Álamodék az éjvel

 

[...]

én
- Ma hangosan nevetve ébredtem.
Álmomban Bálint Tóth egy falusi házban, a padlódeszkán ülve egy társasjáték játékszabályait kezdte felolvasni.
Mondtam neki, hogy addig én elmegyek egy futásra, lehet fel is mászok a hegyre. Este volt, sötét, a közvilágítás már működött. Futottam a hegy felé. Közben furcsa volt, de golyóstollak voltak a járdán... egyet fel is vettem, néztem, de mondtam magamnak, most futok, és ha fel is megyek a hegyre, nem lesz jó, ha a zsebeimet telerakom tollakkal... szóval, ahogy felvettem, el is dobtam ismét a tollat. A hegynél úgy döntöttem, hogy megmászom. A mászás rendesen sokáig tartott, én végig álmodtam az egészet. A csúcs meghódításakor egy vályogfalat találtam, amin lyukat kellett ütnöm, hogy fogódzó legyen. A falon volt egy jel, és ahol a jel volt, ott vájtam ki egy részt. Átnéztem rajta, és a falon túl, a csúcson gyönyörű emberek álltak egy tűznél. Egy szépséges nő jött oda hozzám, és megfogta a kezemet, míg a többiek tovább bontották a falat, hogy átférjek rajta. Segítettek. Felértem.
A következő kép az volt, hogy már világosban visszaérek a házhoz, belépek, és Tóth ugyanúgy ott ül a padlón, és valami olyasmi mondatnál járt éppen, hogy "ez nem vonatkozik arra, ha a játékos"... stb. Ekkor elkezdtem nagyon nevetni.
- Én lefutottam egy távot, megmásztam egy hegyet, visszajöttem, és még mindig a játékszabályokat olvasod? Ennyire kib...szott bonyolult játékot, ember!
Ekkor Ő is felismerte, hogy ez nagyon muris, és a rá jellemző csendes, vagány humorral elterült a padlón, aztán együtt nevettünk, hogy tényleg, ez mekkora szar játék már...
----
Fejtegethetik:).

A jel az álomból: