nem az Atyához imádkoztok,
hanem csak ennek a világnak a teremtőjéhez. Az én Atyám az egész mindenség
Istene; amikor a Teremtőtökhöz imádkoztok, nem hozzá imádkoztok".
Ha a mennyben politika, választások és pártok lennének,
az már nem menny lenne, de eljátszhatunk a gondolattal.
Látom az óriásplakátokat. „A Teremtőre szavazz, ne az Atyára!" — írnák az
arkhón hívők. „A Fiút válaszd!" — kérnék a mérlegelést, ítéletet áhítók.
„A Nagyboldogasszonyt a trónra!" — írnák a vízöntősök, bújósok, enyhet
keresők. „Ne szavazz senkire!" — írnák az Atya hívei. S a kampánybeszédek?
„Nektek adom, amire vágytok, a lelketekért és a szolgálatomért, engem
igazolásért cserébe" — mondaná a Teremtő. „Vagy tökéletesség, vagy elbukás!
Kivágjuk, kidobjuk, tisztázzuk, igazságot teszünk" — ígérné a Fiú.
„Közbenjárok értetek bűnbocsánatért, édes kis unokáim" — nyugtatgatna a
Nagyboldogasszony.
„Mindegy. Peeeeersze, gyertek csak, minden, bármi, akármi…" — tárná szét
áldón, és hívón a karjait az Atya… ha bármilyen módon is meg szokott volna
nyilvánulni. Ha nem csak a hívei plakátolnának és szólnának a nevében.
Vajon a népek kire szavaznának végül? A diktátorra, a
bíróra, a nagyanyára, vagy a valódi Istenre, az Egyre, aki láthatatlan, nem
kampányol, nem szól semmit, nem plakátol, nem szól bele… és amit akart, mint a
székely bácsi, egyszer megmutatta, aztán majd jelez, ha bármi változni fog?
„Az ember azt látja a világból, amit szívében hordoz." — írta Goethe.
Ez bizony így van, és mivel így van, ha úgy lenne, a szavazás végéig maradna
csak mennyország a mennyország. A Föld is az első ilyen szavazás végéig maradt
Föld. A mennyben már nincs demokrácia, a Földön még sosem volt. Ebben az egyben
hasonlít a kettő, meg legfeljebb akkor, amikor a menny a szívekben van. Ez
általános a mennyben, és lehetséges a Földön.
Az ember az Ég és a föld közti középső. Akiben ezek egyesülnek, működésükben
kiteljesedhetnek, nemesen teremthetnek, és nem nemtelenül. Amíg az ember
nemtelenül teremt, nem több a bukottaknál. Amíg ilyen, szenved, beteg,
haldoklik, kínoz, betegít, öl. A vallás is egy vírus: kis gömböc.
Önmagában csak egy fegyver. A vallás még nem hit, a hit még nem tudás, a tudás
még nem bölcsesség, a bölcsesség még nem azonosság. A vallás is egy gólem.
Magatokat emeljétek az abszolútumotokká! A vallást, a
tudományt is emeljétek az abszolútumukká! Amíg nem teszitek, korlátaik között
maradnak, és börtöneitek lesznek csupán. Mindezeknek azonos az abszolútumuk, az
pedig az egy világosság és élet valódi valója: a Valóság. Csak az lehet
szabadság, amely mások szabadságát nem sérti. Csak az lehet szabadság, amelyben
a legtöbbre adatik valami, valaki. Csak amely által a legtöbbre adatik a
kereszténység, az menti meg azt. Csak amely által a legtöbbre adatik a vallás,
a tudomány, a közélet, az mentheti meg mindezeket. Minden vallást. A vallások a
jelenlegi korlátaikon belül nem tudják ezt. A politika sem, a tudomány többi
ága sem, csakis az Ég kegyelmének felismerése és elfogadása emelhet olyan
minőségbe, amelyből működve az abszolútumunkba teljesedhetünk, és az
Abszolútumként gondoskodhatunk és gyógyíthatunk, emelhetünk. Csakis az abszolút
szabadságban létezik valódi boldogság, csakis az Abszolútumban létezik valódi
szabadság. Még egyszer mondom: csakis az abszolút szabadságban létezik valódi
boldogság, csakis az Abszolútumban létezik valódi szabadság.
ʘ
— Egy Atya-Anya. Az Atyából származik, adatik az Élet.
Minden általa élő. Az Anya nevel fel minket, szenvedése, áldozata, és akár az
élete árán is. Az ember műve nem produktum, hanem maga a nagybetűvel Ember. Az
Anya műve a kinevelt, nagybetűvel Ember, az áldozata, élete árán is önzetlenül
kinevelt Ember. A nem kinevelteket ez a kinevelt emeli magában az Égbe. Azok
vagytok, amire figyeltek, és amire fókuszáltok. Ami ellen kikeltek, az ejt majd
rabul benneteket. Lehet-e szabad, aki így jár? Segítheti-e a lényeket, aki nem
szabad? Önmegváltást követően, megeső szívvel a nagy megváltáshoz fordulás, az
önmegváltás pedig az égi kegy elfogadása és kiérdemlése. A buzgó tompaság
tettei romlást hoznak. A passzív jóság tehetetlenkedése nem hoz gyógyulást. Ha
a tompák nem cselekednének, a jók passzívak maradhatnának. De mivel a tompák
buzgón cselekednek, a jók nem maradhatnak passzívak. Erőteljesebben,
eredményesebben kell működniük, mint ahogyan a tompák cselekszenek, hogy a
romlást megelőzzék. Azonban nem a tompák- és a romlás dolgaival kell
foglalkozniuk — mert akkor abban vesznek el maguk is —, hanem a jóság,
Világosság, Élet, bölcsesség, szeretet, gyógyítás, gondoskodás, felmutatás,
örökítés, hagyományozás, emelés dolgaiban. Amire összpontosítanak, azzá válnak.
Ne vesszenek el mindezért a tompaság dolgainak megítélésében; inkább saját
erényeik pallérozásával törődjenek, és a tompák dolgait bölcsességgel,
világosság-tettekkel kompenzálják! Tüzet tűzzel el nem olthattok, halált
halállal meg nem szüntettek. Aki sárral dobál mocsarat, sohasem jut eredményre.
Élettel állj a halál elé! Amiért a tompák tevékenyek, a jók pedig passzívak,
nincsenek az érdemes, erényes, bölcs, gondoskodó, szerető vezetők a megfelelő
helyeken. Amikor a jók buzgóbbak lesznek a tompáknál, a megfelelő emberek
lesznek a megfelelő posztokon. Az Élet teljesség-lényegű, örök,
állandóság-lényegű, a lét pedig mulandó és kibillentség-lényegű. Arrogancia azt
képzelni, hogy a javítani akaró reformációkat az emberek kezdeményezik. Az
ilyesmiket nem emberek kezdik meg, de sajnos emberek fejezik be. Én nem ismerem
annyira az embereket, csak átlátom. Azokat ismerem, akik ezeket a javító
mozzanatokat megkezdik. Akiket én ismerek, Bakócz Tamást küldték.
Krisztus elküldi a Vigasztalót. Nem mi vagyunk a
Vigasztaló, hanem a Szentlélek az. Ám a Szentlélek általunk is vigasztalhat és
vigasztal. Ne féljetek! Valósítsátok az embert, tűzben próbált aranyat
vegyetek!
Egy atom kilencvenkilenc egész
kilenckilenckilenckilenckilenc etc. tízmilliomod százaléka üres tér. Ha az
összes ember testéből eltávolítanánk az ilyen üres teret, az egész emberiség
atomjai csupán egy kockacukornyi űrt foglalnának el. Mindezek ellenére sok
millió ember kategorikusan tagadja, hogy fontos és számít a láthatatlan rész.
Bizony számít és fontos a vallások fölötti. A Szentlélek nem függ vallásoktól.
Az igazság nem függ vallásoktól. A Valóság nem függ vallásoktól. A vallások
függnek mindezektől. A vallások függnek a Szentlélektől. A lét látható, az Élet
láthatatlan. Nem az Élet függ a léttől, hanem a lét függ az Élettől. Csak akik
a láthatatlant is látják, azok a látva látók. Akik csak a láthatóra tekintenek,
azok csak nézve néznek. Nem félemberek ugyan, hanem teljes értékű emberek, de
csak nulla egész egy milliomod százalékban élnek, és nem teljes életet.
Tartsátok meg a nyelveket! Csak átgondolásra hozom fel
ezt. Azt javaslom, aki mellérendelő anyanyelvvel rendelkezik, tanuljon meg egy
alárendelő nyelvet is. Aki alárendelő anyanyelvvel rendelkezik, tanuljon meg
egy mellérendelő nyelvet is. Lehet jó helyre születni, és rosszra váltani azt.
Lehet rossz helyre születni, és jóra váltani azt. Akiknek anyanyelvük
mellérendelő, azért tanuljanak meg egy alárendelő nyelvet, hogy megtudják,
hogyan kell segíteni. A népek az emberiség testének szervei. Mindegyiknek
egészségesen kell működnie, hogy az egész test egészséges legyen. A nyelveik a
programok, amelyek alapján a gondolkodásuk a feladataik teljesítésére
specializálja őket. Ne hagyják el a nyelveiket, de tanuljanak meg egy
mellérendelő nyelvet is! A népek, országok megléte a biztosíték arra, hogy egy
világot uralni akaró apparátus ne élhessen vissza korlátlanul a hatalmával. Ha
visszaélne, nem ajánlott megszüntetni az országokat. Ha nem akar visszaélni a
hatalmával, akkor pedig bizonyára úgy érzi, vallja, hogy nem is szükséges
megszüntetni az országokat. Ha azt vallja, hogy meg kell szüntetni a
nemzetállamokat és az országokat, bizonyára vissza akar élni a hatalmával, és
ezért vallja, hirdeti mindezeket. Legvégső soron az számít majd, hogy együtt
vagyunk, nem az, hogyan értünk oda a célba. Ott már nem lesz szükség
országokra, nyelvekre, viszont egészen odáig alapvető szükség van rájuk. Az
országok léte a biztosíték a globális visszaélések ellen. Amikor megérkezünk,
elmaradhatnak, de addig csak egy visszaélni akaró hatalom akarhatja eltörölni
őket. Aki, amelyik égi, igazi szeretet-hatalom, megvárja a napot, amikor
maguktól elmaradnak. Így hát azon legyetek, hogy a népek egészségesek legyenek,
hiszen ők az emberiség egy-testének szervei. De feladatuk teljesítése mellett
tanuljanak meg egy mellérendelő szakrális nyelvet is, és vegyenek részt a
szervek feladatain kívül a szervezet feladatában is! Éltessék a testet! Ez a
szervek feladata. És éljek meg, árasszák a lelket: ez pedig a szervezet
feladata. Álljanak helyt a létben, de teljesedjenek ki az Életben!
Tájékozódjanak a fényben, sötétségben, de látva lássanak a Világosságban! A
saját nyelvük a lété, a szakrális nyelv az Életé és Világosságé. Akik a szív és
a lélek nyelvét kapták eleve anyanyelvükként, azok pedig mindenkiről
gondoskodjanak! Ne mulasszanak! Ha nem teszik: mulasztanak.
Gresham törvényét fel kell tudniuk oldani. Nem csak
pénzügyekre vonatkoztatható, hogy ha zárt rendszerben egynél több pénznem van
jelen, akkor biztosan a rosszabb szorítja ki a jobbat: értékrendekre is
vonatkozik. A lánc csak olyan erős, amilyen erős a leggyengébb láncszeme.
Pénzből még lehet erőszakkal egy nemet csinálni, de értékrendekből nem. Azok az
emberekbe bújtak, onnan jönnek elő.
Folytatás a szám szerint következő bejegyzésben -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése