- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Világosságból a fény vörösébe, fény
vöröséből a feketeségbe, sötétségből a fehér fénybe. A fehérség itatódik
sárgasággal, újra vöröstől a lilasággal, és a lilaságból Világossággal.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Elhalsz az elvészővel, ha nem térsz meg
az Örökhöz, Róma, Jeruzsálem! Nem vallásra: vállalásra… nem tanokra: Valóságra…
nem hitekre: igazságra… nem győzelemre: szeretetre… nem túlélésre: Életre… nem
sokadalomra: Egyre… nem sötétre és fényre: Világosságra!
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Akik létükért nem vállalják a
felelősséget, a tudomány mögé bújnak. Ezért tartják érdemesnek hazugságok,
csalások árán is fenntartani azt. Lefizetik, díjazzák magukat és cinkosaikat,
hogy tovább művelhessék a következményekkel nem járó játékaikat. Akik azonban
élni akarván elég bátorsággal bírnak, hogy a tudomány helyett a bölcsességet
éljék, és a nézés helyett a látást választják, azok sem nem maradnak el, sem
nem gátolnak. Ők az Élet. A többi életellenesség. Álljatok ki az életellenes
hatalmak játékaiból! Válasszátok az Életet, a Világosságot!
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
A bölcs, szerető megemelkedik, az Égben
megáll, visszatekint, megeső szíve visszahúzza. Visszatér szerelmetes
szeretettel, hogy magában az egész világot felemelje. 1 → 2 → 3 → Egy. A holló feje, a galamb, a páva
farktolla.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
A poros út: Isten mindenben, minden
Istenben; bölcsesség. A sáros út: Isten semmiben; hit. A minőségileg több,
elfogadja, és szereti, tiszteli a minőségileg kevesebbet. Csak a minőségileg
kevés nem érti, nem tiszteli, nem szereti a minőségileg kevesebbet.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Személy, garabonciás, tudós, táltos,
megváltó; ezek lehettek, ha meglovagoljátok a sárkányt.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Nem az Egy büntet, mi büntetjük
magunkat. Ehhez asszisztálnak az Őrzők. Befelé kell érteni, három testi, három
lelki, három szellemi burok. Hét sűrű, egy finom világhéj, és egy, a kilencedik
a határon. A tízedik az Egy test és szellem és lélek. Egy. Minden ebben az
Egyben van, minden ez által az Egy által van kitöltve, betöltve, és általa él,
mert ő az Élet. Ő az Élet. Aki a nehézre, sűrűre figyel, megdermed, megköt,
feledéssé lesz, szenved, szenvedtet. Aki a könnyűre, Élőre, Világosra figyel és
ahhoz tart: feloldódik, felszabadul, világol, éltet, szeret.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Az elképzelhető összes borzasztó bűnt
elkövettétek már egymás és önmagatok ellen. Loptatok, csaltatok,
kényszerítettetek, kínoztatok, öltetek, és a természet elsődleges törvényei
ellen is mindent elkövettetek. Hazugok vagytok. A bűnelkövetők, mivel megvetik
magukat bűneik miatt és nem hisznek abban, hogy bűneik megbocsátást nyerhetnek,
és túlélni akarnak, nem akarják, hogy a jóság – aki ellen a bűnöket elkövetik –
állandóan emlékeztesse őket a gyarlóságukra. Ezért nem kérnek, nem szeretnének,
és nem fogadnak bocsánatot, hanem megvetik, bántják, üldözik, tagadják,
meghazudtolják a jóságot. A bűntelenséget büntetik saját bűneik és szégyenük
miatt. Nem maradhat bűn titokban a Lélek előtt. Az Egy a szívetekbe lát, és ott
megszeppent gyermekek vagytok, akik inkább félnek gyűlölnek, vétkeznek, mint,
hogy megbocsátanának egymásnak, maguknak, és elmúlna fölülük a vihar. Azt
hiszitek, el lehet ásni a Napot? Azt hiszitek, utolérhetitek az árnyékotokat?
Azt hiszitek, megszabadulhattok az árnyékotoktól? Azt hiszitek, ha eltakarjátok
bűneiteket, azok eltűnnek a szellemből is, lélekből is és a Lélek elől is?
Hiába minden igyekezet, amely a bűn testét rejti, takarja, ássa, üldözi. Csak
akkor oldódik föl a bűn, ha a lélekben oldódik föl. Csak úgy oldódik fel a
lélekben is a bűn, ha megbánással, megeső szívvel, megértve és megszánva a
világot bocsánatért esedezünk, és megbocsátunk mindenkinek és magunknak is,
valamint nem vétünk többet, és további létünk erényekben élésében igyekszünk
jóvátenni a bűneinket. Sohasem lesz jó odakint, ha legbensőtökben nem jó.
Annak, hogy legbensőtökben jó legyen, első feltétele a megbocsátás. A bosszú is
olyan pótcselekvés, amely csak újabb bűnöket hoz a már meglévők tetejébe.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Ne higgyetek az ész és az erénytelenség
politikájának! Nép és nép sohasem gyűlöli egymást, sosem akarna háborúzni a
másikkal! A haszonlesés, csalás-, lopásvágy, erőforrás- és területmegszerzés
vágya hazudja nektek, hogy Ti akarjátok utálni egymást, hogy félnetek kell
egymástól! Ne féljetek! Ne gyűlöljetek! Ne hallgassatok a megtévesztésre!
Elmétekből emelkedjetek a lelketekbe, lelketekkel a Lélekbe, és szemléljétek,
éljétek a világot úgy, ahogyan az valójában van!
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Azt kérditek, alkimista, keresztény,
buddhista, esetleg más irányvonal szerint beszél hozzátok az ember? Egyik
szerint sem, hanem a Lélek szerint. Bárhonnan vesz is az ember példát, azért
teszi, hogy olyan eszközzel érzékeltethessen, melyet ismervén könnyebben
megértetek. Tisztelet a vallásoknak, mint utaknak, de az Abszolútumot
beszéljük, mutatjuk fel és hagyományozzuk, be nem avatkozva, nem térítve,
felmutatva elérhetővé téve, nem megmondva, hanem szeretettel gondoskodva és
örökítve.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Elriadtatok az imádkozástól. Már nem
hisztek benne. Elvadultatok, mert intézmények karámjába lettetek terelve az
inkvizícióval, mert kifosztottak titeket. Meztelenül, fázva, dideregve álltok,
bizalmatlanul, kevés holmitokat két karral szorítva. Ne bízzatok az
intézményekben! Bocsássatok meg nekik és álljatok ki a játékaikból! Sokfejű
szörnyeteg az intézmény, hadd legyen az övé az éhség, a szomjúság, a félelem,
ami hozzá tartozik! A Tiétek az ingyen kegyelem, az ingyen Lélek legyen, a
természet mögötti Abszolút Való! Imátok lehet a hála imája, a háládatos
rácsodálkozásé, kimondhatjátok: köszönöm, köszönünk mindent! Kimondhatjátok:
Élet, és akarhatjátok meglátni és megélni mindenében örömteli hálával.
Kimondhatjátok: Világosság, és akarhatjátok meglátni azt és átélni is.
Kimondhatjátok: szeretet, és akarhatjátok érezni is és látni, megélni is azt a
gondoskodásban és a bölcsességkeresésben… és ebben a bölcsességkeresésben
eljuthattok az érzelem-szeretettől, a polaritástól-mentes szeretetbe. Az anyagban
soha sincsen csend; a világ Igéjétől terem, az Ige dalára táncol. A hangok
zenéje állandó. A teremtődés folyamatos. Aki csendet keres, csakis a Lélekben
találhatja meg. Aki a hangokat hallgatja, csak Isten igéjének visszhangjait
hallhatja. Aki Istent akarja hallani, a csendben találhatja meg, amit csak
lélekkel hallhat, mert az csak a Lélekben van. Aki az Istent keresi, az Igében
találja. Aki az Egyet; a csendben. Aki az Egyet akarja érteni, legyen csendben,
a Lélekben lélekkel! Adja a sötétjét a fénynek, a fényét a Világosságnak! Adja
a szavait a jelentésnek, a jelentést az Igének, az Igét az Egynek. Adja a
cselekvését a nyugalomnak, nyugalmát a szeretetnek! Adja az idejét az örök
jelennek, útját a végtelenségnek, számosságát az Egynek! Mit ér bármilyen ima,
ha az imádkozó és az Egy nem azonosként átélt élő lény?
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Bölcsesség által juthattok el a Valóság
látására, és annak megélésével juthattok el a teremtés tetőfokára. A teremtés
koronája, aki a teremtés célját beteljesíti és megéli, valamint szeretettel,
gondoskodással kiárasztja azt. Vajon, alámerítkezéstől bölcs lesz-e az ember?
Szerető lesz? Gondoskodó lesz? Vajon varázsigéktől, ámenektől, litániáktól,
megírt imaszövegektől, kitalált nevektől, szavaktól valóságlátóvá lesz-e? Vajon
ezer kívánságtól kevesebb lesz-e, vagy több lesz-e Isten előtt? A
„teremtéskoronája” nem egy szó, hanem egy rang, ahogyan a krisztusság,
kristos-ság, buddhaság, stb. sem az, hanem egy minőség, egy állapot, amit
élünk. Az ima sem beszéd, hanem ugyanez. Az igazi „keresztség” a léleké, és
csak először van a kristos-ság, buddhaság, és csak azután nevezzük ezekkel a
szavakkal. Valóságról megpróbálni beszélni, gondoskodásból: igazság. Szavakkal
akarni előidézni a valóságot: hazugság. Arról beszélni, amit látva láttok:
költészet. Arról beszélni, amit nem láttok: képmutatás. Az első éltet, a
második megrekeszt.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Ne az erő előtt hajoljatok meg, hanem a
jóság-bölcsesség-szeretet-Világosság-Élet, a Lélek előtt; és ne a testetekkel,
hanem legbensőtökkel! Ne a hatalmasok előtt hajoljatok meg, hanem a legkisebbek
előtt; a legszegényebbek, legszerényebbek, legkisebbek, legutolsók előtt, és a
lelketekkel!
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Tőletek telhető emberi módon, emberi
mértékkel segítsetek, de isteni módon szeressetek! Amit kerestek, előbb
elveszítitek, majd meglelitek, aztán újra elveszítitek, és ismét meglelitek, és
így tovább, de mindig tovább marad meg bennetek, míg végül megmarad.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Merengjetek el a halálon, a léten,
tartsatok önvizsgálatot, legyetek mindenre rácsodálkozók! Lássátok meg a
mindenek mögötti Életet!
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Uzsorások, térjetek meg a jóságra! Kérjetek
és adjatok bocsánatot! Kegyetlenségben csak a világ halála vagytok! A világ
halálaként az összes halál családja, Ti!
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Nem azzal kell kezdenetek, hogy a
poklot mennyé változtatni akarjátok, hanem, hogy a pokolban a mennyet
képviselitek! Ne csak hordozzátok, hanem képviseljétek! Mi haszna a sötét
szobában rendet tenni? Ott világolni kell! Sokan vannak uzsorások, akik nem
akarják, hogy világoljatok, mert az Ő házukban a bűn lakik, és jót tesz annak a
sötétség, hogy ne lássátok, s Ők se szembesüljenek. Nem tudják, hogy a Ti
Világosságotok nem a megszégyenítés világossága, hanem az Egy bocsánatáé, a
gyógyszeré, mely mindenükre gyógyír. Mert Ti nem megvetitek az uzsorásokat,
hanem szánjátok őket. Nem szánjátok őket csupán, hanem szeretitek. Mondjátok
meg nekik, hogy szégyenük halált terem, ezért el kell engedniük, hogy
élhessenek, és éltethessenek! Nagyapák lehetnének. Nagyanyák lehetnének.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Naponta etetitek a fekete sárkányt.
Etessétek meg egyszer, jól, hogy fehérré, vörössé legyen! Etessétek meg egyszer
jól olyan étekkel, hogy soha többé ne legyen éhes, és sárkányságából Valósággá
teljesedjen! Amelyik Istennel lakik jól, sohasem lesz éhes, és többé nem lesz
sárkány sem. Így etessétek sárkányotokat!
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Csak amit elengedtek, az akarhat
hozzátok tartozni. Nem a tiétek lesz, hanem a részetek. Nem azért jöttetek,
hogy az ördöggel sakkozzatok, hanem, hogy hajléka legyetek az embereknek és
bíztassátok őket; ne féljenek! Amíg az ördöggel sakkoznátok, nem gondoskodnátok
az emberekről.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
A Jézus nevű él. Él. Csak úgy tűnt
nektek, hogy meghalt. Nem képletesen mondom. János is él. Csak az Élet marad
végül. Legyetek hát a halál helyett az Élettel. Az ember dönti össze a világot,
nem az Isten.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Föld, az Egy marokköve, Veled vagyok!
Kívánom, hogy mindannyian hazataláljatok!
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
A tigris évében jöttem. Megnéztem,
láttam a szükséget, hallottam a jajszót. Érzelmi és értelmi sivatagok népe
lettetek. Dalolok néktek, de nem halljátok. Szavalok értetek, de nem értitek.
Szeretlek benneteket! Készítsétek fel a földjeiteket az esőre!
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Azt hihetitek az
Isten-Atya-Anya-Fiú-Szentlélek-Isten osztja rátok a végidők borzalmait, pedig
az ember vergődése az.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Ha van, ha nincs földi királyotok, az
Égi Király akkor is mindig a királyotok. Megtestesült, veszítve
győzedelmeskedett, elengedte és megnyerte. Hiszen az Életben ered a lét lelke,
és csak a teste az elmúlásé. Életből ered és Élethez tér. Élő. A létet is az
Élet éli. Éli.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
A Világosság-részetek kövesse az
Abszolútum-világosságot, semmi profánt ne kövessetek! Az Élet-részetek kövesse
az Abszolútum-életet, semmi profánabbat ne kövessetek! A lelketek kövesse az
Abszolútum-lelket, semmi profánt ne kövessetek! Semmilyen szektába ne lépjetek!
A világ a templom, és az Élet az Isten. A Lélek az egyház, és a szeretet a
főpap.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Egy anya vaginának nevezte el a fiát a
feminizmus jegyében.
Harcolnak a férfiak és a nők. Nem
lelnek társat. Szexrobotokat vesznek feleségül inkább, minthogy egymással
legyenek. Semmi sem nők vagy férfiak kérdése; inkább tompák vagy bölcsek
kérdése. Szeretet kérdése. Szerelem mindig akad... a szeretet meg bölcsek közt
örök. Nem bölcsek közt múlandó, elmúlik a szerelemmel. Amikor a bölcsek
szerelmesek, uralkodnak a szerelmen... szeretettel... amikor a bölcsek már nem
szerelmesek, szeretik egymást szeretettel...
Amikor a tompák szerelmesek, akkor a szerelem uralkodik rajtuk, amikor a tompák
már nem szerelmesek, akkor az önzés uralkodik rajtuk.
Más a nő és más a férfi a természete szerint, de ugyanaz bennük az ember... és
ha ez az ember bennük tompa, akkor a nő és a férfi természet uralkodik rajtuk,
de ha az ember bennük bölcs, akkor az ember uralkodik a férfi vagy női
természetükön, és tisztel, szeret.
Száraz út és nedves út .
- Ha magunkban és másban elsősorban az embert nézzük, látjuk, tartjuk meg,
éljük meg, és csak másodsorban a női vagy férfi nemet, a nemiséget, akkor
könnyebb átlátnunk ezt az egész párkapcsolatosdit. Kezelni, megélni, kibírni,
magunkat legyőzve sikerrel járni benne.
Ha elsősorban emberek tudunk lenni és csak másodsorban nők vagy férfiak, akkor
nem harc a kapcsolat. Nemesedés és nemességben maradás; a másik emelésével
emelkedés. Ez a szelíd válfaja mindezeknek. Szeretet lesz akkor is, ha
szerelem már nem lesz.
- Azonban, ha magunkban és másban elsősorban a nemiséget nézzük, vesszük,
látjuk, éljük, és vagy egyáltalán nem vagy csak másodsorban az embert, akkor
bizony kopunk, sérülünk, sértünk, csiszolódunk. Ez harc és felőrlés,
felőrlődés. Ez a durva válfaja mindezeknek.
Milyen viszonyok lehetnek:
- Az elsősorban ember és másodsorban nemiség szemléli az elsősorban embert és
másodsorban nemiséget. A legideálisabb. Szelíd viszony.
- Az elsősorban ember és másodsorban nemiség szemléli az elsősorban nemiséget
és egyáltalán nem vagy csak másodsorban embert. Itt az első sérül, a második önigazolva,
önáltatva, koncepciós perrel élve szájról szájra száll.
- Az elsősorban nemiség és csak másodsorban vagy egyáltalán nem ember szemléli
a másik ugyanilyet. Ez a durva viszony. Mindenki sérül.
A nemiség és ember kifejezéseket itt nem úgy használtam, hogy az egyik ember, a
másik pedig nem ember, hanem azt érzékeltettem ezzel, hogy a nemiség vagy az
ember van-e előtérben valaki életében. Az elme tébolyában elveszett
tudattal létezik-e, vagy a lélek valóságába ébredett tudattal? Így. A
kérdés másik része, hogy nemesedünk-e a harcok által. Minden okot és alkalmat
ad a nemesedésre. A bölcs ember nemesedésre is használ mindent, a tompa pedig
nemesedés helyett minden másra.
Nép és hitves: bárkit pajzsra emelnek, aki igazolja a léthazugságaikat, amiket
ahelyett élnek, hogy a valódi feladatukat teljesítenék, és bárkivel úgy
tesznek, mintha észre sem vették volna, aki erre emlékezteti őket. Aki pedig
letagadhatatlanul figyelmezteti őket, azt nevetségessé teszik, ha ez nem válik
be, bemocskolják, ellehetetlenítik, ha ez sem válik be, megöletik valakivel. Törvényt
alkotnak végül, ami döntéseiket igazolja.
Isten megáldja mindahányat! Nép és hitves manapság ugyanolyanok. Nemzetté kell
válni, családdá kell válni. A valóság és tan között nem szabad különbségnek
lenni! Most, odakint külön van a tan és a valóság. Ezért lehet ilyen a nép és a
hitves.
A láthatatlan törvények szerint, amikor
valami kibillen, nem középre, nyugalmi állapotba billen vissza, hanem előbb
átbillen a másik oldalra. Egyre kisebb amplitúdóval billenget ide-oda át, míg végül
megállapodik középen. A kibillenéstől a nyugalmi állapotig sokat rombol.
A pride, a feminizmus, a gender studies
stb. évszázados kibillenés érthető következménye. Ugyanakkor nem a bosszú
oldhatja fel legkisebb rombolással a sérelmeket, hanem az intelligens, bölcs,
együtt érző, gondoskodó, szerető kegyelem, megbocsájtás, megértés.
Ha a megbántottak visszabántanak, sosem
lesz nyugalom, és mindig lesznek megbántottak, akik visszabántanak. Minden
bántóhoz visszaér a bántása. Újra, és újra.
Én, Méhdi nem kérhetek bocsánatot senki
helyett, de magam helyett bocsánatot kérek, és megbocsájtok minden létemre
visszamenőleg, és előre is. Szeretlek benneteket.
A nők joggal érzik, hogy pofont kell
adniuk, de magukra veszik a bántók bűneit, amikor Ők is bántanak. Az elnyomottak,
őslakosok, színes bőrük miatt sokáig meghurcoltak joggal érzik, hogy pofont
kell adniuk, de magukra veszik a bántóik bűneit, amikor Ők is bántanak. Az öt
nem közül a megsértettek joggal érzik, hogy pofont kell adniuk, de magukra
veszik a sértőik bűnét, amikor Ők is sértenek. A túlkapásnak nem a
túlkapás a feloldója. A közösségeknek nem azt kell bizonyítaniuk, hogy
ugyanolyan tahók tudnak lenni, mint akik velük tahók voltak, hanem példát kell
mutatniuk feloldásból! Emberséggel, méltósággal. Mélyen tisztelt, és
szeretett nő testvéreim! Ha megnyúzzátok a férfiakat, és a bőrüket magatokra
veszitek, bűnössé lesztek, és ki is halunk. A bennetek élő nagybetűvel Embert
hagyjátok világolni, és gondoskodni; akkor lesütik majd a szemeiket a bántók,
és annál nagyobb pofont semmivel sem tudtok adni, mint amikor eléritek, hogy a
bűnös ráébredjen tévedéseire, és megtérjen a szeretetre. Mélyen tisztelt
öt nem képviselői, testvéreim! Nézzétek az emberben az Embert, és érjétek el,
hogy bennetek is mindenki elsődlegesen az Embert lássa, és csak másodsorban a
nemeiteket! Ezt nem azzal érhetitek el, ha embertelen megnyilvánulásokkal a
világ szemébe köptök. Emberséget csak emberség nyomán lát majd bennetek a
világ. Mélyen tisztelt őslakosok, színes bőrű testvéreim! Joggal érzitek, hogy
pofont kell adnotok a sanyargatóitoknak, de nem azt kell bizonyítanotok az Egy
előtt, hogy ugyanolyan rosszak tudtok lenni, mint amilyen rosszak voltak a
sanyargatóitok! Akkor győzedelmeskedtek, ha azt bizonyítjátok, hogy Ti
Életként álltok a halál elé, szeretetként a gyűlölet elé, lélekként az
intézmény elé, gondoskodásként a kizsákmányolás elé, bölcsességként a tompaság
elé, gyógyításként a betegség elé. Mindnyájunkban először az Embert lássák
meg... ezt érjétek el inkább; és mivel is érhetnénk el leginkább mindezt, mint
azzal, ha példát mutatva, mi is elsősorban az Embert látjuk magunkban, mutatjuk
magunkból, és keressük mindenki másban! Ne másnál különbek akarjatok
lenni, hanem igazak! Ha bosszút álltok, a gyermekek, a következő generációk és
a bolygó szenved majd. Azt hiszitek, hogy győztök, pedig csak a család
intézményét számoljátok fel. Védjétek meg a gyermekeket a
háborútól! Átbillentések helyett billentsetek egy valódit, középre, a
nyugalomba! Kezdjetek el olyan világot teremteni, amelyben nem a gyermekek
szolgálják ki a felnőttek világát, hanem a felnőttek vannak a gyermekek
világáért! Olyat, amelyben nem az a cél, hogy a gyermekekből minél gyorsabban
kisméretű felnőtteket gyúrjanak, hanem az, hogy a nagyobb méretű gyermekek
vigyázzák a kisebb méretű gyermekek világát, hogy azok megélhessék a csodát!
Mindegy, mi volt a rossz a múltatokban,
Ti csak szülessetek újjá az örök jelenben! Olyan újjá, akik nagybetűvel
Emberek. Ha kiderülne, hogy csodás tökéletesnek teremtettetek, de Ti
ocsmánysággá akartatok lenni, ez zavarna titeket jobban, vagy az, ha kiderülne,
hogy az ördög készített benneteket az Ő edényében, hogy rabszolgái legyetek, de
Ti ezt az ocsmány múltat Életre, Világosságra, bölcsességre, gondoskodásra,
szeretetre váltottátok és válthatjátok? Múlandó teher csak a nehéz származás,
de a lélek az Egyből való és megváltható az Egynek! Ők, kik rabszolgává
megejtették a szent Istent, nem bánnának így veletek, ha tudnák, hogy
megváltásuk kulcsa a Ti szívetekben van. Kik rosszba születtetek, jóra
váltsátok azt! Ne féljetek! Ne féljetek! Ne féljetek!
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Ha teljesen biztosan kiderülne és
bejelentésre kerülne, hogy szimulált létben éldegélünk, vajon jótevőkké, vagy
ámokfutókká lennének többen? Én úgy érzem, hogy egy kisebb rész az első
időszakban ámokfutókká lenne, de a nagyobb rész jótevővé... majd később már
mindenki jótevővé válna... mindenki.
A visszatartó
erők vagy felerősödnének, vagy mások lennének, mint eladdig... de a lényeg,
hogy lennének visszatartó erők. A kérdés akkor is az maradna: valóban jó
vagyok-e, ha félelemből vagyok jó. Ha valaki csak a vallás parancsai miatt jó,
akkor nem jó, ha pedig önmagában jó, akkor a vallás parancsai nélkül is az. Nem
az ember pusztít, hanem a gyilkos program. Hagyjátok el a programot, és
váljatok valóságosakká és önmagatokban jókká! Ha ez Isten cége lenne,
készíttetne egy hatástanulmányt az angyalaival, hogy mennyit javít, gyógyít, és
mennyit rombol a vallás. Ha az eredmény az lenne, hogy többet rombol, mint
gyógyít, akkor Isten azt mondaná: „gyerekek, inkább mondjuk azt, hogy nem
létezem... mert azzal többet gyógyítunk, mint ölünk!"
Isten azon
drukkol, hogy az ember magától legyen
jó... és ezt nem mondta senkinek, nekem sem... mert azzal épp azt az ügyet ütné
agyon, amin rajta van.
A jóság az
cselekedet-e vagy minőség... állapot-e vagy minőség... viselkedek, tehát jó
vagyok? Nem.
Akkor vagyok jó,
ha a legbenső valós minőségem a jóság... ehhez elég egy „agy is egy
tartályban" és egy szimulált multiverzum. Létezik-e jó cselekedet, ha a
legjobb cselekedet a nem cselekvés?
Megint egy
paradoxon. Az ember az elefánt, ami rendet akar tenni a porcelánboltban.
Ha a lét
szimuláció, akkor mi a célja?
Érdekes, hogy
ugyanaz lesz belőle, mint ami a mainstream vallások marveluniverzuma is. A
saját farkába harapó kígyó sokkal jobb, mint a mi farkunkba harapó kígyó.
Két fő esetben nem
az ember a vége Isten teremtésének:
- ha egyáltalán
nem az ember a vége, hanem van egy jobb a pakliban...
- ha az ember a
vége, de nem ebben az állapotában... hanem abban, ami a vége...
Ergo: vagy
elveszik az ember és lesz egy jobb, aki végül beteljesíti a teremtést... vagy
az ember lesz jobb, amivel beteljesíti a teremtést... de jelenlegi állapotában
nem teljesíti be.
Ha végigvisszük a
teremtésfajtákat... mondjuk kettőt... az ember általit és az Isten általit... mekkora
a különbség. Az ebben az állapotában tobzódó ember teremtésének egy olyan
android lesz a vége, ami kipusztítja az emberiséget... és szörnyeket teremt. Az
Isten teremtésének pedig nem lehet az ember a vége... ha az ember teremtésének
ez a vége. Az az ember teljesíti be a teremtést, akinek a teremtésének nem ez
lesz a vége.
Az ember másként
cselekszik az általa megélt valóságban, és másként a virtualitásban vagy
gondolatokban, fantáziában. Mert mások a következmények. Csak nem az fog
kijönni ebből, hogy a hite számít, mert aszerint lesz? Nem vallás, hanem
fantázia, hit, elképzelés.
Feltárulhat-e a
vallás mögötti valóság?
Minden ilyen
irányzat egy egész, akkor megnézzük, melyik irányzatban hány rész a tiszta
valóság és az abszolútum... és eszerint egész jól áll ez is, az is, de vannak
irányzatok, amik nagyobb részben tiszták ilyen szempontból, vannak, amik
kisebben. A legtisztább és full tiszta olyan irányzat lenne, ami semmi
sallangot nem tartalmaz; ezt max. sokból lehetne összegyúrni. Az is érdekes,
hogy egy ilyen összegyúrás folyamán kiderülne, hogy ami tiszta bennük,
mindegyikben, az nem is az irányzatok eleme, hanem tőlük függetlenül is egy
egyetemes értékrend, minőség, evidencia. Ennyi erővel inkább arról beszélünk,
ha irányzatról beszélünk, hogy melyik mennyi szart kent rá ezekre az amúgy is
létező és élő evidenciákra. Nem az irányzat találta fel az evidenciákat, hanem
jött, bekapta, rátelepedett, bekente szarral, és azt mondta, hogy Ő az evidencia.
Így, az ideális összegyúrás nem úgy mehetne végbe, ha egy újabb irányzatot alkotna
valaki megint, hatszázhatvanhatodiknak, hanem, ha az egyetemes, amúgy is létező
evidenciákról lefejtené az összes sallangot és kérget és nevet és irányzatot és
keretet és intézményt. Tessék megtenni! Mivel kint arrogancia lenne megtennünk,
tegyük meg az egyetlen „helyen" ahol nem arrogancia: önmagunkban!
Ezek az
irányzatok nagyon jók útnak, lépcsőfokoknak, néha nélkülük nem is boldogulnánk
az út során, de van egy pont, amitől számítva már megrekesztenek, visszatartanak,
mert önmagukat nyilvánítják ki célnak, pedig híd kellene legyenek.
A tiszta irányzat
már nem lenne irányzat, és nem önmagát nyilvánítaná ki célnak, hanem képes
lenne a saját abszolútumává teljesedni is, és engedné az embereket vagy más
lényeket is az abszolútumukká teljesedni.
A vallás
abszolútuma a hit, a hité az ismeret, tapasztalat, azé a tudás, azé a
bölcsesség, azé az azonosság, amely szeretetet hoz, az elhozza a megeső szívet
és a gondoskodás-létet és az azonosságban kiteljesedettek, míg itt járnak,
felmutatnak, gyógyítanak.
Az igazi irányzat
névtelen, nem intézmény, és önmaga abszolútuma is, és minden abszolútuma is, és
csak az emberből ismerhető fel, aki gyógyít és gondoskodik és szeret.
Azt az „irányzatot"
nem láthatjuk; láthatatlan, névtelen... csak a jeleiből tudhatjuk, hogy az
ember, aki előttünk áll, ezt valósítja meg.
A jelei pedig: a
szeretet, az együttérzés, a gondoskodás, a világ gyógyítása, a lények közvetett
emelése.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Ne az ellenetek támadtak bűneinek
felhánytorgatásával, hanem a saját erényeitek pallérozásával törődjetek! Ha az
elsővel bajlódtok, a jóságotok maradéka is elvész. Ha a másodikkal, akkor
kincseitek lesznek a szívben! Ha a szívben nagy a világosság, úgy a világban is
megjelenhet.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
A bukottak el akarják rontani a
teremtést, hogy bebizonyítsák; az ember hiba, gyenge. Hogy Atyánk hibás, az
Isten hibás, gyenge. Mintha bármi ilyesmi is felérne hozzá. Hisznek ebben, pedig
ez butaság. Persze, hogy hibás is, persze, hogy gyenge is minden teremtett,
egyedül az Egy nem hibás és nem gyenge. Mindenesetre sajnos hisznek ebben és
sanyargatják a teremtetteket. Nem tudják, hogy a teremtettben a lélek az
Abszolútum-lélekből való. Elvesztek, veszejtenek, elbuktak, buktatnak,
buktatnának. Ha a tudatlanságot választjátok, bamba, összkomfortos, hosszú
rabszolgaságban maradtok, de kevéssé lesztek zaklatva. Ha a tudást és a
bölcsességet választjátok a szeretetben, gondoskodásban, és látva látjátok,
hogy rabszolgák vagytok, akkor leplezetlenül tartanak majd titeket
rabszolgákként, de a lelketek már itt a Földön élni és világolni fog. Nem csak
az égben, a lét után. Ha a tudatlanságot választjátok, a testnek könnyebb
lehet, de a lélek rab marad. És benne lényegében az Isten, az Isten lesz
szolga. Ha a bölcsességet választjátok, üldözve lesztek, de azzal az Isten még
a pokolban sem rab lesz, hanem szabad.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Legyen a lété, ami a lété, és az Életé,
ami az Életé! Kijuthattok az anyagból annak átszellemítésével, azt mennybe
emelve is. A rabszolgává börtönzött Isten vagy elalszik, feladja, vagy kábultan
megszökik, vagy feleszmélve átvilágol a testen.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Azt gondoljátok, az Isten mond majd
ítéletet rajtatok? Ő szeret! Ti mondotok majd magatokról ítéletet. Saját
magatok bírái lesztek. Jobb, ha még itt azok tudtok lenni.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Gyermekek a szülők szeretetéért
követnek el butaságokat. Férfiak, nők, Isten szeretetéért követnek el
butaságokat, balgaságokat. Mi haszna vetélkedni azért, ami végtelen? Mi értelme
veszekedni azért, ami kiapadhatatlan? Minek versenyezni azért, ami örök? Isten
szeretetéért bántjátok egymást, loptok, csaltok, öltök, kínoztok, hazudtok?
Isten szeretetéért csak magatokba kell fogadnotok a szeretetet, és
kiárasztanotok a teremtés világaira. Békéért nem harcolni kell, hanem békévé
válni. Szeretetért nem igyekezni kell, hanem szeretetté lenni. Ha pedig nem
Isten szeretetéért teszitek, amit tesztek, akkor az egyértelműen meghatározza,
miért szenvedtek és szenvedtettek.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Akik jártak a mennyben, mind ugyanazt látták.
Ám akik a pokolban jártak, mind másnak látták a poklot. Ha nem fűzök
magyarázatot mindehhez, azzal mondok a legtöbbet róla. Vannak, akiknek meg kell
ijedniük, hogy a jót akarják. Áldottak, akiknek a szépség, a jóság is elég
ahhoz, hogy a jót akarják.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Istenem! Hálát adok azért a
gondoskodásért, amire a nők képesek! Köszönöm, hogy ilyen bölcsen vezényelted
ki a szeretet-hadat! Hálát adok azért a gondoskodásért, amire mi, férfiak
képesek vagyunk! Köszönöm, hogy ilyen bölcsen vezényelted ki a szeretet-hadat!
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Ölts bármilyen testet, ölts bármilyen
viseletet, én a lelkedre tekintek, a szívedet látom!
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
A kifelé; lefelé. A befelé; fölfelé.
A kifelé; fény és sötét. A befelé;
Világosság.
A kifelé; lét és halál. A befelé; Élet.
A kifelé; ismeret és tudatlanság, a
befelé; bölcsesség és látás.
A kifelé; vágy, a befelé; szeretet.
Átérezni a létezést, a rácsodálkozó
gyönyörködésben, sírva-nevetve hálát érezni. Gyermeknek maradni a szívben és
vénné érni a testben. Megfürödni a vízben, a földben, a szélben, a szerelemben,
amely a tűz. A szerelem az a mágia, amely kiégeti belőletek minden
fölöslegeteket. Bírjátok ki, ne féljetek. Szeressetek általában, aztán
egyetlent, aztán Egyet. Úgy szerettem a világot, hogy egyszülött Istenemet
adtam oda érte. Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda
érte. Úgy szeret az Isten Tieteket, hogy az egész világot odaadta. Fürödjetek
hálával, szeressetek lélekkel, de Ti parancsoljatok a dolgoknak, és ne a dolgok
parancsoljanak nektek.
Egyetemes szeretetben egyesítsétek
magatokban az összes elemet! Legyenek az elemek arannyá bennetek, legyen a Nap,
a Hold, a bolygók mind a Világosság Napjává bennetek! Legyenek a rosszak és az
erények, a sötétség és a fény: Világossággá bennetek! Legyen a lét és a halál:
Életté bennetek! Legyenek a szavak jelentéssé, az idők örökkévalósággá, az utak
teljességgé bennetek!
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Saját képetekre teremtetek isteneket,
istenségeket. Ha nem tisztelitek a szerelmet, magatokat, a másik embert, mit
tanulnak tőletek a nemzedékek? Ne törvényeket hozzatok a nők védelmében, hanem
tiszteljétek a szerelmet, a másikat, önmagatokat! Amikor már törvényt kell
hozni a védelmükben, az rég rossz! Szeressétek egymást! Ne az érdekeitekre
hajtogassátok az isteneket, hanem lássátok meg a valódit!
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Ha az „ördög" jutalmát, díjait
elfogadjátok, cinkossá váltok vele, hiszen a gyarmatain szenvedőkét teszitek
el.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Minden bölcsességnél, tudásnál nagyobb
a szeretetté válás. Akik csak rossztól, jótól vagy bölcsességtől ismerik fel a
valót, megadatik azoknak mindez. Akik boldogok lehetnek: mindenben, bármi által
a valót ismerik fel.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
„Kifordítva mindenki rózsaszín”.
Boldogok, akik hiszik ezt, és nem kell megtapasztalniuk. Ez a vicc helye volt,
de mégse’.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
A Multiverzum egy test, és a lények a
szervei. Miért haragudna a máj a szívre, a vese a tüdőre, a szem a fülre? Ha
mégis így tesznek, az Egy-test megbetegszik és a lélek kiszorul. Bocsássatok
meg magatoknak és egymásnak ezért is!
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Ne légy a múltad! Ne légy a jövőd!
Csakis a jelened légy! A pillanat illúzió. Csakis az örök jelen a valós.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Nem a gyermekeket kellene kiképezni,
hogy a felnőttek világának kiszolgálóivá lehessenek. Hanem a felnőtteket
kellene bölccsé segíteni, hogy a gyermekek világának biztosítói lehessenek.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
A valóság nem található meg a gépekben,
a tankönyvekben, csak a lelkedben. Kutathatod a vérvonalakat, a Szentgrált, a
földönkívülieket, a szörnyeket, a titkokat, a történelmet, bármit; semmit nem
ér. Akármit találsz, semmit sem fogsz látni, érteni. Amit keresel, az a lélekben
van. Elbeszélhetem magam is, de azt élned kell. Messzire akarsz jutni, hogy
békére lelj. Ha benned nincs béke, sehol sem lelheted. Háborút akarsz nyerni,
hogy békére lelj. A békéhez nem háborúznod kell, és nem győznöd kell, hanem
békévé válnod. Most.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Népeknek fölösleges ütközniük. Már az
is elég, ha értékrendek ütköznek. Ha egy zárt rendszerben több értékrend is
jelen van, akkor a kegyetlenebb, tompább kiszorítja a másikat. A lánc tehát
csak olyan erős, amilyen gyenge a leggyengébb láncszeme. A gonoszság
értékrendje elől kitér, menekül a jóság értékrendje, amíg ki nem veszik, szorul
az Égbe. Hagyományozzatok jóságot, bölcsességet, igazságot, szeretetet minden
módon! A relációt két fő módon oldhatjátok fel; zárt rendszereiteket
megnyitjátok, és erőtökben jók, bölcsek maradtok. Nem csak hordozzátok a jót, a
Világosságot, az Életet, hanem képviselitek is, tehát világoltok, mindenki
jogait tiszteletben tartva. Merre nyithatjátok meg a zárt rendszereiteket?
Befelé. Fölfelé. Az Ég felé. Az Egybe.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
A különlegesség, a verseny, nem
emberhez méltó. A tehetségeteket állítsátok az Élet, a közösség, másik lények
szolgálatára, segítségére! Nem kiemelkedni kell, nem versenyezni vagy győzni
kell, hanem játszani, szeretni, gondoskodni, felmutatni, hagyományozni,
örökíteni. Ne elvárjátok a tökéletességet, hanem adjátok azt! Ne visszakérjétek,
amit adtatok, hanem adassátok tovább!
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Jobb szemmel nézek, bal szemmel látok,
és szívvel élek. Elmével mérek, lélekkel világolok. A szavam jelentést kifejező
szó, és nem valamit jelentő szó. A valóról megpróbálni beszélni; valami, a
valótlanról tudni beszélni; semmi.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Poklot idéző
dolgaitokat nem lehet Jézus, Buddha, Moh...d, Khrishna neve mögé bújva intézni.
Poklot idéző dolgaitokat pokoli módokon tudjátok intézni. Jézust, Buddhát, Moh...det,
Khrishnát használva akarjátok jobbá erőszakolni a világot. Sehová se juthattok
így. Velük önmagatokat segítsétek jóvá! Ne a világot akarjátok jóvá tenni! A
világ csak ezáltal enged fel.
Ti, akik Moh...d
nevében jöttök, és öltök, meghaltok, halált vettek, csak halált fogtok aratni
is! Ha nem álltok ki, és nem tesztek Ti magatok rendet a sajátjaitok közt,
megrázza magát a sok nép, akik segítettek rajtatok, és elkerget benneteket a
sivatagokba.
Értetek is
szólok, amikor Méhdi vagyok, a Tiétek is vagyok. Azt akarom, hogy élve
maradjatok, és boldoguljatok, ki ne vesszetek! Látva látom, hogyha erőszakkal
vagytok a népek iránt, eltöröltettek, és a vallás is eltöröltetik. Egyetlen
módon maradhattok Ti is életben és a vallás is: ha a szíveket térítitek meg.
Halljátok szavam, értetek beszélek!
Folytatás a szám szerint következő bejegyzésben -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése