Nyarat

 

[...]

Egy olyan cikkre reagálva, amelyben a nő elmondja, milyen férfiakat szeretne:

én
- annyira semmilyen, üres, ocsmondáréjjj, érzéketlen, leszarom világ van, hogy ma ezt már meg kell fogalmazni, hogy legyen valami... de akkor sem lesz... nem ettől lesz.

YX
- Ez utópia. Ilyen nincs. Ma. Vagy talán van, de ritka, mint a fehér holló. De/és abba nem kezdek bele, hogy a nők mindegyike sem feltétlenül érdemli ezt meg. Ma. És aki nagyon nem érdemli meg, az azért valahogy (mindig) kap egy fehér hollót. És szétgyalázza (magát is vele). Érthetetlen. Haggyukis.

én
- eleve azért lehetnek igénytelenek a fiúk (nem férfiak, kurvára nem) mert a lányok feladták a királylányságot,a tartást.. az igényességet...
ezt asszem már kifejtettem régebben... ha a lányok, nők kiegyenesednének... a fiúknak lovagoknak kellene lenniük ahhoz, hogy elérjék őket.
azok a lányok, akik ingyen kurvákként élnek, az egész női nemet sodorták/ják ilyen szar helyzetbe

a legutóbbi néhány fiatal nemzedék nem értette miért kell az "ósdi" népi hagyományrendszer a mindennapokban... "rabság", meg "elavult", "nyűg" - mondták... szabadok akartak lenni, és szabadosak...
most megláthatják, mi volt az értelme... most, hogy nélküle összedől a világ

YX
- Mert a lányokból görnyedő traktorvezetőt, meg gépírónőt csináltak a szocialista évek. "Büszkeséggel". Trendiség volt.

én
- bedőltek a rendszer keselyűinek... az az egész rendszer arra tett fogadalmat, hogy "a múltat végképp eltörölni, rabszolga had, indulj velünk"
egy szerves egységet darabolt fel és tett szervetlenné...
egy élő hagyományt ideologizált halottá.

benső jóság, bölcsesség, erény tudna csak kivetülni a külvilágba, hogy azt jobbá tegye...
ha az nincs, akkor jön jól a népi hagyomány, hogy ezek megléte nélkül is segítsen a világnak nem összeomlani...
ám, amikor ezt a hagyományt kivonták a képletből, a védvonal megszűnt, és a dolgok rosszra fordultak.
a fiatal emberek régen is gyengék voltak, és most is; ez természetes... de régen volt ilyen védvonal, ma már nincsen.
szabadságot akarnak, és szabadosság lesz csak...
könnyű utat akarnak, és szajhák útjává teszik...
ára van csak a dolgoknak, de értéke már nincsen...
a férfiak pedig, akik semmiért is százat kapnak, nem fáradnak adni is érte.

Amit most fogok mondani, a Keleti nők helyzetével kapcsolatos inkább.
Más "kultúra" tükrében: tessenek megnézni a menekültek szokásrendjében a nők szerepét! a nő ott nem ember, nem ülhet az asztalhoz, tisztátalan, a férfi romlásának oka... csak szolga, eltakarandó, szexrabszolga kislány korától...
a gyermekeit felügyelheti, de az apa, és az Írás nevelheti csak.
meg lehet nézni, hogy anyai nevelés nélkül milyen embereket termel ki.
empátia nuku... érzelmi sivárság. elvesség, fanatizmus... mások leigázása sima ügy, hitetlenek mehetnek a levesbe... sec perc... semmi gyengédség...
(van kivétel, ahol lopva titokban mégis volt anya-fiú kapcsolat)
a durva az, hogy ez egy körkörös folyamat.
ha nincs anya-gyermek nevelős, lelki kapcsolat, akkor olyanok lesznek a férfiak, mint náluk...
ééééés, ha olyanok a férfiak, mint náluk - meg lehet nézni - akkor a nők állatokként lesznek kezelve, és nem lesz anya-gyermek nevelős, lelki kapcsolat.
Ki, melyik fél törheti meg ezt a visszacsatolós, körkörös átkot?
Ki kezdi?
Senki?
A nők?
A férfiak?
az tudja megtörni, aki érez... a nők.
de az tudna engedni, tenni is, aki sajnos nem érez... a férfiak.
így maradtak?
így maradnak?

Az ironikus az, hogy
Keleten a nők annyira tehetetlenek, hogy azért omlik össze a világ nélkülük..
Nyugaton pedig a mindent üveggyöngyökért eltékozlás, és leszarás, és nemtörődömség miatt omlik össze a világ nélkülük.
A nőkben látom a reményt.
Ők a világ reménye. Biztatom Őket.
Abban a pillanatban, amikor a nők kiegyenesednek, és szerethetnek, és akarnak is erényesnek lenni, és bölcsnek lenni, és gondoskodni...és királynők lesznek mindannyian, a világ virágozni kezd.
Nem kell elhinni nekem, de mondom, hogy így lesz... és kívánom, hogy így legyen! Azért mondom el, mert tudniuk kell a nőknek, hogy hiszek bennük, és remélem, hogy erőt vesznek magukon egyszer.

Nem nőmozgalmakra, meg gyűlölködős nőforradalmakra gondolok, hanem benső királynőségre, amely tündökölve megmenti a világot. Átadódik anyáról gyermekre, és a gyermekek onnantól nem kegyetlenek, és fanatikusok, hanem emberségesek, és nyitottak, együtt érzők tudnak majd lenni. Aki értéket örököl a szívében, az értéket lát mindenben. Ezt az értéket az anya tudja átörökíteni. Az atyák a bölcsességet, az anyák az együttérzést, kegyelmet.
Sosem lesznek ott olyan atyák, akik bölcsességet tudnának tovább adni, ha nem lehetnek olyan anyák, akik együttérzést adhatnak tovább.

A lények megvilágosodását hogyan segíthetnénk jobban elő, mint, ha az alapfeltételeket biztosítjuk; a földi létet eleve könnyebbé tesszük. S, mi tehetné könnyebbé, mint egy jó társadalom? Jó társadalmat benső érzelmi, értelmi magasság tud előidézni. Benső bölcsesség tud kívül jó világot előidézni. Benső világosság tud a külvilágra tündökölni. Ilyen benső bölcsesség, és világosság az anyától, és az apától származhat. Hogyan legyenek olyan anyák, apák, akiktől bölcsesség, világosság származhat, ha sosem töritek meg a körkörös, visszacsatolós átkot?

Ti vagytok, akik megtörhetitek, azzal, hogy királynőkké lesztek bensőtökben.

YX
No igen. Napi 12-ben robotolva (+másik 6 óra otthon meg utazás) elég nehéz még királynősködni is...
Illetve lehet. De közös ragyogtatás kell hozzá. Ha csak a nő pakol bele: belehal.

én
- Ebbe halnak bele... és nem csak önök, hanem a bolygó. A kölcsönös ragyogtatás jogos:).
Ha királynősködnének, nem kellene napi 12-ben robotolni, plusz másik 6 óra otthon, meg utazás."ragyogtatnunk, no és ragyognunk kell..."
én elmondtam, nem kell elhinni... hanem ki kell próbálni..
ha nem próbálják ki, kipusztulunk:)

nem kell elhinni... csak elmondtam, hogy el legyen mondva.

tudom, idegesítő a tehetetlenség, meg a felelősség...
és azt is, hogy egy fecske nem csinál nyarat...
de ez van.

Mondom, ezt inkább a Keleti nők helyzetéről mondtam, de hiszem, hogy a bolygó női összefogva, és emelkedve bármilyen csodára képesek lehetnek.

Hazai viszonylatban, az oktatásban nem tudnak mindent megtanítani a gyerekeknek. Van, amire a nagyszülőknek, szülőknek kell megtanítaniuk őket. Ha nincsen a szó teljes, jó értelmében vehető anyjuk, apjuk, nagyanyjuk, nagyapjuk, aki bölcsességét, együttérzését, világnézetét megossza velük, akkor marad az oktatási rendszer, ami kevés.