Lusta

 

[...]

- Mi az egoizmus gyógy- és/vagy ellenszere?

- elsősorban a nevelés... aztán, a lét leckéi, amelyek által felismeréseket él át az ember...
Az ismeretek tudást hoznak, a megélt tudás bölcsességet, a bölcsesség megeső szívet, a megesett szív már nem egoista, nem Isten-komplexusos, nem becsvágyó, nem önző, hanem gondoskodó, törődő.

Király, és király között is ég-föld különbség lehet.
Az egyik a földi hatalomért követ el minden rosszat is akár, a másik azonos az égi hatalommal...
az egyik az elméje szolgája, és ezért mindenkit szolgájaként kezel, a másik a lelke valósága, ezért világossággal, élettel, szeretettel árad a lények felé...

mindenki én központú...
az ön-megváltás, én-megváltás:)
Isten is az ÉN VAGYOK, AKI VAGYOK...
nem az éntől kell megszabadulni, hanem az egyedüliséget kell az azonosságba teljesíteni...
nem egyedül leszünk, hanem Egy...
nem különlegesség, celebség, sztárság, kiemelkedőség, kiválóság, hanem teljesség, egészség.
A fa, amely magát felgyújtja, leégeti az erdőt.
A fa, amely az erdő élő eleme, maga is erdő.
A csepp, amely az óceánba hull, nem szűnik meg ettől;
csepp is lesz, és még az is, ami addig csak lehetőségében, és képzeletében volt: óceán.

Módszer nem visz oda:)
csak felismerések, szív-megesések...
Nem működik pl. egónk megtagadása sem... az ön-megvetés sem...
úgy mondták ezt régi mesékben, hogy üldöz a démon, mint az árnyék...
az árnyék elől hiába futunk... az árnyékot hiába kergetjük...
elfogadjuk, hogy van, megértjük, és részünkként tiszteljük...
és nem Őt szekáljuk, és módszerezzük, hanem felismerésekre teszünk szert... és a démon rájön, hogy nem akarjuk itt hagyni... hanem velünk jöhet a mennybe...
az archónok, dékánok, démonok, bukottak... még nem hiszik, hogy a nagybetűvel Emberré vált ember az Ő megszabadulásuk kulcsa is...

amíg az anyagi hatalmuk fontosabb nekik, mint ez a megszabadulás, az embert sanyargatni fogják...
én, már szóltam nekik, hogy váltani kellene...
meglátjuk, mi lesz:)

Önök is emlékeztessék Őket életük során...
és keressenek még olyanokat, akik Önök után is emlékeztetni fogják...
mit nem szeretettel hódítotok meg, nem a tiétek;
amit nem szeretet hódít meg, az sosem lesz valóban meghódítva...

- Méhdi, "tudod mi a különbség az elmélet és a gyakorlat között? Elméletileg semmi. Gyakorlatilag ég és föld..."

- Bizony... és nem csak ég, és föld, hanem még másféleképpen is ég és föld.

1300 menekült ember megsegítését vállalná Magyarország, ha a kormány úgy döntene.
Nem dönt úgy.
Egyrészt az általuk (kormány) gerjesztett félelmeinket ez megnyugtatja. Vicces. Ugyanakkor, a keresztény alapelveknek ellent mond. Ha a politika a kereszténység elveiről, megtartásukról papol, de közben épp azokat árulja el, akkor meghasonul. Egy meghasonult vezetést csak bandzsítva, és jóakarattal lehet sokáig nézni, de elszédül az ország az erőlködésben.
1300 menekült soraiban bújhatnak alvóügynökök, merénylők, mérgeskedők, térítők, igázó elveket vallók. Néhányan valóban lehet, hogy így indulnak neki. Ha embertelenséggel találkoznak, el sem gondolkodnak majd azon, hogy netán tévedhetnek.
1300 ember találkozhatna emberséggel, a krisztusi elveket, értékeket, tanításokat, kéréseket nem szájba sz...ró intézményes egyházakkal... és egy csodatévő magyarsággal.
...
Ebben az állapotában a magyarság, nagyatyai tisztelettel, és szeretettel, a hatás kedvéért mondva, de impotens. Ébredezik ugyan, de a távirányítójához minden észbekapás után visszakúszik.
Én mégis hiszek egy alapvető népi létfeladatban, és minőségben, amely jobb állapotában, rosszabb időkben gyógyítani képes.
Hiszem, hogy amikor a Nemzet bölcs, és szerető, és gondoskodó állapotú, akkor olyan, hogy bármit dobnak belé, az megtisztul benne.
Hiszem, hogy amikor éber állapotú, és legbensőjéből a Világosság, és Élet árad a világba, akkor minden rossz, amivel érintkezik, és kapcsolatba kerül, áttranszformálódik jobbá; önmagánál többre adatik.
Hiszem, hogy nagy dolog megvédeni Európát, a határokat, a félelmeket, de abban hiszek a legnagyobb erővel, hogy ha nem félnénk, akkor gyógyíthatnánk is a világot ahelyett, amit most művelünk.
Jobb-e megvédeni a már lassan csak kereszténységnek hívott intézményt, testet, elvet, úgy, hogy közben épp a valódi kereszténységet, az igazi, nagybetűvel Emberséget hazudtoljuk meg ezzel, köpjük szemen, és kenjük be sárral, vérrel, mocsokkal... mint inkább az eredeti krisztusi szeretetnek engednünk, és esélyt adni a világnak arra, hogy megváltozzék?
Ha az előbbi mellett döntünk, lehet, hogy lesznek határaink, de nem leszünk önmagunk... és ezer évekre letakarhatjuk a tükröket.
Ha az utóbbi mellett döntünk, bizony, mint a szerelemben, ki kell szolgáltatnunk a szívünket a másiknak... de, ha testünkben kárt is vallunk, a lelkünkben igaziak lehetünk. Tetteink által az Élet, és Világosság nyilvánulhat meg a világban.
Aki testében kárt vall, de lelkében élő, igaz marad, az maga az élő igazság; ám, aki testében megmarad, de lelkében kárt vall, ha megmarad, is holtan jár-kel csak a világban.
Hiszek a magyar nép szívében, amely megébred, és feleszmél, amelynek izzásánál felengednek majd a most még félő, és szelídítetlen szívek.
Ha beengedjük az 1300 menekültet, veszélyt vállalunk, és feladatot, de nem hazudjuk szembe Krisztust, és az Őseinket, és a tükröket. Ha nem engedjük be Őket, akkor vagy gyávák, vagy lusták vagyunk... vagy mindkettő.
Hiszek abban, hogy lehet még bátorság, és áldozatvállalás bennünk valahol; hogy nem csak az Őseink nagy lelkéből, és tetteik felemlegetéséből fogunk élni újabb száz évekig, hanem mi sem leszünk lusták, és gyávák a tetteikhez mérhető tettekre... a vállalásaikhoz méltó vállalásokra.
Hiszem, hogy meg sem kottyanna beengedni a tudást, amely végül bölcsességgé érne... hogy meg se kottyanna kiegyenesedni, megmozdulni... gesztust tenni, gondoskodni, baráttá minősíteni az ellenséget.
Hiszem, hogy ez a kedves, csodákra képes nép ráeszmél arra, hogy ha élni, és éltetni akar, nem maradhat tovább ilyen, aki mind a képességeitől, mind a lehetőségeitől, mind az adottságaitól, mind az életfeladatától távol bujkálva tetszhalottasdit játszik a nyugalma érdekében.
Hiszem, hogy ha élettel állna ki a halál ellen, ha igazsággal a jog, és jogtalanság ellen... ha valósággal az illúziók ellen... ha világossággal a vakítás, és sötétítés ellen... szeretettel a közömbösség ellen... az életellenesség ellen, a természetellenesség ellen... és barátsággal az ellenségek ellen, akkor meggyógyítaná a világot.
Egy ébredett, bölcs, szerető nép nem csupán az Ősei érdemeiből meríthetne méltóságot, hanem maga is ilyen ősökké válna tetteiben, gondoskodásában, gyógyító hivatásának betöltésében.

Ne értsék félre... amíg nem ilyenek, magam sem javaslom, hogy ide bárkit beengedjenek... hiszen, ha csak a határainkat tudjuk fenntartani, azt legalább tartsuk - a potens népminőség eljövetelének lehetőségét egyáltalán biztosítandó - én csak arról írtam e pár sorban, hogy többre is képesek lennének... hiszek Önökben, és tudom, hogy képesek a legnagyobb csodákká teljesedni, összefogni, és Nappá gyúlni... és gyógyítani. Ha ilyenek lesznek, akkor bármilyen rossz, és romlott minőséggel is kerülnek majd kapcsolatba, az a minőség Önök által jobb önmagára ébred, és többre adatik.
Erősségükben legyenek kegyesek, és ne gyengeségükben!
Erényben legyenek gondoskodók, ne félelmükben!
A harc a lelkükért folyik; ne adják!
Ha a nép bölcs, és erős is, és erősségében kegyes, nem gyengeségében... akkor nem kell félnie, mert minősége felemeli a befogadottak minőségét. az ellenségből barát lesz, a tompából értő, szelíd.
Ha a nép lusta, és nem adózik tettekkel, folyamatos törődéssel, gondozással, gondoskodással, rendelkezésre állással, tevékeny jelenléttel, hanem csak úgy beengedi a farkasokat, akkor a farkasok értékrendje fog érvényesülni, és elterjedni. Ha lustaságán túl jut, és bölcsességgel, erőben, folyamatos jelenléttel tevékenyen nevel, törődik, csak akkor van egyedül esélye arra, hogy a farkasok megszelídülnek... farkasból emberré teljesednek.
Ha a nép nem bölcs, nem erejében kegyes, hanem tehetetlenségében, és gyámoltalanságában maximum karitatív, vagy kegyetlen, akkor az egyetlen dolog, amit megtehet, hogy megvédi határait... és elismeri a krisztusi alapelvek megvalósítása terén megélt kudarcát.
Összefoglalva: a krisztusi alapelvek megvalósításához bölcsesség, szeretet, tevékeny jelenlét szükséges.
Ha ez nincs, nem marad más, mint elismerni az e téren vallott kudarcot, és várat építeni, és azt megvédeni, hogy legalább a jóság magjait megmenthessék egy potensebb generáció számára.
A sorsfeladat adott... a hétpróba kever, és hat - KEPHER-EM-HAT.
Ha a szelében, viharában a nép kényelmességgel akarja megtartani az Ősök hagyatékát, akkor kimozdul alóla a Föld...
Az állandóságnak, örökkévalóságnak, végtelenségnek a lélekben találják a helyét; a külvilágban azonban vihar van... földrengés van. Aki a lélekbe helyeződve szemlél, az alól kimozdul a külvilág.
Amíg nem szent minden ember, addig nem javasolt a nemzetállamok megszüntetése.
Visszaélések ellen biztosíték a nemzetállam.
Csak, ha szentek tanácsa kormányozna, lehetne határtalan egy bolygó, nemzetállamok nélkül... de akkor meg már azért nem kellene megszüntetni őket...
Vagyis: a nemzetállamok megszüntetése rosszakarók idején nem ajánlott, jóakarók idején fölösleges.
A testi jelenlét alapvonásainak számbavétele megtörtént...
Ezek csak az út jegyei, és a személy számára elmúlnak. Ám, amíg csak a személy számára múlnak el, de a nép velük kel, szenved, és fekszik, addig a szabad személynek megeső szívvel a népről gondoskodnia ildomos.
Ha egy ember a lélekbe teljesedettként a valóságból szemlél, nem érintik ezek... azonban, míg járólényként itt lép, megeső szívvel a lények segítésére adja magát.
Nem igénye a tett, hanem minőségéből adódóan jár-kel, és nyilvánul meg.
Nem tesz, és mégis hat.
A sors járólénye.
Öregkirály állapotú. Nincs itt, csak árad.
Nem akar, csak jelen van, és minőségére tekintve alakulhat a nép.
Nem parancsol, hanem gondoskodik, szeret.
Nem szabályoz, hanem Ő az élő törvény. Aki rá tekint, magát szabályozza a példája által.
Térkép a mennybe... és a földi szenvedés lehető legkisebb fokúvá redukálásához.
Ha a fenti dolgokkal foglalkozna, nem érintené, csak a földi szenvedés csökkentése érdekében beszélne róla...
Fogadják jó kívánságaimat, és tudják, hogy mindig hittem Önökben, és örökké hinni fogok!
Halade, Mystai!"

...nos, ezt mondta az ég és földről Méhdi öregember.
megnéztem egy sajtótájékoztatót a tv1-en...
a mindent sápoló, és kifosztó politika fölényes vigyorral a népakaratra hivatkozik... a népakarat ez, az... így, úgy...
könnyű most a népakaratra hivatkozni, mert az nincsen...
nincsen nép, és akarata sincsen...
ha valami annak látszó megjelenik az valójában egy lusta, tudatlan, félő, vágyakozó, tompa masszának a megnyilvánulása.
amíg a népakarat egy tompa, lusta, tudatlan masszának a megnyilvánulása, addig a demokrácia tulajdonképpen káros...
ugyanis, ha a többség tudatlan, és félelemből, érdekből akar, dönt, szavaz, akkor az azt jelenti, hogy rosszul dönt... és kárt okoz... romlást idéz elő...
amíg farkasok, és bárányok egyenlő jogokkal felruházva lesznek összezárva, addig holt biztos, hogy bárány lesz vacsorára...
épp ezért van ez így kitalálva...
fenntartva...
kimondható, hogy amíg ilyen a nép, a demokrácia káros, amikor pedig már bölcs, szerető, élő, jó a nép, akkor meg már fölösleges a demokrácia...
és minden 'izmus is.
a kormányoknak annyi dolga van csak, hogy ezen a tompa szinten tartsák a népet, és már csak a tompák által szentnek tartott szavak recitálását kell naponta elvégezniük ahhoz, hogy le is fegyverezzék azt...
sajnálom szegény Nemzetünket... és megkérem arra, hogy vegyen erőt magán, tegyen szert bölcsességre... és álljon ki az elesettekért, fogjon össze, és tegyen...
ne tüntetgessen, sztrájkolgasson, hanem tegyen!
ja, és nem kormányt kell váltani, hanem rendszert, lelkiséget, hozzáállást... kort!

ez van... még, ha nem szeretik is hallani...

Hiszek Önökben...

Csak harc és halál közül a harcot választjuk. Amikor lustaságunk okán a halál "erői" vannak hatalmon, ez a harc csak fegyveres lehet. Amikor azonban, úr vagyunk a lustaságon, akkor az Élet, a Világosság van hatalmon, s akkor ez a harc nem kell, hogy fegyveres legyen. Elég a bölcsesség, a gondoskodás, a felmutatás, a nevelés, a gondoskodás, az örökítés, a hagyományozás. Elég a lélek, a szellem szabadságharca, az erény világolása. A legrosszabb esetért csak lustának kell lenni. A legjobb esethez elég elhagyni a lustaságot, és tevékenyen gondoskodni, szeretni.
Az első esetben a halál áll ki a halál ellen, hasztalan. A második esetben az Élet áll ki a halál ellen, Életté váltva azt. Az önmegváltást követően megeső szívvel odafordultok a nagy megváltáshoz, és segítségül adjátok magatokat.
Ám, erőtökben legyetek kegyesek, ne gyengeségetekben!
Ha csak harc és halál közül kell választanunk, a harcot választjuk. Ne engedjetek a lustaságnak, és akkor nem kell eljutnotok odáig, hogy csak ezek közül választhattok - mondta kedvesen az öregember, és elment rockot nyomni az ördög arcába:)...