ZSELENSZKY - BABA ENTELECHEIA - DALSZÖVEGEK
ZSELENSZKY - Baba entelecheia
01. KISZÓLÁS - 05:19
02. ELHALLÁS - 06:50
03. SZÍNLEG - 04:07
04. FALS - 05:23
05. ODÚJÁRAT - 02:32
06. NEM - 04:36
07. SZOKHATÓ - 04:31
08. HEIL MOB - 06:23
09. NEM ÉRINT - 05:22
10. DEEPFAKE A. D. - 05:26
11. HAJNALI - 04:07
Teljes idő: 00:54:36
All rights reserved! © Minden jog fenntartva a szerzők részére!
Szerzői kiadás - gondozza Aranyosi Gergely / Operatio Solis
Info., koncertek szervezése: zselenszky.hu
Török-Zselenszky Tamás: KISZÓLÁS Várok Rád egy borostyánban. Sólyom töviskoronában fészkel. Fészkel. Egy tojást takar, veri a jégeső. Te, hajnal mögé kúszó csillagkép, köd dunyháját lerúgó vidék! Égi törvény szerint ítéltet úgyis minden, mi földi szerint élt. Ez olyan próba, csak úgy állod ki, ha elveszíted; hagyod marni. Lenyel a világ, és Te belülről világlod át. Te, hajnal mögé kúszó csillagkép, köd dunyháját lerúgó vidék! Égi törvény szerint ítéltet úgyis minden, ha földi szerint élt. Félig Boldogasszony, Te édes sátor ország! Ez a vers egy szegény ember kardja. A kisgömböcöt is megette ez a kilencszázas évek. Nekünk kell ledolgozni; miénk a nyíró! Nyolcszázas, hétszázas, hatszázas, ötszázas, négyszázas, háromszázas. Égi törvény szerint ítéltetsz úgyis, ember, ha a földi szerint élsz! Ú, Égi törvény szerint.
Talán az egész lemez fő üzenete, hogy akik itt a közéletben, politikában hazudnak maguknak, és a köznek, azok a mennynek, a pokolnak nem tudnak hazudni. Bármit cselekszenek, gondolnak, mondanak, írnak.... közvetetten, vagy közvetve ártanak, az nem földi, ember alkotta törvények szerint méretik, hanem az abszolút, égi törvények alapján ítéltetik. Hiszek a mesebeli Mátyás királyban, hiszek Lúdas Matyiban, hiszek a kanászlegényben, akit lenyel a kisgömböc, de Ő kinyitja benne a kisbicskáját, és belülről böki ki vele azt. A lemez ez a kisbicska, én vagyok a kanászlegény... csak pár mondat erejéig... a költő, aki a gazdagok lelkiismerete, és a szegények védnöke. Hiszek a történelem utáni, emberi emberben, és szeretem a hazámat... becézem a tájait... és együttérzek. Remélek, teszek... ezt az albumot teszem most éppen, szolgálatképpen a közös asztalunkra.
Török-Zselenszky Tamás: ELHALLÁS Idősebb voltam akkor; egy mindent beelőző élet. S a menny már akkor se volt a régi. Emberi jogot mindennek! Gyűrhető-dobható nézd meg, ez a fényt kapott táj, ó! Ú, a szentkönyv s a golyó összeér. E csúnya világ halálát is a szépsége hozta. A létrát kiásni csak, hogy visszamássz ugyanide. Millió év, pár Freudi elhallás. Az est és a hajnal összeér. A rigó, s a holló jól megfér a lángoló fákon. Nem másoknál; én magamnál kívántam jobb lenni, Szófiának megbocsájtani. Hát, kell ennél jobb égisz? Kiállok: én, sárkányülő világfi... ha a csenddel más most nem áll ki. Hitem, légy a révészem! Ú, a szentkönyv s a golyó összeér. E csúnya világ halálát is a szépsége hozta. Előbb tanítsd meg magad az életre, mint ahogy azt a halál tenné! Előbb tanítsd meg a srácod szeretetre, mint a gyűlölet tenné! Előbb tanítsd meg a lányod valóságra, mint a hazugság tenné! Előbb juttasd magad bölcsességre, mint ahogy azt a gyereked tenné!
Csenddel, hittel állok ki, szólok, hogy bánt amit a világgal teszünk. Könyveimben is igyekszem olyan alternatív világnézetet, létprogramot, hozzáállást, létezési módot felvázolni a közösség számára, amely gyógyíthatja a bolygót, és mégsem kívánja meg, hogy mindent kidobjunk az ablakon ahhoz, hogy ez kivitelezhető legyen. Akik meghallgatnak egy-egy lemezt, elolvasnak egy könyvet, ezzel találkozhatnak. Ez nem számonkérés, nem magas lóról okoskodás, nem lenéző pozíció, hanem együttérzés, segítség-felkínálás, szeretettel... a közös, nagy pácban együtt szűkölésben. Nagy gond, ha a teljes működésünk kimerül a diagnosztizálásban. Hübrisz. Már attól válunk ellenszenvessé, és eredménytelenné. Egyharmad diagnosztizálás, egyharmad világgyógyítás közösségvállalásban és szeretetben, és egyharmad magánélet, amellyel a legkevesebbet ártunk, és amelyben a legtöbbet teljesedünk. Szeretni tanulni, hálásnak lenni tanulni jöttünk a Földre. Együtt. Azok a frankó arcok, akik előbb megtanulják ezt, minthogy a gyerekeik tanítanák meg nekik.
Török-Zselenszky Tamás: SZÍNLEG Szólj, ha nem tudod: aki falat húz az minket tart bent, s az igazságot kint! Az "elit" címlapon kérdi: "Lisztből herkát tudsz-e, Jézus?
A tökfejekbe bölcsességet! Elvünk van már." Igen, tessék! Ez a jutalomközpont!
Panaszvonal. Apu, a nemzedéked: a hetedik napon megfürdött vérben. A nyolcadik napon üzent, hogy nincsen. Plafonnak vezet a lépcső. "Lisztből herkát tudsz-e, Jézus? Vagy legalább kis ürességet! Semmink van már." Viccből rendszert vált a klérus; bemegy, dug, gyilkol, kijön, és színleg gyászol.
Akarni a legjobbat, tudni a legrosszabbat. "Lisztből herkát tudsz-e, Buddha, tudsz-e Mohammed, tudsz-e Khrishna, a Magyarok Istene biztos tudna!" Ez a jutalomközpont. Ez a jutalomközpont. Ez a jutalomközpont. Igen, tessék! Tessék! Bármi van, ide mondd, ide! Ó, ide mondd, ide mondd! Ó, ide mondd, ide mondd!
(A "herka" heroint jelent. - a szerk. - )
A közélet, politika, vallás állapotát jellemzem ebben. A felelősségvállalás teljes hiánya, a színvonal szakadékba hullása. Talán sikerült érzékeltetnem a siralmas helyzetet. Általában a zenés munkásságomat használom diagnosztizálásra, és a könyveket gyógyításra. Magamban teszek rendet, szeretek, hálával művelek írást, zenét... házasságot. Hálás vagyok. Ez minden.
Török-Zselenszky Tamás: FALS Mindig az első áldozat: az emberség. Harminchat fokon forr a szív a magasság, a mélység miatt. A Görény-csillagjeggyel szelfizni jól megálltunk. A sárgatéglás út pesti oldalán istenujja oszlat borút, de a bőrönddel húzott vércsíkon simán eltalál még hozzánk a múlt. Másfélmillió lépés itthon; nemrég még négy és fél volt. Tudd, ezek hazug térképek, s hogyha a cipődnél húzzák meg a fals határt, benned úgyis él az ország! A sárgatéglás út pesti oldalán istenujja oszlat borút, de a bőrönddel húzott vércsíkon simán eltalál még hozzánk a múlt. A sárgatéglás út pesti oldalán istenujja oszlat borút, de a bőrönddel húzott vércsíkon simán eltalál még hozzánk a múlt. Hallgass, kicsi archón! Ú, a Te Atyád kint; a miénk bent. Az világzabáló; a miénk vet. Az belőled él; a miénk érted. A bent: az fent. A kint: az mindig lent.
1920. - 2020. Trianoni békediktátum százas évforduló. Ez ihlette a szöveget. A magam módján, ezzel a dallal emlékezem, és sajgok. Nincs bal, nincs jobb... csakis fölfelé, vagy lefelé van. Aranyközép vagyok, de szeretem a népemet, a hazámat, és fáj ami nekik fáj... érint, ami őket érinti. Minket érint, nekünk fáj. Hiszek a feltámadásban. Emlékezem, drukkolok... és könyveimmel járulok hozzá a nép újra nemzetté teljesedéséhez, a tömeg újra bölccsé minősüléséhez, az üres dogmák szeretettel megteléséhez. Hazaszerető vagyok magam is; nem úgy, hogy másokat utálok, hanem úgy, hogy a hazát szeretem.
Török-Zselenszky Tamás: ODÚJÁRAT Fakarddal harcba küld a holdkóros lét. Az én bajomra nem jó a tiéd. Mély erdő hív; szűköl, nyüszít a tél. Csak szemed lehet valódi tükröm. Hozzá képest kívülre feltett függöny az emberi törvény, meg minden más szar. Kézfejeden új napfolt, a nyúl a Holdon dobbantott: odújárat indul! Vérnarancsot bontunk a buszon. Az összes világ falát kirúgom együtt - Veled.
A lemez dalainak torzított gitársávjait egy Erhard mester által készített alkatrészekből Sopronban, Smici (Moby Dick) által összerakott broadcaster 'Lensky custommal játszottam fel. Azonban ebben a dalban, a Nem című dalban, és a Hajnali c. dalban is egy Erhard archtop szerepel, aminek 20-as, 30-as évekbeli hangja van, azonban mai tisztasággal, és az Erhardféle tökéletességgel kiegészülve. Szebben is lehetne rajta játszani, de az nem illene a lemezre... hehe! Mindkét gitárt a barátaimtól, családomtól kaptam ajándékba. Megígértem nekik, hogy cserébe idén is lesz lemez... és igyekszem minimum kétévente kijönni eggyel, hogy a jövő nemzedékeknek örökségül hagyjam. Így, az Ő segedelmükkel, és a kiadóm, Gergely segítségével, valamint édes feleségemmel összefogva, elmondhatjuk, hogy együtt hagyjuk a jövőre az évente gyarapodó hagyatékot. Hála azoknak, akik elősegítik, és hála azoknak, akik értő hallgatósága voltak, lesznek.
A dalszöveg egy szerelmes monológ. Utazás a szerelmesek benső világában.
Török-Zselenszky Tamás: NEM Konchoz, cafathoz szoktatás; terheléses tesztünk. Legalább megismerkedtünk a halálsoron! Így jó sült ki. Újból az égre hág most a gyémánt Betlehemi csillag, nézd! S a lelkész Bárányt rendel. Rokonom mindenki, de a tévedésükben különbözünk; Őket szeretem, azt meg nem. Igazi testvér akarnék lenni lélekben, de tébolyuk gyümölcseiből nem harapok! Nem. Vérrel indítható nép, mások bűnét is bánó! Menj, és ne vétkezz többé, magadnak megbocsáss, Jóisten! Te kólakorty a nyárban! Táblaárnyék míg zöldre várok! Hát, nézd, a szemeted is jó! Rokonom mindenki, de a tévedésükben különbözünk; Őket szeretem, azt meg nem. Igazi testvér akarnék lenni lélekben, de tébolyuk gyümölcseiből nem harapok! Nem. A lelkész Bárányt rendel. Én igazi testvér akarnék lenni! A Bárány lelkészt rendel.
A menekült áradattal kapcsolatosan próbáltam egy egyszerű, de frappáns megszólalást eszközölni. Fontos tisztázandó dolgaink közé tartozott, amit ebben a szövegben egyértelműsítettem. Mindenkit szeretek, de a tévedéseit senkinek sem. Az enyémeket sem... és ezektől igyekszem megtisztulni... de igyekszem másokéitól is. Azonban, az, hogy nem szeretem a tévedéseit valakinek, az még nem jelenti azt, hogy Őt utálom. Ha nem értünk egyet, pl., az nem jelenti azt, hogy ne beszélgessünk... vagy, hogy utáljuk, kerüljük egymást. Egészséges társadalomban ez evidencia lenne.
A dal végén az a két mondat kábé annyit tesz, hogy marhára mindegy, hogy az emberek miket képzelnek az igazságról; mert a végén úgysem az Ő igazságuk világol, és él majd, hanem az abszolút valóé.
Török-Zselenszky Tamás: SZOKHATÓ Ez igen szép mészárlás volt. Délután már barbecue. Szívecskés levél haza. Vagy profin kell ezt, vagy soha ne csináld! Állj! Tettük amit parancsoltak. Mértük amit tőlünk várt a Haza. Hálásak is lesztek még ezért! Minden szokható, figyelj! Kapusnak is lenni kell. Ne szidd, ez lenntartható lét! A Te szádból nem lenne szép. Ne csináld, állj! Tettük amit parancsoltak. Mértük amit tőlünk várt a Haza. Hálásak is lesztek még ezért! Hálásak is lesztek. Van, ami jobban tetszik rejtve; úgy többnek képzeled. A fél világ már veszett fejsze, a többi lépre megy. A többi lépre megy. Égni fog... Van, ami jobban tetszik rejtve; úgy többnek képzeled. A fél világ már veszett fejsze, a többi lépre megy. A többi lépre megy. Konzum idióta csürhe! A házad égni fog. A házad égni fog.
Tipikus sablon dumák, amelyekkel a háborús bűnöket magyarázzák. De érthető, hiszen hogyan máshogyan tudnának egyáltalán létezni ezek nélkül a sablonok nélkül. Áldott az a generáció, amelynek nincs szüksége ezekre a sablonokra.
Török-Zselenszky Tamás: HEIL MOB Te, kulcsot nyelt, kis társadalom! Én nem vagyok jó szolgának való, de e trágyalében sem a fő egysejtű. Látványhentes, élménysintér, hullabordély, gyermeklőtér. Kedves gyilkosok, tolvajok! Szavaztok, ugye, szevasztok... és számolhatok - mondá az "Úr". Te agydublőrös forradalom! Volt egy nyúlfarknyi kor, mikor még menthettünk volna. Fajtánk ébren horkol, bár ezer aión korholja. A csillagrendszerek titkos szószában sok kesernyés ízű Isten van. Tudd, hogy nem az én Istenem! Az enyém világol, Él itt benn! Koporsóból az új bölcsők. Filmvászonból a szemfedők. Bakák zubbonyából pólyák. Tompa tömegből a démontáp. A naphéjban benn a dal kivár; szabadulásomra kiszáll. A szférák közt húzott fátylakon egy embernyi rést hagyj, Sorsszabóm! Koporsóból az új bölcsők. Filmvászonból a szemfedők. Bakák zubbonyából pólyák. Tompa tömegből a démon. A démon. A démon. Heil, mob! Mob, heil, heil! Mob!
Bűnre épült társadalmak hozhatnak-e szent gyümölcsöket? "Lopnak, rabolnak, jóóóó, de legalább nem a külföld, hanem inkább ők lopjanak, mint más." Máris készül a megalkuvók pokla a földi menny helyett. Ragozzam? Ott van a szövegben. Ebben a dalban a környezeti krízisről beszélek, meg arról, hogy a külső istenek nem sajátjaim... az enyém benső Isten. A tömeg démon, és tömegmegvilágosodás, - megvilágosítás nincsen. Csakis megvilágosodott személyek alkothatnak aztán egy nem-tömeget, hanem potens közösséget. A tömeg csak irányítható, felhasználható csürhe. Nemzetté kell lennünk... megint!
Török-Zselenszky Tamás: NEM ÉRINT Mindegy milyen drága, tuti, januártól drágul. Mind egymás szájában végezzük. Végül hencegve gyón ki túlél majd. "Lusta gyilkos, sekély sírhant." Olyan durva filmben kell legyél színész, hogy már Te sem nézheted. De, mi az Égben ver fény-gyökeret, biztos szívben virágzik, és nyújtózik a Nap felé. Nem téged néznek; mindig mögötted a TV-t. Nemzetzabálók élő showja: Úgy élvezed, ha nincs jegyed rá, mert mindenmentes már a menet. Olyan durva filmben kell legyél színész,hogy már Te sem nézheted. De, mi az Égben ver fény-gyökeret, biztos szívben virágzik, és nyújtózik a jó felé. Már semmi sem húz, nem érint. Ú, csak úgy élsz. Élsz. Olyan, olyan durva filmben kell játssz... Már semmi sem húz, nem érint.
Az ármány a külhoni érdek. Az áldozat Magyarország. Ez egy hazaszólás, szólongatás. Parázs a gebének. A boszorkánytanya kerítéséig még én viszem... onnantól, remélhetőleg már Ő visz engem. Együtt fog csak menni, aminek mennie kell.
Török-Zselenszky Tamás: DEEPFAKE A. D. Ez milyen elkúrt lét; az operatőr biztos részeg! A nép Helsinki-szindrómás, a kormány Münchausen-proxy, nézd meg! Egy hír jobban fogy mint bármely valós tény. Uralt álom, vagy uralt álmodók. A jövőnek múltat hamisít ez a rend. De a mennynek nem tud! Hétszentség ott leszek, megnézem mit szól rád Jézus. Majd aláír a gipszeden, kimossa közpénzzel a szád. Te, saját tortámból kínáló, szelet-adóztató világ! Gonosznak sem voltál jó; a pokol sem kíváncsi rád! Ú, már a kérdés is hazudik. A korlátokhoz való jogaidért menj tüntetni! Menj tüntetni! Egy hír jobban fogy mint bármely valós tény. Uralt álom, vagy uralt álmodók. A jövőnek hamisít ez a rend. A pokolnak nem tud! A pokolnak nem tud. A pokolnak nem tud.
Ez az egy dal csúnya szavakat is tartalmaz, csak 18 éven felüliek hallgassák! Hehe.
A Helsinki-szindróma az, amikor a túszok a fogva tartóiknak drukkolnak. A Münchausen by proxy szindróma az, amikor a szülő mérgezi a gyerekét azért, hogy annak szüksége legyen őrá. Levágja a lábát, hogy rá kelljen támaszkodnia. Kiszúrja a szemét, hogy tőle függjön, merre járhat, mit tapasztalhat, mozdul-e egyáltalán. Ez az egy mondat elmond mindent a mindenkori közéletről, amely a kettő szindróma együttes működésén alapul.
A másik jellemző kortünet, hogy adatok, hírek készülnek a valóság helyett, amik aztán egy archívumba kerülnek, és amikor a jövő régészei majd visszanézik ezeket, csak azt látják, hogy "tyű, de hát itt minden annyira rendben volt. Miért dőlt romba mégis minden?" Ahogy az első dalnál is elmondtam, a fő mondandóm, hogy lehet itt kérem hamisítgatni... de a mennynek, a pokolnak akkor sem lehet. El lehet hitetni a kiszolgáltatottakkal, meg magunkkal is, hogy jót cselekszünk, amikor rosszat cselekszünk... de kivétel nélkül mindenkinek elérkezik a számadás jelen valósága.
Török-Zselenszky Tamás: HAJNALI Homlok a térden. Igaz, a lejátszóba került, ez a dal a feleségemnek szól. Aki nem Ő, most kikapcsol... háromra, és! Világ virága! Kelyhed mélyén megbúvó,vihart átvészelő és átalvó hálám méhe én vagyok. Én. Hangokat rajzolj, daloljak színeket! Aranypöttyök, kuckók, bolygók. Felébredsz bennem, és benned én. Homlok a vállon. A tárgylemezen a Göncölszekér. Suhanunk a legnagyobb nyúlüregben. Űrbálnák a lovaink, és átszökünk egy vadon nőtt átjárón. Világ virága! Kelyhed mélyén megbúvó, vihart átvészelő és átalvó hálám méhe én vagyok. Én. Ó, hangokat rajzolj, daloljak színeket! Aranypöttyök, kuckók, bolygók. Felébredsz bennem, és benned én.
Amikor egy esküvőn már mindenki haza indul, csak egy utolsó táncot táncol az ifjú házaspár, akkor lehetne betenni ezt a dalt a lejátszóba. Ez egy vendég elkergető, romantikus hajnali. Természetesen a saját házasságunk ihlette, és nem szabad meghallgatni amúgy, mert csak a feleségemnek szól.
Az album meghallgatható és letölthető ezen a linken.
A lemezek megvásárolhatók ezen a linken.
További cikkek, interjúk, ajánlók ezen a linken.
Köszönjük a közösségvállalást! Találkozzunk a koncerteken!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése