- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Aki bölcs; szeret.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Aki az anyagot átszellemíti az
egyetemes szerelmetességgel, az elemeket egyesítve; a sötétséget világosságra
váltja. Úgy szereti a világot, ahogyan az Egy szereti. Abban éber az Egy és Ő
éber az Egyben. Királyi.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Ha nem vagytok bölcsesség, szeretet,
gondoskodás, hiába tárulna föl előttetek a teljes valódi történelem. Ha reggel
felébredve semmire sem emlékeznétek a történelemből, de bölcsek lennétek,
szeretetben élnétek és gondoskodás lenne a társadalmatok lényege, az fontosabb,
több, jobb volna, mint az irigyen, kicsinyesen, erénytelenségben tudható minden-ismeret.
Csak jóságosaknak való a történelem. A többiek méltatlanul és méltatlanságokra
használnák a tudást.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Legyetek az Élet, a Világosság családja
szeretetben, bölcsességben. Akik az Élettel vannak; aranyközépbe emelnek,
összehoznak, letisztítanak, elengednek, nem ítélnek, áradnak, fogadnak,
gondoskodnak. Nem megosztók, hanem egyesítők. Nem dolgokat egyesítenek, hanem
lelkeket. Nem a részletekbe vesznek, veszejtenek, hanem a teljességet élik.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Minden és mindenki az Egytől az Egyben
él, csak nem mindenki van benne ébren. Van, aki csak nyeli, van aki csak
fogadja, van aki csak fogadja és tükrözi, van aki megébred benne és akiben Ő
megébred. Az Egy ismeri és szereti minden részletét, de egyelőre nem minden
részlete ismeri Őt és szeret. A bölcsességben járók látják, tisztelik, szeretik
a lényeket, a bölcsességben visszább járókat is, a kevéssé ébereket is. Csak a
kevéssé éberek és bölcsességben visszább járók nem tisztelik és szeretik a
lényeket és a teljeseket, valósokat.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal –
A teremtés a céljában tökéletes; „amíg"
nem éri el benned a célját, addig tökéletlen. Amikor eléri a célját, a
tökéletlenséggel a múltjában lesz tökéletes, de nem kell, hogy emlékezz/en a
tökéletlenségre. Amikor a mesélő kimondja, hogy „vége", akkor egy szereplő
sem emlékszik majd a történetre... csak tökéletességet Él. Isten kineveli magát
minden frekvencián. A végpont teljesebb a kezdőpontnál, és kijavítja kezdőpont
forráskódjának defektusait. Ez bentről kifelé történik, majd kintről befelé, és
megérik. Legbelül-legfelül 1, legkívül 2, majd a 3-ban visszaér a
kint a benthez, a lent a fenthez, és Egy lesz. Az az Egy, ami végül lett, több,
mint az az 1, amiből
kiindult. Nem mennyiségi, hanem minőségi több. Ez az élet értelme. Az idők vége
pedig nem a semmi, hanem az örökkévalóvá teljesedés.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
A legnagyobb matematikusok, fizikusok
még csak most jutottak el a tudható dolgok negyedéig. Ám a tudható dolgok
összessége sem mondana nekik semmit a valóságról. A tudomány korlátain belül
keresik az egyetlen egyenletet, amely mindent leír. Már pedig azt az egyenletet
nem találhatják meg a tudomány korlátai között, csak annak abszolútumában. Az
az egyenlet ennyi: 1 → 2 → 3 → Egy. Amikor ezt
nem csak megértik, hanem megélik, akkor másképp lélegeznek majd. Akkor értik
meg mindezt, ha megélik.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Nem test vagytok, akiknek lelke van,
hanem szellem, lélek, akiknek van teste.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
A minőségileg több elfogadja és
szereti, tiszteli a minőségileg kevesebbet. Csak a minőségileg kevés nem érti,
nem tiszteli, nem szereti a minőségileg többet.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Ahogy bent, úgy kint. Ahogy fent, úgy
lent. Vidd végbe az Egy varázslatát!
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Bőrszínek? Embertípusok? A lét
hétpróbája tévedő, tompa lényekből valódiakká nevel bennünket. Aki elveszik a
részletekben, nem állja ki a hétpróbát. Szenvedtet és szenved. Aki azonban nem
veszik el a részletekben, hanem mindenben a közös, egyező, azonos, legbenső
való Egyet látja, bármilyen úton és körülményben a valósághoz tartva nyilvánul
meg. Minden látszólagos különbözőség csupán a hétpróba próbatétele. Fess egy
csoportot kékre, egyet zöldre, egy másikat csíkosra, amazokat pöttyösre! Az
erénytelenek, tompák fennakadnak majd ezen s elvesznek. Az erényes bölcsek,
akik szeretnek és az Egyhez tartanak mindenükben, mindenükkel, az Egy dolgaiban
kiteljesednek és áldást jelentenek a környezetükre is. Kékekre, zöldekre,
csíkosokra, pöttyösökre is, jöjjenek akár kékektől, zöldektől, csíkosoktól vagy
pöttyösektől.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Az Egy az Eredet, üresség,
megnyilvánulatlan. Az első megnyilvánulása a tudat. Azzal a Gondolat-ige, az
Ige pedig lélekhang. A lélekhang rezdül, perdül. A perdületek saját nyomukba
ütköznek és hullámokká lesznek. A hullámok fodrozódnak, a fodrok sűrűsödnek és
szférákká lesznek. A szférák más-más finomságúak. Minél sokadlagosabb teremtettek,
teremtek, annál sűrűbbek, nehezebbek és tompábbak, annál anyagba süllyedtebbek.
A szférák hagymájában az eredet Egy üresség és Való Életvilágosság mindenütt
táplál, árad, fogad. Azonban a sűrűbb világok lényei közül sok van, amely
ájulásban van és aki alélt a Valónak látásából. Léteznek, de nem élnek. Néznek,
de nem látnak. Ismeretük nagy, de bölcsességük semmi. Vágyuk tengernyi, de
szeretetük nincsen.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Kezdetben azt mondta ki a száj, amit az
Egy gondolt. Később jött az ember gondolata. Akik az Egy gondolataival
beszéltek és beszélnek, mellérendelő nyelven szólnak. Akiknek az ősei mást
gondoltak, mint az Egy gondolata, alárendelő nyelvet hagytak az unokáikra.
Minden ember megérdemli az Életet, a Világosságot. A világ mindenkinek
feltárulkozik. Az alárendelő nyelvűek még gondolkodhatnak szeretettel és a
mellérendelő nyelvűek is gondolkodhatnak erénytelenül. Lehet jó helyre születni
és elfecsérelni az örökséget, és lehet rossz helyre születni, majd igazsággá,
Valóvá, bölccsé, szeretetté emelkedni. Vajon bűn-e vagy próbatétel-e a
szegénynek, hogy örökség nélkül született? Vajon érdeme-e vagy próbatétel-e az
ékesnek, hogy örökséggel született? Bizony, ennek is, annak is próbatétele az.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Tegyetek, mondjatok bármit! Legyetek
bármilyen vallásúak, bármilyen öltözetűek, színűek, formájúak, az Egy előtt az
számít, ami a szívetekben van; az Egy azt látja, ami a szívetekben van. Ám
akinek a szívében az Egy van, a bölcsesség, a szeretet lakik, az az ember ettől
azoktól vezettetve cselekszik, szól és világol, annak cselekedetein meglátszik
az Egy.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Az éber mindenben az Egyet tiszteli.
Bölcs, szeret. Szeret, bölcs. Mások és önmaga méltóságát megtartja. Nem a
szellemet zárja az anyagba, hanem az anyagot szellemíti át. Az igazán erősek a
legmélyebb pokolba merülnek és ott világolnak. Nem a poklot teszik mennyé,
hanem képviselik a mennyet a pokolban. Nem teszik a pokol népét emberré, de
rájuk tekintve a pokol népe emberré akarhatja, tudhatja magát tenni.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Ne kényszerítsetek! Ne térítsetek! Ne
zsaroljatok! Ne hazudjatok! Bűnt elkövetni Istenért; értelmetlen, káros, életellenes
dolog. Adjátok ajándékba a szépet, a hasznosat, a jót, az igazat, a Valót, az
Életet, a Világosságot, a bölcsességet, a szeretetet, nem beleszólva, hanem
örökítve, hagyományozva, gondoskodva, elérhetővé és választhatóvá téve az
ajándékot. A vallás egy rozoga létra és a végéről le kell lépned a felhőre, a
szélre, az Égre, a Napra, a Holdra, a bolygókra, a csillagokra. Az ismeret
foghíjas létra és végül le kell lépned róla a bölcsességre. A hit hasznos híd,
de át kell menned rajta a Lélekig.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
A kínálat a kereslet bűne. Amire
nincsen kereslet, arra megszűnik a kínálat. Az erénynek Világosságra, Életre
van kereslete. És még a legeslegsötétebb bugyrok lakóinak is szeretetre.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
A jótett, a segítség csodálatos dolog
az Egy előtt. A kamat méltatlan és létrontó. Az értékteremtés igaz az Egy
előtt. Az értékteremtőkből hasznot húzás méltatlan és létrontó. A kölcsönös
együttélés gondoskodással igaz út az Egy előtt. A kiaknázás, kizsákmányolás
méltatlan és létrontó.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Erényes népnek fényes a világa. Ne a
világban vagy a másik emberben tegyetek rendet, hanem magatokban, és ha ezt
mindenki megteszi magában, akkor a világotok kifényesedik, és szentül,
szellemül! Amikor az erény a társadalom perifériáján didereg, a világotok
mérgező és jajong. Amikor a társadalom középpontjában van az erény, akkor a
világotok él és éltet.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal
Alapjövedelem, amely minden
állampolgárnak jár. Azonban az alapjövedelem nem pénzben, hanem utalványban
járna, és csakis ételre, vízre, lakhatásra, ruhára, és gyógyszerre lehetne
felhasználni. Ezt azok is kapnák, akik nem dolgoznak... pl. gyerekek, öregek, bárki.
Ez kiváltaná a nyugdíjat, de már járna az újszülöttnek is, így a gyes-t is, a
segélyeket is mind. Az kapna pénzt is ezen felül, amit akármire költhet, aki
dolgozik is. A pénz belső pénznem lenne, amely állandó értékű, és nem hat rá
semmilyen külső bank, és érdek. A fedezete maga a munka, és nem inflálódik.
Közmegegyezéses, garantáltan állandó értékű. Akik nem dolgoznának, azok is
szeretett polgárok lennének, de akik dolgoznának is, azokat nagyon megbecsülné
a köz.
Artézi kutak minden 5. utcában, és minden 10. kilométeren.
Mezőgazdasági mellék-, földutak mentén alma, dió, és egyéb gyümölcsfák
telepítése. Melegedő helyek a városokban. Gondoskodás!
Ugye, hogy a nép a jelenlegi
állapotában elképzelhetetlen, hogy ezt megvalósítsa? Emelkedjetek!
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
A poklot nem tudjátok mennyé tenni, de
magatokat azzá tehetitek.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Akik versenyeznek, hogy kinek a bűne nagyobb
és egymásra mutogatnak; elvesznek mindkét fél bűnei között. Ne mások vétkeinek
számon tartásával foglalatoskodjatok, hanem saját erényeitek pallérozásával!
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal –
Az istenkomplexus, az arrogancia és a
szereptévesztés bűnébe ne ess! Szeresd a tiszta vágyat, de Te irányítsd
azt, és ne az Téged! A kínálat a kereslet bűne! A szabadságod addig ér, amíg
másokét nem korlátozza. Az én-megváltást követően fordulj oda segítségül a nagy
megváltáshoz! Ne téríts, csak válaszolj, ha kérdeznek! Ami előtt a derekak
hajolnak meg, nem szelídítette meg a világot! Csak ami előtt a szívek hajolnak
meg, az szelídítette meg.
Nyerésre állva szállj ki, és az összeg
felét add a szegényeknek! Tök mindegy mi a szart csinálsz, de mihelyt példa
vagy, viselkedj, mert simán mindegy, mit mondanak rólad, de az nem mindegy, mit
mondanak arról, amit onnantól képviselsz! Méltóság, gondoskodás! Magadban tégy
rendet... ne kívül... akkor láss csodát, a világ megszelídül! Ha a világban
tennél rendet, benned is káosz lesz, és a világban is az marad. A gyermek példamutatásból
tanul, és elles. A szépséges nemzet is ilyen.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Nincs érdem, nincs jutalom, és a
büntetés is csupán a tudatlanságotok következményeinek elviselése, a magatokra
hozott nehézség. Nincs verseny és nem a mennyiség, hanem a minőség számít. A
mennyország nem hely, hanem minőség. Az út nem távolság, hanem minőség
kiteljesedés. Nincs idő, csak az elmében. Amidőn az elméből a lélekbe
emelkedünk, az időknek vége van, és nem úgy van vége, hogy a világ eltűnik,
hanem úgy, hogy az idő örökkévalósággá minősül vissza. A megpróbáló, a félszemű
azt mondja: idő és pillanat, Méhdi azt mondja: örök és jelen.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
A válaszadás minimum 3 fokú legyen, ha érdemben akar gondoskodni:
1. a legvégső
értelem és jelentés és valóság
2. a nagybetűvel
Ember
3. a kisbetűvel
ember
vonalán együtt.
Ha ez nem lehetséges, maradjon a csend!
Három fokozatú válaszadást
alkalmazzatok, és csak ha kérdeznek, akkor beszéljetek!
Először a legvégső, abszolút eredet és
cél és Egy szempontjából, szemszögéből és vonalán, másodszor a nagybetűvel
Ember, a szeretet, bölcsesség, gondoskodás, gyógyítás vonalán, harmadsorban a
profán, a szükség, a közélet vonalán! Ha a veleje mindháromban ott lesz,
valamelyiket csak megértik, és emellett mindent megkapnak.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Ami a leggyorsabb, az is csak egyszer
van ugyanabban a pontban a végtelenben... max. kétszer. ami a legnyugalmasabb,
az viszont végtelenszer. Ugyanakkor, nem mindegy, hogy random pontokban
nyugalmas, vagy az Abszolútumban... Ami random pontokban nyugodt, akkor is
mozdul, ha nem mozdul... Ami az Abszolútumban nyugalmas, az nem mozdul, hanem a
világok mozdulnak körüle... Akinek a legbensője egy az Abszolútummal,
akörül világok táncolnak... de önnön lényege nyugalom és üresség... Az Üresség
körül táncol a semmi, és a mindenség... Az Élet körül táncol a lét és
nemlét... A Világosság körül táncol a fény és sötétség... A nagy Én körül
táncol a kis én és a személytelenség... A Való körül táncol az elme és az
illúzió... Az Igazság körül táncol a jog és jogtalanság... A Örökké körül
táncol az idő és a változás... Az Egy körül táncolnak a plusz és mínusz
számok... A Jelentés körül táncol a szó és tett... Az Ige körül táncol a beszéd
és írás és rajz... A Szeretet körül táncol a bűn, a közöny és az elmulasztás...
A Szerelem körül táncol a vágy és harag... A Gondoskodás körül táncol a túlzás
és mulasztás... A Nap körül táncolnak a bolygók... Az Arany körül táncolnak az
elemek... Az Egy körül táncolnak a szellemek, a lelkek, a testek... A Valóság
körül táncol a nem tudás, a vallás, az ismeret, a tudás, a bölcsesség, a
látás... Az Azonosság körül táncol a tévedés, a közöny, a hit, a töltekezés, az
emelkedés és az emelés... Az Egyes Egy körül táncol minden világ. Ugyan, ki,
hogyan tud középre kerülni? A kintet, bentről szemlélve, megértve és szeretve. A
saját bentet az abszolút bentről szemlélve, megértve és szeretve. Az
ön-megváltást követően megeső szívvel a nagy megváltáshoz gondoskodással
visszafordulva. A felemelkedést követően a lényekért visszasüllyedve, és a
világot magunkban, magunkkal felemelve.
Ma éjjel azzal a felismeréssel ültem
fel kerek szemmel egy megfordulásnál, hogy Isten általunk éli meg a hálát...
ennek nagyon örültem és aludtam tovább.
Az járt a fejemben, hogy ez az egyik
válasz arra a kérdésre, amit az emberi nem még meg sem tud fogalmazni rendesen.
Hálásnak lenni.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Akik sokkot kapnak, hálásak tudnak
lenni; sajnos emberi zsigeri dolgok ezek. Boldogok, akik úgy is hálásak, ha
minden jó, akik gazdagságukban is együtt érzők, akik hatalmukban is gondoskodók,
akik szegénységükben is adakozók, akik bőségben sem feledkeznek meg az Istenről,
és szegénységben sem az emberről.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Mi marad nektek, amikor senkinek sem
lesz semmije? Legyen bölcsességetek, szeretetetek és az Egy! Akik állatok,
emberek, más lények előtt akarnak megállni, csak addig juthatnak vagy
elbukhatnak. Akik az Egy előtt megállnak; mindenek előtt győzedelmesek.
Jussatok a közömbösségből a félelembe, abból a vallásba, emelkedjetek a
vallásból az ismeretbe, abból a tudásba, abból a megélt bölcsességbe,
teljesedjetek a bölcsességben a szeretetbe, és a szeretetben az azonosságba.
Akik így tesznek, így lesznek minden világban, minden körülményben a legteljesebbek,
az Egy előtt is megállnak tisztességben, méltóságban.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Minden az Egy. Az Egyben van minden és
az Egy van mindenben. Aki, ami a legfinomabb első szférában is és a többi,
sűrűbb szférákban is és a legegyszerűbben is ugyanaz, az az Egyből elszármazott
Lélekszellem. A szférák az Egytől elzáródásukban sűrűsödnek. A lényeik az
Egytől elszigetelődésüktől tompulnak, felejtenek. Legyenek azonban bármilyen
süllyedtek is a lények, elsődleges teremtettek vagy teremtők vagy teremtettek
vagy sokadlagos teremtettek, előállítottak is, elkészítettek is, bennük mindnyájukban
ugyanabból az Egyből van a lélek. Legyen bármi és bárki bármennyire is anyagba
süllyedt vagy feledésbe, tompaságba ragadt létező, ha ehhez az ugyanahhoz
visszatalál és mindenét ahhoz az Egyhez idomítja, finomítja, ha
hozzátartoztatja magát, ha a világossága élő mivolta családjává engedi magát:
felszabadul. Ebben a folyamatban az első lépés a bölcsességbe emelkedés és a
szeretetté minősülés.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Nem hajlongunk angyalok, ördögök,
hatalmaskodók, vallások előtt. Nem a derekunk meghajlása a valódi meghajlás,
hanem aki előtt a szívünk hajol meg, annak a szerelmetes családja vagyunk.
Amilyenek a szívetekben vagytok, azok vagytok valójában. Akinek a szívetek
örvend, ahhoz tartoztok valójában. Nem félni kell az Egyet, mert az Egy a
szeretet, hanem minősüljetek a szívetekben szeretetté, és akkor az Egyhez
tartoztok majd Ti is, és nem csupán Ő Tihozzátok. Aki bölcsességet vesz és
szeretetben Élve gondoskodik, az Egy embereként jár a Földön. Aki szeret,
gondoskodik, csodálkozik, gyönyörködik és hálával örül, abban az Egy is
otthonra lel, és az az Egyben van otthon.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Az ember nem azonos a bűnnel. Ne az
embert kerüljétek, hanem csak a bűnét! Ne az embert marasztaljátok el, hanem a
bűnétől segítsetek megszabadulni! Ne Ti szabadítsátok meg őt a bűnétől, hanem
segítsétek abban, hogy alkalmassá lehessen arra, hogy saját maga
megszabadulhasson, ha szívből akar!
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Nem mindent az Isten teremtett. Van,
amit istenségek, más lények. De mindent az Egyből, az Atyából. Az első
átvitellel magától termett, az Egy gondolatától. A többiek már társteremtők
voltak, továbbteremtők. Az eredet az Egy, az első, az Isten-istennő, a
következő a Fiú-lány, a többiek az unokák és mindenek. Az Örökkévaló ott
húzódik a végtelen mélyén és a véges mélyén is. Ezt az Egyet keressétek,
találjátok és éljétek meg!
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
A nemesség: erényesség, bölcsesség,
szeretet, jóság, gondoskodás, örökítés, felmutatás, hagyományozás. A nemesség
nem vérvonal, hanem a lélek vonala.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Ahová a szívetek tartozik, oda
tartoztok mindenetekkel a valóságban. Ám csak bölcsességben tudhatjátok meg,
hová tartozik a szívetek.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Amiről nem tudjátok, hogy hozzátok
tartozik-e, azt engedjétek el, és hogyha úgyis hozzátok tartozik, akkor
tudhatjátok! Azonban az elengedés nem elűzés, ellökés, az összetartozás pedig
nem rabság, hanem szabadság.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Ha bennetek menny van, körülöttetek is
megszülethet. Ha mindnyájatokban menny lesz, a világotok is az lesz. A világotokat
nem a világotok rendbe tétele teheti mennyé, hanem a bensőtök mennyé tétele.
Akkor a bennetek élő Világosság szerint fajul majd a kinti világotok is.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Ember! A legalsóbb világokig zuhanj
bár, ha magadban megőrzöd a mennyet, a bölcsességet, a Világosságot, akkor az
Egyhez tartozol. Ahol megálltok aláhullásotokban, oda valók vagytok. Ám akikben
az Élet, a Világosság lakozik a bölcsességben és a szeretetben, az elengedésben
emelkedni fog, világolni fog és az otthon felé repül.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Az Egy Világosság, és Élet segít.. Az
ember azt hiszi, hogy irányíthat, és ezért eltéríti magát az Egy ösvényéről...
de az Egy ösvénye mindig tündöklő ösvény a szívben... és kétféle ember van, aki
letért róla, de vissza fog térni, és aki le sem tér róla. Népekkel már
nehezebb le-fel ugrándozni róla, rá. Amíg minden szívben az Egy a vezető,
addig rajta maradni könnyebb... vagy visszatérni rá könnyebb. Amint a szívben
nem az Egy a vezető, leugrani róla a könnyebb. Olyankor lenne szükség ember
vezetőre... aki csakis azok közül kerülhet ki, akiknek a szívében az Egy a
vezető, és akik az Egy ösvényén járnak. A valóságot hiedelmekké amortizáló
feledők kora ez. Már az azonosak korát leváltó hívők kora is gáz volt; nemhogy
ez. Itt már maximum abban is csak hisznek, hogy tényleg hisznek.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Akiben nincsen erény, akiben nincsen
otthona a Világosságnak, az ha szent étkeket eszik, akkor is az enyészet
kemencéjeként működik. Aki viszont, a szentség lakásaként létezik, egyen
bármely nép ételéből, az Élet kemencéjeként működik. Akik asztali áldást
mondanak, a jóságot hívják meg az ételeikbe, és a hála, amelyet megéltek,
szentesítette, szellemítette az étkezésüket. Hiábavaló áldozatból értelmessé
vált az áldozat. Ha a poklokat nem is tehetitek mennyekké, magatokban olyanokká
lehettek, akik a mennyekhez tartoznak.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Lelki minőségtől, szándéktól minősül a
tett. Hogyan is lenne bűn a szent szerelem, amely az abszolút jóból származik?
Az a minőség és szándék teheti bűnné, amely másokat megbántva akarja átélni
azt. Szabad szeretni, szerelmesnek lenni, de úgy illő és méltó megélni azt,
hogy ne bántson meg senkit sem a megélése. A szabadság addig terjed, amíg a
másik emberé nem sérül meg. Törekedjetek az élet dolgainak olyan módon
átélésére, hogy az áldás legyen magatok és mások életére is. A tettek,
amelyekkel a szellemet zárjátok az anyagba nem a helyes út tettei. A tettek,
amelyek nyomán az anyagot szellemítitek át, azok a helyes út tettei.
Szentesítsétek a szerelmet égivé és sosem származhat bűn belőle akkor! A tompák
szerelme minősüljön bennetek az ember szeremévé! Az ember szerelme minősüljön
bennetek az Egy szerelmévé!
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Az Élet a Világosság, a létbe, a fénybe,
a sötétbe mélyedt. A szellem, a lélektudat, az azonosság-megélés élő
bölcsessége a tudatlan tudományba veszett. A szerelmetes szeretet az érzelmekbe
tévedt. Az Abszolút Valóság, igazság tudatlansággá csökevényesedett. Az éberség
látása nézéssé alacsonyodott. A bizonyosság-önvaló vallássá korcsosult.
Emelkedjetek az elme illúzióiból a Szellem-lélekbe.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
A király nem uraság, és a nép nem a
szolgája. A király nagyapó, szülő, testvér, gyermek, unoka. A király nem
parancsol, hanem felmutat. A jó királyság az Élet és bölcsesség, Világosság
királysága. Az ilyenben a nép fel tudja tenni a helyes kérdéseket, és
mérhetetlen vággyal keresi fel ezekkel a bölcs királyt. Az ilyenben a nép
szomjazza az igazságot, és megtudakolja azt a királytól.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
A jó király nem uraság, hanem népe
nagyapja a gondoskodásban. Az igaz király nem kívánatos a hazugok igazgatta
rendszerben, mert Ő mindent megállít, míg a népnek csak egyetlen fia, lénye is
nélkülöz, és csak az utánra veszi a sokadlagos művi ügyeiket. Vigyázzanak a
hazugok, a csalók, mert az igaz király ébredésével kiszáguld alóluk a világ. Az
igazság, bölcsesség, Élet és Világosság felfénylik és hívására válaszolni fog
az igazságra szomjazók szíve. Amikor ezek a szívek együtt dobognak majd,
hozzájuk kell majd tartani a többi szívnek is.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Magatokat kell a világosba vezetnetek.
Mert a tanítások csak lebegnek, de Ti kell, hogy megismerjétek azokat! Akik
bölcsességbe jutnak, az önmegváltás útján járnak. Akik a látásban az Egy
valóval hangolódnak össze, az önmegváltást követően megeső szívvel, szeretetben
gondoskodva a nagy megváltáshoz, önmagukat adva odafordulnak. Nem avatkoznak
be, nem térítenek, nem megmondanak, nem kényszerítenek, nem zsarolnak, nem
csalnak bele semmibe senkit, és ingyen adják tovább, amit Ők is ajándékba
kaptak. Elnézik a sértéseket, mert azok az Egyig fel nem érnek. Élettel állnak
a halál előtt. Szeretettel a tudatlanság rosszindulata előtt. Bölcsességgel a
keresők előtt, gondoskodással a lények előtt. Világossággal a sötétség előtt.
Finomsággal a durvaság és sűrűség előtt. Minőséggel a mennyiség előtt.
Valósággal a képzetek előtt. Lélekkel, szellemmel az elme előtt.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Az együttérzés, a részvét, a
gondoskodás, a szeretet útján minden állapot, helyzet, módszer elfogadható,
amely méltóságunkat és mások méltóságát megőrzi. Amely nem ártó másoknak,
amelyre illik a szabadságról alkotott íratlan szabály, hogy a mi szabadságunk
addig terjed, amíg a másokét nem sértjük meg. Elfogadható minden módszer, amely
az Egy természetének elsődleges törvényeivel harmonikus, ami nem ártó nektek
sem. És mi lenne ártóbb, mint az, amely ural Titeket és nem Ti uraljátok azt.
Amíg Ti uraltok valamit és nem az Titeket, eszközül használhatjátok mások közvetett
megsegítéséhez. Nem úgy uralhattok dolgokat, hogy a dolgoknak parancsoltok,
hanem úgy, hogy magatoknak parancsoltok.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Akik azt mondják, tiltott az égre
nézés, a csillagokra tekintés, azok hátsó szándékkal arra törekednek, hogy ne
ismerjétek meg az isteni tervet. Ti az ő szívéből pattantatok ki, az égbolt
pedig a ti szívetekből. Ismerjétek meg a feketét, a fehéret és a vöröset.
Ismerjétek meg a hollót, a galambot és a pávát. Ismerjétek meg a tervet és
álljátok ki a hétpróbát.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Az Egy húzódik mindenek mélyén. Belőle
származott el a sötét víz, mely az Első Tűznek felel meg. Azután ebből
származott el a fényes tűz s ebből a föld és a levegő. Miután mindezek
szétterjedtek, az Egy Élet és Világosság köré nyüzsögve Elsődleges Törvényekké
lettek és a fajuló és tagolódó elemeket az Élet lelkében az Élet lelkével
tartották. Mindenben ott lakik az Élet. És az Életre rányüzsög a nehézség, a
sűrűség, a feledés. Amely anyagot az Élet átszellemít, élő fává lesz és eredete
felé tör. Az elemek az arany felé nemesedve, a bolygók a napjuk felé nemesedve,
az emberek az Egy felé nemesedve, az elme a lélektudat felé nemesedve, a lét az
Élet felé nemesedve, a fény a Világosság felé nemesedve, a hangok az Ige felé
nemesedve, az ismeretek a bölcsesség felé nemesedve, a mennyiség a minőség felé
nemesedve, az idők a jelen felé nemesedve a Világfa méltóságát élik.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Nem birtokolhatjuk a Földet, csak
emlőin csünghetünk, és az Egyre száll vissza, meg önmagára, amikor elmegyünk
innen. Nem birtokoljuk a világot, hanem mi vagyunk a világ, és amikor megtérünk
a Valóba, akkor a Világok Világossága.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Az Egy a Világosság. Isten a sötétséget
folyamatosan világosságra váltja. Aki maga is így cselekszik, Istennel
cselekszik. Isten az Egyből kihullott, anyagba süllyedt létezést váltja meg
újra az Egynek, az Egybe. Aki az anyagot szellemíti át, az így tesz. Aki így
tesz, Istennel teszi amit tesz. A másik, aki a szellemet süllyeszti, köti, ejti
rabul az anyagba, a nehézségbe, a sűrűségbe, a részletekbe, a számosságba, a
sokadalomba, a tompaságba; azt mondjátok Sátánnak, aki így tesz, az Ő. Aki így
tesz, vele teszi amit tesz. Az egyik Sabaoth Barbelo, a másik Jaldabaoth, ahogy
nagyanyáink mondották. Azonban valójában nincsen külön a rossz és a jó. Minden
jó a legbensőbb lényege és értelme szerint. Az egyik az Élet, a másik a
megpróbáló, az egyik a Világosság, a másik a fény. A rossz nem valóságos.
Ahhoz, hogy létezhessen, az emberek, vagy más lények tudatlan intelligenciájára
van szükség. Nem a valósághoz tartozik, az emberi intelligencia és tudatlanság
és erénytelenség frigyéből testesülhet. A szerelmetes szeretet győzheti le a
halált. Az Élet győzheti le a halált. A bölcsesség győzheti le a tudatlanságot.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Ne testben várjátok azt, akire vártok.
Krisztust, vagy Maitreyat, Mátyást, Méhdit, Mánit, Maat-fiast, az igazitokat!
Ne a neve, a teste, a vérvonala szerint várjátok őt, hanem a lélek vérvonala
szerint! Aki eljő, valóban, előbb a szívetekben jön el. Mindnyájatokéban. Ő
ismeri magát, és mindőtöket, de nem mondja. Ti mondjátok, de nem ismeritek
magatokat. Ezért Őt sem. Ahhoz, hogy
felismerjétek, a szívetekben keressétek! Nem itt és nem ott, nem ekkor
és nem akkor jön el, hanem a szívetekben. Ha a szívetekben nem ismeritek fel,
kívületek sem fogjátok.
- dobbantottam egyet sólyomcsengős
botommal -
Szt. László király. Sokan vitatják Szt.
István király lépéseit, döntéseit, amelyek arra vezettek, hogy az ősi vallásunk
nyugati kereszténységgé változott. Árulás, vagy nem árulás, sokan meghaltak
tőle, érte is. Mi történt valójában?
A világok működése: kis körök, nagy körök, pontok, egy pont – ezek a szirom-részuniverzumok
elsődleges sodrai – és bármiben, bárhonnan az Abszolútum Egy.
A kivetült, elszármazott és a teremtett
univerzumok anyagvilágainak történelme nem más, mint az emelkedő keresők
vesszőfutása a gátló megpróbálók sokadalmában.
Olyan ez mint egy aberrált csapatjáték:
a maroknyi lelket számláló, Sötétföldére ledobott, világos mezű csapatnak az a
dolga, hogy átrohanjon sokmilliárd sötétmezű között, és fehér mezét megtartva
átjusson, eljusson egészen vissza a szülő országáig. Vámpírvilágon gázolnak keresztül.
Felosztás, megosztás, vérszívás, szipolyozás, ámítás, adó, sáp, kamat, ölés,
irtás, csalás, lopás, ártás, hazugság, csábítás és ármány mindenütt. Amíg csak
egy is maradt, áll és halad a világosakból, a sötéteknek is esélyük van a
felemelkedésre. Az utolsó világos vége a sötétek vége is. Az anyagvilágok
társadalmi szerveződéseinek minősége, ébredettség-színvonala attól függ, hogy
az adott társadalomban az ébredettek, vagy a gátlók-e a dominánsak a társadalom
szervezésében. Amely korszakban az ébredettek a dominánsak, aranykorról
beszélhetünk. Ám mivel az univerzum és a Föld is szülő, tanító, nevelő
természetű, minduntalan szüli, tanítja, neveli az emberiségeket, ezért sosem
marad meg az aranykorokban, hanem a hanyatlás és virágzás köreit járja és járatja
be a neveltjeivel.
Ha a saját történelmünkre tekintünk,
láthatjuk, hogyan vették át a gátló-megpróbálók az ébredettektől a társadalom
szervezése fölötti uralmat; s ezzel hogyan hanyatlott a bolygó történelme az
aranykorból a sötétség, szenvedés, tompultság, betegség és halál korszakába.
Kiindulópont az előző iskolások bukása
és a jól vizsgázók újabb osztályba lépése. Aranykor, hanyatlás, mélypont,
vizsga, újabb aranykor… és így tovább; mert az iskolát, ugye, nem átfesteni,
vagy átépíteni, esetleg lerombolni kell, hanem sikeresen elvégezni.
Az épp kirepülők korában egyértelmű a
legkisebbek számára is: Világosság, bölcsesség, szeretet, szerelem, Élet a
közéletben is és a szellemi életben is.
Az első nézetkülönbségek korában már szükséges az első alapletétel: már nem
egyértelmű az erény az eltévelyedettek számára… már intézmény, törvény, király,
pecsét kell. A rossz modell: szívesség helyett kölcsön. A másikért élés helyett
a másikból élni. Amit adtál, visszakérni, sőt, kamatot várni. A helyes modell
ez volna: szívesség adás-fogadás. Amit adunk, add tovább, és ne vissza!
Megszületnek a „tízparancsolatok”.
A rossz kor beköszöntével a Valóságot,
erényt nem értők, nem fogadók, nem élők, és ebből adódóan gonoszkodók
távoltartására is szükség van. Egyfajta örökítő helyőrség létrehozása, s az a
körüli védőmezsgye kialakítása, a körbefertőtlenítés a feladat. Mintha az erény
szigetét kellene mindenáron fenntartani az erénytelenség betörései ellenében.
Szigetpolgár az lehet, aki erényben megtartotta magát, vagy ha elhanyatlott is,
abban ismét felzárkózott.
A rossz kor eleje és tetőzése között az erény szigetének lakossága a saját
szükségletein túl mások táplálásáért is gyűjt. Nem magának, hanem mindenkinek.
Tudja, hogy amit elraktároz, azt más, akár a szigeten kívülről származó éhezők,
szomjazók, szűkölködők élik majd fel. Tudja, hogy az erénysziget végső ostroma
és bukása egyszer megtörténik majd. Tudja, hogy alászállás következik. A király
házasodik, kiházasít, ajándékoz, szelídít, gondoskodik, és emeli, emeli, emeli az
ellene támadtak minőségét. Sosem támad, de ha kell, megvédi népét. Lovagkirály.
Nem nézi, hogy a kárhozatot vállalja a népéért… csak a népének mennyország
juthasson.
Aztán a végidő-király ideje is eljön. Ő
az erénysziget népe alászállásának gondos lebonyolítója. Természetesen
elviseli, hogy mindenki utálni fogja, és senki sem fogja megérteni… egy újabb
aranykor felsejléséig. A világ őrületének betörése elkerülhetetlen. El kell
intéznie, hogy az aranykor erénye, bölcsessége a betöréssel se vesszen el. Az utolsónak
látszó pillanatban a legtöbb, amit tehet, hogy a hirtelen, teljes pusztulást
átváltoztatja párszáz évnyi vendéglátássá. Így, mire eljön a ténylegesen
legutolsó erényes nap, a színfalak mögött, a hátsó kertekben, az
altemplomokban, a barlangokban, a titkos kamrácskákban, a költészetben, a mesék
sorai között, a tárgyak jelképeiben, a leányági leszármazottakban, a szent
szövegekben fehérló-lépésben készen is áll az átörökítésre a halál korszakán
átmentendő üzenet-csomag.
A „nagy vendéglátás” királyai már nem
határoznak. Atomról atomra fecsérelik el a maradványokat.
Ekkor viszont csodának kell történnie,
hiszen a sötétség előtt még felfénylik egyszer az Egy Világossága: megjelenik
egy rövid lét erejéig a Reményadó Király.
Ő az, aki népek fölötti gyászbeszédében
háromnapnyi tetszhalálról, és majdani feltámadásról beszél. Ő az, aki olyan
erővel fénylik fel még egyszer, hogy arra a fényességre emlékezve minden kereső
és ébredni akaró át tudja vészelni a sötétség korát… és amely fényességből
táplálkozva el tudja hozni az újabb hajnalt.
A legsötétebb korszakról szükségtelen
beszélnünk. Elég körültekintenünk. Ez az.
A minta ismétlődik. A személyes körök,
a családi, a társadalmi, a bolygóközi, a csillagvilágok nagy és legnagyobb
körei is épp így működnek. Kivetülés, visszatalálás. Megőrzés, elveszítés,
elveszés, meglelés, megkerülés. Hanyatlás, majd tanítók, próféták, királyok,
gyógyítók, költők, bölcsek… és virágzás. Minden minőség adott. Ördög az
ördögben, ördög az emberben, angyal az emberben, angyal az angyalban… minden az
Egyben, és Egy mindenben.
Az Egy Világosság felöltő-köpönyegére
embert rajzol a Nap árnyéka. Gyönyörködik.
Folytatás a szám szerint következő bejegyzésben -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése