2021. január 11., hétfő

01. Haladj sorrendben! Ez a 170 - 189. // írta T. Zselenszky T.

 

- dobbantottam egyet sólyomcsengős botommal -

 

Világosságból a fény vörösébe, fény vöröséből a feketeségbe, sötétségből a fehér fénybe. A fehérség itatódik sárgasággal, újra vöröstől a lilasággal, és a lilaságból Világossággal.

 

- dobbantottam egyet sólyomcsengős botommal -

 

Elhalsz az elvészővel, ha nem térsz meg az Örökhöz, Róma, Jeruzsálem! Nem vallásra: vállalásra… nem tanokra: Valóságra… nem hitekre: igazságra… nem győzelemre: szeretetre… nem túlélésre: Életre… nem sokadalomra: Egyre… nem sötétre és fényre: Világosságra!

 

- dobbantottam egyet sólyomcsengős botommal -

 

Akik létükért nem vállalják a felelősséget, a tudomány mögé bújnak. Ezért tartják érdemesnek hazugságok, csalások árán is fenntartani azt. Lefizetik, díjazzák magukat és cinkosaikat, hogy tovább művelhessék a következményekkel nem járó játékaikat. Akik azonban élni akarván elég bátorsággal bírnak, hogy a tudomány helyett a bölcsességet éljék, és a nézés helyett a látást választják, azok sem nem maradnak el, sem nem gátolnak. Ők az Élet. A többi életellenesség. Álljatok ki az életellenes hatalmak játékaiból! Válasszátok az Életet, a Világosságot!

 

- dobbantottam egyet sólyomcsengős botommal -

 

A bölcs, szerető megemelkedik, az Égben megáll, visszatekint, megeső szíve visszahúzza. Visszatér szerelmetes szeretettel, hogy magában az egész világot felemelje. 1 → 2 → 3 → Egy. A holló feje, a galamb, a páva farktolla.

- dobbantottam egyet sólyomcsengős botommal -

 

A poros út: Isten mindenben, minden Istenben; bölcsesség. A sáros út: Isten semmiben; hit. A minőségileg több, elfogadja, és szereti, tiszteli a minőségileg kevesebbet. Csak a minőségileg kevés nem érti, nem tiszteli, nem szereti a minőségileg kevesebbet.

 

- dobbantottam egyet sólyomcsengős botommal -

 

Személy, garabonciás, tudós, táltos, megváltó; ezek lehettek, ha meglovagoljátok a sárkányt.

 

- dobbantottam egyet sólyomcsengős botommal -

 

Nem az Egy büntet, mi büntetjük magunkat. Ehhez asszisztálnak az Őrzők. Befelé kell érteni, három testi, három lelki, három szellemi burok. Hét sűrű, egy finom világhéj, és egy, a kilencedik a határon. A tízedik az Egy test és szellem és lélek. Egy. Minden ebben az Egyben van, minden ez által az Egy által van kitöltve, betöltve, és általa él, mert ő az Élet. Ő az Élet. Aki a nehézre, sűrűre figyel, megdermed, megköt, feledéssé lesz, szenved, szenvedtet. Aki a könnyűre, Élőre, Világosra figyel és ahhoz tart: feloldódik, felszabadul, világol, éltet, szeret. 

 

- dobbantottam egyet sólyomcsengős botommal -

 

Az elképzelhető összes borzasztó bűnt elkövettétek már egymás és önmagatok ellen. Loptatok, csaltatok, kényszerítettetek, kínoztatok, öltetek, és a természet elsődleges törvényei ellen is mindent elkövettetek. Hazugok vagytok. A bűnelkövetők, mivel megvetik magukat bűneik miatt és nem hisznek abban, hogy bűneik megbocsátást nyerhetnek, és túlélni akarnak, nem akarják, hogy a jóság – aki ellen a bűnöket elkövetik – állandóan emlékeztesse őket a gyarlóságukra. Ezért nem kérnek, nem szeretnének, és nem fogadnak bocsánatot, hanem megvetik, bántják, üldözik, tagadják, meghazudtolják a jóságot. A bűntelenséget büntetik saját bűneik és szégyenük miatt. Nem maradhat bűn titokban a Lélek előtt. Az Egy a szívetekbe lát, és ott megszeppent gyermekek vagytok, akik inkább félnek gyűlölnek, vétkeznek, mint, hogy megbocsátanának egymásnak, maguknak, és elmúlna fölülük a vihar. Azt hiszitek, el lehet ásni a Napot? Azt hiszitek, utolérhetitek az árnyékotokat? Azt hiszitek, megszabadulhattok az árnyékotoktól? Azt hiszitek, ha eltakarjátok bűneiteket, azok eltűnnek a szellemből is, lélekből is és a Lélek elől is? Hiába minden igyekezet, amely a bűn testét rejti, takarja, ássa, üldözi. Csak akkor oldódik föl a bűn, ha a lélekben oldódik föl. Csak úgy oldódik fel a lélekben is a bűn, ha megbánással, megeső szívvel, megértve és megszánva a világot bocsánatért esedezünk, és megbocsátunk mindenkinek és magunknak is, valamint nem vétünk többet, és további létünk erényekben élésében igyekszünk jóvátenni a bűneinket. Sohasem lesz jó odakint, ha legbensőtökben nem jó. Annak, hogy legbensőtökben jó legyen, első feltétele a megbocsátás. A bosszú is olyan pótcselekvés, amely csak újabb bűnöket hoz a már meglévők tetejébe.

 

- dobbantottam egyet sólyomcsengős botommal -

 

Ne higgyetek az ész és az erénytelenség politikájának! Nép és nép sohasem gyűlöli egymást, sosem akarna háborúzni a másikkal! A haszonlesés, csalás-, lopásvágy, erőforrás- és területmegszerzés vágya hazudja nektek, hogy Ti akarjátok utálni egymást, hogy félnetek kell egymástól! Ne féljetek! Ne gyűlöljetek! Ne hallgassatok a megtévesztésre! Elmétekből emelkedjetek a lelketekbe, lelketekkel a Lélekbe, és szemléljétek, éljétek a világot úgy, ahogyan az valójában van!

 

- dobbantottam egyet sólyomcsengős botommal -

 

Azt kérditek, alkimista, keresztény, buddhista, esetleg más irányvonal szerint beszél hozzátok az ember? Egyik szerint sem, hanem a Lélek szerint. Bárhonnan vesz is az ember példát, azért teszi, hogy olyan eszközzel érzékeltethessen, melyet ismervén könnyebben megértetek. Tisztelet a vallásoknak, mint utaknak, de az Abszolútumot beszéljük, mutatjuk fel és hagyományozzuk, be nem avatkozva, nem térítve, felmutatva elérhetővé téve, nem megmondva, hanem szeretettel gondoskodva és örökítve.

 

- dobbantottam egyet sólyomcsengős botommal -

 

Elriadtatok az imádkozástól. Már nem hisztek benne. Elvadultatok, mert intézmények karámjába lettetek terelve az inkvizícióval, mert kifosztottak titeket. Meztelenül, fázva, dideregve álltok, bizalmatlanul, kevés holmitokat két karral szorítva. Ne bízzatok az intézményekben! Bocsássatok meg nekik és álljatok ki a játékaikból! Sokfejű szörnyeteg az intézmény, hadd legyen az övé az éhség, a szomjúság, a félelem, ami hozzá tartozik! A Tiétek az ingyen kegyelem, az ingyen Lélek legyen, a természet mögötti Abszolút Való! Imátok lehet a hála imája, a háládatos rácsodálkozásé, kimondhatjátok: köszönöm, köszönünk mindent! Kimondhatjátok: Élet, és akarhatjátok meglátni és megélni mindenében örömteli hálával. Kimondhatjátok: Világosság, és akarhatjátok meglátni azt és átélni is. Kimondhatjátok: szeretet, és akarhatjátok érezni is és látni, megélni is azt a gondoskodásban és a bölcsességkeresésben… és ebben a bölcsességkeresésben eljuthattok az érzelem-szeretettől, a polaritástól-mentes szeretetbe. Az anyagban soha sincsen csend; a világ Igéjétől terem, az Ige dalára táncol. A hangok zenéje állandó. A teremtődés folyamatos. Aki csendet keres, csakis a Lélekben találhatja meg. Aki a hangokat hallgatja, csak Isten igéjének visszhangjait hallhatja. Aki Istent akarja hallani, a csendben találhatja meg, amit csak lélekkel hallhat, mert az csak a Lélekben van. Aki az Istent keresi, az Igében találja. Aki az Egyet; a csendben. Aki az Egyet akarja érteni, legyen csendben, a Lélekben lélekkel! Adja a sötétjét a fénynek, a fényét a Világosságnak! Adja a szavait a jelentésnek, a jelentést az Igének, az Igét az Egynek. Adja a cselekvését a nyugalomnak, nyugalmát a szeretetnek! Adja az idejét az örök jelennek, útját a végtelenségnek, számosságát az Egynek! Mit ér bármilyen ima, ha az imádkozó és az Egy nem azonosként átélt élő lény?

 


 

- dobbantottam egyet sólyomcsengős botommal -

 

Bölcsesség által juthattok el a Valóság látására, és annak megélésével juthattok el a teremtés tetőfokára. A teremtés koronája, aki a teremtés célját beteljesíti és megéli, valamint szeretettel, gondoskodással kiárasztja azt. Vajon, alámerítkezéstől bölcs lesz-e az ember? Szerető lesz? Gondoskodó lesz? Vajon varázsigéktől, ámenektől, litániáktól, megírt imaszövegektől, kitalált nevektől, szavaktól valóságlátóvá lesz-e? Vajon ezer kívánságtól kevesebb lesz-e, vagy több lesz-e Isten előtt? A „teremtéskoronája” nem egy szó, hanem egy rang, ahogyan a krisztusság, kristos-ság, buddhaság, stb. sem az, hanem egy minőség, egy állapot, amit élünk. Az ima sem beszéd, hanem ugyanez. Az igazi „keresztség” a léleké, és csak először van a kristos-ság, buddhaság, és csak azután nevezzük ezekkel a szavakkal. Valóságról megpróbálni beszélni, gondoskodásból: igazság. Szavakkal akarni előidézni a valóságot: hazugság. Arról beszélni, amit látva láttok: költészet. Arról beszélni, amit nem láttok: képmutatás. Az első éltet, a második megrekeszt.

 

- dobbantottam egyet sólyomcsengős botommal -

 

Ne az erő előtt hajoljatok meg, hanem a jóság-bölcsesség-szeretet-Világosság-Élet, a Lélek előtt; és ne a testetekkel, hanem legbensőtökkel! Ne a hatalmasok előtt hajoljatok meg, hanem a legkisebbek előtt; a legszegényebbek, legszerényebbek, legkisebbek, legutolsók előtt, és a lelketekkel!

 

- dobbantottam egyet sólyomcsengős botommal -

 

Tőletek telhető emberi módon, emberi mértékkel segítsetek, de isteni módon szeressetek! Amit kerestek, előbb elveszítitek, majd meglelitek, aztán újra elveszítitek, és ismét meglelitek, és így tovább, de mindig tovább marad meg bennetek, míg végül megmarad.

 


 

- dobbantottam egyet sólyomcsengős botommal -

 

Merengjetek el a halálon, a léten, tartsatok önvizsgálatot, legyetek mindenre rácsodálkozók! Lássátok meg a mindenek mögötti Életet!

 

- dobbantottam egyet sólyomcsengős botommal -

 

Uzsorások, térjetek meg a jóságra! Kérjetek és adjatok bocsánatot! Kegyetlenségben csak a világ halála vagytok! A világ halálaként az összes halál családja, Ti!

 

- dobbantottam egyet sólyomcsengős botommal -

 

Nem azzal kell kezdenetek, hogy a poklot mennyé változtatni akarjátok, hanem, hogy a pokolban a mennyet képviselitek! Ne csak hordozzátok, hanem képviseljétek! Mi haszna a sötét szobában rendet tenni? Ott világolni kell! Sokan vannak uzsorások, akik nem akarják, hogy világoljatok, mert az Ő házukban a bűn lakik, és jót tesz annak a sötétség, hogy ne lássátok, s Ők se szembesüljenek. Nem tudják, hogy a Ti Világosságotok nem a megszégyenítés világossága, hanem az Egy bocsánatáé, a gyógyszeré, mely mindenükre gyógyír. Mert Ti nem megvetitek az uzsorásokat, hanem szánjátok őket. Nem szánjátok őket csupán, hanem szeretitek. Mondjátok meg nekik, hogy szégyenük halált terem, ezért el kell engedniük, hogy élhessenek, és éltethessenek! Nagyapák lehetnének. Nagyanyák lehetnének.

 

- dobbantottam egyet sólyomcsengős botommal -

 

Naponta etetitek a fekete sárkányt. Etessétek meg egyszer, jól, hogy fehérré, vörössé legyen! Etessétek meg egyszer jól olyan étekkel, hogy soha többé ne legyen éhes, és sárkányságából Valósággá teljesedjen! Amelyik Istennel lakik jól, sohasem lesz éhes, és többé nem lesz sárkány sem. Így etessétek sárkányotokat!

 

- dobbantottam egyet sólyomcsengős botommal -

 

Csak amit elengedtek, az akarhat hozzátok tartozni. Nem a tiétek lesz, hanem a részetek. Nem azért jöttetek, hogy az ördöggel sakkozzatok, hanem, hogy hajléka legyetek az embereknek és bíztassátok őket; ne féljenek! Amíg az ördöggel sakkoznátok, nem gondoskodnátok az emberekről.

 

- dobbantottam egyet sólyomcsengős botommal -

 

A Jézus nevű él. Él. Csak úgy tűnt nektek, hogy meghalt. Nem képletesen mondom. János is él. Csak az Élet marad végül. Legyetek hát a halál helyett az Élettel. Az ember dönti össze a világot, nem az Isten.

 

- dobbantottam egyet sólyomcsengős botommal -

 

Föld, az Egy marokköve, Veled vagyok! Kívánom, hogy mindannyian hazataláljatok!

 

- dobbantottam egyet sólyomcsengős botommal -

 

A tigris évében jöttem. Megnéztem, láttam a szükséget, hallottam a jajszót. Érzelmi és értelmi sivatagok népe lettetek. Dalolok néktek, de nem halljátok. Szavalok értetek, de nem értitek. Szeretlek benneteket! Készítsétek fel a földjeiteket az esőre!

 

- dobbantottam egyet sólyomcsengős botommal -

 

Azt hihetitek az Isten-Atya-Anya-Fiú-Szentlélek-Isten osztja rátok a végidők borzalmait, pedig az ember vergődése az.

 


 

- dobbantottam egyet sólyomcsengős botommal -

 

Ha van, ha nincs földi királyotok, az Égi Király akkor is mindig a királyotok. Megtestesült, veszítve győzedelmeskedett, elengedte és megnyerte. Hiszen az Életben ered a lét lelke, és csak a teste az elmúlásé. Életből ered és Élethez tér. Élő. A létet is az Élet éli. Éli.

 

- dobbantottam egyet sólyomcsengős botommal -

 

A Világosság-részetek kövesse az Abszolútum-világosságot, semmi profánt ne kövessetek! Az Élet-részetek kövesse az Abszolútum-életet, semmi profánabbat ne kövessetek! A lelketek kövesse az Abszolútum-lelket, semmi profánt ne kövessetek! Semmilyen szektába ne lépjetek! A világ a templom, és az Élet az Isten. A Lélek az egyház, és a szeretet a főpap.

 

- dobbantottam egyet sólyomcsengős botommal -

 

Egy anya vaginának nevezte el a fiát a feminizmus jegyében.

Harcolnak a férfiak és a nők. Nem lelnek társat. Szexrobotokat vesznek feleségül inkább, minthogy egymással legyenek. Semmi sem nők vagy férfiak kérdése; inkább tompák vagy bölcsek kérdése. Szeretet kérdése. Szerelem mindig akad... a szeretet meg bölcsek közt örök. Nem bölcsek közt múlandó, elmúlik a szerelemmel. Amikor a bölcsek szerelmesek, uralkodnak a szerelmen... szeretettel... amikor a bölcsek már nem szerelmesek, szeretik egymást szeretettel...
Amikor a tompák szerelmesek, akkor a szerelem uralkodik rajtuk, amikor a tompák már nem szerelmesek, akkor az önzés uralkodik rajtuk.
Más a nő és más a férfi a természete szerint, de ugyanaz bennük az ember... és ha ez az ember bennük tompa, akkor a nő és a férfi természet uralkodik rajtuk, de ha az ember bennük bölcs, akkor az ember uralkodik a férfi vagy női természetükön, és tisztel, szeret.
Száraz út és nedves út .
- Ha magunkban és másban elsősorban az embert nézzük, látjuk, tartjuk meg, éljük meg, és csak másodsorban a női vagy férfi nemet, a nemiséget, akkor könnyebb átlátnunk ezt az egész párkapcsolatosdit. Kezelni, megélni, kibírni, magunkat legyőzve sikerrel járni benne.
Ha elsősorban emberek tudunk lenni és csak másodsorban nők vagy férfiak, akkor nem harc a kapcsolat. Nemesedés és nemességben maradás; a másik emelésével emelkedés. Ez a szelíd válfaja mindezeknek. Szeretet lesz akkor is, ha szerelem már nem lesz. 
- Azonban, ha magunkban és másban elsősorban a nemiséget nézzük, vesszük, látjuk, éljük, és vagy egyáltalán nem vagy csak másodsorban az embert, akkor bizony kopunk, sérülünk, sértünk, csiszolódunk. Ez harc és felőrlés, felőrlődés. Ez a durva válfaja mindezeknek.

Milyen viszonyok lehetnek:

- Az elsősorban ember és másodsorban nemiség szemléli az elsősorban embert és másodsorban nemiséget. A legideálisabb. Szelíd viszony.
- Az elsősorban ember és másodsorban nemiség szemléli az elsősorban nemiséget és egyáltalán nem vagy csak másodsorban embert. Itt az első sérül, a második önigazolva, önáltatva, koncepciós perrel élve szájról szájra száll.
- Az elsősorban nemiség és csak másodsorban vagy egyáltalán nem ember szemléli a másik ugyanilyet. Ez a durva viszony. Mindenki sérül. 
A nemiség és ember kifejezéseket itt nem úgy használtam, hogy az egyik ember, a másik pedig nem ember, hanem azt érzékeltettem ezzel, hogy a nemiség vagy az ember van-e előtérben valaki életében. Az elme tébolyában elveszett tudattal létezik-e, vagy a lélek valóságába ébredett tudattal? Így. A kérdés másik része, hogy nemesedünk-e a harcok által. Minden okot és alkalmat ad a nemesedésre. A bölcs ember nemesedésre is használ mindent, a tompa pedig nemesedés helyett minden másra.

Nép és hitves: bárkit pajzsra emelnek, aki igazolja a léthazugságaikat, amiket ahelyett élnek, hogy a valódi feladatukat teljesítenék, és bárkivel úgy tesznek, mintha észre sem vették volna, aki erre emlékezteti őket. Aki pedig letagadhatatlanul figyelmezteti őket, azt nevetségessé teszik, ha ez nem válik be, bemocskolják, ellehetetlenítik, ha ez sem válik be, megöletik valakivel. Törvényt alkotnak végül, ami döntéseiket igazolja.
Isten megáldja mindahányat! Nép és hitves manapság ugyanolyanok. Nemzetté kell válni, családdá kell válni. A valóság és tan között nem szabad különbségnek lenni! Most, odakint külön van a tan és a valóság. Ezért lehet ilyen a nép és a hitves.

 

A láthatatlan törvények szerint, amikor valami kibillen, nem középre, nyugalmi állapotba billen vissza, hanem előbb átbillen a másik oldalra. Egyre kisebb amplitúdóval billenget ide-oda át, míg végül megállapodik középen. A kibillenéstől a nyugalmi állapotig sokat rombol.

A pride, a feminizmus, a gender studies stb. évszázados kibillenés érthető következménye. Ugyanakkor nem a bosszú oldhatja fel legkisebb rombolással a sérelmeket, hanem az intelligens, bölcs, együtt érző, gondoskodó, szerető kegyelem, megbocsájtás, megértés.

Ha a megbántottak visszabántanak, sosem lesz nyugalom, és mindig lesznek megbántottak, akik visszabántanak. Minden bántóhoz visszaér a bántása. Újra, és újra.

Én, Méhdi nem kérhetek bocsánatot senki helyett, de magam helyett bocsánatot kérek, és megbocsájtok minden létemre visszamenőleg, és előre is. Szeretlek benneteket.

A nők joggal érzik, hogy pofont kell adniuk, de magukra veszik a bántók bűneit, amikor Ők is bántanak. Az elnyomottak, őslakosok, színes bőrük miatt sokáig meghurcoltak joggal érzik, hogy pofont kell adniuk, de magukra veszik a bántóik bűneit, amikor Ők is bántanak. Az öt nem közül a megsértettek joggal érzik, hogy pofont kell adniuk, de magukra veszik a sértőik bűnét, amikor Ők is sértenek. A túlkapásnak nem a túlkapás a feloldója. A közösségeknek nem azt kell bizonyítaniuk, hogy ugyanolyan tahók tudnak lenni, mint akik velük tahók voltak, hanem példát kell mutatniuk feloldásból! Emberséggel, méltósággal. Mélyen tisztelt, és szeretett nő testvéreim! Ha megnyúzzátok a férfiakat, és a bőrüket magatokra veszitek, bűnössé lesztek, és ki is halunk. A bennetek élő nagybetűvel Embert hagyjátok világolni, és gondoskodni; akkor lesütik majd a szemeiket a bántók, és annál nagyobb pofont semmivel sem tudtok adni, mint amikor eléritek, hogy a bűnös ráébredjen tévedéseire, és megtérjen a szeretetre. Mélyen tisztelt öt nem képviselői, testvéreim! Nézzétek az emberben az Embert, és érjétek el, hogy bennetek is mindenki elsődlegesen az Embert lássa, és csak másodsorban a nemeiteket! Ezt nem azzal érhetitek el, ha embertelen megnyilvánulásokkal a világ szemébe köptök. Emberséget csak emberség nyomán lát majd bennetek a világ. Mélyen tisztelt őslakosok, színes bőrű testvéreim! Joggal érzitek, hogy pofont kell adnotok a sanyargatóitoknak, de nem azt kell bizonyítanotok az Egy előtt, hogy ugyanolyan rosszak tudtok lenni, mint amilyen rosszak voltak a sanyargatóitok! Akkor győzedelmeskedtek, ha azt bizonyítjátok, hogy Ti Életként álltok a halál elé, szeretetként a gyűlölet elé, lélekként az intézmény elé, gondoskodásként a kizsákmányolás elé, bölcsességként a tompaság elé, gyógyításként a betegség elé. Mindnyájunkban először az Embert lássák meg... ezt érjétek el inkább; és mivel is érhetnénk el leginkább mindezt, mint azzal, ha példát mutatva, mi is elsősorban az Embert látjuk magunkban, mutatjuk magunkból, és keressük mindenki másban! Ne másnál különbek akarjatok lenni, hanem igazak! Ha bosszút álltok, a gyermekek, a következő generációk és a bolygó szenved majd. Azt hiszitek, hogy győztök, pedig csak a család intézményét számoljátok fel. Védjétek meg a gyermekeket a háborútól! Átbillentések helyett billentsetek egy valódit, középre, a nyugalomba! Kezdjetek el olyan világot teremteni, amelyben nem a gyermekek szolgálják ki a felnőttek világát, hanem a felnőttek vannak a gyermekek világáért! Olyat, amelyben nem az a cél, hogy a gyermekekből minél gyorsabban kisméretű felnőtteket gyúrjanak, hanem az, hogy a nagyobb méretű gyermekek vigyázzák a kisebb méretű gyermekek világát, hogy azok megélhessék a csodát!

 

Mindegy, mi volt a rossz a múltatokban, Ti csak szülessetek újjá az örök jelenben! Olyan újjá, akik nagybetűvel Emberek. Ha kiderülne, hogy csodás tökéletesnek teremtettetek, de Ti ocsmánysággá akartatok lenni, ez zavarna titeket jobban, vagy az, ha kiderülne, hogy az ördög készített benneteket az Ő edényében, hogy rabszolgái legyetek, de Ti ezt az ocsmány múltat Életre, Világosságra, bölcsességre, gondoskodásra, szeretetre váltottátok és válthatjátok? Múlandó teher csak a nehéz származás, de a lélek az Egyből való és megváltható az Egynek! Ők, kik rabszolgává megejtették a szent Istent, nem bánnának így veletek, ha tudnák, hogy megváltásuk kulcsa a Ti szívetekben van. Kik rosszba születtetek, jóra váltsátok azt! Ne féljetek! Ne féljetek! Ne féljetek!

 

- dobbantottam egyet sólyomcsengős botommal -

 

Ha teljesen biztosan kiderülne és bejelentésre kerülne, hogy szimulált létben éldegélünk, vajon jótevőkké, vagy ámokfutókká lennének többen? Én úgy érzem, hogy egy kisebb rész az első időszakban ámokfutókká lenne, de a nagyobb rész jótevővé... majd később már mindenki jótevővé válna... mindenki.

A visszatartó erők vagy felerősödnének, vagy mások lennének, mint eladdig... de a lényeg, hogy lennének visszatartó erők. A kérdés akkor is az maradna: valóban jó vagyok-e, ha félelemből vagyok jó. Ha valaki csak a vallás parancsai miatt jó, akkor nem jó, ha pedig önmagában jó, akkor a vallás parancsai nélkül is az. Nem az ember pusztít, hanem a gyilkos program. Hagyjátok el a programot, és váljatok valóságosakká és önmagatokban jókká! Ha ez Isten cége lenne, készíttetne egy hatástanulmányt az angyalaival, hogy mennyit javít, gyógyít, és mennyit rombol a vallás. Ha az eredmény az lenne, hogy többet rombol, mint gyógyít, akkor Isten azt mondaná: „gyerekek, inkább mondjuk azt, hogy nem létezem... mert azzal többet gyógyítunk, mint ölünk!"

Isten azon drukkol, hogy az ember magától  legyen jó... és ezt nem mondta senkinek, nekem sem... mert azzal épp azt az ügyet ütné agyon, amin rajta van.

A jóság az cselekedet-e vagy minőség... állapot-e vagy minőség... viselkedek, tehát jó vagyok? Nem.

Akkor vagyok jó, ha a legbenső valós minőségem a jóság... ehhez elég egy „agy is egy tartályban" és egy szimulált multiverzum. Létezik-e jó cselekedet, ha a legjobb cselekedet a nem cselekvés?

Megint egy paradoxon. Az ember az elefánt, ami rendet akar tenni a porcelánboltban.

 

Ha a lét szimuláció, akkor mi a célja?

Érdekes, hogy ugyanaz lesz belőle, mint ami a mainstream vallások marveluniverzuma is. A saját farkába harapó kígyó sokkal jobb, mint a mi farkunkba harapó kígyó.

Két fő esetben nem az ember a vége Isten teremtésének:

- ha egyáltalán nem az ember a vége, hanem van egy jobb a pakliban...

- ha az ember a vége, de nem ebben az állapotában... hanem abban, ami a vége...

Ergo: vagy elveszik az ember és lesz egy jobb, aki végül beteljesíti a teremtést... vagy az ember lesz jobb, amivel beteljesíti a teremtést... de jelenlegi állapotában nem teljesíti be.

Ha végigvisszük a teremtésfajtákat... mondjuk kettőt... az ember általit és az Isten általit... mekkora a különbség. Az ebben az állapotában tobzódó ember teremtésének egy olyan android lesz a vége, ami kipusztítja az emberiséget... és szörnyeket teremt. Az Isten teremtésének pedig nem lehet az ember a vége... ha az ember teremtésének ez a vége. Az az ember teljesíti be a teremtést, akinek a teremtésének nem ez lesz a vége.

 

Az ember másként cselekszik az általa megélt valóságban, és másként a virtualitásban vagy gondolatokban, fantáziában. Mert mások a következmények. Csak nem az fog kijönni ebből, hogy a hite számít, mert aszerint lesz? Nem vallás, hanem fantázia, hit, elképzelés.

Feltárulhat-e a vallás mögötti valóság?

Minden ilyen irányzat egy egész, akkor megnézzük, melyik irányzatban hány rész a tiszta valóság és az abszolútum... és eszerint egész jól áll ez is, az is, de vannak irányzatok, amik nagyobb részben tiszták ilyen szempontból, vannak, amik kisebben. A legtisztább és full tiszta olyan irányzat lenne, ami semmi sallangot nem tartalmaz; ezt max. sokból lehetne összegyúrni. Az is érdekes, hogy egy ilyen összegyúrás folyamán kiderülne, hogy ami tiszta bennük, mindegyikben, az nem is az irányzatok eleme, hanem tőlük függetlenül is egy egyetemes értékrend, minőség, evidencia. Ennyi erővel inkább arról beszélünk, ha irányzatról beszélünk, hogy melyik mennyi szart kent rá ezekre az amúgy is létező és élő evidenciákra. Nem az irányzat találta fel az evidenciákat, hanem jött, bekapta, rátelepedett, bekente szarral, és azt mondta, hogy Ő az evidencia. Így, az ideális összegyúrás nem úgy mehetne végbe, ha egy újabb irányzatot alkotna valaki megint, hatszázhatvanhatodiknak, hanem, ha az egyetemes, amúgy is létező evidenciákról lefejtené az összes sallangot és kérget és nevet és irányzatot és keretet és intézményt. Tessék megtenni! Mivel kint arrogancia lenne megtennünk, tegyük meg az egyetlen „helyen" ahol nem arrogancia: önmagunkban!

 

Ezek az irányzatok nagyon jók útnak, lépcsőfokoknak, néha nélkülük nem is boldogulnánk az út során, de van egy pont, amitől számítva már megrekesztenek, visszatartanak, mert önmagukat nyilvánítják ki célnak, pedig híd kellene legyenek.

A tiszta irányzat már nem lenne irányzat, és nem önmagát nyilvánítaná ki célnak, hanem képes lenne a saját abszolútumává teljesedni is, és engedné az embereket vagy más lényeket is az abszolútumukká teljesedni.

A vallás abszolútuma a hit, a hité az ismeret, tapasztalat, azé a tudás, azé a bölcsesség, azé az azonosság, amely szeretetet hoz, az elhozza a megeső szívet és a gondoskodás-létet és az azonosságban kiteljesedettek, míg itt járnak, felmutatnak, gyógyítanak.

Az igazi irányzat névtelen, nem intézmény, és önmaga abszolútuma is, és minden abszolútuma is, és csak az emberből ismerhető fel, aki gyógyít és gondoskodik és szeret.

Azt az „irányzatot" nem láthatjuk; láthatatlan, névtelen... csak a jeleiből tudhatjuk, hogy az ember, aki előttünk áll, ezt valósítja meg.

A jelei pedig: a szeretet, az együttérzés, a gondoskodás, a világ gyógyítása, a lények közvetett emelése.

 

- dobbantottam egyet sólyomcsengős botommal -

 

Ne az ellenetek támadtak bűneinek felhánytorgatásával, hanem a saját erényeitek pallérozásával törődjetek! Ha az elsővel bajlódtok, a jóságotok maradéka is elvész. Ha a másodikkal, akkor kincseitek lesznek a szívben! Ha a szívben nagy a világosság, úgy a világban is megjelenhet.

 

- dobbantottam egyet sólyomcsengős botommal -

 

A bukottak el akarják rontani a teremtést, hogy bebizonyítsák; az ember hiba, gyenge. Hogy Atyánk hibás, az Isten hibás, gyenge. Mintha bármi ilyesmi is felérne hozzá. Hisznek ebben, pedig ez butaság. Persze, hogy hibás is, persze, hogy gyenge is minden teremtett, egyedül az Egy nem hibás és nem gyenge. Mindenesetre sajnos hisznek ebben és sanyargatják a teremtetteket. Nem tudják, hogy a teremtettben a lélek az Abszolútum-lélekből való. Elvesztek, veszejtenek, elbuktak, buktatnak, buktatnának. Ha a tudatlanságot választjátok, bamba, összkomfortos, hosszú rabszolgaságban maradtok, de kevéssé lesztek zaklatva. Ha a tudást és a bölcsességet választjátok a szeretetben, gondoskodásban, és látva látjátok, hogy rabszolgák vagytok, akkor leplezetlenül tartanak majd titeket rabszolgákként, de a lelketek már itt a Földön élni és világolni fog. Nem csak az égben, a lét után. Ha a tudatlanságot választjátok, a testnek könnyebb lehet, de a lélek rab marad. És benne lényegében az Isten, az Isten lesz szolga. Ha a bölcsességet választjátok, üldözve lesztek, de azzal az Isten még a pokolban sem rab lesz, hanem szabad.

 

- dobbantottam egyet sólyomcsengős botommal -

 

Legyen a lété, ami a lété, és az Életé, ami az Életé! Kijuthattok az anyagból annak átszellemítésével, azt mennybe emelve is. A rabszolgává börtönzött Isten vagy elalszik, feladja, vagy kábultan megszökik, vagy feleszmélve átvilágol a testen.

 


 

- dobbantottam egyet sólyomcsengős botommal -

 

Azt gondoljátok, az Isten mond majd ítéletet rajtatok? Ő szeret! Ti mondotok majd magatokról ítéletet. Saját magatok bírái lesztek. Jobb, ha még itt azok tudtok lenni.

 

- dobbantottam egyet sólyomcsengős botommal -

 

Gyermekek a szülők szeretetéért követnek el butaságokat. Férfiak, nők, Isten szeretetéért követnek el butaságokat, balgaságokat. Mi haszna vetélkedni azért, ami végtelen? Mi értelme veszekedni azért, ami kiapadhatatlan? Minek versenyezni azért, ami örök? Isten szeretetéért bántjátok egymást, loptok, csaltok, öltök, kínoztok, hazudtok? Isten szeretetéért csak magatokba kell fogadnotok a szeretetet, és kiárasztanotok a teremtés világaira. Békéért nem harcolni kell, hanem békévé válni. Szeretetért nem igyekezni kell, hanem szeretetté lenni. Ha pedig nem Isten szeretetéért teszitek, amit tesztek, akkor az egyértelműen meghatározza, miért szenvedtek és szenvedtettek.

 

- dobbantottam egyet sólyomcsengős botommal -

 

Akik jártak a mennyben, mind ugyanazt látták. Ám akik a pokolban jártak, mind másnak látták a poklot. Ha nem fűzök magyarázatot mindehhez, azzal mondok a legtöbbet róla. Vannak, akiknek meg kell ijedniük, hogy a jót akarják. Áldottak, akiknek a szépség, a jóság is elég ahhoz, hogy a jót akarják.

 

- dobbantottam egyet sólyomcsengős botommal -

 

Istenem! Hálát adok azért a gondoskodásért, amire a nők képesek! Köszönöm, hogy ilyen bölcsen vezényelted ki a szeretet-hadat! Hálát adok azért a gondoskodásért, amire mi, férfiak képesek vagyunk! Köszönöm, hogy ilyen bölcsen vezényelted ki a szeretet-hadat!

 


 

- dobbantottam egyet sólyomcsengős botommal -

 

Ölts bármilyen testet, ölts bármilyen viseletet, én a lelkedre tekintek, a szívedet látom!

 

- dobbantottam egyet sólyomcsengős botommal -

 

A kifelé; lefelé. A befelé; fölfelé.

A kifelé; fény és sötét. A befelé; Világosság.

A kifelé; lét és halál. A befelé; Élet.

A kifelé; ismeret és tudatlanság, a befelé; bölcsesség és látás.

A kifelé; vágy, a befelé; szeretet.

Átérezni a létezést, a rácsodálkozó gyönyörködésben, sírva-nevetve hálát érezni. Gyermeknek maradni a szívben és vénné érni a testben. Megfürödni a vízben, a földben, a szélben, a szerelemben, amely a tűz. A szerelem az a mágia, amely kiégeti belőletek minden fölöslegeteket. Bírjátok ki, ne féljetek. Szeressetek általában, aztán egyetlent, aztán Egyet. Úgy szerettem a világot, hogy egyszülött Istenemet adtam oda érte. Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda érte. Úgy szeret az Isten Tieteket, hogy az egész világot odaadta. Fürödjetek hálával, szeressetek lélekkel, de Ti parancsoljatok a dolgoknak, és ne a dolgok parancsoljanak nektek.

Egyetemes szeretetben egyesítsétek magatokban az összes elemet! Legyenek az elemek arannyá bennetek, legyen a Nap, a Hold, a bolygók mind a Világosság Napjává bennetek! Legyenek a rosszak és az erények, a sötétség és a fény: Világossággá bennetek! Legyen a lét és a halál: Életté bennetek! Legyenek a szavak jelentéssé, az idők örökkévalósággá, az utak teljességgé bennetek!

 

- dobbantottam egyet sólyomcsengős botommal -

 

Saját képetekre teremtetek isteneket, istenségeket. Ha nem tisztelitek a szerelmet, magatokat, a másik embert, mit tanulnak tőletek a nemzedékek? Ne törvényeket hozzatok a nők védelmében, hanem tiszteljétek a szerelmet, a másikat, önmagatokat! Amikor már törvényt kell hozni a védelmükben, az rég rossz! Szeressétek egymást! Ne az érdekeitekre hajtogassátok az isteneket, hanem lássátok meg a valódit!

 

- dobbantottam egyet sólyomcsengős botommal -

 

Ha az „ördög" jutalmát, díjait elfogadjátok, cinkossá váltok vele, hiszen a gyarmatain szenvedőkét teszitek el.

 

- dobbantottam egyet sólyomcsengős botommal -

 

Minden bölcsességnél, tudásnál nagyobb a szeretetté válás. Akik csak rossztól, jótól vagy bölcsességtől ismerik fel a valót, megadatik azoknak mindez. Akik boldogok lehetnek: mindenben, bármi által a valót ismerik fel.

 

- dobbantottam egyet sólyomcsengős botommal -

 

„Kifordítva mindenki rózsaszín”. Boldogok, akik hiszik ezt, és nem kell megtapasztalniuk. Ez a vicc helye volt, de mégse’.

 

- dobbantottam egyet sólyomcsengős botommal -

 

A Multiverzum egy test, és a lények a szervei. Miért haragudna a máj a szívre, a vese a tüdőre, a szem a fülre? Ha mégis így tesznek, az Egy-test megbetegszik és a lélek kiszorul. Bocsássatok meg magatoknak és egymásnak ezért is!

 

- dobbantottam egyet sólyomcsengős botommal -

 

Ne légy a múltad! Ne légy a jövőd! Csakis a jelened légy! A pillanat illúzió. Csakis az örök jelen a valós.

 


 

- dobbantottam egyet sólyomcsengős botommal -

 

Nem a gyermekeket kellene kiképezni, hogy a felnőttek világának kiszolgálóivá lehessenek. Hanem a felnőtteket kellene bölccsé segíteni, hogy a gyermekek világának biztosítói lehessenek.

 

- dobbantottam egyet sólyomcsengős botommal -

 

A valóság nem található meg a gépekben, a tankönyvekben, csak a lelkedben. Kutathatod a vérvonalakat, a Szentgrált, a földönkívülieket, a szörnyeket, a titkokat, a történelmet, bármit; semmit nem ér. Akármit találsz, semmit sem fogsz látni, érteni. Amit keresel, az a lélekben van. Elbeszélhetem magam is, de azt élned kell. Messzire akarsz jutni, hogy békére lelj. Ha benned nincs béke, sehol sem lelheted. Háborút akarsz nyerni, hogy békére lelj. A békéhez nem háborúznod kell, és nem győznöd kell, hanem békévé válnod. Most.

 

- dobbantottam egyet sólyomcsengős botommal -

 

Népeknek fölösleges ütközniük. Már az is elég, ha értékrendek ütköznek. Ha egy zárt rendszerben több értékrend is jelen van, akkor a kegyetlenebb, tompább kiszorítja a másikat. A lánc tehát csak olyan erős, amilyen gyenge a leggyengébb láncszeme. A gonoszság értékrendje elől kitér, menekül a jóság értékrendje, amíg ki nem veszik, szorul az Égbe. Hagyományozzatok jóságot, bölcsességet, igazságot, szeretetet minden módon! A relációt két fő módon oldhatjátok fel; zárt rendszereiteket megnyitjátok, és erőtökben jók, bölcsek maradtok. Nem csak hordozzátok a jót, a Világosságot, az Életet, hanem képviselitek is, tehát világoltok, mindenki jogait tiszteletben tartva. Merre nyithatjátok meg a zárt rendszereiteket? Befelé. Fölfelé. Az Ég felé. Az Egybe.

 


 

- dobbantottam egyet sólyomcsengős botommal -

 

A különlegesség, a verseny, nem emberhez méltó. A tehetségeteket állítsátok az Élet, a közösség, másik lények szolgálatára, segítségére! Nem kiemelkedni kell, nem versenyezni vagy győzni kell, hanem játszani, szeretni, gondoskodni, felmutatni, hagyományozni, örökíteni. Ne elvárjátok a tökéletességet, hanem adjátok azt! Ne visszakérjétek, amit adtatok, hanem adassátok tovább!

 

- dobbantottam egyet sólyomcsengős botommal -

 

Jobb szemmel nézek, bal szemmel látok, és szívvel élek. Elmével mérek, lélekkel világolok. A szavam jelentést kifejező szó, és nem valamit jelentő szó. A valóról megpróbálni beszélni; valami, a valótlanról tudni beszélni; semmi.

 

- dobbantottam egyet sólyomcsengős botommal -

 

Poklot idéző dolgaitokat nem lehet Jézus, Buddha, Moh...d, Khrishna neve mögé bújva intézni. Poklot idéző dolgaitokat pokoli módokon tudjátok intézni. Jézust, Buddhát, Moh...det, Khrishnát használva akarjátok jobbá erőszakolni a világot. Sehová se juthattok így. Velük önmagatokat segítsétek jóvá! Ne a világot akarjátok jóvá tenni! A világ csak ezáltal enged fel.

Ti, akik Moh...d nevében jöttök, és öltök, meghaltok, halált vettek, csak halált fogtok aratni is! Ha nem álltok ki, és nem tesztek Ti magatok rendet a sajátjaitok közt, megrázza magát a sok nép, akik segítettek rajtatok, és elkerget benneteket a sivatagokba.

Értetek is szólok, amikor Méhdi vagyok, a Tiétek is vagyok. Azt akarom, hogy élve maradjatok, és boldoguljatok, ki ne vesszetek! Látva látom, hogyha erőszakkal vagytok a népek iránt, eltöröltettek, és a vallás is eltöröltetik. Egyetlen módon maradhattok Ti is életben és a vallás is: ha a szíveket térítitek meg. Halljátok szavam, értetek beszélek!

Folytatás a szám szerint következő bejegyzésben - 

Nincsenek megjegyzések: