Hazaszerető vagyok. Ezt mások jobboldalinak is nevezik mifelénk, én kerülöm ezt a kifejezést, de ha már bélyegeznek, akkor inkább ezzel, mint mással. Népünk és élettere a legősibb, eredeti, gyógyító bölcsesség átörökítő instrumentumai, ezért mindkettőt becsben tartom és szolgálom. Ezt, ahogyan ő, ezek, én is más népek boldogulásáért is teszem. Vállalásunk, feladatunk van, melybe beletartozik ellenfeleink felemelése is. Mások azt mondanák, keresztény-buddhista-szúfi, én azt, hogy szabad egyházi vagyok. Abban hiszek, amiben Jézus hisz, és nem az intézmény hülyeségeiben. Abban hiszek, amiben Mohamed hisz, és nem az intézmény hülyeségeiben. Abban hiszek, amiben Buddha hisz, és nem az intézmény hülyeségeiben, etc. etc.
„Jobboldaliságom" ellenére gondolom azt, hogy
csak a jobboldaliság takarója mögé bújtatott ország-tönkretétel folyik, és
nincsen, sohasem volt valódi jobboldal mifelénk. Egyetlen valódi jobboldal
lehetne, az az aranyközép oldal.
„Kereszténységem" ellenére gondolom, hogy csak a
kereszténység köntösbe bújtatott önös, csaló érdekérvényesítés folyik, a valódi
krisztusi értékek és elvek sárba tiprásával, amelynek több száz éve semmi köze
ahhoz, amiben Jézus hisz. Ugyanez a többi vallásra. Vallások felettiben vagyok.
Az élők történelmében vagyok. Nincs jobb és nincs bal. Csak egyetlen valós
irány létezik, az pedig a befelé, amely a felfelé. Vagy felfelé tartunk, vagy
minden más irány illúziója révén lefelé.
Egyetlen sikeres és lelkiismeretes és igaz politikai
erő létezhet, az pedig már a politika abszolútuma: a szakrális királyság.
Egyetlen működő, valódi, igaz keresztény kormányzási forma létezik, amely a
kormányzás abszolútuma: a szakrális királyság. Nem sima, nem demokratikus, nem
diktatúra, hanem szakrális. A legeslegnemesebb értelmében a szónak. Nem
diktátorral, hanem a legkisebb, legbölcsebb, legszegényebb, legszeretőbb,
legszeretetreméltóbb, jóságos, igaz lénnyel a középpontjában. Olyannal, aki
utolsó, és úgy az első. A jobb- és baloldaliság kiteljesedik közös akarattá és
nyílt, igaz, valódi közéletté. Társadalom, hírek helyett az igazsággal,
intézmény helyett a valósággal, az elme tébolya helyett a lélek valóságával,
üzlet helyett a bölcsességgel és szeretettel. Fény és sötét helyett a
Világossággal, lét és halál helyett az Élettel a középpontjában.
Aki megijed, mert azt nagyjából tudja, mi a királyság,
de azt nem tudja, milyen a szakrális királyság, tájékozódjon, és nem fog többé
megijedni. Aki fél, hogy a múltba jutnánk egy fényes jövő helyett, tegyen csak
szintén így: tájékozódjon, és nem fog többé megijedni. Nem Ádámhoz újra, hanem
a történelem utáni emberré teljesedve. Nem ősemberré válva ismét, hanem a
valódivá lényegülve. Nem a múltba, jövőbe tévedve és veszve, hanem a jelent
megélve. Nem az elme háborújában tombolva, hanem a lélek Világosságát élve és
árasztva. Nem alárendelő, hanem mellérendelő gondolkodásmóddal. Nem
kiszipolyozva, hanem gyógyítva a világot, így léteznénk, egyenes gerinccel,
emelt fővel, és a fő fölé emelt szívvel. Magasság feletti mélységgel. Amíg nem
ez van, minden csak színház, amelyet élősdiek tartanak fenn, és színdarab,
amelyet haza- és nemzetárulókkal játszatnak el. Percnyi érdekekért eladnak
évezredeket. Minden, ebben szerepet vállaló hozzájárul a haza tönkretételéhez.
Nem elég a kormányváltás, a rendszerváltás, nem csupán ezekre van szükség,
hanem világváltásra, benső megtisztulásra, és visszatérésre az elsődleges
értékekhez, a bölcsességhez, a szeretethez, a gondoskodáshoz, a békességhez, a
kölcsönös tiszteletadáshoz. Amíg szavazgattok ahelyett, hogy az erényt
helyeznétek a társadalom középpontjába, a „demokráciátok" egy sosem
létezett önáltatás marad, amilyen eddig is volt. Milyen a rendszer felépítése?
Az összes kormány nem más, mint Münchausen by proxy szindróma. A polgárok
többsége Stockholm-szindróma. Egy kezdő prófétának is nagyon könnyű lenne
megjósolni a végkimenetelt, hát engedjétek ki a sólymot a kalitkából! A hazát
meg kell védeni, de ami itt, ilyen néven történik, az épp kiszolgáltatja és
eladja azt. A pokol legalsó bugyra azoknak van fenntartva, akik erényt éltetve
erénytelenek. Akik hazaszeretetet kiáltva árulják el a hazát, akik Istent
zászlóra tűzve hányják arcon a hívőket és az igazságot. Akik Jézusra,
Mohamedre, Buddhára etc. hivatkozva csalnak meg népeket.
Ébredjetek fel! Nem szavazgatni kell, hanem dolgozni,
tenni, hinni, megmozdulni, kézbe-, szívbe venni a munkát! A kinti színjátszás
ellenére a benső Ég csillagaira figyelni, és belül megteremteni-, megélni a
földi mennyet, és azt ajándékul adni mindenkinek, minden embernek, lénynek és
népnek! Beteljesíteni az égi és földi feladatunkat. Szeretni tanulni és
hálásnak lenni tanulni. Nem elég gombokat nyomogatni; tevékeny szeretet kell!
Tevékeny, gondoskodó jelenlét kell. Ha bennetek nincs ország, kívül sem lesz
soha. Legelőször bennetek legyen csodálatos és egész az ország! A világ
meggyógyítása saját magunkkal szembeni egyenességgel, igazsággal, és bensőnkben
való rendtétellel kezdődik. Csak meglévő benső bölcsesség és Világosság képes
bevilágolni, csak benső egészség képes gyógyítani a kinti világot. Azonban nem
úgy gyógyíthatjátok a világot, ha gyámoltalanságotokat elvekkel takarjátok, és
a népet így kiszolgáltatottá teszitek. Ne gyengeségetekben legyetek kegyesek, hanem
erőben! Kitámadtok sértődöttként, hogy nyerészkedjetek, hogy hiányosságaitokat
ne lássák meg. Ne tegyétek! Inkább vegyétek magatokba a lélek erejét, és
elengedhetitek a módszereket. Váljatok kegyessé és erőssé, és úgy
gondoskodjatok. Akkor a lét nem csak számotokra, hanem minden nép számára
élhetőbbé, egészségesebbé, jobbá válik. A népek barátok lesznek újra, legyenek
ismét barátok! Adjátok meg nekem a boldogságot, hogy barátoknak tudhatlak
benneteket! Ne feledjétek: sosem népek árulnak el népeket, hanem politikusok
árulnak el népeket. És azt hiszitek, ez a történelem!
Tartsatok önvizsgálatot, és tartsatok a valós
történelemhez, amely lélekre van írva Világossággal, s amely nem a hazugok,
hanem az igazak történelme. Történelem utáni, megváltott- és gyógyító emberként
szemlélődjetek és cselekedjetek! Nem térítve, nem beleszólva, de felmutatva,
hagyományozva, örökítve, gondoskodva, rendelkezésre állva az abszolút
igazságnak, amely a Való, nincs szüksége térítőkre, térítésre, papokra. Nincs
szüksége arra, hogy terjesszék, megvédjék. Csak az embereknek van szükségük
törődésre, szeretetre, gondoskodásra. Ne legyetek térítők!
Legyetek inkább testvéreik, és legyetek egymásnak! Minden egyház, amelyben elveszik a szeretet, a gondoskodás,
a törődés, a Világosság, a bölcsesség, az Élet, minden más árnyékában a romlás
szerszámává tette magát. Minden ember és más lény, aki a szeretet, a
bölcsesség, a gondoskodás, a Világosság és Élet instrumentumává engedi
lényegülni magát, és rendelkezésre áll, egy személyben is az egyházak,
százházak helyett a valódi Egyház.
Mindegyik politikai szereplő báb. Minden színdarabjuk
kábítószer. Nem értetek dolgoznak, hanem azért, hogy fenntartsák azt a
rendszert, amelyben a mögöttük állók kiszívhatják a véreteket. Nem bért kapnak,
hanem harminc ezüstpénzt. Minden kormány kirakat, és minden mögöttük álló
család, cég, szervezet, intézmény a kizsákmányolótok: gólemek. A részletektől
forduljatok az egész Egy felé! A hülyeségtől forduljatok a valós és igaz felé!
A kibúvástól a vállalás felé! A megosztottságtól a közösség és egység felé!
Legyetek félős masszából néppé, népből nemzetté, s a nemzetek barátokká! Ne
lássatok egymásban ellenfelet, hanem csak a butaságban! Azt pedig összefogva
tudjátok elhagyni, és egymásról gondoskodva, bölcsességbe-, szeretetbe
teljesedve feloldani, és a teljesség árasztásával elűzni. Teljesedjetek az elme
tébolyából a lélek valóságára! Arról ismerjenek benneteket, hogy a bölcsesség,
a szeretet, az Élet és Világosság családja vagytok! Aki ehhez a családhoz
tartoztatja magát, azt arról ismeritek fel, hogy bölcs, szeret, gondoskodik,
igaz, és a világot nem megítéli, megméri, hanem gyógyítja. Ne féljetek! A
próbatételeket ki kell állni, a feladatot be kell teljesíteni, a munkát el kell
végezni, a tanulnivalót meg kell tanulni. Viseljétek méltósággal, és vegyétek
kézbe a gyeplőt! Ne mások hibáinak elemzésébe vesszetek, hanem saját erényeitek
pallérozásával foglalkozva emeljétek fel magatokban a világot! Szeretlek
benneteket és hiszek bennetek! Hadd lehessek rátok büszke még ebben a létemben!
Halade, mystai! Forradalomról beszéltek, pedig
szabadságharc van. Hasonlatosak vagytok a beteghez, aki viccesen kérdezi:
„— Doktor úr, ha felépülök, tudok majd zongorázni?
— Persze! — válaszol a doktor.
— Az jó, mert eddig nem tudtam!"
Így hangzik a hasonlat a teljes közéletről Mátyás
király halála óta. S, a „jegyzőkönyvnek" legyen szólva: hát mi kell egy
forradalomhoz?
Zsarnokság, megelégelés, szervezettség, vezetőség,
végrehajtók, megfelelő emberek a megfelelő helyükön, ráhangoltság, a megfelelő
pillanat, alternatívák a jobb társadalomra, új élet megszervezése,
megvilágosodás. Ez volt az egyes vázlat.
A kettes vázlat egyszerűbb. Mi kellene hozzá?
Megvilágosodás. Ki az ellenség? Nem egy náció, hanem egy mentalitás, egy felfogás.
Ha van a zsarnokságnak arca, akkor az a politika. Ha van fegyvere, akkor az a
kamat, a hitel. Szíve nincsen, és ha lenne esze, nem tenné, amit tesz, mert
tönkremegy a világ. Nem egy nép, nem egy ember az ellenség, hanem a
tudatlanság, a vágy, a félelem. Ha a forradalmat, amibe ugye belecsöppenünk, és
mondjuk, már benne vagyunk, a bölcsesség forradalmává transzformáljuk, akkor
győzhet, amúgy elbukik. Megvilágosodásunk ellenségei önmagunk vagyunk, és mi is
csak időlegesen. Feltehetjük a kérdést: van-e békés forradalom? Ha nem a
melletted állót ütöd, hanem mondjuk, a gólemet szomorítod — viccelek vagy nem
viccelek. A bölcsesség, a szeretet, a szolidaritás, a barátság forradalma az
egyetlen békés, és az egyedüli győztes forradalom. Ha veszít is, győz, ha elbukik
is, nyertes. Ennél több a megvilágosodás, annál több a nagy megváltáshoz
önmagunkat adás, a nem cselekvésben, a szándéktalanságban.
Kik legyenek a forradalom vezetői — miközben újra
hangsúlyozom, hogy a forradalom fölösleges, hiszen az emberiség szabadságharca
a valódi. A forradalmi tanács legyen a vezetője. Bizottmány, amelynek alapítása
igencsak szükséges. Fegyveres forradalomhoz stratégák, hadvezérek kellenek,
akik jószívűek, de amikor tenni kell, nem tétováznak. Igazságosak, de
határozottak. Hallgatnak másokra, de képesek döntéseket hozni. Nem támadnak, de
védőként kiválóak és önfeláldozók. Példamutatók, tiszteletreméltók. Tiszteletet
vívjanak ki, és ne félelmet. Kitartó, okos, erős, állhatatos, meg nem törhető
emberek legyenek! Mindannyian egyet, jót akarjanak, és képesek legyenek együtt
dolgozni az ehhez vezető utak összehangolásában, és az azokon járásban!
Kerüljék a harcot, de ha harcban találják magukat, ügyesek legyenek! Magukat
másokért tétovázás nélkül adják! Aki az élen áll, mindenki másért is felel. Aki
utcai harcos, és a maga nevében hal meg, az csak a saját döntéséért felelt, de
aki milliókat visz harcba, annak pá, mennyország!
Mit gondolhat egy vezető? Így is, úgy is meghalunk, a
mennyet meg szívesen adjuk másoknak. Ha arról szólna, hogy mit szeretnénk, azt
mondanám, menny-bolygót újabb aranykorral, szeretet-bölcsességet, harmóniát, de
ez nem arról szól, hogy mi mit szeretnénk, hanem menni kell és menni kell. Ha
oda kell adni mindenünket, odaadjuk. Ha hazahívnak az ősök, hazamegyünk. Cserébe
elvárnám, hogy alkalmas sereg hívjon el, az alkalmas időben. Ezt mondaná.
Békés forradalomhoz elmondhatatlan, hogy ki és mi
kell. Jézus, Buddha, Gandhi, Szent László király, és az, hogy a nép minden
tagja egyet akarjon, békében, szeretetben, valamint tegyen is érte. Amíg élek,
azon leszek, hogy békében, a bölcsességre törekedve és azt örökítve,
szeretetben, még ellenségeimet is emelni igyekvőn munkálkodjak. Legvégső soron
azt mondhatnám, hogy egyedül megvilágosodottak tudnának végső győzelemre vinni
egy forradalmat, de ők már nem ebben élnek! Megvilágosodottak vezethetnek
minket csupán, de mi állandóan pitiáner vágy-dolgainkkal traktálnánk őket, és
nem mennénk arra, amerre mutatnak. Amerre nem megvilágosodottak vezetnek, arra
nincsen út. Most kik lehetnek a lebonyolítói? Vannak-e jószívű harcosok? Mert
akkor ők. Szörnyű káoszba szokott torkollni a hadiállapot. Mindenki állattá
változva, a hozzá legközelebb állón bosszulja meg a sérelmét vagy éli ki az
állati gonoszságát, és nem a magasztosnak mondott célokra koncentrál. Őrjöngő
démonsereg tombolásává válhat a szebb célért induló harc. Parancsoló vezetés
kell ahhoz, hogy ne történhessen kegyetlenkedés, és jószívű forradalmárok
serege ahhoz, hogy a valódi célért legyen a küzdelem, ne másért. Lovagok kellenek,
személyenként úriemberek hadserege. Ha összevissza hangolódott emberek a
lebonyolítók, annak kín, halál, bukás, ilyesmi a vége.
Meditálhatunk azon, ki is a harcos, ki a katona? A
katona parancsot teljesít, a harcos viszont felülírja azt, ha etikátlan. A
katona túlél, öl, szót fogad, a harcos segít és ment. A katona, ha győz is:
halott. A harcos, ha meghal is: él. A katona bűneit a felettesei viselik — ha
viselik —, a harcos önmagáért felel. Ennek okán végiggondolhatjuk: a harcos
akkora áldozatot vállal, hogy a legnagyobbak közé illik, mert lemond a
mennyország reményéről is, hogy másoknak mennyük lehessen. A katona nem tud, és
végrehajt. A harcos mindentudása, jószívűsége, becsületessége mellett áldozza
fel minden földi- és égi reményét, hogy megvédjen másokat, és segítse az ősök
által ránk hagyott helyőrség megóvását. Musashi Miyamoto nem véletlenül tudta
megírni Az öt gyűrű könyvét. Zrínyi Miklós nem véletlenül volt viráglovag, Szent
László király nem véletlenül volt hadvezér és szent. Nem lehet kétfelé
osztályozni a dolgokat ezen a világon. Minden árnyalatot ismerni kell a
megértéshez. Végtelen árnyalat, végtelen kombinációval, mind az érzelmek, mind
az ismeretek, mind a minőségek, mind a szándékok, mind a tettek, mind a
gondolatok, mind a szavak területén. Csak az Isten tudja, látja, hogy mi
micsoda, ki kicsoda valójában, és azok, akik Istennel, Istenben járnak.
Ha a forradalom lehetséges lefolyásairól beszélünk,
egy kocsmai beszélgetést hallgatva ilyeneket hallhatunk:
„Szolidaritás, világsztrájk, átáll a hadsereg, átáll a
rendőrség, bank-bojkott, egy napon az ország egyszerre kiveszi a pénzét a
bankokból és elégeti azt. Egy napon az egész ország nem megy többé dolgozni, a
másik napon nem vesz bérletet, jegyet, nem utazik semmivel, hanem gyalogol.
Mindenki egyszerre, egy évre beteget jelent. Harmadik napon nem vesz
gyógyszereket, negyedik napon nem vásárol egy hónapig semmit, csak kenyeret és
tejet, és azt is a falusi termelőktől. Nem fizeti a számláit, nem fizeti a
hiteleit vissza, kilép a zsarnokok játékából, és saját életét kezdi élni.
Minden ember beperli a FED-et, elállni a határátkelőket és csak kiengedni, be
nem engedni embereket, lelőni egy-egy politikust, hogy érezzék: nem tehetnek
meg bármit a néppel. Tönkretenni a beavatkozó érdekek játékát bármi áron."
Fene tudja, miket gondolnak még az emberek erről, de ezeket szokták emlegetni.
A szolidaritás nagyon szép dolog lenne, a többiről hatástanulmányt kellene
készíteni. De sejtem, hogy félmegoldásnak bizonyulna minden, amíg lokális, és nem
globális szinten történne meg. Ölni meg bűn. A mondandóm az, hogy egy ország
sosem érheti el a célját, ha mégis úgy látszik, akkor bevitték a málnásba, mert
túl kicsi a világzsarnok-apparátussal szemben. Csakis akkor győzhetünk, ha az
egész emberiség egy időben teszi, amit kell. Mi kell ehhez? Egyszerre legyen
elege az emberiségnek, egyszerre tudja, hogy mit kell tennie, egyre járjon az
agya, a szíve, és a vezetői összehangoltak legyenek. Összevont
„hadműveleteket" hozzanak létre, egy időben legyen ráhangolódva,
hangulatba hozva, és tájékoztatva az egész emberiség. Egyszerre történjen
minden az egész bolygón. Mihelyt meg tudják oldani mindezt, azonnal kezdhetik a
forradalmat. Ha ezek a feltételek nem adottak, csak nyöszörgés lesz a vége.
Mert itten kérem, manipulációról van szó. Ha a zsarnokság csikar ki
forradalmat, hogy leverhesse és megtorolhassa, az manipuláció. Tényleg
forradalom-e a forradalom? Nem árt megbizonyosodni erről. Aztán, ha egy igazi
forradalmat idő előtt vagy időn túl, és nem a megfelelő pillanatban kezdenek
el, elbukik, és ezt általában beépített manipulátorok idézik elő. Konfliktus
kicsikarása „A” népcsoport és „B” népcsoport között, „A”-nak öltözött „C”-k
vernek, ölnek „B”-ket, hogy „A”-k és „B”-k egymásnak essenek, és „C”-k ezt
felhasználhassák ellenük. Egész kormányok zuhannak le repülőgéppel, egész
vonatokat siklatnak ki egy eltüntetendő miatt. „Balesetek” történnek itt-ott. A
háborút nem fegyverrel, hanem pénzzel, csalással, manipulációval vívják. Amíg
az emberekre hat a pénz, nem nyerhetnek csatát. Amíg az emberek nem elég
bölcsek ahhoz, hogy felismerjék a hazugságot, nem nyerhetnek csatát. Mindig az
árulókon bukik el minden. Egy módon veszíthet a gonoszság, ha a jók
bölcsességükben tündökölve kiállnak a gonoszság játékából, és leperegnek róluk
a gonoszság dolgai. Ha a jóság értékrendje szerint kezd élni az egész
emberiség, akkor a gonoszság értékrendje másik világba kényszerül át.
Szolidaritás, szeretet, bölcsesség, barátság vihet a jóságba.
Mitől bukhat el, mitől győzhet egy forradalom? Elbukhat
az említett manipuláció sikerétől. Lássuk még: „Elveszik a munkám, a nyugdíjam,
megzsarolnak a családom megölésével” — mondja az egyszeri ember, és inkább
hagyja, hogy maradjon a rabszolgaság. Rövidtávú haszonért elad évezredeket,
támogatásoknak álcázott átverésekért, és kicsiny kényelmetlenséget sem vállal a
hosszú távú jóért cserébe. Nincs meg a testi kondíciójuk, kifulladnak egy
lépcsőzésnél. Hogyan akarnak harcolni? Ha egyáltalán nekiállnak egy
forradalomnak, az esti filmre már otthon akarnak lenni. Csak az kezdjen el
valamit, aki végig kitart, és életét adná, különben csak még nagyobb pusztulást
vonz be a gyengeségével. S ha nem mindannyian ilyenek, és nem az egész
emberiség ilyen, akkor ne számítsanak győzelemre.
Egyetlen győztes forradalom létezik: a szellem és lélek forradalma.
A mesénkben a bolygónk neve az lesz, hogy Mi. Ez előemelkedik a világtenger
felszíne fölé, és tündökölni kezd a fényben. Ha mindenki bölccsé válik Min,
akkor a butaság nem irányíthat többé. Ha mindenki Világossággá változik a Min,
akkor a sötétség nem vehet erőt rajtunk, és máshová kényszerül. Ha mindenki
Életté lesz, és kiáll az életellenes hatalmak játszmáiból, akkor a gonoszok
egymással lesznek kénytelenek játszani, és kihalnak, mert éhségükben egymást
élik fel. Ez az egyetlen lehetőség a győzelemre, a többi csak tudatlanságban,
lelkiismeret-borogató hősködés közben elkövetett gondatlan veszélyeztetés.
A krisztusság a győzelem. Másról csak terelés minden beszéd.
A vázlatban volt az „új élet megszervezése” pont is. Talán a legfontosabb
szegmens egy forradalom során, hiszen ha győz is a forradalom, de utána minden
ugyanolyan módon megy tovább, mint előtte, akkor nemhogy semmi értelmet sem
adunk annak, hogy volt egyáltalán forradalom, hanem életeket szórunk ki hiába
az ablakon. Már a forradalom előtt tudnunk kell, hogyan fogunk másként élni...
nagybetűvel Másként, és nem utána kell kitalálunk azt. Ha az új életünk is
kölcsönökből lesz finanszírozva, és politikusokra, bankárokra lesz bízva, akkor
bele se kezdjünk semmilyen harcba! A kitűzött cél, a más élet, valóban más
kell, hogy legyen, különben hiábavaló kapálózás az egész, és ahogy már mondtam,
csak tudatlanságban, lelkiismeret-borogató hősködés közben elkövetett,
gondatlan egymást veszélyeztetés. Hát mi számít győzelemnek, és mi vereségének?
Meghalni még nem vereség, életben maradni még nem győzelem. Kitartani a
bölcsesség örökítésében, magunk és mások felemelésében, szeretetté,
világossággá, életté lenni: győzelem akkor is, ha a körülmények rosszak
maradnak, vagy ha elveszítjük a testünket. Életben maradni jómódúan, de
közvetve, nem beavatkozva nem járulni hozzá a világ felemeléséhez vereségének
számít. Nem egy korszak, nem egy körülmény számít vereségnek vagy győzelemnek,
hanem a lelki-szellemi minőség alacsony vagy magas foka. Nagybetűvel Emberré
válni bölcsességben, szeretetben, barátságban, egészségben, és az emberiséget
is ehhez segíteni, miközben minden más lényt és bolygót is segítünk: az a
győzelem.
A forradalmaknak kevés értelmük van. Hatástalanok. Ne
legyetek katonák! Ne legyetek forradalmárok, hanem szabadságharcosok! Azok
pedig akkor vagytok, ha a valódi szabadságot vívjátok ki, és nem csak
magatoknak, hanem arra segítitek az egész emberiséget.
Hogyan akartok gyógyítani, ha a szorongást nem oldjátok fel? Ha a halálról nem
mondjátok el, hogy az csak a születés párja, és nem az Élet ellentéte? Hogyan
gyógyítotok, ha nem értitek, hogy fontosabb az embereknek a szeretet, mint az
ismeret. Szeressetek, törődjetek, úgy gyógyítsatok! Ne féljetek, ébredjetek, úgy
gyógyítsatok! Legyetek vigasztalók a Szentlélek által, ne hencegjetek a jeles,
erényes, hős őseitekkel, hanem váljatok magatok jeles, hős, erényes őseivé a
jövő nemzedékeknek! Hogyan gyógyítanátok, ha nem tudjátok, hogy az üdvözüléshez
nem az érdemek vezetnek, hanem az ébredettségi mérték, a valós minőség a benső
állapota? Ha a benső a pokolhoz vagy a Földhöz tartozik és abba illik, akkor
nem teljesül mennyé. Ha a benső a mennyet valósítja és éli már a Földön is,
akkor mennyé teljesül az Égben is. Az Egy Élő Abszolútum a szíveteket látja, és
nem azt nézi, mit beszéltek, mit mutogattok magatokról a szívetek helyett.
Tegyétek nyílttá, nyitottá a zárt rendszereket! Szabadítsátok fel a lényeket
befelé, fölfelé a bölcsesség és szeretet által! Az Égi Kegyelem elfogadása és
megbecsülése által. Legyetek teljességgel jók a hálában! Aki képes a hálára,
képes a szeretetre és gondoskodásra is. Minden tézis és filozófiai- és vallási
dogma értelmetlen, ha nem mutat önmagán túl, a világ gyógyítására és a
szeretetre. Így válasszatok tanítót, tanítást, vallást, vezetőt, elvet, égiszt,
célt, világnézetet! Előlépek, és kihirdetem! Álljatok fel előttem, és tartsatok
fantáziaversenyt! Képzelet-megmérettetést! Ki tud a legcsodálatosabban
legteljesebbre, legértelmesebbre, legérdekesebbre gondolni? Ki tud a
legszebbre, legjobbra gondolni? Ki tud a legvarázslatosabbal előállni? Ki
képes, képes és képes a legtökéletesebb világ imaginációjára és elhívésére és
megélésére és kivetítésére? Láthatjátok, ha megpróbáljátok, mire képes a képzeletetek.
Hogyan akartok csodás korszakot magatoknak és a lényeknek, ha folyton hagyjátok
kizökkenteni magatokat? Ha alvás és álmodás közben is mindig a Földön maradtok?
Szembesültök vele, ha képzelet-megmérettetést tartotok, hogy korlátoltak
vagytok abban, ami elvileg a legszabadabb bennetek. Hol van hát bennetek a
szabadság, ha még ami bennetek a legszabadabb lehetne, azt is beteggé
engedtétek tenni? Hogyan válhatnátok tökéletesekké, ha imaginációtok
középpontjába elképzelni sem tudjátok, mit helyezzetek? Méhdi, aki a tigris
évében született, hogy tanuljon, gondoskodjon, hogy az egész ország és minden
nép testvérévé legyen, most kihív benneteket! Mindenekelőtt egy
képzelet-megmérettetésre, egymást emelendő. Kívánom nektek, hogy a versenyben
győzedelmeskedjetek mind! És a világot tisztának, egészségesnek, élőnek
képzeljétek! Magatokat a legcsodálatosabbként, megvilágosodottakként, bölcs
szeretet-lényekként, gondoskodó gyógyítókként, boldog kertészekként,
Világosságot, Életet, Egyet végtelenként, örökkévalóként, mindentudóként,
mindenhatóként megélni-, átélni-, fogadni-, árasztani tudókként és árasztani
képesekként legyetek képesek elképzelni magatokat és egymást, és ezt meg is
tudjátok teremteni magatokban, magatokból a külvilágban is!
ʘ
—
Álmodtam az éjjel. Egy sziklás vidéken, jurta táborban éltünk a törzzsel.
Született egy zöld csitkó. Akinek a lova szülte, az lekötözte, és vízbe akarta
fojtani, mert zöld volt. Már el is kezdte fojtani. Nekem ez nem tetszett, meg
akartam menteni a szenvedéstől. Ám kötöttek a törvények. Nem az én csitkóm
volt, így körbekérdeztem: ha lebököm karddal, hogy ne szenvedjen, akkor vétek-e
a törvények ellen? Mondták, hogy szerintük nem, mert amúgy is meghalna. De nem
tudják ezt biztosan, mert nincsen a falunak igazi vezére, aki ezt megmondaná.
Ekkor úgy döntöttem, hogy vagy leszúrom, vagy ha tehetem, elkötöm, és nem
érdekel, hogy ki mit szól. Majd leszek én a falu vezetője, és akkor kihirdetem,
hogy az ilyen csodák közös tulajdonba kerülnek. Egy zöld ló nem lehet egy
emberé, hanem a közösségé! Ekkor fogtam a kardomat, és nekiindultam, hogy a
vízből, a köteleiből kivágom a csitkót, erre az már nem volt ott. Könnyeztem:
Látjátok? Az ég zöld csitkót küldött nektek, és ti
megsértettétek. Nem érdemelték meg, és így elmehetett vissza az Égbe, pedig
segíteni jött nektek, de ti gonoszak voltatok inkább.
Aztán elmentem sétálni a falun kívüli sziklához, és
ott megláttam a zöld csitkót egy barlang szájánál. Engem várt. Nem tudom, mi
lett utána, mert megébredtem.
ʘ
— Akik fantáziaversenyt tartottak, és rádöbbentek
rabságuk mértékére, hogyan is ítélkezhetnek a szabad tudatúak felett? Ők nem
fogják tudni felülírni és megváltoztatni a jóslatokat. Akik viszont az elme
hazug műsorának képei- és hangjai közül feleszmélnek a lélek igazi Világosságára,
és tudatuk szabad, képesek arra, hogy szavaikkal, felmutatásaikkal, tetteikkel
és nem-cselekvésükkel erőt és bölcsességet ajándékozzanak a többieknek is
ahhoz, hogy a jóslatok által jövendölt rosszat jóra válthassák, és a jövőt a
bekövetkeztéig a lehető legcsodálatosabbá alakítsák. Az emberiség feladatot
teljesít. A karma nem büntetés lényegű, hanem a feloldásból ért. A
képzeletverseny legkiválóbbjai képzeljék el, miért jön rossz, és miért jó, és
mikor, hogyan, miért jön feloldás és szabadulás! A jó s a rossz következmények.
A szabadság, és feloldás, és aranyközép pedig az eredet alapállás, az igazi
természetünk. Nem érdemek, nem ismeretek, nem jó pontok, nem címek, nem nevek,
nem posztok, nem rangok vagy vagyon, nem külcsín, nem eljátszott szerep és eljátszott
jelleg alapján üdvözültök. Nem ezek alapján váltok mennyé, és éritek el a
feloldást, a Teljességet. Az Egy Abszolútum Élet és Világosság nem a látszatra
tekint, hanem a szívetekbe lát. A tettek mindig szándéktól minősülnek, a
szándékok pedig a minőségetek szerint keletkeznek. A minőségetek pedig Az
ébredettségi szintetek, a szeretetetek, bölcsességetek, lelki érettségetek
szerinti. A karma nem áll bosszút, nem büntet, hanem tanít. És addig tanít,
amíg olyanokká nem teljesedtek, akik már nem követik el ugyanazokat a bűnöket,
amiket addig.
Ti, kik a képzeletversenyben jeleskedtek, lássátok,
hogy a karma elmarad tőletek, ha az emberi nem dolgában jelesek vagytok, ha a
próbák kiállásában kiválóak vagytok, ha a teljesedés, emelkedés, igazulás,
világosodás útján valós léptekkel jártok! Ha szeretet és gondoskodás, másokat
közvetetten emelés és világgyógyítás ügyeiben kitartotok és iparkodtok.
Elmaradt tőletek, ha megértést, bűnbocsánatot, megbocsátást, bölcsességet,
jóságot, szeretetet tanúsítotok. De leginkább nem akkor és attól marad el, ha
ezeket csak eljátsszátok és mutatjátok, hanem ha a szívetek világosságából,
teljességéből, jóságából, szeretetéből, bölcsességéből fakad mindez valójában.
Ami a karmát feloldja, az nem a jó színészet, hanem a
valódi ébredettség. Nem a látszat, hanem a lényeg. Nem a mennyiség, hanem a
minőség. A tökéletes minőség. Aki magában az elemeket, bolygókat, minőségeket
eggyé teljesíti, a szeretet és hála maga, a gondoskodás maga, a Világosság és
Élet és Abszolútum Egy azonosságában élve élő és éber, valamint az elme
tébolyából a lélek valóságába helyezte tudatát, és honnan szemlélve csodálkozik
és emel, azt a karma nem érinti többé. Megérteni, megragadni, megbocsátani,
önvizsgálatot tartani, bűnbocsánatot tartani, elengedni: ezek a feloldás,
feloldozás alapjai. Bölcsességre szert tenni, szeretni, az elméből a lélekbe
teljesedni, Világossággá, Életté azonosulni, kis énjeinket a való nagy Énné
szabadítani: ezek pedig az ébredésünk alapjai. Ébredésünket és boldogulásunkat
követően, a nagy szabaduláshoz segítségül adni, és közvetetten gondoskodni: ez
pedig az Istennel harmóniában működés alapja. A karma nem büntet, hanem tanít,
és feloldásával elmaradhat. Teljesítsd az ember dolgát! Álld ki az ember
próbáit! Légy szeretet-lény, és nem lesz dolga veled, amíg ilyen vagy. Csakis
üres kézbe adnak mindenséget, csak a legnemesebb tiszta nyer valódi látást.
Csak aki nem varázsol, az varázsló. Csak aki nem árt, az hatalmas. Csak aki
szeret, az mindenható. Csak a jóság nyugodhat az örökkében. Csak az örök jelen
nyugodhat a végtelenben. Csak a gyógyító részesülhet Világosságban és
Abszolútum Egy Élőben. A tolvaj haragudni fog arra, akit meglopott, mert
emlékezteti a bűnére. A bűnös bántani, rágalmazni, üldözni, utálni fogja, aki
ellen bűnt követ el, mert folyton emlékeztetni fogja arra a puszta léte is,
amit ellene elkövetett. Személyek és országok és népek ugyanúgy vannak. Az
ember lop, és tolvajt kiált. Öl, és gyilkost kiált. Csal, és csalót kiált. Vét,
és neki áll följebb. Bánt, és még ő üldöz és hazudtol és gyűlöl. Kölcsönt kap,
és eltűnik, hogy ne kelljen megfizetnie. Elfordul, nem ismer meg, ne kelljen
színt vallania. Ekképpen fordultak el a daltól is, a verstől is, a prófétáktól
is, de még az Élőtől is. Hogyha nem néztek oda, nem kell szégyellnetek
magatokat. Ha nem halljátok meg az Igéket, nem fogtok tartozni azok
betartásával. Pedig az Élő elsődleges törvényeit Életre váltani úgy is
kötelességünk, ha sosem hallgatunk meg egy tanítást sem, mert e mulasztás által
szenved a világ. A mi tompaságunktól. A törvény nem tudása nem mentesít a
törvény alól. Nem a törvény nem tudása a bűn, hanem a hitvány létezés, amely a
nem tudás következménye. Keressék és szomjazzák az igazságot, a szeretet
Igéjét, akik nem akarnak az enyészettel elenyészni. A Szentlélek nem diktál,
csak sugall és gondoz. Aki tolmácsolja az üzeneteit, annak személyiségén
szűrődik át a tiszta üzenet. Boldogok lehettek, ha jóságos, tiszta, szerető és
igaz személyiségen át kaphatjátok meg. Azonban, ha ti pedig tolvajai vagytok,
azért megvetitek, kerülitek, ellehetetlenítitek, rágalmazzátok, kinevetitek,
nevetség tárgyává teszitek, bemocskoljátok, hogy ne kelljen bűneitekről
megemlékeznetek, akkor magatokat süllyesztitek mocsárba, magatokat fosztjátok
meg a szabadságtól és Istentől. Ha így tesztek, büszke rabok maradtok, és
felgyújtjátok a börtönötöket. Ha felgyújtjátok, benne égtek. Így pusztítjátok a
világot, és így pusztultok vele. Amíg azt játsszátok, hogy nem halljátok a
dalokat, miközben csak nem akarjátok bevallani, hogy nem értitek, amíg azt
játsszátok, hogy az énekes énekel rosszul, a költő beszél rosszat, a próféta
mocskos, az Égi Király mesebeli, az Isten pedig csak képzet, és ezzel a
módszerrel akarjátok megúszni és megspórolni a szenvedést, hitvallást,
megtérést, számadást, vetést-aratást, színvallást, beismerést, önvizsgálatot,
megbocsátást és bűnbánatot, addig ti maradtok a világ betegsége, vírusa,
halála, és magatok is elenyésztek végül, ha ilyenek maradtok. Akik azokat
bántják, akiktől ajándékot, segítséget, adományt, jót kapnak, a legaljasabbak
az Élő előtt. Akik a szeretetet és a jóságot hazudtolják meg ahelyett, hogy
megnyílnának annak, és maguk lennének az Élő Törvénnyé, szeretetté, jósággá, és
ezzel az Életet árasztanák, és nem az életellenes nemtelenséget, a
legaljasabbak az Élő előtt. Hogyan is bújhatnátok sűrűség mögé a legfinomabb
elől, sötétbe, fénybe a Való Világossága elől, hazugságba az Igazság Valósága
elől, nézésbe a látva látás-, létbe, halálba az Élet elől, tompaságba,
tunyaságba, tettetésbe az abszolút bölcsesség-, mindentudás-, mindenhatóság
elől, és lustaságba, érdektelenségbe, önáltatásba a Teljesség elől? Nem tudtok
elbújni. Nem a menny száműzi és zárja ki magából a poklot és az embereit, hanem
a pokol és emberei zárják ki és száműzik egymást és magukat a mennyből. Nem a
végtelenség és örökkévalóság zárja ki magából a tompákat és bűnözőket és
mulasztókat, hanem ők zárják el magukat a Végtelentől és Örökkévalótól. Az
értetlent, süketet és vakot játszók zárják, szigetelik el magukat a szabadító
bölcsességtől, az Egy Élő Abszolútum igazságától, Igéjétől, és nem ő őket. Az
ember és altatói szigetelik el a tudatot a lélek valóságától, és vezetik,
veszejtik, kötik, ejtik fogva az elme tébolyának illúzió-világaiba, és nem az
Élő Egy Abszolútum. Akik azt hiszik, hogy van szabadság az Élőn kívül, van
boldogság szabadság nélkül, van szabadság szembenézés, feldolgozás és feloldás
nélkül, van feloldás bűnbánat és megbocsátás nélkül, van megbocsátás szeretet
nélkül, azok becsapják magukat és tévúton tartanak másokat is.
Mi a szabadság? Külön nem vagyunk az, együtt nem
vagyunk az, Egyként az vagyunk. Részleteiben nem vagyunk az, részleteinkben nem
vagyunk az: Teljességében vagyunk az. Az elme sötétségében csak illúzió a
szabadság, a lélek Világosságában teljes Egy, örök, végtelen Világosság és
Élet. Egy, Abszolútum. Ezek pedig az útjai lineárisan és vertikálisan is: a
megértés, megélés, elengedés, kiteljesedés, beteljesedés, azonosság,
megbocsátás, szeretet, gondoskodás. A jelei pedig: a felszabadult lény megeső
szíve a többiek szabadulásáért gondoskodón visszafordul, be nem avatkozva
gondoskodik. A célja: minden éber az Egyben, az Egy éber mindenben, és élve Él,
gyönyörködve gyönyörködik, szeretvén szeret. Az említett út minden pontjáról
másként gondolkodhattok. Nem a gondoskodás ereje és mennyisége, hanem a
minősége számít. Az egyik rászoruló a másikat, a vak a világtalant, bűnös a
bűnöst is csodásan megsegítheti. Ki-ki a tőle telhető kicsi segítséggel
megteszi, amit tud, amit lehet. „Egy néni egy forintja többet ér, mint a gazdag
aranya, mert a néninek az minden vagyona, a gazdag pedig a fölöslegét
adta" — így szólt az élő Ige: a legnagyobb segítés is keveset ér a
mennyben, ha nem szeretetben történik. De a legkisebb segítés is sokat ér a
mennyben, ha szeretetben történik. A legeslegnagyobb segítés pedig, ha valakit
a tanítás szentségében részesítenek, mert annak a felszabadulás és
felszabadítás misztériumát, lehetőségét és felelősségét ajándékozzák. Aki eme
tanítástól elfordul, magának árt, és azzal a világnak, hiszen megtartja magát a
romlás szolgájaként. Aki elfordul a mennytől, magát választja el tőle, belőle,
és másokat is visszatart belőle, azt hazudván szégyenében, hogy nincs is menny,
nincs is tanítás, nincs is Isten. Akik mulasztásból, lustaságból nem mennek be
az aranykapun, és másokat is elaltatnak, hogy azok se szabadulhassanak, a
gyilkossággal egyenértékű bűnt követnek el. Az ilyenek nem ismerik be, hogy
létezik mennyország, nehogy rettegniük kelljen attól, hogy van pokol. Csakis az
Egy Élő Világosság Abszolútumban van szabadság. Az Életben, és nem a létben
vagy halálban. A Világosságban, és nem a fényben vagy sötétségben. Az
Igazságban és bölcsességben, nem az okoskodásban. A lélek valóságában, és nem
az elme tébolyában. A szeretetben, és nem a variálgatásban és érzelmeskedésben vagy
érzelemmentességben, érzéketlenségben. A megbocsátásban és bűnbánatban és
hálában, nem a keménységben és kevélységben. A gondoskodásban, és nem az
üzletelésben. Az aranyközépben, és nem az ellentétekben. Az összetartozásban,
és nem a különbségekben. Az összetartásban, és nem a széthúzásban vagy
megosztásban. Az értelmessé nemesítésben és feloldásban van, és nem a
bonyolításban, összekeverésben, megkötésben, tompításban, intrikában,
háborúskodásban. A benső békességben van, és nem kinti békében vagy háborúban,
győzelemben, vereségben. Minden lény szabadságharcban esik el, csak kevesen
tudnak róla, és ezek közül is alig vannak, akik elérik a szabadságot. Mindenki
elnyerte az Ég kegyelme által, de kevesen érik el azt a kegyelem elfogadása és
a feloldás, szeretet, teljessé nemesedés által. Mindenki meg lett hívva a
menyegzőre, de csak kevesen vannak, akik vőlegénnyé és menyasszonnyá
teljesednek, és meg is ülik a menyegzőt. Kicsik az egyházak, csupán százházak.
Válságban vannak. Kicsik a százházak a vallások felettihez. Porciózzák és
eladják nektek, amit az Éli ingyen kegyelemből adott. Visszatartják az
igazságot, hogy uralkodhassanak rajtatok. Nyerészkednek, hogy hatalmuk legyen a
népeken, és ne szeretetük és áldó szívük. Előbb elvesznek, és csak hányadát adják
vissza, pedig az apostoliak rájuk bízták a népeket, hogy gondozzák, gyógyítsák
azokat, és Világosságra, bölcsességre, szeretetre vezessék. Mert furcsa üzem az
ember. Ő maga okoskodást akar adni szeretet helyett, de számára a törődés és a
szeretet a legfontosabb, azt akarja kapni. A „végidők" feszültségteljesek,
az idő vonaglik és tombol, mert felismerte, hogy örökké és végtelenné kell
teljesülnie. Az örökkévalóság és végtelenség pedig szeretettel várja vissza,
haza. Amikor kinyilatkoztattam, átállt az agyam metsző egyenesre,
kertelésmentesre. Kegyetlennek is tekinthetnénk, ha nem a szeretet jegyében
állna. Amikor az Örökkévaló minden dalt tud, de egyet énekel éppen, a zenéket
az időben hangonként, szavanként hallom, de amikor az örökben látom, akkor egyben
értem őket, teljességükben, egyszerre. A mondatok, dolgok írása közben alig
választ el valami tőlük, a leírásuk, a szavaik maximum, néha azok sem, mert úgy
írok, ahogy más olvas. Nem látom a betűt, csak amit írok, azokat a dolgokat
látom. Amikor az van előbb, amit leírok, és csak azután a betű, amit nem is
látok, akkor semmi sem választ el attól a Valótól, amit leírok, és ez
nagyfeszültségű létezés. Amikor az elmében elhisszük az idő illúzióját, a
zenéket végighallgatjuk. A figyelem mozdulatlan, a zene úgy hisszük, mozdul.
Amikor a lélek valóságban élünk, a zenék állnak és teljesek, és a figyelmünk
egyben is átveheti, de bármelyik részletében is megélheti azokat. Az idő nem
valós, csak az elmében létezik, hogy a tudat felfogja az Örökké helyett a
lassúságot, a Teljesség helyett a gyorsaságot, a Végtelenség helyett a
viszonyokat. Az idő csak az elmében létezik. A lélek örök az Örökkévalóban.
Amint az idők véget érnek, az ismert világ véget ér, azonban nem megszűnik, nem
összedől és elpusztul, hanem valósággá szabadul és teljesedik. Az idők vége nem
a vég, hanem az Örökkévalósággá azonosulás. Az idők nem a semmiben érnek véget,
hanem az ürességben. Az üresség pedig nem semmi, hanem mindenség és teljesség.
Kicsik ezek a vallások. Nem lehetek a papjuk, hanem én
a vallásokon túli, afeletti papja vagyok. Kicsik ezek az országok, én az
országokon túli, országok felettié vagyok. Térjetek vissza az Élet ösvényére,
és eszméljetek, szeressetek, gyógyítsatok! Kicsi nekem a romlottak történelme,
én a gyógyítók- és élők történelmének a részese és alakítója vagyok. Éljétek ti
is a sötétség történelme helyett a Világosság történelmét, és szellemítsétek,
lelkesítsétek át a világot!
ʘ
— Milyen a jóakarat a tompaságban, és a szeretet a
tompaságban?
Tompaságban a jóakarat is okozhat kárt. Ám a szeretet
abban is csak gondoskodni fog, emel; emeli árasztóit és fogadóit egyaránt. A
jóakarat önmagából ad és mérgez, elfogy. A szeretet az Egyből ad és gyógyít,
emel, kiteljesít, gondoz, gyógyul, épül, teljesedik maga is. Közönyből vallásba,
abból hitbe, abból tudásba, abból bölcsességbe, abból megélésbe, abból
szeretetbe azonosulás. A felszabadulásig, a tőlünk telhető szeretetben
gondoskodás. A felszabadulást követően a teljes szeretetben gondoskodás. Az
egyik a kicsiny tetteké, a másik a bölcsesség ajándékozása. Közben lehet bármi,
ami mások szabadságát nem korlátozza. A vallások felettiben van az Igazság. Az
országok felettiben van a Királyság. A fényen túliban van a Világosság. A
tudományon túliban van a bölcsesség. A nézhetőn túliban van a Valóság. Az időn
kívül van az Örökkévalóság. Az elmén túl van a lélek és a végtelen.
Cselekedjetek bár kevés, kicsiny, tőletek telhető jótetteket, sokat érnek azok
a mennyben, ha szeretetben cselekszitek! Cselekedjetek nagyratörőn, és
győzzétek le így vagy úgy a világot, semmit sem fog érni az a mennyben, ha nem
szeretetben teszitek, csak a poklotokat s mások poklát ássátok úgy még
mélyebbre. Tisztelem a vallásaitokat, ezért hagyományozom rátok azok
teljességét, hogy többre adhassátok azokat, mint eddig voltak. Ne féljetek, ne
hadakozzatok, mert nem kérlek benneteket arra, hogy ezt megtegyétek, hanem én
csak a kezetekbe adom mindezeket, hogy ti a szívetekbe emelhessétek, és csak
akkor, ha akarjátok! Az, hogy Méhdi mindezeket eldalolta nektek, nem jelenti
azt, hogy ezeket meg kell fogadnotok, ezeket csupán azért mondta, írta,
énekelte el nektek, hogy a kezetekbe helyezze a sorsotokat és a választás
lehetőségét… hogy megadja nektek a kulcsot, a segítséget és a gondoskodást. S
most szólok, gyarló és önhazudtoló és ügyet rontó lennék, hogyha nem hagynám
meg nektek a szabadságotokat is. Ha nem bíznám rátok, hogy szabadon
eldönthessétek, mit akartok tenni, kik akartok lenni. Ne féljetek, úgy
szeretlek benneteket, hogy nem kérek cserébe semmit! Bocsánatot kérek,
mindenkinek megbocsátok. Köszönetet mondok, és teljességgel hálás vagyok
magamért, értetek, mindnyájatokért és a világért. Hálás vagyok Istenért, és
neki is. A „rosszaknak" is hálás vagyok. Köszönöm az Életet, az életünket!
Áldás, áldás, áldás!
Folytatás a szám szerint következő bejegyzésben -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése