2021. január 10., vasárnap

02. Haladj sorrendben! Ez a 30 - 49. // írta T. Zselenszky T.

 A kis gömböc mindent felfal, kívülről egészen egyszerűen elpusztíthatatlan. Egy módon sikerül mégis elpusztítani: a kanász legény hagyja, hogy őt is lenyelje a kis gömböc, előveszi odabent a bugylibicskáját, és belülről kiszúrja, kipukkasztja a gömböcöt.

A vallás válságban van, a politika szintén. Ezek nem nyitják meg a zárt rendszert, hogy a Gresham-törvényt feloldják. Meghódítani pedig csakis a szeretet képes égi, tiszta módon a lényeket. Belül tágasabb. A Szentlélek által vigasztalók örökségére tekintsetek. Ez az örökség gondoskodik arról, hogy ne féljetek. Magatok akarjatok megszelídülni, megnyílni! Magatokban tudjátok megnyitni a zárt rendszereket. Odakint nem nyitja meg egy szekta, vagy párt sem. Befelé és felfelé tudtok megnyitni bármilyen zárt rendszert. Tegyétek meg, ha megértetek az elhatározásra!

 

ʘ

 

— Allah, Éli, Él, Élő, élő hím, Elohim, az Egy élő Isten. Sok nép különböző nyelvjárásokon vette át az Abszolútum Egyet jellemző, megnevező nevet, szót. Minden tan gyógyít és emel és szabadít, éltet, étet, etet, itat, táplál, segít, boldogít. Ami nem ilyen, az áldozatul esett azoknak, akik átírták, hogy a saját érdekeikre hajtogassák a világot. Minden csoda három napig tart, mert a harmadik napon megjelennek azok, akik ha le nem tagadhatják, akkor vakvágányra terelik, átírják, besározzák, hatástalanítják, eltussolják, elhazudják, elfojtják, ellehetetlenítik, és azt hazudják, hogy megtörtént és sikerült, és az általuk szétmérgezett, tönkretett, torzó Az. „Hát nem látják? Hát az!” Van, hogy eleve gyalpók hazudják magukat angyaloknak, hogy tévútra vigyék, ami mindenképp meg kíván születni. Van, hogy valódi forrásból indul el valami, és hamvába halasztják, hogy hatástalan legyen. Gyógyító tan kerül közkézre, de a köz urai az érdekeikre ferdítik azt. Így lesznek, lettek Világosság tanokból csupán fény- és sötétség tanok. Szeretettel gondoskodó tanokból hódító- és gyilkos parancsolatok. Élő Egy kezdte mindezeket, és nem csak hogy az ember, de az emberek közt is az altató, ártó érdekemberek fejezték be végül. Ami élő tan, és az Élettel, Világossággal áll együtt, és emel, világosít, gyógyít, szeret, gondoskodik, az megtartotta az Élő Egy kinyilatkoztatását. Amelyik életellenes lett: térít, hódít, nyomorít, megoszt, és nem összebékít. Az nem tartotta meg az eredendő kinyilatkoztatás elemi tisztaságát. Az ilyenek nem tartották meg az Élő Egy akaratát. Ami megoszt, nem az Élő akaratát követi. Ami az elme tébolyába köti a tudatot, és nem hagyja a lélek valóságára eszmélni azt, az nem az Élő akaratát követi. Ami kényszerít, térít, öl, csal, lop, foszt, bomlaszt, megoszt, háborúságot szít, nem az Élő akaratát követi. Akik azt mondták nektek, hogy fegyverrel meg fogjátok téríteni a világot, a veszteteket akarták, a javaitokat akarják, az országaitokat akarják. Vajon a ti szíveteket bárki megtérítheti fegyverekkel? Ismétlem, pedig evidencia: hiszen csak ami, aki előtt a ti szívetek hajol meg szeretetben, az térített meg benneteket. Csak aminek, akinek a ti szívetek, és nem a gerincetek hajol meg, annak szelídültök meg valóban.

Hogyan hihetitek tehát, hogy jót akartak és igazat mondtak nektek mindazok, akik fegyverrel küldtek titeket a világ megtérítésére, és nem Világossággal, Élettel, szeretettel? Egyenesedjetek fel a ti gerincetekkel, és csak annak szelídüljetek meg magatok is, aki szeretet, és nem a szeretet nevében hazugság! Aki jóság, és nem annak nevében csalás és ártás. Aki Világosság maga, és nem fény vagy fényhozó. Mert a Világosságot nem kell elhoznia senkinek sem számotokra, hiszen abból származtok mindannyian, és az bennetek él! Mindnyájatokban! Nem téríthetitek meg tehát fegyverrel, kényszerrel a világot, hanem csakis szeretettel, gondoskodással, barátságban. Ahogyan ti sem szelídültök meg háborútól, az Élő Egy igéit sem fogjátok a világnak adni fegyverekkel, háborúval. Csakis szeretettel. Mert nem elég az Élő Egy Világosságot a fejekbe juttatni, attól a népek nem világosodnak, nem szelídülnek meg, nem térnek meg az elme illúzióiból a lélek világosságára. Csak a jóság, és nem annak nevében elkövetett rossz által térnek meg. Csak a szeretet, és nem annak nevében elkövetett gaztettek által ébrednek meg az Élő Egy Világosságra és Életre. Akik a veszteteket, javaitokat, földjeiteket, kincseiteket akarták, akarják, olyan parancsokat adtak nektek az Élő Egy parancsai helyett, amelyek miatt, amelyek alapján sosem járhattok sikerrel, valamint magatok is kipusztultok és elkárhoztok. Megosztottak benneteket, hogy elgyengüljetek. Bűnbe vittek benneteket, hogy elveszítsétek magatokat, és elkárhozzatok. A szeretet-missziót, a világ gyógyítását létrontássá és önsorsrontássá nemtelenítették, és az isteni szabadságharcot hatástalanították. Türelmesek legyetek a végtelenségig! Mindenki a saját ütemében szelídül. Akiben nincsen meg a szavaitok jelentése, annak beérési időre van szüksége azok megértéséhez. Az emberek jó szóra vágynak, nem okoskodásra. Számukra fontosabb a törődés, mint a megfejtés. Ha a megfejtést törődés nélkül adjátok, nem fogják fogadni. Ha szeretettel, törődéssel adjátok nekik, tovább is fogják adni, szeretettel és törődéssel. Bárkiből előtörhet a legrosszabb. Mindenkiben ott van a legrosszabb. Az ember alapvetően gyenge, mivel lehetőség a nagybetűvel Emberre. Csakis a neveltetés, a kinevelés, a bölcsesség emelheti fel gyilkosból szeretetbe. Beismerni, hogy gyengék vagyunk: egy biztos alap. Az önhittség pedig légvár. Engem se vegyetek példaképnek, hanem az Élő Törvényeket. Én esendő vagyok, az élő törvény tiszta. Egy vagyok azok közül, akiknek megbocsátottak. Az ember lehetőség a nagybetűvel Emberre. Csak lehetőség… és Krisztus az Ember.

 

ʘ

 

— Ne az embert bántsd, hanem a tudatlanságától segítsd megszabadulni! Adjátok egymásnak ajándékba a tanításaitokat, vallásaitokat, tanaitokat, mindazt, ami szerintetek is érték! Ne az embert bántsd, hanem a tudatlanságától segítsd megszabadulni, és azt sem beavatkozva, hanem közvetetten gondoskodva! A szabadságod addig ér, míg másét nem korlátozza. Nem az ember az ellenség, hanem a tudatlansága. Ez segítsen mindnyájatokat a pártatlan szeretetben, megmaradásban! Nem az ember a bűn, hanem az ember bűne a bűn, és azt sem támadni kell, hanem elvenni, feloldani, és azt sem lehet haraggal, erővel feloldani, csakis megértéssel, bölcsességgel, gondoskodással és szeretettel. A cél nem népek, emberek megbüntetése, hanem a bűn feloldása. Feloldani sohasem lehet büntetéssel. Aki büntet, a bűnös bűnét magára is átveszi. Aki büntet, a bűnös bűnét magára is átveszi — hangsúlyozom még egyszer. A megértés és megbocsátás, valamint a megbánás, a szívből jövő-, valós-, őszinte megbánás és változás, a jóra válás oldhatja fel a bűnt. Megbánás, megbocsátás, szeretet oldhatja fel a bűnt. Bosszú, büntetés, harag, kényszerítés sosem fogják igaziból, tényleg feloldani a létrontást, csakis a megbánás, megbocsátás és szeretet. Nem valódi megtérés az, ha egy ember vagy egy nép leigázva, kényszer alatt, kínoktól azt vallja, hogy megtért. A Világosság embereinek nem az a feladatuk, hogy hamis megtérésre kényszerítsék a világot, hanem, hogy felszabadítsák azt az elme tébolyából a lélek valóságára, és a szíveket nyerjék meg igazából a bölcsesség abszolútumának, aki az Egy Élő Világosság és Élet. Ezt pedig csakis szeretettel, bölcsesség-ajándékozással, gondoskodva, nem beavatkozva, nem térítve, hanem példával elöl járva tudhatják megtenni. Az Egy Élő az angyalain, a királyain keresztül, a prófétáin keresztül kinyilatkoztatta, kérte, hogy nyerjétek meg a Valóságra az egész illúzióban eltévelyedett emberiséget. Azt kérte, hogy létetekkel, és cselekedeteitekkel bizonyítsátok előtte és egymás előtt, hogy az ő családja vagytok, lettetek. Azt kérte, hódítsátok meg a szíveket az igazságnak. Nem mások és magatok megölésével, nem a világ kényszerítésével és elpusztításával bizonyíthatjátok, hogy az Abszolútum Élő Egy családja vagytok, mert azzal csupán egyetlen tettet hajtotok végre, és az is üres, és eredménytelenségben áll. Nem az áldozza az életét, aki önmagáért teszi azt, és nem az, aki a halálát áldozza, hanem aki az egész életét másoknak, másokra, az Élő Egynek szenteli, és leéli azt. Nem az szerzi meg a szíveket az abszolútum Élő Egy Igazság, a Világosság, az Élet számára, aki megöli azokat a szíveket, hanem aki eléri, hogy a szívek szabadságukban, önszántukból megnyíljanak az abszolútum Élő Egy Világosságára, szeretetben, bölcsességben, gondoskodásban. Az áldozatbemutatás tilos, hasztalan is. Másokat feláldozni bűn. Az áldozathozatal a helyes. És nem halált áldozni, hanem az életünket rááldozni az ügyre, az emelkedésre, mások felemelésére. Ez az áldozathozatal. Akik halállal áldoznak, a világ megrontói. Akik az életüket szentelik az Életnek és Világosságnak, valamint a világ emelésére, gyógyítására, átszellemítésére, azok élve élnek az örök és végtelen és teljes Abszolútum Élő Egy Valóságban. Akik ártanak, a halállal elmúlnak. Akik gyógyítanak, gondoskodnak, emelnek, átszellemítenek, szeretnek, bölcsülnek, azok az élettel élve élnek örökké.

Effata! Nyílj meg! Legyen füled a bölcsességre! Akkor lesz füled a bölcsességre, ha szívedben is helye lesz a bölcsességnek, és a fejedben is megjelenik a szavakat jelentéssé szabadító gondolkodásmód. A költészet-állapot a küszöb az elme illúzióiból a lélek világosságára ébredésben. Gyermeki rácsodálkozás, a mindig mindent újnak- és teljességben látás szent képessége ez. Nem fosztjuk meg a dolgokat azok teljességétől azzal, hogy megítéljük, elnevezzük, és mérjük, osztályozzuk őket.

Effata! Nyílj meg! Aki fel tudja tenni a helyes kérdést, csakis abban van helye a helyes válasznak. Akiben az összes szó valódi jelentése megvan, és működve van meg, csak az tud olvasni a sorok között. Csak az gyönyörködhet teljességgel, csak az érti meg a szimbolizmus verseit, dalait, csak az élheti meg a költészet-állapotot. Aztán amikor megélte, elengedheti a szavakat is, és jelentésükké teljesedik. Elengedheti a jelentést is, és a teljes valóságra eszmél. Hallj, érts, láss, azonosulj, engedj el, gyönyörködj, szeress!

Az önmegismerést követően megeső szívvel odafordulunk segítségül a nagy megismeréshez. Elfogadjuk az Ég kegyelmét, és gondoskodunk. A megvilágosodást követően a jó ember nem kilép, hanem mint egy jó hajóskapitány, teljesen, egészen a süllyedésig a legénységgel marad.

Effata! Nyílj meg! Akik gondoskodásnak, és az Élő Egy számára kedvesnek tartják a térítést, hódítást, kényszerítést, sanyargatás, lopást, csalást, adóztatást, kamatot, sarcot, erőszakot, kínzást, büntetést, azok tévednek, és azokat félrevezették, becsapták, kihasználták saját önző érdekeik érvényre juttatásához, s a világ megrontásához. Azok bűnt követtek el, és lelki üdvüket, tisztaságukat, életüket, javaikat, földjeiket saját és családjuk, népük jövőjét is az átverőiknek adták, és nem az Abszolútum Egy Élőnek. Azok nem bizonyították az Abszolútum Élő Egy előtt, hogy az ő családjuk, hanem ehelyett másra adták az életüket, lelküket, mindenüket.

Effata! Nyíljatok meg, és lássátok, halljátok, értsétek a bölcsességet, amely a szeretet hangja, képe! Térjetek vissza az Abszolútum Élő Egy ösvényére, és bizonyítsátok valóban, igazi, értelmes, tényleges módokon azt, hogy az ő családja akartok lenni, az ő eklézsiájához akartok tartozni! Bocsássatok meg mindenkinek és magatoknak, és kérjetek megbocsátást! Tartsatok bűnbocsánatot, és fogadjátok azt! Tartsatok önvizsgálatot, és tegyetek szert bölcsességre! A szíveket nyerjétek meg példamutatással, gondoskodással, szeretettel! Csak a koronától még nem lesz király valaki, ám ha bensőjében király valaki, korona nélkül is király. Ha érdemtelen, erénytelen, tompa, önző érdeklényt tesztek a trónra, a világ elsorvad, és szenvedni fogtok. Egyedül a legszerényebb, legutolsó, legkisebb, legszeretőbb és -szeretetreméltóbb szakrális király az, aki úgy illik a trónra, hogy a világnak virágzást hoz, az embernek boldogságot, boldogulást. Nem kedvelem a királyokat, csakis a valódi, égi, jóságos, gondoskodó, szakrális királyt kedvelem. Ő nem a koronázástól lett király, hanem eredendő világossága hozta, hogy megkoronázzák. Ám sose feledje senki: tompa, önző, vágyakozó, félő népeknek bármilyen csodás rendszere is legyen, romlást teremtenek. Bölcs, ébredett, gondoskodó szeretet-népeknek akármilyen rossz rendszere is legyen, virágzást teremtenek. A rendszerek mind tökéletlenek, tőlük minden romba dőlhetne, csakis a bölcs, szerető nép az, ami megmentheti a világot az összeomlástól. Azonban azt hihetnétek, hogy cselekedetek által gyógyulhat meg a világ a legeredményesebben, leghamarabb, legbiztosabban. Mindemellett a természetet azzal segíthetitek a legeredményesebben, ha békén hagyjátok, és nem vonjátok ki belőle magatokat, hanem az egész részeinek tekintitek. Tegyétek vissza bele, amit kivettetek; magatokat is. A dolgok úgy vannak legjobban, ahogyan az emberénél teljesebb tudat, az emberénél nagyobb bölcsesség és erő magától kormányozza azokat. A tompa ember a legjobb szándékkal, tudással is csak elvesz a teljességből, tökéletességből. Most egy újabb korszakot zárunk. Egy olyanba lépünk, ami mindent mindennel összemos, és így próbálja meg az emberiséget, hogy túléli-e, vagy nem, hogy csak túlél-e vagy élve élő és csodálatos lesz, mint amilyennek szánták. Amennyiben nem állja ki a próbát, életképtelennek, életellenesnek bizonyul, és ami a dolgokat összemossa, őt kimossa, elmossa a képletből a megsemmisülésbe. Nem az élőhelytől van az Élet, hanem az Élet örök, és élőhely nélkül is van, és az élőhely terem meg őáltala. Így pusztán az ember sosem fogja elpusztítani a bolygót. A legnagyobb mocsokból is újraéled, mert az Abszolútum Egy Élet és Világosság az eredete, aki végtelen és kiapadhatatlan életforrás. Belőle bármikor újraterem minden.

Mi hát a tétje, értelme az élőhelynek és az élőlények létének? Az isteni szeretet önkéntelen és szándékos megnyilvánulásai egyszerre. Az Abszolútum Primordiális-logosz szeretete megrezgette a lehetőségek ürességet, és nemtelenül tereket tükrözött, amelyeket nemes teremtéssel, lélekkel töltött be és ki, és szellemmel hatott át. Az Információ gondolattá nemesült, a gondolat Igévé, az Ige hanggá, a hang hangokká, frekvenciákká. A Világosság fénnyé, a fény hővé, a Teljesség-részek egészévé lett. A lélekkel áthatás nemes teremtéssé lett, az anyag frekvenciákkal teremtése és rendezése nemtelen teremtéssé lett. Az abszolútum Egy Élő, aki él és éltet, így nyilvánult meg minden módon, ahogyan az nem a legtöbb lehetséges, hanem a legkevesebb szükséges. A legkevesebb szükséges pedig az Élet, és a lények szabadulásához, és a szeretet megnyilvánulásaként, a csodálatos létezéshez elég. A teremtés ezen első fázisa a tiszta teremtés-teremtődés, a második és sokadik fázisok következtek, következnek. Az Elsődleges Élvezők, elsődleges közvetlenül az Élőből teremtek is teremteni kezdtek. Ugyanígy nemes és nemtelen teremtést hajtottak végre, a sokadlagos teremtettek a teremtettek által teremtettek ugyanígy nemtelen anyagból, finom- és sűrű anyagból és nemes, eredeti Isten-lélekből állnak, álltak. Aztán minden összekeveredett és elfajult az anyagi, nemtelenül teremtett frekvencia-világokban. Egyes teremtett lények a tudatukkal a lélek mennyországból az elme illúzió-képzet labirintusába tévedtek, és ott eltévedve elfelejtették valós eredetüket, értelmüket, céljukat, és félő, vágyakozó zsarnokokká váltak.

Az ilyen teremtők elszeparálták világaikat, hogy uralkodhassanak azokon. Megtiltották, és megakadályozták az ébredést, a bölcsességet, és tompán tartották a világaik lakóit, hogy uralkodhassanak rajtuk. Az Egy Élő Abszolútum helyett magukat kiáltották ki isteneknek, és a Valóság szabad Világosságának megélése helyett a nemtelenség börtönének tompa szolgahadává butították teremtményeiket. Ez hát a huzavona eredete, ebből fakad az emberiségek hanyatlása és éledése, és megszabadulása vagy kipusztulása. Arkhónjaitok a lélek igazsága helyett az elme hazugságába vesztek, és sanyargatnak benneteket. Ez az évmilliárdos szabadságharc oka. Elsődleges teremtettek, sokadlagos teremtettek által teremtettek, angyalok, arkhónok, dékánok, szlévek, emberek, minden frekvencián különböző lények mindahányan az elme tébolyába süllyedéstől szenvednek, vágynak, félnek, kínoznak, ölnek, rombolnak, és mindahányan a lélek valóságára eszmélésben szabadulhatnak fel. Mindazok, akik vallások hívői, és többre tartják a szót a szeretetnél, az engedelmes tompaságot és ártást a gondoskodó bölcsességnél, a rabtartást, butítást a szabadságnál, a hatalmaskodást az Életnél és Világosságnál, azok az elme tébolyának őrület- és bűn-istenségeinek áldozatai, foglyai, kihasználtjai, felhasználtjai, és osztoznak azok őrületében és bűneiben.

A világokat butítják, fogva tartják, és pusztulásuk okozói. A vallásaitok ezeknek az önző vágy- és félelemlényeknek az eszközei rajtatok, hogy az Abszolútum Egy Élet és Világosság, szeretet-istenben létezés szabadsága és boldogsága helyett az ő tébolyukban létezzetek, őket szolgáljátok, és ne egymásról gondoskodjatok szeretetben.

Szabadságharcunk mégsem a cinkosok elpusztításából, mégsem az ilyen arkhónok, dékánok és szlévek megvetéséből álljon! Nem gyűlölettel és háborúskodással szabadultok fel, szerelmetes felek, hanem a bölcsesség, a gondoskodás, és a szeretet jegyében. Halál nem győzi le a halált, halál nem hozza vissza az életet. Csakis az Élet hozza vissza az életet, és győzi le a halált. Élettel álljatok ki a halál elé, és szeretettel a gyűlölet elé, és bölcsességgel a tompaság elé, és gondoskodással a háborúság elé, és emelkedjetek!

Emeljétek fel ellenségeiteket is a bölcsességbe, hogy barátaitokká szabadítsa őket a bölcsesség! Adjátok azt ajándékba mindenkinek, és ne kérjetek érte fizetséget, mert nem létezhet hatalmasabb érték a népeink barátságánál, vallásaink felszabadulásánál, bolygónk felszabadulásánál, meggyógyulásánál. Amikor azt eléritek, kieszközlitek, és megtörténik, az lesz a ti igazi fizetségetek. Nincsen a boldogságnál nagyobb fizetség, amit akkor éreztek majd, amikor mindenki szabad lesz, bölcs, éber, gondoskodó, teljes, világos, élve élő, és a bolygó is meggyógyul. Amíg pokol él bennetek, odakint sem tud poklon kívül más testesülni. Amikor menny fog élni bennetek, odakint is menny fog tudni megtestesülni.

A bölcsesség, amely felszabadít, nem kívánja a bosszút, nem akarja sanyargatóink szenvedését, pusztulását; értük is van, nekik is szabadulás. Ebből a bölcsességből nyernek kiteljesedést, és amikor ők is kiteljesedetté lesznek, megbocsátást, megszabadulást. A bennünk élő pokol miatt nyilvánul körülöttük, a világaikban is pokol. Ha bennük az elme tébolyának poklából a tudat közvetlenül a lélek valóságának élő mennyébe ébred, akkor a világaik is mennyekké szabadulnak és teljesednek. Látjátok-e már, hogy hol veszett oda a sok világ, és, hogy hol kerül meg ismét? Bennük veszett el, és tibennetek kerül meg ismét. Látjátok-e már, hogy a szeretet-világ reménységei vagytok?

Nemesek! A lények, a bolygó, magatok, egymás, de még az arkhónok, dékánok és szlévek megmentői is ti vagytok! Bennem már azok vagytok. Istenben is azok vagytok. Már csak magatok előtt kell beteljesítenetek ezt a nemes önmagatokat. Isten már ismer benneteket. Most eljött a jelen, amikor ti is meg kell ismerjétek valódi önmagatokat, mert nem az Isten kedvéért vannak a szabadságharcotok próbatételei, hanem, hogy ti megismerjétek valóságotokat és megszabaduljatok. Hogy egymást megszabadítsátok. Akik közületek valóságukra ébrednek, nyilatkoztassák ki az arkhónoknak és minden úrnak, félelmetesnek, tekintetesnek, hogy a leghatalmasabb szabadulása is az ajándékotok! A legborzalmasabb, legfélelmetesebb megszabadulása és kiteljesedése is a ti szívetekből árad ki, és, hogy minden száműzött, letaszított és bukott hazatérése is abból a bölcsességből fakad, és abból a szeretetből, megbánásból, megbocsátásból ered, fogan, sarjad, növekszik és virágzik és terem, amelyet ti adtok a világnak ajándékba gondoskodva, szeretettel. Ott kezdődik a szabadságotok, hogy az elme őrületéből és annak érdeklényei által félrevezetett intézményeitől, fizetett embereitől, hatalmaskodóitól, álvezetőitől, álvallásaitól függetlenné lesztek, és a lélek valójába ébredtek. Ott folytatódik a szabad létetek, hogy a lélek valójában az eredeti, igaz Valóságot, Abszolútum Egy Életet helyezitek figyelmetek és szívetek közepébe, és gondoskodtok, szerettek, gyógyítjátok a világot. Összehoztok, és nem megosztotok. Kiegészítetek, nem felszabdaltok, elválasztotok. Gyógyítotok, nem betegítetek. Az Életet képviselitek és árasztjátok, nem a rombolást, pusztítást és halált. A szeretetet árasztjátok és fogadjátok és tanítjátok és tanuljátok és élitek és testesítitek meg. A megbocsátásban és szívből eredő, valódi megbánásban gyökerezik a felszabadulásotok. A jószomszédi viszonyban teljesedik ki, és a teljes összefogásban hozza el a virágzást. A nemtelen teremtés az enyészetnek teremt, önmagában csontváz, csak keret. Nemes teremtés nélkül csak a halál szájába dobott étel. Tükrözés, sokszorozás, technika, szerkesztés, építés… gépek, gépek, gépek, a rothadás- és rothasztás fegyverzete. Ha maga az ember nem emberi és nem emberséges, akkor a technika sem mentheti meg a bukástól, szenvedéstől és kárhozattól. Zombi és robot és gólem között semmi különbség. Minden teremtett létezőnek számít, de élőnek csak az, amiben, akiben az eredeti Egy Abszolútum Élő lelke van. Amiben az eredeti életszikra van; nemes teremtéssel fogant. Amely akkor is, ha a teste nemtelenül lett összerakva, él. Ím, hát az emberek és más lények is unos-untalan megpróbálják élővé szerkeszteni, építeni a termékeiket, de energián kívül semmivel sem képesek működésre bírni azokat, mert nemtelenül, tükrözve, szerkesztve, sokszorosítva szerelték össze mindahányat. Csakis az Abszolútum Egy Élő lelkéből, magából az élet abszolútumából közvetlenül származó lélekkel lehet a nemtelen teremtést nemessé tenni, élettel megtölteni. Csakis Életből származhat élet. Amiből nem élet származik: nemtelen. A hím erő felülről lefelé árad a vöröslő fényfán. A nőerő lentről felfelé. Kettő örvény tánca ez, pulzál, interferál, oszcillál. A tűz, a víz szerelemben, szeretetben keringőzve ragyognak fel, csillag gyúl a szerelemben. Akik ezt bölcsességben, szerelemben, szeretetben művelik, csillaggá, új Nappá gyúlnak az égi menyegzőben.

Elmondom, mi a legnemesebb nemesség ismérve. Tartsatok önvizsgálatot! Meg kell kötnötök a saját szövetségeteket. Mi a szövetség? Ehhez szabadnak kell lennetek. Mi a szabadság? Akik tudják, mi micsoda és miért, ki kicsoda és miért, akik tudják a szavak valódi jelentését, akik bölcsek, teljesek, világosság és élet, akik a szeretet és a gondoskodás, azok szabadok. Akik vallás fölöttiek, történelem utániak, vagy az élők történelmét, és nem a holtakét írják és élik és művelik, akik önmagukban is egyesítik az alsót és felsőt, a szuszt és az ízt, és akik menyegzőt ülnek és élnek egymással is, akik élve élnek és működve működnek, akik vágyakon, erőkön urak, és nem a vágyak és erők szolgái, akik a szellemeken igazságos urak, és nem a szellemek szolgái, akik vallások fölötti igazsággal azonosak és azt árasztják. Akik az elme tébolyából a tudatukat a lélek valóságába teljesítik, szabadítják, és akik a lényeket is közvetetten segítik ugyanebben, akik tudósok, majd garabonciások, majd táltosok, majd megváltók. Akik egy közösségért működnek, akik önfeláldozóak egy közösségért, akik gyógyítanak és felemelnek, akik vigasztalnak és szabadítanak, akik előbb működnek, és úgy illik rájuk a korona, és nem előbb van rajtuk korona, aztán nem is működnek. Akik bölcsességükben eljutnak a legnagyobb tudásig, amely az, hogy az ember saját erejéből nem képes az Éghez felérni, csakis az Ég kegyelmének felismerése és a kegy elfogadása által. Akik szerények, de nem hülyék. Akik erejükben kegyesek, és nem gyengeségükben. Akik egyesítik magukban az elemeket, bolygókat, a csillagképeket, és szeretetben új Nappá gyúlnak. Akik a vallások fölötti keresztségben átszellemítik magukat. Akik nem a szellemet kötik anyagba, hanem az anyagot szellemítik át. Akik közvetlenül az Igét teljesítik és szólják. Akik a férfi- és a nő abszolútumát valósítják, és kisbetűvel emberből valós, nagybetűvel Emberré minősülnek. Akik szavak helyett közvetlenül jelentéssel gondolkodnak. Akik „sárkányok" gyógyszerévé lesznek. Akik szövetségesek az abszolútum világossággal, élettel, információval, Eggyel, és éberek, itt szövetségre emelik a népeket és vallásokat a népek felettiben, a vallások felettiben. Akik a holtak történelmének áldozatait szövetségre segítik az élők történelmének testvérnépeiként. Akik a történelem utáni, -feletti embert megszólítják, és megvalósítják. Akik teljességgel valósak, élve élnek és világolnak. Akik szeretve szeretnek és gondoskodva emelnek, teljesítenek és gyógyítanak. Királyok és királynők, és nemes teremtést művelők. Király, királyné együtt. Ők a szabadok. Csakis szabad lények köthetnek szövetségeket, és csak szabadok élhetnek úgy, hogy a világuk nem rothad, és nem pusztul. Kössétek meg népek-, vallások feletti, történelem utáni szövetségeteket! Ezt csakis a legnagyobbak és a legkisebbek kezdhetik el és folytathatják le. Az egyszerű kisember. Zsidó, muszlim, buddhista, keresztény kisember, akiket az érdek-vezetőik megvezetnek és felhasználnak, akiket a gólem hazaszeretetre, meg törvényekre hivatkozva felhasznál a saját érdekeire, az Isten azokra számít leginkább.

 

ʘ


Révedtem, láttam több más hozzászólást. Hasztalan lenne elbeszélnem őket. Mindegyik azért volt, hogy az elhangzottakat elemezze, vagy azok fonalának tovább szövődését elősegítse. Többnyire Méhdi beszélt, s akik megjelentek, szintén arra voltak kíváncsiak, ki az, aki hívta Őket, és mit akar, így egyetértésükkel tolódott el a beszédek aránya hősünk javára.
Minden látásomban jól bírták a klímát. A helyi általánoshoz képest szépnek számító időben, mintha az állatok, növények is végig örvendtek volna, és támogatták volna a találkozót. A madarak énekeltek, szálldostak, a kígyók máshová bujdostak, és az esték szúnyoghada sem zaklatta sosem a jelenlévőket. Szép volt a környék. A maga sivatagi jellegéhez mérten minden napszakra megvolt a sajátos színe, illata, szépsége, hangja és csodája. Mostani betekintésemkor is ez a csoda veszi körül az épp felszólalót:

— Amennyiben ébredett emberek égi menyegzője teljesül, Nappá gyúlnak fel, és Világ Világossága lesznek. Amikor egy ember egymaga, egy személyben is az elme tébolyából a lélek valóságára ébred, megeső szívvel odafordul gondoskodni és szeretni, valamint tudóssá lesz, tudósból garabonciássá, abból táltossá, abból megváltóvá, és nemessé teljesedik. Már ezáltal beteljesíti a teremtés koronája szerepkört. Mikor azonban két ilyen teljes ember, nagybetűvel Ember menyegzőt ül, és szeretetben égi, tiszta, igaz, isteni szerelemben egyesül, mint férj és feleség, és úgy működik, örvénylik, világol, pulzál, interferál és zengve zeng, akkor tökéletes lény-csillaggá gyúlva átnemesíti az egész világot. Menyegzőjük, frigyük átvilágolja az anyagot. Átszellemítő szerelmetességük Világosságot áraszt a sötétségben. A pusztán testiségben vonaglás, a gerjedelem, az ösztön és önös vágy csupán szenvedést teremthet. Az élvezet mulandó virág, a gyümölcse pedig fájdalom. Csupán a lélektől való, igaz szerelem, és a jóságosak egymást tisztelő, háládatos szerelmetessége virágozhat Világosság virágot, és hozhat Élet-gyümölcsöt. Csakis szerelmetes szeretet teremhet nemességben. Más a gerjedelem, más a valós lelki szeretet és szerelem. A földi az égibe beteljesületlen. A földi a földibe nem égi szerelem. Az égi a földibe beteljesületlen, csakis az Ég kegyelméből teljesülhet. Akik a szerelmet büntetik: tévednek, és a romlás szolgáivá teszik magukat. Bűnt vesznek magukra, amely visszajut hozzájuk. A gerjedelem nemtelenül teremt, így nemessé kell segíteni minden embert, aki szűkölve vágyakozik. Nem beavatkozva, hanem gondoskodva szabad megsegíteni őket. Őseink még úgy nevelték az eltompulás előtti korban az ifjakat, hogy mire felébredt bennük a gerjedelem, elég bölcsekké és nemesekké teljesedtek ahhoz, hogy vágyaik ne halált és szenvedést teremjenek, hanem Életet és Világosságot. A jól nevelt ifjak nem sérültek, nem sértették egymást, sem pedig a szeretet törvényét.

A lelketlen tiltás, büntetés, kényszerítés, harag nem ér célt, és a romlás jegyében áll. Az üres, szívtelen, hideg szabályok vadítanak, megosztanak, és nem szelídül meg általuk a szív a Világosságnak, mert nem a Világosság, hanem a sötétség jegyében állnak. A szigor a nevelés legalja. Nem más, mint amikor a törődést akarjátok kiváltani a nemtörődömséggel. A lustaság és érzéketlenség nem a szeretetből fakadnak, és méltatlanok az emberhez. Akik szigorral, tiltással, büntetéssel, haraggal, fenyítéssel tudják le a nevelést, ahelyett, hogy az életüket, szeretetüket törődésre adnák, mulasztást, bűnt követnek el, ami rájuk visszaszáll. Akik így tesznek, nem érnek célt, és a halálnak dolgoznak, nem az Életnek. Elvadítanak, és nem nevelnek, csak tombolnak. Nem kedvesek a Léleknek, nem szelídül meg általuk a szív a Világosságnak. Csakis gondoskodó, szerető törődés érhet valódi célt, és érheti el, hogy a szív a Világosságnak szabadon megszelídüljön. A férfi és nő külön is teljes, de együtt egész. Akik elhitették veletek, hogy a nő és a férfi nem lehet ugyanolyan teljesedetté, és ketten nem lehetnek szent frigyben, és menyegzőjük által nem gyúlhatnak új Nappá az égi, szerelmetes szeretetben, azok a halállal és a hatalmaskodó, életellenes, rabtartó, tompító, szedáló altatókkal szövetségben tették ezt ellenetek. Mert lélekből mondom nektek, hogy senki sem teremtetett utálatból, csakis szeretetből, és senkit sem szántak eredendően kárhozatra, hanem minden baj és szenvedés az emberek által egymás szemébe szórt homok. A vallások feletti keresztségben testvérekké lesztek a megtestesült és a megnyilvánulatlan Abszolútum Egy Élet és Világosság Istenben és Istennel. Akik ébredettek, és menyegzőjük a lélekben, annak valóságában történik meg, azok házasságában jelen van az Isten. Ne büntetéssel és haraggal neveljétek tehát az ifjakat, hogy erre érettek legyenek, mert az eredménye is romlás lesz, és magatok is megromoltok! Bölcsességgel bölcsességre, szeretettel szeretetre, szerelmetességgel szerelmetességre, tisztelettel tiszteletre, együttérzéssel együttérzésre, törődéssel törődésre, boldogsággal boldogságra, világossággal Világosságra, élettel az Életre neveljetek!

Ugyanígy tehettek a népetekkel és a népekkel is, mert a népek is olyanok, mint a gyermekek: példával elöl járásból tanulnak, és nem parancsokból és okoskodásból, hanem törődésből. Akik azt látják, hogy az Egy Abszolútum Élet Világosság családjához tartozók, és a lélek valóságában élve létezők boldogok és jók és teljesek és gondoskodók és szeretők, azok maguktól kérdezik majd, mitől azok, és maguk vágynak majd megtudni, mi teszi ezeket boldoggá, hogy ők is boldogok lehessenek általa.

Bocsássatok meg egymásnak, magatoknak, és tartsatok önvizsgálatot, tartsatok bűnbánatot, és ismerjétek fel, fogadjátok el az Ég kegyelmét! Árasszátok az Ég kegyelmét, az Életet, szeretetet, bölcsességet, Világosságot a világra, úgy gyógyítsátok azt! Tisztuljatok meg olyanná, hogy veletek élhessen a vigasztaló Szentlélek, és gondoskodóvá nemesüljetek, hogy általatok is vigasztalhasson! Nem a halálunk, hanem az életünk erre-, egymásért odaadásáért, jóra rááldozásáért, és az ezzel Istennek hálánkat bizonyításáért jöttünk a Földre. A bolygókat, elemeket, minőségeket magunkban eggyé minősíteni, és szeretet-nappá gyúlni jöttünk a Földre, nem a lelket, szellemet anyagba rabosítani, hanem az anyagot, a dolgokat átlelkesíteni, átszellemíteni jöttünk a Földre. Megszabadulni és megszabadítani, felszabadítani jöttünk a Földre. Nemesíteni, gondoskodni, gyönyörködni, a valóságra csodálkozni jöttünk a Földre. Az elmélet gyakorlata az, amiért eljöttünk a Földre. Az elmélet gyakorlata pedig nem más, mint az emberi lét egésze. Az emberi lét maga. Az emberi lét a gyakorlat, és Isten Igéje valósul általa, Isten szeretete valósul általa. Aki az Isten szeretetének megvalósulása és megvalósítója itt a Földön, az minden nemtelent átnemesít lélekkel és szeretettel és bölcsességgel, nem beavatkozva, nem térítve, hanem közvetetten felmutatva, hagyományozva, örökítve, választhatóvá téve, gondoskodva, vagy magában… és a lélekre tekintve meglátja az Egy Élőt is, akiből ered az a lélek, és akinek élve élő része, és azonosságában egésze is. Akik csak az elme labirintusát érzékelik, és csak az anyagot, nemtelent méregetik, nem látnak túl a nemeken, jellegeken, látszaton, címeken, arányokon, szavakon, fényeken és sötéten, adatokon, ismereteken, tompaságon, értelmetlen vágyakon és félelmeken. Akik azonban nemes ébredettek, túllátnak a nemeken, és az embert szeretik, és arról gondoskodnak. Az embert segítik bölcsességgel bölcsességre, példamutatással nemességre. Úgy léteznek, hogy a lehető legkevesebbet ártsanak, a lehető legtöbbet használjanak, gyógyítsanak, emeljenek, segítsenek, gondoskodjanak, örökítsenek, a lehető legkisebb ellenállással, és nem csak saját üdvösségükre működnek. Nem csupán hordozzák, de képviselik és árasztják is a Világosságot és az Életet. Amíg nem lesztek saját megszelídülésetek által, saját akaratotokból ilyenekké, addig mindig gyűlölni fogjátok, akiket megloptatok, megbántottatok, mert a lelkiismereteteket folyton emlékeztetni fogják a bűneitekre. Addig inkább valljátok, hogy a tanítók beszélnek rosszul, és a próféták tévednek, minthogy belássátok, hogy még azok a szavak sincsenek meg bennetek, amelyekkel azok hozzátok szólnak, verselnek, énekelnek, nemhogy azon szavak jelentései nem élnek egyáltalán tibennetek! Addig kerülni fogjátok a prófétákat, míg úgy érzitek majd, hogy joggal tartoztok nekik a mulasztásaitok jóvátételével, tartoztok… és nem is nekik, hanem Istennek, egymásnak, a világnak, és magatoknak! Azzal, hogy lusta tolvaj-gyilkosokból emberekké emberesedjetek, és emberekből olyanokká nemesedjetek, akikké eleve szánt benneteket a titeket teremtő, a titeket teremtőt teremtő, az Őt teremtő, az Őt teremtő, és az eredeti eredet Egy Élő Világosság és Élet, aki Az Aki, és akiből mindenben ugyanaz a lélek, még ha mindenben más is az anyag. Amíg inkább tereltek és kibúvtok, kínoztok és szenvedtek, addig pusztítotok és pusztultok. A bűneitek fizetsége a halál. Az erényeiteké és a szereteteteké az Élet.

Amíg nem szabadítjátok élővé magatokban az írott bölcsességeket, amíg nem lesztek ti magatok az Élő Törvény, addig a romlás építőköveit tologatjátok csupán, és átkot vontok mindenre, amihez közötök van, és magatokra is. Addig csak hideg, merev, rideg szabálykönyvekből rendezitek a társadalmaitokat, és csodálkoztok, hogy minden mindig összeomlik. Öltök, és megölettek, ártotok, sértetek, és viszontsértenek benneteket, kibillentetek, és nem középre oldotok föl, hanem átbillentetek. Csak az éber igaziak, a Nap-emberek, az Egy Élő Abszolútum családjának tagjai azok, akik feloldanak, felszabadítanak, aranyközépre segítenek, nemesítenek, átszellemítenek, emelnek, szeretnek, gondoskodnak. Ők nem átbillentenek, hanem középre oldanak fel.

Akik az elme tébolyában evickélnek, azok a kettősség tanításában csak az ellentéteket fogják fel, és megosztanak, ellentéteket szítanak, a nemeket osztályozzák. A nyelvük alárendelő lesz, a gondolkodásuk a birtoklásra épül. Mindig a konfliktusra és győzelemre és különbségre figyelnek, és nem a feloldásra, összehozása és békére. A világ odakint kibillentség-lényegű, tanító világ, a világ mibennünk teljesség-lényegű, Világosság világ.

Aki úgy jön közétek, hogy a kinti világban akar csak békét elérni, mielőtt a bensőtökben béke lenne, az megvezet titeket. A külső, kibillentség-lényegű, tanító világnak nem kell megnyugodnia, amíg bennetek bölcsesség- és tisztaság- és szeretet-alapú békesség nem lesz, hogy az nyilvánuljon meg aztán odakint a világban is. Aki azt hazudja, hogy fényt és békét hoz, tévedésben akar tartani benneteket, és meg akar osztani titeket, hogy kicsalja tőletek a javaitokat, lelketeket, és hatalmat nyerjen felettetek, mert odakint nem lehet sosem béke, amíg bennetek nem terem békesség. És nem terem bennetek békesség, amíg nem lesz bennetek bölcsesség és szeretet. Ha pedig azt mondja, hogy fényt hoz, ismét becsap benneteket, mert a fény még nem Világosság, a létezés még nem Élet, és semmit sem kell és lehet hozni nektek, ami már eleve bennetek van, és él és a lényegetek. Lényegetek pedig Világosság és Élet, amelyet nem hoz senki, hiszen már a részletek és lényegetek maga. Csak aki arra tanít majd titeket, ami által szabadok lesztek, és visszateljesedtek az elme tébolyából a lélek valóságára, és akinek szavára nem, de példájára, szeretetére, gondoskodására, teljességében meglátjátok egymás- és magatok valódi Világosságát, és mindenben az Abszolútum Egy Életet, és minden mélyén az értelmet, és mindezt nem előre, hanem teljesüléstől, attól nyertetek valódi segítséget. A többiek hamis békék hamis hercegei, és félszeműek, félszívűek, akik embergyűlölők, mert embergyűlölők neveltjei, és a romlás szolgálói. Ők az éhség-lényekkel egyfélék, félnek és félemlítenek, érdekből édesgetnek és fenyegetnek, és vágyból csalnak-, lopnak meg benneteket. Az ilyenek üzletelnek a bölcsességgel, és porciózzák, visszatartják, pénzért adják mindazt, amit az Élő mindenkinek ingyen kegyelemként, szeretetből adott és ad. Az ilyenek a most következő önjelöltek, akik az esedékes korszak legrosszabbjai lesznek. Ők, és az éltető Nap-emberek fogják szervezni a társadalmaitokat, és a túlélésetek attól függ majd, kiknek nyíltok meg, és kiknek a hívei, barátai lesztek. Az egyik híveket akar majd, az Igazi az barátokat. Az egyik összemos majd mindent, és kétséget teremt, a másik kimos, kitisztít és felvilágosít. Az egyik összekever, összezavar majd mindent, a másik tisztán segít látni, tiszta vizet önt a pohárba. Az egyik fortélyt alkalmaz és összeugraszt, a másik letisztáz, felfed és megnyugtat. Az egyik kétséget szít és ármányt sző, a másik felfed és világossá tesz, egyértelműsít. Mindenkinek magában kell megvívnia a lepel-lelebbentő ütközetet.

Tell el-Mutesellim kertjében tűz gyúl és víz fakad, körbeülik majd a „vének”, és nem egymással, hanem egymás társaságában magukkal fognak végső, utolsó, korszakzáró, újabb korszakot nyitó, mindent eldöntő, utolsó ütközetet vívni — gondoltam. És az idő eljött, hogy az időtelenben megvívjuk a csatát.

Azonban az elme idő-illúzió világaiban csak az iskoláitok ontják magukból a métely tanulnivalót, túlélést élve élés helyett, ismeretet bölcsesség helyett, érvényesülést gondoskodás helyett, győzelmet szeretet helyett, nemeket és nemtelenségeket nemesség és az ember helyett. Összemosnak minden minőséget ahelyett, hogy törődnének veletek és segítenének azokat magatokban eggyé minősíteni. Megkülönböztetnek, aztán betiltják, ahelyett hogy különbséget tenni tanítanának meg, és szeretni biztatnának. Falakat készítenek, emelnek, és azt hazudják, értetek teszik, és titeket védenek, miközben ellenetek, és tőletek magukat. Létezik-e tökéletes bűntény? A jelenlegi, egész bolygóra kiterjedő politikai- és közélet az. A jóságra hivatkozva gonoszságot tenni, a kereszténységre hivatkozni, és tetteikkel szembeköpni Jézust, az iszlámra hivatkozni, és tetteikkel szembeköpni Mohamedet, a buddhizmusra hivatkozni, és tetteikkel szembeköpni Buddhát, etc. etc. A hazaszeretet és a haza védelme nevében elárulni a hazát és a népet. Teátrálisan vinnyogni, hogy fogyunk, és mindent elkövetni azért, hogy elmeneküljünk és elszegényedjünk. Felesleges beruházásokat kreálni, hogy lefölözhessék a költségvetést, és létfontosságú beruházásokat elmulasztani, amelyek híján életek vesznek oda. Támogatásnak tüntetni fel a csalást, mindenkit meglopni, becsapni, és akit nem lehet, azt elüldözni, ellehetetleníteni, eltemetni. Hasznot húzni az elesettek, a kiszolgáltatottak nyomorából, bajából: emberiség ellen és Isten ellen elkövetett bűntett. A végső ütközetben maga fölé emeli egyik kezét az angyal, és elhívja az Erőnek Erejét: az angyalok minden erejét, és azét, aki a legelső Egy. Mind ti, akik kérditek, nektek mondom, én a legkisebb vagyok. A fegyverem törhet, a testem múlékony, több űr, mint anyag. Nem vagyok sem kisebb, sem nagyobb tinálatok, tisztelem a választott istenségeiteket, és szeretlek benneteket is. Kicsi, illékony és utolsó vagyok. Semmim sincsen, csak ami az Eredettel egy. Ám ez az egy bírja az összes istenséget, világot, és minden erejét minden erőknek. A káprázatomat elpusztíthatjátok, de a lényegem örök. Magatokat pusztítjátok el, ha engem bántotok. Élve élek örökké abban, akiből vagyok. Halván haltok abban, akivé adtátok magatokból a lelket. Azt mondjátok nekem, remélitek, ezekről a napokról is írni fogok dalokat. Az összes dalomat, versemet, könyvemet azokról a napokról, azokért a napokért és értetek írtam, de a mostaniak nem azok a napok. Azok a napok nem odakint vannak, hanem bennetek, és akkor jönnek el odakint, ha belőletek előjöhetnek majd. Én azokról a napokról írok, amelyek tényleg azok lesznek. Amelyek nem rombolni fognak, hanem emelni. Nemcsak kormányt váltanak, hanem rendszert, és nem csak rendszert, hanem világot. Amelyek után nem ugyanaz következik pepitában, hanem teljesen másik világ. Amelyek után valóság lesz, szabadság, Világosság, Élet, bölcsesség, szeretet, gondoskodás, nem másfajta rabság vagy sötétség. Amelyek után ragyogás lesz, és nem más árnyalatú, komor szürkeség. Amelyeken nem áldozatok töltik ki egymáson a haragjukat, hanem összefognak és felemelik az elesetteket, és gondoskodnak. Együttérzek, de nem tudok félmegoldásokért lelkesedni, és nem elégedhetek meg félsikerekkel. Én inkább egész életemben a valódi megoldásról kiabálok, suttogok, énekelek, beszélek. Hiába hazudják majd, hogy szavazni kell, hogy eljött már a jó idő. Írok mellőzötten, tiltólistán, letagadva, elhallgatva, meg sem hallgatva, meg nem értve, csak azért is, egész életemben, és közben drukkolok nektek, hogy emberek tudjatok maradni. A szívetekre nézek, más ideiglenes sallang csupán. A valódi harc a lelketekért folyik. Ne adjátok! Sok százan kérdezték, ezért elmondom: aranyközép oldali vagyok. Szeretem a népünket. Nem úgy, hogy a többit utálom, hanem úgy, hogy a többit is szeretem. 

Folytatás a szám szerint következő bejegyzésben - 

Nincsenek megjegyzések: