A kis gömböc mindent felfal, kívülről egészen egyszerűen elpusztíthatatlan. Egy módon sikerül mégis elpusztítani: a kanász legény hagyja, hogy őt is lenyelje a kis gömböc, előveszi odabent a bugylibicskáját, és belülről kiszúrja, kipukkasztja a gömböcöt.
A vallás válságban van, a politika szintén. Ezek nem
nyitják meg a zárt rendszert, hogy a Gresham-törvényt feloldják. Meghódítani
pedig csakis a szeretet képes égi, tiszta módon a lényeket. Belül tágasabb. A
Szentlélek által vigasztalók örökségére tekintsetek. Ez az örökség gondoskodik
arról, hogy ne féljetek. Magatok akarjatok megszelídülni, megnyílni! Magatokban
tudjátok megnyitni a zárt rendszereket. Odakint nem nyitja meg egy szekta, vagy
párt sem. Befelé és felfelé tudtok megnyitni bármilyen zárt rendszert. Tegyétek
meg, ha megértetek az elhatározásra!
ʘ
— Allah, Éli, Él, Élő, élő hím, Elohim, az Egy élő
Isten. Sok nép különböző nyelvjárásokon vette át az Abszolútum Egyet jellemző,
megnevező nevet, szót. Minden tan gyógyít és emel és szabadít, éltet, étet,
etet, itat, táplál, segít, boldogít. Ami nem ilyen, az áldozatul esett azoknak,
akik átírták, hogy a saját érdekeikre hajtogassák a világot. Minden csoda három
napig tart, mert a harmadik napon megjelennek azok, akik ha le nem tagadhatják,
akkor vakvágányra terelik, átírják, besározzák, hatástalanítják, eltussolják,
elhazudják, elfojtják, ellehetetlenítik, és azt hazudják, hogy megtörtént és
sikerült, és az általuk szétmérgezett, tönkretett, torzó Az. „Hát nem látják?
Hát az!” Van, hogy eleve gyalpók hazudják magukat angyaloknak, hogy tévútra
vigyék, ami mindenképp meg kíván születni. Van, hogy valódi forrásból indul el
valami, és hamvába halasztják, hogy hatástalan legyen. Gyógyító tan kerül
közkézre, de a köz urai az érdekeikre ferdítik azt. Így lesznek, lettek
Világosság tanokból csupán fény- és sötétség tanok. Szeretettel gondoskodó
tanokból hódító- és gyilkos parancsolatok. Élő Egy kezdte mindezeket, és nem
csak hogy az ember, de az emberek közt is az altató, ártó érdekemberek fejezték
be végül. Ami élő tan, és az Élettel, Világossággal áll együtt, és emel,
világosít, gyógyít, szeret, gondoskodik, az megtartotta az Élő Egy
kinyilatkoztatását. Amelyik életellenes lett: térít, hódít, nyomorít, megoszt,
és nem összebékít. Az nem tartotta meg az eredendő kinyilatkoztatás elemi
tisztaságát. Az ilyenek nem tartották meg az Élő Egy akaratát. Ami megoszt, nem
az Élő akaratát követi. Ami az elme tébolyába köti a tudatot, és nem hagyja a
lélek valóságára eszmélni azt, az nem az Élő akaratát követi. Ami kényszerít,
térít, öl, csal, lop, foszt, bomlaszt, megoszt, háborúságot szít, nem az Élő
akaratát követi. Akik azt mondták nektek, hogy fegyverrel meg fogjátok téríteni
a világot, a veszteteket akarták, a javaitokat akarják, az országaitokat
akarják. Vajon a ti szíveteket bárki megtérítheti fegyverekkel? Ismétlem, pedig
evidencia: hiszen csak ami, aki előtt a ti szívetek hajol meg szeretetben, az
térített meg benneteket. Csak aminek, akinek a ti szívetek, és nem a gerincetek
hajol meg, annak szelídültök meg valóban.
Hogyan hihetitek tehát, hogy jót akartak és igazat
mondtak nektek mindazok, akik fegyverrel küldtek titeket a világ megtérítésére,
és nem Világossággal, Élettel, szeretettel? Egyenesedjetek fel a ti
gerincetekkel, és csak annak szelídüljetek meg magatok is, aki szeretet, és nem
a szeretet nevében hazugság! Aki jóság, és nem annak nevében csalás és ártás.
Aki Világosság maga, és nem fény vagy fényhozó. Mert a Világosságot nem kell
elhoznia senkinek sem számotokra, hiszen abból származtok mindannyian, és az
bennetek él! Mindnyájatokban! Nem téríthetitek meg tehát fegyverrel, kényszerrel
a világot, hanem csakis szeretettel, gondoskodással, barátságban. Ahogyan ti
sem szelídültök meg háborútól, az Élő Egy igéit sem fogjátok a világnak adni
fegyverekkel, háborúval. Csakis szeretettel. Mert nem elég az Élő Egy
Világosságot a fejekbe juttatni, attól a népek nem világosodnak, nem
szelídülnek meg, nem térnek meg az elme illúzióiból a lélek világosságára. Csak
a jóság, és nem annak nevében elkövetett rossz által térnek meg. Csak a
szeretet, és nem annak nevében elkövetett gaztettek által ébrednek meg az Élő
Egy Világosságra és Életre. Akik a veszteteket, javaitokat, földjeiteket,
kincseiteket akarták, akarják, olyan parancsokat adtak nektek az Élő Egy
parancsai helyett, amelyek miatt, amelyek alapján sosem járhattok sikerrel,
valamint magatok is kipusztultok és elkárhoztok. Megosztottak benneteket, hogy
elgyengüljetek. Bűnbe vittek benneteket, hogy elveszítsétek magatokat, és
elkárhozzatok. A szeretet-missziót, a világ gyógyítását létrontássá és
önsorsrontássá nemtelenítették, és az isteni szabadságharcot hatástalanították.
Türelmesek legyetek a végtelenségig! Mindenki a saját ütemében szelídül. Akiben
nincsen meg a szavaitok jelentése, annak beérési időre van szüksége azok
megértéséhez. Az emberek jó szóra vágynak, nem okoskodásra. Számukra fontosabb
a törődés, mint a megfejtés. Ha a megfejtést törődés nélkül adjátok, nem fogják
fogadni. Ha szeretettel, törődéssel adjátok nekik, tovább is fogják adni,
szeretettel és törődéssel. Bárkiből előtörhet a legrosszabb. Mindenkiben ott
van a legrosszabb. Az ember alapvetően gyenge, mivel lehetőség a nagybetűvel
Emberre. Csakis a neveltetés, a kinevelés, a bölcsesség emelheti fel gyilkosból
szeretetbe. Beismerni, hogy gyengék vagyunk: egy biztos alap. Az önhittség
pedig légvár. Engem se vegyetek példaképnek, hanem az Élő Törvényeket. Én
esendő vagyok, az élő törvény tiszta. Egy vagyok azok közül, akiknek
megbocsátottak. Az ember lehetőség a nagybetűvel Emberre. Csak lehetőség… és
Krisztus az Ember.
ʘ
— Ne az embert bántsd, hanem a tudatlanságától segítsd
megszabadulni! Adjátok egymásnak ajándékba a tanításaitokat, vallásaitokat,
tanaitokat, mindazt, ami szerintetek is érték! Ne az embert bántsd, hanem a
tudatlanságától segítsd megszabadulni, és azt sem beavatkozva, hanem
közvetetten gondoskodva! A szabadságod addig ér, míg másét nem korlátozza. Nem
az ember az ellenség, hanem a tudatlansága. Ez segítsen mindnyájatokat a
pártatlan szeretetben, megmaradásban! Nem az ember a bűn, hanem az ember bűne a
bűn, és azt sem támadni kell, hanem elvenni, feloldani, és azt sem lehet
haraggal, erővel feloldani, csakis megértéssel, bölcsességgel, gondoskodással
és szeretettel. A cél nem népek, emberek megbüntetése, hanem a bűn feloldása.
Feloldani sohasem lehet büntetéssel. Aki büntet, a bűnös bűnét magára is
átveszi. Aki büntet, a bűnös bűnét magára is átveszi — hangsúlyozom még
egyszer. A megértés és megbocsátás, valamint a megbánás, a szívből jövő-,
valós-, őszinte megbánás és változás, a jóra válás oldhatja fel a bűnt.
Megbánás, megbocsátás, szeretet oldhatja fel a bűnt. Bosszú, büntetés, harag,
kényszerítés sosem fogják igaziból, tényleg feloldani a létrontást, csakis a
megbánás, megbocsátás és szeretet. Nem valódi megtérés az, ha egy ember vagy
egy nép leigázva, kényszer alatt, kínoktól azt vallja, hogy megtért. A Világosság
embereinek nem az a feladatuk, hogy hamis megtérésre kényszerítsék a világot,
hanem, hogy felszabadítsák azt az elme tébolyából a lélek valóságára, és a
szíveket nyerjék meg igazából a bölcsesség abszolútumának, aki az Egy Élő
Világosság és Élet. Ezt pedig csakis szeretettel, bölcsesség-ajándékozással,
gondoskodva, nem beavatkozva, nem térítve, hanem példával elöl járva tudhatják
megtenni. Az Egy Élő az angyalain, a királyain keresztül, a prófétáin keresztül
kinyilatkoztatta, kérte, hogy nyerjétek meg a Valóságra az egész illúzióban
eltévelyedett emberiséget. Azt kérte, hogy létetekkel, és cselekedeteitekkel
bizonyítsátok előtte és egymás előtt, hogy az ő családja vagytok, lettetek. Azt
kérte, hódítsátok meg a szíveket az igazságnak. Nem mások és magatok
megölésével, nem a világ kényszerítésével és elpusztításával bizonyíthatjátok,
hogy az Abszolútum Élő Egy családja vagytok, mert azzal csupán egyetlen tettet
hajtotok végre, és az is üres, és eredménytelenségben áll. Nem az áldozza az
életét, aki önmagáért teszi azt, és nem az, aki a halálát áldozza, hanem aki az
egész életét másoknak, másokra, az Élő Egynek szenteli, és leéli azt. Nem az
szerzi meg a szíveket az abszolútum Élő Egy Igazság, a Világosság, az Élet
számára, aki megöli azokat a szíveket, hanem aki eléri, hogy a szívek
szabadságukban, önszántukból megnyíljanak az abszolútum Élő Egy Világosságára,
szeretetben, bölcsességben, gondoskodásban. Az áldozatbemutatás tilos,
hasztalan is. Másokat feláldozni bűn. Az áldozathozatal a helyes. És nem halált
áldozni, hanem az életünket rááldozni az ügyre, az emelkedésre, mások
felemelésére. Ez az áldozathozatal. Akik halállal áldoznak, a világ megrontói.
Akik az életüket szentelik az Életnek és Világosságnak, valamint a világ
emelésére, gyógyítására, átszellemítésére, azok élve élnek az örök és végtelen
és teljes Abszolútum Élő Egy Valóságban. Akik ártanak, a halállal elmúlnak.
Akik gyógyítanak, gondoskodnak, emelnek, átszellemítenek, szeretnek,
bölcsülnek, azok az élettel élve élnek örökké.
Effata! Nyílj meg! Legyen füled a bölcsességre! Akkor
lesz füled a bölcsességre, ha szívedben is helye lesz a bölcsességnek, és a
fejedben is megjelenik a szavakat jelentéssé szabadító gondolkodásmód. A
költészet-állapot a küszöb az elme illúzióiból a lélek világosságára ébredésben.
Gyermeki rácsodálkozás, a mindig mindent újnak- és teljességben látás szent
képessége ez. Nem fosztjuk meg a dolgokat azok teljességétől azzal, hogy
megítéljük, elnevezzük, és mérjük, osztályozzuk őket.
Effata! Nyílj meg! Aki fel tudja tenni a helyes
kérdést, csakis abban van helye a helyes válasznak. Akiben az összes szó valódi
jelentése megvan, és működve van meg, csak az tud olvasni a sorok között. Csak
az gyönyörködhet teljességgel, csak az érti meg a szimbolizmus verseit, dalait,
csak az élheti meg a költészet-állapotot. Aztán amikor megélte, elengedheti a
szavakat is, és jelentésükké teljesedik. Elengedheti a jelentést is, és a
teljes valóságra eszmél. Hallj, érts, láss, azonosulj, engedj el, gyönyörködj,
szeress!
Az önmegismerést követően megeső szívvel odafordulunk
segítségül a nagy megismeréshez. Elfogadjuk az Ég kegyelmét, és gondoskodunk. A
megvilágosodást követően a jó ember nem kilép, hanem mint egy jó hajóskapitány,
teljesen, egészen a süllyedésig a legénységgel marad.
Effata! Nyílj meg! Akik gondoskodásnak, és az Élő Egy
számára kedvesnek tartják a térítést, hódítást, kényszerítést, sanyargatás,
lopást, csalást, adóztatást, kamatot, sarcot, erőszakot, kínzást, büntetést,
azok tévednek, és azokat félrevezették, becsapták, kihasználták saját önző
érdekeik érvényre juttatásához, s a világ megrontásához. Azok bűnt követtek el,
és lelki üdvüket, tisztaságukat, életüket, javaikat, földjeiket saját és
családjuk, népük jövőjét is az átverőiknek adták, és nem az Abszolútum Egy
Élőnek. Azok nem bizonyították az Abszolútum Élő Egy előtt, hogy az ő
családjuk, hanem ehelyett másra adták az életüket, lelküket, mindenüket.
Effata! Nyíljatok meg, és lássátok, halljátok,
értsétek a bölcsességet, amely a szeretet hangja, képe! Térjetek vissza az
Abszolútum Élő Egy ösvényére, és bizonyítsátok valóban, igazi, értelmes,
tényleges módokon azt, hogy az ő családja akartok lenni, az ő eklézsiájához
akartok tartozni! Bocsássatok meg mindenkinek és magatoknak, és kérjetek
megbocsátást! Tartsatok bűnbocsánatot, és fogadjátok azt! Tartsatok
önvizsgálatot, és tegyetek szert bölcsességre! A szíveket nyerjétek meg
példamutatással, gondoskodással, szeretettel! Csak a koronától még nem lesz
király valaki, ám ha bensőjében király valaki, korona nélkül is király. Ha
érdemtelen, erénytelen, tompa, önző érdeklényt tesztek a trónra, a világ
elsorvad, és szenvedni fogtok. Egyedül a legszerényebb, legutolsó, legkisebb,
legszeretőbb és -szeretetreméltóbb szakrális király az, aki úgy illik a trónra,
hogy a világnak virágzást hoz, az embernek boldogságot, boldogulást. Nem
kedvelem a királyokat, csakis a valódi, égi, jóságos, gondoskodó, szakrális
királyt kedvelem. Ő nem a koronázástól lett király, hanem eredendő világossága
hozta, hogy megkoronázzák. Ám sose feledje senki: tompa, önző, vágyakozó, félő
népeknek bármilyen csodás rendszere is legyen, romlást teremtenek. Bölcs,
ébredett, gondoskodó szeretet-népeknek akármilyen rossz rendszere is legyen,
virágzást teremtenek. A rendszerek mind tökéletlenek, tőlük minden romba
dőlhetne, csakis a bölcs, szerető nép az, ami megmentheti a világot az
összeomlástól. Azonban azt hihetnétek, hogy cselekedetek által gyógyulhat meg a
világ a legeredményesebben, leghamarabb, legbiztosabban. Mindemellett a
természetet azzal segíthetitek a legeredményesebben, ha békén hagyjátok, és nem
vonjátok ki belőle magatokat, hanem az egész részeinek tekintitek. Tegyétek
vissza bele, amit kivettetek; magatokat is. A dolgok úgy vannak legjobban,
ahogyan az emberénél teljesebb tudat, az emberénél nagyobb bölcsesség és erő
magától kormányozza azokat. A tompa ember a legjobb szándékkal, tudással is
csak elvesz a teljességből, tökéletességből. Most egy újabb korszakot zárunk.
Egy olyanba lépünk, ami mindent mindennel összemos, és így próbálja meg az
emberiséget, hogy túléli-e, vagy nem, hogy csak túlél-e vagy élve élő és
csodálatos lesz, mint amilyennek szánták. Amennyiben nem állja ki a próbát,
életképtelennek, életellenesnek bizonyul, és ami a dolgokat összemossa, őt
kimossa, elmossa a képletből a megsemmisülésbe. Nem az élőhelytől van az Élet,
hanem az Élet örök, és élőhely nélkül is van, és az élőhely terem meg őáltala.
Így pusztán az ember sosem fogja elpusztítani a bolygót. A legnagyobb mocsokból
is újraéled, mert az Abszolútum Egy Élet és Világosság az eredete, aki végtelen
és kiapadhatatlan életforrás. Belőle bármikor újraterem minden.
Mi hát a tétje, értelme az élőhelynek és az élőlények
létének? Az isteni szeretet önkéntelen és szándékos megnyilvánulásai egyszerre.
Az Abszolútum Primordiális-logosz szeretete megrezgette a lehetőségek
ürességet, és nemtelenül tereket tükrözött, amelyeket nemes teremtéssel,
lélekkel töltött be és ki, és szellemmel hatott át. Az Információ gondolattá
nemesült, a gondolat Igévé, az Ige hanggá, a hang hangokká, frekvenciákká. A
Világosság fénnyé, a fény hővé, a Teljesség-részek egészévé lett. A lélekkel
áthatás nemes teremtéssé lett, az anyag frekvenciákkal teremtése és rendezése
nemtelen teremtéssé lett. Az abszolútum Egy Élő, aki él és éltet, így
nyilvánult meg minden módon, ahogyan az nem a legtöbb lehetséges, hanem a
legkevesebb szükséges. A legkevesebb szükséges pedig az Élet, és a lények
szabadulásához, és a szeretet megnyilvánulásaként, a csodálatos létezéshez
elég. A teremtés ezen első fázisa a tiszta teremtés-teremtődés, a második és
sokadik fázisok következtek, következnek. Az Elsődleges Élvezők, elsődleges
közvetlenül az Élőből teremtek is teremteni kezdtek. Ugyanígy nemes és nemtelen
teremtést hajtottak végre, a sokadlagos teremtettek a teremtettek által
teremtettek ugyanígy nemtelen anyagból, finom- és sűrű anyagból és nemes,
eredeti Isten-lélekből állnak, álltak. Aztán minden összekeveredett és elfajult
az anyagi, nemtelenül teremtett frekvencia-világokban. Egyes teremtett lények a
tudatukkal a lélek mennyországból az elme illúzió-képzet labirintusába
tévedtek, és ott eltévedve elfelejtették valós eredetüket, értelmüket,
céljukat, és félő, vágyakozó zsarnokokká váltak.
Az ilyen teremtők elszeparálták világaikat, hogy
uralkodhassanak azokon. Megtiltották, és megakadályozták az ébredést, a
bölcsességet, és tompán tartották a világaik lakóit, hogy uralkodhassanak
rajtuk. Az Egy Élő Abszolútum helyett magukat kiáltották ki isteneknek, és a
Valóság szabad Világosságának megélése helyett a nemtelenség börtönének tompa
szolgahadává butították teremtményeiket. Ez hát a huzavona eredete, ebből fakad
az emberiségek hanyatlása és éledése, és megszabadulása vagy kipusztulása.
Arkhónjaitok a lélek igazsága helyett az elme hazugságába vesztek, és
sanyargatnak benneteket. Ez az évmilliárdos szabadságharc oka. Elsődleges
teremtettek, sokadlagos teremtettek által teremtettek, angyalok, arkhónok,
dékánok, szlévek, emberek, minden frekvencián különböző lények mindahányan az
elme tébolyába süllyedéstől szenvednek, vágynak, félnek, kínoznak, ölnek, rombolnak,
és mindahányan a lélek valóságára eszmélésben szabadulhatnak fel. Mindazok,
akik vallások hívői, és többre tartják a szót a szeretetnél, az engedelmes
tompaságot és ártást a gondoskodó bölcsességnél, a rabtartást, butítást a
szabadságnál, a hatalmaskodást az Életnél és Világosságnál, azok az elme
tébolyának őrület- és bűn-istenségeinek áldozatai, foglyai, kihasználtjai,
felhasználtjai, és osztoznak azok őrületében és bűneiben.
A világokat butítják, fogva tartják, és pusztulásuk
okozói. A vallásaitok ezeknek az önző vágy- és félelemlényeknek az eszközei
rajtatok, hogy az Abszolútum Egy Élet és Világosság, szeretet-istenben létezés
szabadsága és boldogsága helyett az ő tébolyukban létezzetek, őket
szolgáljátok, és ne egymásról gondoskodjatok szeretetben.
Szabadságharcunk mégsem a cinkosok elpusztításából,
mégsem az ilyen arkhónok, dékánok és szlévek megvetéséből álljon! Nem
gyűlölettel és háborúskodással szabadultok fel, szerelmetes felek, hanem a
bölcsesség, a gondoskodás, és a szeretet jegyében. Halál nem győzi le a halált,
halál nem hozza vissza az életet. Csakis az Élet hozza vissza az életet, és
győzi le a halált. Élettel álljatok ki a halál elé, és szeretettel a gyűlölet
elé, és bölcsességgel a tompaság elé, és gondoskodással a háborúság elé, és
emelkedjetek!
Emeljétek fel ellenségeiteket is a bölcsességbe, hogy
barátaitokká szabadítsa őket a bölcsesség! Adjátok azt ajándékba mindenkinek,
és ne kérjetek érte fizetséget, mert nem létezhet hatalmasabb érték a népeink
barátságánál, vallásaink felszabadulásánál, bolygónk felszabadulásánál,
meggyógyulásánál. Amikor azt eléritek, kieszközlitek, és megtörténik, az lesz a
ti igazi fizetségetek. Nincsen a boldogságnál nagyobb fizetség, amit akkor
éreztek majd, amikor mindenki szabad lesz, bölcs, éber, gondoskodó, teljes,
világos, élve élő, és a bolygó is meggyógyul. Amíg pokol él bennetek, odakint
sem tud poklon kívül más testesülni. Amikor menny fog élni bennetek, odakint is
menny fog tudni megtestesülni.
A bölcsesség, amely felszabadít, nem kívánja a
bosszút, nem akarja sanyargatóink szenvedését, pusztulását; értük is van, nekik
is szabadulás. Ebből a bölcsességből nyernek kiteljesedést, és amikor ők is
kiteljesedetté lesznek, megbocsátást, megszabadulást. A bennünk élő pokol miatt
nyilvánul körülöttük, a világaikban is pokol. Ha bennük az elme tébolyának
poklából a tudat közvetlenül a lélek valóságának élő mennyébe ébred, akkor a
világaik is mennyekké szabadulnak és teljesednek. Látjátok-e már, hogy hol
veszett oda a sok világ, és, hogy hol kerül meg ismét? Bennük veszett el, és
tibennetek kerül meg ismét. Látjátok-e már, hogy a szeretet-világ reménységei
vagytok?
Nemesek! A lények, a bolygó, magatok, egymás, de még
az arkhónok, dékánok és szlévek megmentői is ti vagytok! Bennem már azok
vagytok. Istenben is azok vagytok. Már csak magatok előtt kell beteljesítenetek
ezt a nemes önmagatokat. Isten már ismer benneteket. Most eljött a jelen,
amikor ti is meg kell ismerjétek valódi önmagatokat, mert nem az Isten kedvéért
vannak a szabadságharcotok próbatételei, hanem, hogy ti megismerjétek
valóságotokat és megszabaduljatok. Hogy egymást megszabadítsátok. Akik
közületek valóságukra ébrednek, nyilatkoztassák ki az arkhónoknak és minden
úrnak, félelmetesnek, tekintetesnek, hogy a leghatalmasabb szabadulása is az
ajándékotok! A legborzalmasabb, legfélelmetesebb megszabadulása és
kiteljesedése is a ti szívetekből árad ki, és, hogy minden száműzött,
letaszított és bukott hazatérése is abból a bölcsességből fakad, és abból a
szeretetből, megbánásból, megbocsátásból ered, fogan, sarjad, növekszik és
virágzik és terem, amelyet ti adtok a világnak ajándékba gondoskodva,
szeretettel. Ott kezdődik a szabadságotok, hogy az elme őrületéből és annak
érdeklényei által félrevezetett intézményeitől, fizetett embereitől, hatalmaskodóitól,
álvezetőitől, álvallásaitól függetlenné lesztek, és a lélek valójába ébredtek.
Ott folytatódik a szabad létetek, hogy a lélek valójában az eredeti, igaz
Valóságot, Abszolútum Egy Életet helyezitek figyelmetek és szívetek közepébe,
és gondoskodtok, szerettek, gyógyítjátok a világot. Összehoztok, és nem
megosztotok. Kiegészítetek, nem felszabdaltok, elválasztotok. Gyógyítotok, nem
betegítetek. Az Életet képviselitek és árasztjátok, nem a rombolást, pusztítást
és halált. A szeretetet árasztjátok és fogadjátok és tanítjátok és tanuljátok
és élitek és testesítitek meg. A megbocsátásban és szívből eredő, valódi
megbánásban gyökerezik a felszabadulásotok. A jószomszédi viszonyban teljesedik
ki, és a teljes összefogásban hozza el a virágzást. A nemtelen teremtés az
enyészetnek teremt, önmagában csontváz, csak keret. Nemes teremtés nélkül csak
a halál szájába dobott étel. Tükrözés, sokszorozás, technika, szerkesztés,
építés… gépek, gépek, gépek, a rothadás- és rothasztás fegyverzete. Ha maga az
ember nem emberi és nem emberséges, akkor a technika sem mentheti meg a
bukástól, szenvedéstől és kárhozattól. Zombi és robot és gólem között semmi
különbség. Minden teremtett létezőnek számít, de élőnek csak az, amiben, akiben
az eredeti Egy Abszolútum Élő lelke van. Amiben az eredeti életszikra van;
nemes teremtéssel fogant. Amely akkor is, ha a teste nemtelenül lett
összerakva, él. Ím, hát az emberek és más lények is unos-untalan megpróbálják
élővé szerkeszteni, építeni a termékeiket, de energián kívül semmivel sem
képesek működésre bírni azokat, mert nemtelenül, tükrözve, szerkesztve,
sokszorosítva szerelték össze mindahányat. Csakis az Abszolútum Egy Élő
lelkéből, magából az élet abszolútumából közvetlenül származó lélekkel lehet a
nemtelen teremtést nemessé tenni, élettel megtölteni. Csakis Életből származhat
élet. Amiből nem élet származik: nemtelen. A hím erő felülről lefelé árad a
vöröslő fényfán. A nőerő lentről felfelé. Kettő örvény tánca ez, pulzál,
interferál, oszcillál. A tűz, a víz szerelemben, szeretetben keringőzve
ragyognak fel, csillag gyúl a szerelemben. Akik ezt bölcsességben, szerelemben,
szeretetben művelik, csillaggá, új Nappá gyúlnak az égi menyegzőben.
Elmondom, mi a legnemesebb nemesség ismérve. Tartsatok
önvizsgálatot! Meg kell kötnötök a saját szövetségeteket. Mi a szövetség? Ehhez
szabadnak kell lennetek. Mi a szabadság? Akik tudják, mi micsoda és miért, ki
kicsoda és miért, akik tudják a szavak valódi jelentését, akik bölcsek,
teljesek, világosság és élet, akik a szeretet és a gondoskodás, azok szabadok.
Akik vallás fölöttiek, történelem utániak, vagy az élők történelmét, és nem a
holtakét írják és élik és művelik, akik önmagukban is egyesítik az alsót és
felsőt, a szuszt és az ízt, és akik menyegzőt ülnek és élnek egymással is, akik
élve élnek és működve működnek, akik vágyakon, erőkön urak, és nem a vágyak és
erők szolgái, akik a szellemeken igazságos urak, és nem a szellemek szolgái,
akik vallások fölötti igazsággal azonosak és azt árasztják. Akik az elme
tébolyából a tudatukat a lélek valóságába teljesítik, szabadítják, és akik a
lényeket is közvetetten segítik ugyanebben, akik tudósok, majd garabonciások,
majd táltosok, majd megváltók. Akik egy közösségért működnek, akik
önfeláldozóak egy közösségért, akik gyógyítanak és felemelnek, akik
vigasztalnak és szabadítanak, akik előbb működnek, és úgy illik rájuk a korona,
és nem előbb van rajtuk korona, aztán nem is működnek. Akik bölcsességükben
eljutnak a legnagyobb tudásig, amely az, hogy az ember saját erejéből nem képes
az Éghez felérni, csakis az Ég kegyelmének felismerése és a kegy elfogadása
által. Akik szerények, de nem hülyék. Akik erejükben kegyesek, és nem
gyengeségükben. Akik egyesítik magukban az elemeket, bolygókat, a
csillagképeket, és szeretetben új Nappá gyúlnak. Akik a vallások fölötti
keresztségben átszellemítik magukat. Akik nem a szellemet kötik anyagba, hanem
az anyagot szellemítik át. Akik közvetlenül az Igét teljesítik és szólják. Akik
a férfi- és a nő abszolútumát valósítják, és kisbetűvel emberből valós,
nagybetűvel Emberré minősülnek. Akik szavak helyett közvetlenül jelentéssel
gondolkodnak. Akik „sárkányok" gyógyszerévé lesznek. Akik szövetségesek az
abszolútum világossággal, élettel, információval, Eggyel, és éberek, itt
szövetségre emelik a népeket és vallásokat a népek felettiben, a vallások
felettiben. Akik a holtak történelmének áldozatait szövetségre segítik az élők
történelmének testvérnépeiként. Akik a történelem utáni, -feletti embert
megszólítják, és megvalósítják. Akik teljességgel valósak, élve élnek és világolnak.
Akik szeretve szeretnek és gondoskodva emelnek, teljesítenek és gyógyítanak.
Királyok és királynők, és nemes teremtést művelők. Király, királyné együtt. Ők
a szabadok. Csakis szabad lények köthetnek szövetségeket, és csak szabadok
élhetnek úgy, hogy a világuk nem rothad, és nem pusztul. Kössétek meg népek-,
vallások feletti, történelem utáni szövetségeteket! Ezt csakis a legnagyobbak
és a legkisebbek kezdhetik el és folytathatják le. Az egyszerű kisember. Zsidó,
muszlim, buddhista, keresztény kisember, akiket az érdek-vezetőik megvezetnek
és felhasználnak, akiket a gólem hazaszeretetre, meg törvényekre hivatkozva
felhasznál a saját érdekeire, az Isten azokra számít leginkább.
Révedtem, láttam több más hozzászólást. Hasztalan lenne elbeszélnem őket.
Mindegyik azért volt, hogy az elhangzottakat elemezze, vagy azok fonalának
tovább szövődését elősegítse. Többnyire Méhdi beszélt, s akik megjelentek,
szintén arra voltak kíváncsiak, ki az, aki hívta Őket, és mit akar, így
egyetértésükkel tolódott el a beszédek aránya hősünk javára.
Minden látásomban jól bírták a klímát. A helyi általánoshoz képest szépnek
számító időben, mintha az állatok, növények is végig örvendtek volna, és
támogatták volna a találkozót. A madarak énekeltek, szálldostak, a kígyók
máshová bujdostak, és az esték szúnyoghada sem zaklatta sosem a jelenlévőket.
Szép volt a környék. A maga sivatagi jellegéhez mérten minden napszakra megvolt
a sajátos színe, illata, szépsége, hangja és csodája. Mostani betekintésemkor
is ez a csoda veszi körül az épp felszólalót:
— Amennyiben ébredett emberek égi menyegzője teljesül,
Nappá gyúlnak fel, és Világ Világossága lesznek. Amikor egy ember egymaga, egy
személyben is az elme tébolyából a lélek valóságára ébred, megeső szívvel
odafordul gondoskodni és szeretni, valamint tudóssá lesz, tudósból
garabonciássá, abból táltossá, abból megváltóvá, és nemessé teljesedik. Már
ezáltal beteljesíti a teremtés koronája szerepkört. Mikor azonban két ilyen
teljes ember, nagybetűvel Ember menyegzőt ül, és szeretetben égi, tiszta, igaz,
isteni szerelemben egyesül, mint férj és feleség, és úgy működik, örvénylik,
világol, pulzál, interferál és zengve zeng, akkor tökéletes lény-csillaggá
gyúlva átnemesíti az egész világot. Menyegzőjük, frigyük átvilágolja az anyagot.
Átszellemítő szerelmetességük Világosságot áraszt a sötétségben. A pusztán
testiségben vonaglás, a gerjedelem, az ösztön és önös vágy csupán szenvedést
teremthet. Az élvezet mulandó virág, a gyümölcse pedig fájdalom. Csupán a
lélektől való, igaz szerelem, és a jóságosak egymást tisztelő, háládatos
szerelmetessége virágozhat Világosság virágot, és hozhat Élet-gyümölcsöt.
Csakis szerelmetes szeretet teremhet nemességben. Más a gerjedelem, más a valós
lelki szeretet és szerelem. A földi az égibe beteljesületlen. A földi a földibe
nem égi szerelem. Az égi a földibe beteljesületlen, csakis az Ég kegyelméből
teljesülhet. Akik a szerelmet büntetik: tévednek, és a romlás szolgáivá teszik
magukat. Bűnt vesznek magukra, amely visszajut hozzájuk. A gerjedelem nemtelenül
teremt, így nemessé kell segíteni minden embert, aki szűkölve vágyakozik. Nem
beavatkozva, hanem gondoskodva szabad megsegíteni őket. Őseink még úgy nevelték
az eltompulás előtti korban az ifjakat, hogy mire felébredt bennük a
gerjedelem, elég bölcsekké és nemesekké teljesedtek ahhoz, hogy vágyaik ne
halált és szenvedést teremjenek, hanem Életet és Világosságot. A jól nevelt
ifjak nem sérültek, nem sértették egymást, sem pedig a szeretet törvényét.
A lelketlen tiltás, büntetés, kényszerítés, harag nem
ér célt, és a romlás jegyében áll. Az üres, szívtelen, hideg szabályok
vadítanak, megosztanak, és nem szelídül meg általuk a szív a Világosságnak,
mert nem a Világosság, hanem a sötétség jegyében állnak. A szigor a nevelés
legalja. Nem más, mint amikor a törődést akarjátok kiváltani a
nemtörődömséggel. A lustaság és érzéketlenség nem a szeretetből fakadnak, és
méltatlanok az emberhez. Akik szigorral, tiltással, büntetéssel, haraggal,
fenyítéssel tudják le a nevelést, ahelyett, hogy az életüket, szeretetüket törődésre
adnák, mulasztást, bűnt követnek el, ami rájuk visszaszáll. Akik így tesznek,
nem érnek célt, és a halálnak dolgoznak, nem az Életnek. Elvadítanak, és nem
nevelnek, csak tombolnak. Nem kedvesek a Léleknek, nem szelídül meg általuk a
szív a Világosságnak. Csakis gondoskodó, szerető törődés érhet valódi célt, és
érheti el, hogy a szív a Világosságnak szabadon megszelídüljön. A férfi és nő
külön is teljes, de együtt egész. Akik elhitették veletek, hogy a nő és a férfi
nem lehet ugyanolyan teljesedetté, és ketten nem lehetnek szent frigyben, és
menyegzőjük által nem gyúlhatnak új Nappá az égi, szerelmetes szeretetben, azok
a halállal és a hatalmaskodó, életellenes, rabtartó, tompító, szedáló
altatókkal szövetségben tették ezt ellenetek. Mert lélekből mondom nektek, hogy
senki sem teremtetett utálatból, csakis szeretetből, és senkit sem szántak
eredendően kárhozatra, hanem minden baj és szenvedés az emberek által egymás
szemébe szórt homok. A vallások feletti keresztségben testvérekké lesztek a
megtestesült és a megnyilvánulatlan Abszolútum Egy Élet és Világosság Istenben
és Istennel. Akik ébredettek, és menyegzőjük a lélekben, annak valóságában
történik meg, azok házasságában jelen van az Isten. Ne büntetéssel és haraggal
neveljétek tehát az ifjakat, hogy erre érettek legyenek, mert az eredménye is
romlás lesz, és magatok is megromoltok! Bölcsességgel bölcsességre, szeretettel
szeretetre, szerelmetességgel szerelmetességre, tisztelettel tiszteletre,
együttérzéssel együttérzésre, törődéssel törődésre, boldogsággal boldogságra,
világossággal Világosságra, élettel az Életre neveljetek!
Ugyanígy tehettek a népetekkel és a népekkel is, mert
a népek is olyanok, mint a gyermekek: példával elöl járásból tanulnak, és nem
parancsokból és okoskodásból, hanem törődésből. Akik azt látják, hogy az Egy
Abszolútum Élet Világosság családjához tartozók, és a lélek valóságában élve
létezők boldogok és jók és teljesek és gondoskodók és szeretők, azok maguktól
kérdezik majd, mitől azok, és maguk vágynak majd megtudni, mi teszi ezeket
boldoggá, hogy ők is boldogok lehessenek általa.
Bocsássatok meg egymásnak, magatoknak, és tartsatok
önvizsgálatot, tartsatok bűnbánatot, és ismerjétek fel, fogadjátok el az Ég
kegyelmét! Árasszátok az Ég kegyelmét, az Életet, szeretetet, bölcsességet,
Világosságot a világra, úgy gyógyítsátok azt! Tisztuljatok meg olyanná, hogy
veletek élhessen a vigasztaló Szentlélek, és gondoskodóvá nemesüljetek, hogy
általatok is vigasztalhasson! Nem a halálunk, hanem az életünk erre-, egymásért
odaadásáért, jóra rááldozásáért, és az ezzel Istennek hálánkat bizonyításáért
jöttünk a Földre. A bolygókat, elemeket, minőségeket magunkban eggyé
minősíteni, és szeretet-nappá gyúlni jöttünk a Földre, nem a lelket, szellemet
anyagba rabosítani, hanem az anyagot, a dolgokat átlelkesíteni, átszellemíteni
jöttünk a Földre. Megszabadulni és megszabadítani, felszabadítani jöttünk a
Földre. Nemesíteni, gondoskodni, gyönyörködni, a valóságra csodálkozni jöttünk
a Földre. Az elmélet gyakorlata az, amiért eljöttünk a Földre. Az elmélet
gyakorlata pedig nem más, mint az emberi lét egésze. Az emberi lét maga. Az
emberi lét a gyakorlat, és Isten Igéje valósul általa, Isten szeretete valósul
általa. Aki az Isten szeretetének megvalósulása és megvalósítója itt a Földön,
az minden nemtelent átnemesít lélekkel és szeretettel és bölcsességgel, nem
beavatkozva, nem térítve, hanem közvetetten felmutatva, hagyományozva,
örökítve, választhatóvá téve, gondoskodva, vagy magában… és a lélekre tekintve
meglátja az Egy Élőt is, akiből ered az a lélek, és akinek élve élő része, és
azonosságában egésze is. Akik csak az elme labirintusát érzékelik, és csak az
anyagot, nemtelent méregetik, nem látnak túl a nemeken, jellegeken, látszaton,
címeken, arányokon, szavakon, fényeken és sötéten, adatokon, ismereteken,
tompaságon, értelmetlen vágyakon és félelmeken. Akik azonban nemes ébredettek,
túllátnak a nemeken, és az embert szeretik, és arról gondoskodnak. Az embert
segítik bölcsességgel bölcsességre, példamutatással nemességre. Úgy léteznek,
hogy a lehető legkevesebbet ártsanak, a lehető legtöbbet használjanak,
gyógyítsanak, emeljenek, segítsenek, gondoskodjanak, örökítsenek, a lehető
legkisebb ellenállással, és nem csak saját üdvösségükre működnek. Nem csupán
hordozzák, de képviselik és árasztják is a Világosságot és az Életet. Amíg nem
lesztek saját megszelídülésetek által, saját akaratotokból ilyenekké, addig
mindig gyűlölni fogjátok, akiket megloptatok, megbántottatok, mert a
lelkiismereteteket folyton emlékeztetni fogják a bűneitekre. Addig inkább
valljátok, hogy a tanítók beszélnek rosszul, és a próféták tévednek, minthogy
belássátok, hogy még azok a szavak sincsenek meg bennetek, amelyekkel azok
hozzátok szólnak, verselnek, énekelnek, nemhogy azon szavak jelentései nem
élnek egyáltalán tibennetek! Addig kerülni fogjátok a prófétákat, míg úgy
érzitek majd, hogy joggal tartoztok nekik a mulasztásaitok jóvátételével,
tartoztok… és nem is nekik, hanem Istennek, egymásnak, a világnak, és
magatoknak! Azzal, hogy lusta tolvaj-gyilkosokból emberekké emberesedjetek, és
emberekből olyanokká nemesedjetek, akikké eleve szánt benneteket a titeket
teremtő, a titeket teremtőt teremtő, az Őt teremtő, az Őt teremtő, és az
eredeti eredet Egy Élő Világosság és Élet, aki Az Aki, és akiből mindenben
ugyanaz a lélek, még ha mindenben más is az anyag. Amíg inkább tereltek és
kibúvtok, kínoztok és szenvedtek, addig pusztítotok és pusztultok. A bűneitek
fizetsége a halál. Az erényeiteké és a szereteteteké az Élet.
Amíg nem szabadítjátok élővé magatokban az írott
bölcsességeket, amíg nem lesztek ti magatok az Élő Törvény, addig a romlás
építőköveit tologatjátok csupán, és átkot vontok mindenre, amihez közötök van,
és magatokra is. Addig csak hideg, merev, rideg szabálykönyvekből rendezitek a
társadalmaitokat, és csodálkoztok, hogy minden mindig összeomlik. Öltök, és
megölettek, ártotok, sértetek, és viszontsértenek benneteket, kibillentetek, és
nem középre oldotok föl, hanem átbillentetek. Csak az éber igaziak, a
Nap-emberek, az Egy Élő Abszolútum családjának tagjai azok, akik feloldanak,
felszabadítanak, aranyközépre segítenek, nemesítenek, átszellemítenek, emelnek,
szeretnek, gondoskodnak. Ők nem átbillentenek, hanem középre oldanak fel.
Akik az elme tébolyában evickélnek, azok a kettősség
tanításában csak az ellentéteket fogják fel, és megosztanak, ellentéteket
szítanak, a nemeket osztályozzák. A nyelvük alárendelő lesz, a gondolkodásuk a
birtoklásra épül. Mindig a konfliktusra és győzelemre és különbségre figyelnek,
és nem a feloldásra, összehozása és békére. A világ odakint kibillentség-lényegű,
tanító világ, a világ mibennünk teljesség-lényegű, Világosság világ.
Aki úgy jön közétek, hogy a kinti világban akar csak
békét elérni, mielőtt a bensőtökben béke lenne, az megvezet titeket. A külső,
kibillentség-lényegű, tanító világnak nem kell megnyugodnia, amíg bennetek
bölcsesség- és tisztaság- és szeretet-alapú békesség nem lesz, hogy az
nyilvánuljon meg aztán odakint a világban is. Aki azt hazudja, hogy fényt és
békét hoz, tévedésben akar tartani benneteket, és meg akar osztani titeket,
hogy kicsalja tőletek a javaitokat, lelketeket, és hatalmat nyerjen felettetek,
mert odakint nem lehet sosem béke, amíg bennetek nem terem békesség. És nem
terem bennetek békesség, amíg nem lesz bennetek bölcsesség és szeretet. Ha
pedig azt mondja, hogy fényt hoz, ismét becsap benneteket, mert a fény még nem
Világosság, a létezés még nem Élet, és semmit sem kell és lehet hozni nektek,
ami már eleve bennetek van, és él és a lényegetek. Lényegetek pedig Világosság
és Élet, amelyet nem hoz senki, hiszen már a részletek és lényegetek maga. Csak
aki arra tanít majd titeket, ami által szabadok lesztek, és visszateljesedtek
az elme tébolyából a lélek valóságára, és akinek szavára nem, de példájára,
szeretetére, gondoskodására, teljességében meglátjátok egymás- és magatok
valódi Világosságát, és mindenben az Abszolútum Egy Életet, és minden mélyén az
értelmet, és mindezt nem előre, hanem teljesüléstől, attól nyertetek valódi
segítséget. A többiek hamis békék hamis hercegei, és félszeműek, félszívűek,
akik embergyűlölők, mert embergyűlölők neveltjei, és a romlás szolgálói. Ők az
éhség-lényekkel egyfélék, félnek és félemlítenek, érdekből édesgetnek és
fenyegetnek, és vágyból csalnak-, lopnak meg benneteket. Az ilyenek üzletelnek
a bölcsességgel, és porciózzák, visszatartják, pénzért adják mindazt, amit az
Élő mindenkinek ingyen kegyelemként, szeretetből adott és ad. Az ilyenek a most
következő önjelöltek, akik az esedékes korszak legrosszabbjai lesznek. Ők, és
az éltető Nap-emberek fogják szervezni a társadalmaitokat, és a túlélésetek
attól függ majd, kiknek nyíltok meg, és kiknek a hívei, barátai lesztek. Az
egyik híveket akar majd, az Igazi az barátokat. Az egyik összemos majd mindent,
és kétséget teremt, a másik kimos, kitisztít és felvilágosít. Az egyik összekever,
összezavar majd mindent, a másik tisztán segít látni, tiszta vizet önt a
pohárba. Az egyik fortélyt alkalmaz és összeugraszt, a másik letisztáz, felfed
és megnyugtat. Az egyik kétséget szít és ármányt sző, a másik felfed és
világossá tesz, egyértelműsít. Mindenkinek magában kell megvívnia a
lepel-lelebbentő ütközetet.
Tell el-Mutesellim kertjében tűz gyúl és víz fakad,
körbeülik majd a „vének”, és nem egymással, hanem egymás társaságában magukkal
fognak végső, utolsó, korszakzáró, újabb korszakot nyitó, mindent eldöntő,
utolsó ütközetet vívni — gondoltam. És az idő eljött, hogy az időtelenben
megvívjuk a csatát.
Azonban az elme idő-illúzió világaiban csak az
iskoláitok ontják magukból a métely tanulnivalót, túlélést élve élés helyett,
ismeretet bölcsesség helyett, érvényesülést gondoskodás helyett, győzelmet
szeretet helyett, nemeket és nemtelenségeket nemesség és az ember helyett.
Összemosnak minden minőséget ahelyett, hogy törődnének veletek és segítenének
azokat magatokban eggyé minősíteni. Megkülönböztetnek, aztán betiltják,
ahelyett hogy különbséget tenni tanítanának meg, és szeretni biztatnának.
Falakat készítenek, emelnek, és azt hazudják, értetek teszik, és titeket
védenek, miközben ellenetek, és tőletek magukat. Létezik-e tökéletes bűntény? A
jelenlegi, egész bolygóra kiterjedő politikai- és közélet az. A jóságra
hivatkozva gonoszságot tenni, a kereszténységre hivatkozni, és tetteikkel
szembeköpni Jézust, az iszlámra hivatkozni, és tetteikkel szembeköpni
Mohamedet, a buddhizmusra hivatkozni, és tetteikkel szembeköpni Buddhát, etc.
etc. A hazaszeretet és a haza védelme nevében elárulni a
hazát és a népet. Teátrálisan vinnyogni, hogy fogyunk, és mindent elkövetni
azért, hogy elmeneküljünk és elszegényedjünk. Felesleges beruházásokat kreálni,
hogy lefölözhessék a költségvetést, és létfontosságú beruházásokat
elmulasztani, amelyek híján életek vesznek oda. Támogatásnak tüntetni fel a
csalást, mindenkit meglopni, becsapni, és akit nem lehet, azt elüldözni,
ellehetetleníteni, eltemetni. Hasznot húzni az elesettek, a kiszolgáltatottak
nyomorából, bajából: emberiség ellen és Isten ellen elkövetett bűntett. A végső ütközetben maga fölé emeli egyik kezét az angyal,
és elhívja az Erőnek Erejét: az angyalok minden erejét, és azét, aki a legelső
Egy. Mind ti, akik kérditek, nektek mondom, én a legkisebb vagyok. A fegyverem
törhet, a testem múlékony, több űr, mint anyag. Nem vagyok sem kisebb, sem
nagyobb tinálatok, tisztelem a választott istenségeiteket, és szeretlek
benneteket is. Kicsi, illékony és utolsó vagyok. Semmim sincsen, csak ami az
Eredettel egy. Ám ez az egy bírja az összes istenséget, világot, és minden
erejét minden erőknek. A káprázatomat elpusztíthatjátok, de a lényegem örök.
Magatokat pusztítjátok el, ha engem bántotok. Élve élek örökké abban, akiből
vagyok. Halván haltok abban, akivé adtátok magatokból a lelket. Azt mondjátok
nekem, remélitek, ezekről a napokról is írni fogok dalokat. Az összes dalomat,
versemet, könyvemet azokról a napokról, azokért a napokért és értetek írtam, de
a mostaniak nem azok a napok. Azok a napok nem odakint vannak, hanem bennetek,
és akkor jönnek el odakint, ha belőletek előjöhetnek majd. Én azokról a
napokról írok, amelyek tényleg azok lesznek. Amelyek nem rombolni fognak, hanem
emelni. Nemcsak kormányt váltanak, hanem rendszert, és nem csak rendszert,
hanem világot. Amelyek után nem ugyanaz következik pepitában, hanem teljesen
másik világ. Amelyek után valóság lesz, szabadság, Világosság, Élet,
bölcsesség, szeretet, gondoskodás, nem másfajta rabság vagy sötétség. Amelyek
után ragyogás lesz, és nem más árnyalatú, komor szürkeség. Amelyeken nem
áldozatok töltik ki egymáson a haragjukat, hanem összefognak és felemelik az
elesetteket, és gondoskodnak. Együttérzek, de nem tudok félmegoldásokért
lelkesedni, és nem elégedhetek meg félsikerekkel. Én inkább egész életemben a
valódi megoldásról kiabálok, suttogok, énekelek, beszélek. Hiába hazudják majd,
hogy szavazni kell, hogy eljött már a jó idő. Írok mellőzötten, tiltólistán,
letagadva, elhallgatva, meg sem hallgatva, meg nem értve, csak azért is, egész
életemben, és közben drukkolok nektek, hogy emberek tudjatok maradni. A
szívetekre nézek, más ideiglenes sallang csupán. A valódi harc a lelketekért
folyik. Ne adjátok! Sok százan kérdezték, ezért elmondom: aranyközép oldali vagyok.
Szeretem a népünket. Nem úgy, hogy a többit utálom, hanem úgy, hogy a többit is
szeretem.
Folytatás a szám szerint következő bejegyzésben -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése