Gyöngy

 

[...]

YX
- a manicheizmus szinkretizmus?

én
- Az aktuális kutató-előadók a mostani judeo-keresztény vonulatok előtti kereszténységre utalva, gyakran említik a manicheizmust. Máni apostol - ahogyan magát nevezte - tanításai azonban inkább egy hidat képeznek a valódi, legősibb, kereszténység előtti "kereszténység" és a mostani között. A manicheizmus nem a legrégibb "kereszténység". Inkább a buddhizmus, a legrégibb "kereszténység" kohéziója, kiegészítve ezzel-azzal. Erre jött aztán a judeo ráhatás, a zsinatok, szakértések, és visszaélések, érdekek kora. A valódi legősibb "kereszténység" nem a keresztre feszített Krisztusra vezethető kép miatt "keresztesség". A kereszt jelkép miatt feszítették keresztre Krisztust, és nem azért használjuk a keresztet jelképként, mert arra feszítették. Az eredeti, ősi kereszt jelkép a négy égtáj, azaz a világ, valamint a fény jelölésére volt használatos. Nem térek ki minden jelentésére. Amikor keresztet rajzolunk, és azt mondjuk, vallásunk a kereszt vallása, tulajdonképpen azt mondjuk: vállalásunk a Világosság.
A Világosság, Élet, szeretet, bölcsesség, barátság a mi hitünk, és hozzáállásunk. Gondoskodunk a világról, és gyógyítjuk azt.
Mánit a Nyugat Buddhájaként, és a Kelet Krisztusaként emlegették. Ha a világ nem a korrupciót választotta volna, akkor az Ő kereszténységgel kiteljesített buddhizmusa újabb alkalmat nyújtott volna arra, hogy általa a világ megmenthesse magát.
Így van ez cirka ötszáz évenként. A világért leszületik egy emlékeztető tanító, és a világnak inkább a korrupció kell. Eltelt újabb ötszáz év... reméljük, a világnak végre nem a korrupció lesz a választása!

MÁNI/GYÖNGY
Az alábbi írás egy http://zselenszky.blogspot.com berkein belüli saját "fordítása" Mánitól származó néhány mondatnak. Interpretálta, és jogilag kompetens: Zselenszky.
A honlapra, és rá hivatkozás feltétele mellett a szöveg szabadon terjeszthető, felhasználható.

GYÖNGY

Máni himnuszai

Mint a tengerek habjaiból a gyöngyöt, úgy emeli ki az Élő Szellem az embert az ő küzdelmeiből.

01. Máni, aki magát az Élő Jézus apostolának nevezi, így szól: Máni vagyok, Jézusnak, a Körőstenesnek apostola, az Igazság Atyjának akarata által. Általa létezem, belőle vagyok, benne van minden, és mindenben Ő van. Soha el nem fogyó Élet Ő, örök éltű, örökkévaló, végtelen, teljes, egész EGY. Az igazság, amely bennem élő, megosztatott, felmutattatott mindannak is, aki velem tartott. A békéseknek békességet osztottam, és reményteli szavakat beszéltem az örök nemzetségnek.
02. Befogadtam azt, aki igazságban tudott járni, mutattam, hogyan kell lépni a felfelé vezető csapáson.
03. Én írtam saját kezemmel e halhatatlan sorokat, és elhelyeztem bennük az érteni, tudni, látni valót. Hatalmas tetteket, nagyszabású történéseket beszéltem el. Áldásos jelek ezek, és jó hír mindahány.
04. Élő Ősten által nekem felfedett igazságot mutattam fel. Kiálltam mindenekért, mindenek elé, hogy tanúsítsam, látom is mindazt, amiről szólok: a kinyilatkoztatottakat.
05. Dicséret illeti Mánit, és szent választottait. Áldással teljes, szűzi lényegű lélek, kívánom, hogy Világosságban győzedelmeskedj! Atyánk, ki mennyei trónuson székelsz, Aki magad Világosságából áradsz a mi fényünkké, bocsásd meg eltávolodásunkat!
06. Világosság, fenség birodalma vagy, kérünk Téged, gyakorold bennünk végtelen kegyelmed!
07. Tizenkettő erő megmérhetetlen házai; korok, melyek nem múltok, csak teltek! Világosság-atya koronája vagytok!
08. Áldott Nap udvara, pirkadat, az EGY Ősten őstenségei örülnek meg jöttödre.
09. Áldottak vagytok, ti örök szépségű virágok, kiknek a Magasságos EGY a gyökeretek; Ősten gyermekei a fény szülőhonából.
10. Öreg Ősten, Örök Atya, Te Élet, és annak adója, első szeretetben megjelent Őstűz, megtörted az ellenkezőket. Igeként hatalmas tett vagy, ám megdicsőült, nyugalom is: Élő Manasz. Győző vagy Te a lázadáson.
11. Világosság és szeretet, a Föld megmentésére viselsz koronát! Győzelem!
12. Énekeljetek a dicsőségesnek, a bölcsnek, a győztesnek!
13. Hajnal szelleme, ébredő fényesség, fényőstenségek, fényapák, fenséges fejedelmek, megannyi nagy ős, a legyőzhetetlen ország lakói, valamint az öt nagyapa örömteli imát zeng most. Dicsérik a fényük forrását, a bölcsességben győzedelmest!
14. Aki tudja, hogy szereti őt a Világosság-atya, az Örök Ige, Aki maga az Igazság, a Teremtő mester, ki új kort épít, az Erő-fény árasztója, Élet-atya, Akiből Élet származik, dicsérik Őt, az áldást magát, az általunk áldottat, a bölcsességben győzedelmest!
15. A diadalmas, háromszorosan Atya, a Fény tizenkét szolgálólánya, a vezetők, a vigyázók, a kormányosok magasztalják a bölcsességben győzedelmest!
16. Dicsőség fényoszlopa, Ősképek hatalma, a szél, a víz, a tűz kerekének forgását látó angyalsereg dicséri az Egyetlent, a bölcsességben győzedelmest!
17. A tündöklő Nap, a Hold, a sok csillag, a Világosság szolgálói, a ragyogók, az értelem-fény, a Bíró, ki igazságot ítél, dicsérik a bölcsességben győzedelmest!
18. Földi és égen járó testek; csillagsereg is lantot, hárfát penget, boldogan dicséri a bölcsességben győzedelmest!
19. Hegyek, folyók, más vizek, szél lehelte pára, és a négy kozmikus test, a virág ruhájú fák, az illatozó kertek dicsérik a bölcsességben győzedelmest!
20. A Szellemtől bölcsek, az apostolok, az igazak népe, kik magukat Merkúr testének vallják, meg a Világosságot tisztelő papság dicséri a bölcsességben győzedelmest!
21. Énekeljétek, amit az angyalok! Áldjátok az Atyai Értelem fényét, a teljesség bölcsességét! Öröm fiai, a Napok Napját áldjátok; az Erőt, a Mindenható Igét, Hatalmat, dicsérjétek a bölcsességben győzedelmest!
22. Énekeljünk most mindannyian! Daloljunk Máninak, Élő Ősten emberének, e szentté lett, teljessé vált napon!
23. Örömmel eltelve tanuljuk meg a Jézus általi Élet-kinyilatkoztatást! Legyen ünnep e nap, dicsérjük mi is a bölcsességben győzedelmest!
24. Égjenek lámpásaitok, olaj legyen korsóitokban, álljatok őrt a Trón ünnepnapján az öröm vőlegénye felett! Atya jóságának fénysugarát befogadva dicsérjétek a bölcsességben győzedelmest, a Paraklétát!
25. A fény fiai, nemzetsége vagyunk. Halmozzuk el Mánit virágainkkal!
26. Örvend Jézus, a Fiú, és boldogan koronáz meg Téged, Máni! Amit Ő épített és romba döntöttek, Te helyre hoztad. Az Ő ösvényét, mit elrejtettek, te ismét leleplezted! Elpalástolt tanítását újból izzóvá szítottad! A bölcsességet előhívtad beszédeiből.
27. Igétől várandósak, felszenteltek vagyunk, dalkoszorúval ékesítjük fejét! Kik együtt énekelnek, mintha rózsát adnának kezeibe! Igazsággal ítélőnek győzelme ez, ki diadala trónusán székel. Részünkül jusson Ő, mi hívők vagyunk, és kiválasztottak!
28. Atyánk kifejezhetetlen nagyság. A Fiú a mérték fölötti türelem, tűrés. A Szent Szellem az Élet adó.
29. Atyánk öröktől rejtező, a Fiú idegen e kerekségen, a Szent Szellem a korokon átívelő út adományozója.
30. Atyánk a magát teljesen ismerő Mindenség. A Fiú a magát létre hívó Ige. A Szent Szellem a csenddel jelentést idéző, rejtett igazságot előhívó.
31. Atyánk a Mindenség, és annak Mindenható ura. A Fiú az Atya engedelmes gyermeke. A Szent Szellem a korok fényessége, világok Világossága.
32. Atyánk pecsétjele rajtunk a csenddel hallgató száj. A Fiú jele mirajtunk két kezünk nyugalma, békéje. A Szent Szellem jele bennünk a fehér szűziség.
33. Atyánk jele a Szeretetünk. A Fiú pecsétjele, hogy megismerjük a bölcsességet. A Szent Szellem pecsétje, ha teljesítjük a szeretet iránymutatását.
34. Atyánkra találtunk: csendes ajkunk jelzi. A Fiúra leltünk: békés kezeink mutatják. A Szent Szellemet találtuk: szűziségünk fehére hirdeti.
35. Nem kimondott szó alkotja birodalmadat, hanem az erő, mely által az eredeti hang fénnyé lehet.
36. Ez az erő él szívemben is, amely csupán öt szót tart magában, míg ajkam, beszédem szórengeteget fecseg.
37. Öt fa növekszik Atyánk kertjében is, öt szűzi lány közelít olajjal bő mécseseket hozva. Menyegzőjüket tartják a vőlegénnyel. Mindannak, aki hivatalos a családjába tartozni, átadja az Atya öt irányadó szavát.
38. A Szent Szellem öt erejében, ott a jó. Őt fogadja a Lélek öt szerve. Ezen öt hatalom az uralkodó elejétől fogva. Mindahány az Egyetlen Szellemből fajul.
39. EGY Ősten, és mégis: rejtett is, megnyilvánuló is, az Életig visszavezethető lét, az örök csendben nyugvó, de mégis suttogó.
40. Lantod zengesd, Lélek!
41. Énekelj a családdá lettekért, az ezzel szenteltekért!
42. Dalold: Őstenem, Életem, összetartó építőm, és eredetem, Teremtőm!
43. Mélyen bensőmben szeretem Jézusunkat, a Segítő Szüzet, valamint az építő, alkotó, tevékeny ősteni értelmet.
44. Mélyen bensőmben dicsőítem az Atyát, a Fiút, a Szent Szellemet.
45. Fáradhatatlan szívvel zengjünk a megszenteltekért!
46. Jó úton jártál, Őstenember, az Ősten-erők szeretete övez, el ne bukj!
47. Halld, egyfolytában hívnak Téged, Nem rónak fel semmit, mi volt, ha többé nem tekintesz vissza.
48. Előre nézz, s úgy visszanéz az Ősten, s eltökélt legyél, különben szenvedni fogsz!
49. A szenny kezét, lábát kötözd meg, vesd vissza a sötétnek a mocsok-lénytestet!
50. Megszépül az a galamb, amelynek szavát a fiókái hallgatják. Jó a pásztor, ki legelteti a nyáját.
51. Dicsőség Dicsősége, Fejedelme, Királya! Az Élő Tűz, Víz, Szél három hatalmának kerekét mozgatod Végtelen, Örökkévaló Mindenség-önvalódból kiindulva; mozgatod az Első Manasz arzenálját.
52. Ősteni vándor, ősképek őrizője, hordozója, ki a kerekség mélyén jársz, kezedben a teremtés felelősségének súlya.
53. Olyan Hold, mely álmot nem ismer. Olyan Nap, mely felemeli a tisztává minősültet.
54. Teljes, végtelen boldogság, győzelem! Atyja jele, pecsétje Ő: Atya arca az Ő arca.
55. Megszentelő, meggyógyító Jézus, Te Élő Lelkek megtartója: kereső vándorok ösvénye, Élet kincséhez vezető út kapuja!
56. S Te, a Teremtő szeretett leánya, Fénynek áldott, szépséges szűzisége! Gyönyörűség vagy, melytől megszégyenül mind a romlás úrhatnám népe.
57. Mánival a Paraklétával, ki Atyátok nektek is, úgy pendültök egyazon hangként, ha távol marad tőletek az aggodalom.
58. Mennyeiek, ősteni lényként már tudjátok: mindannyiunk lénye azonos a középben.
59. Kétségmentesen gondolkodjatok, békességet cselekedjetek!
60. Családdá szentelődöttek, kik ősteni törvényt kutattok, tudásotokká tegyétek még a három békességet: a törvényt, a szeretetet, a tökéletességet.
61. Kik e hárommal vannak, Őstennel valónak hívhatják őket.
62. Legyünk összhangban e hárommal, éberen, békességgel! Ki ellenként áll fel, megszégyenül tévedéseivel; megszégyenül a Szent Embert rágalmazásában.
63. Oldjuk fel a sötétség pecsétjét: a bánatot! Viseljünk Ősten-pecsétet: víg örömöt!
64. Északi szélként átjár minket Máni.
65. Ha felvonjuk horgonyunkat, Fényhaza felé vitorlázhatunk.
66. Lámpástestet szinültig töltsünk olajjal, mielőtt Atyánk megérkezik!
67. Ébren várjuk, ne aludjunk, míg át nem vitt minket Urunk!
68. Fejünkön koszorú, kezünkben a győzelem pálmaága.
69. Fényruhát öltünk, tündökölve, és menyegzői termébe lépünk.
70. A Boldogasszony Mária lelke is, és mi is mindannyian ott uralkodunk Vele.
71. Élő Víznek Forrása, általad megy végbe az Atya alkotása.
72. Korok fénylő palástja vagy, melyet magára ölt az egybetartozók családja.
73. Ország-jogar vagy, mely támaszuk.
74. Világossághon kapuja vagy, melyen abba lépnek.
75. Atya nevében áll a dicsőséged, Te soha sem hervadó fának Élet-gyümölcse!
76. Szent galamb, csőrödben háromágú ánizzsal szállsz az egekbe.
77. Áldott a megtalálód, és boldog, aki ismerőd.
78. Aki ismer, benned él, azt nem éri halál: örök Életben nyugszik mindörökkön.
79. Dicsőség, tisztelet Jézusunknak, a szentelt családunk királyának!
80. Ősten, nyugalmat áradó, Téged dicsőítelek.
81. Ősten, vetett szegletkő, Téged dicsőítelek.
82. Szegletkő, önmagával azonos.
83. Megingathatatlan alap: örökkévaló, változatlan.
84. Anyaglétű természet keresztjén az ártatlanság. Föld, anyagmélyi, legdrágább kincs.
85. Hajnal harmat-fia, Jézus: világ hős tűrője, viselője, hordozója.
86. Fák nedve, gyümölcs édese. Mennyei szem, kincset őrző. Teremtettek öröme, mindenek békessége.
87. Gyönyörűség beszélni rólad; belül-kívül, magasságban-mélységben, távolban-közelben keresni, és megtalálni Téged!
88. Rejtett, mégis megnyilvánuló; örök csendesség, mégis suttogás.
89. Nyájas néped vagyunk, engedj belépnünk kapuid során, engedj megállnunk színed előtt!
90. Megtalálja a kereső. Ad Ő a kérőnek. Megnyit a zörgetőnek.
91. Gyertek, szerelmetes testvérek, átadni magunkat az Igazság Igéje boldogságának!
92. Anyagvilágnak csak tévútjai vannak.
93. Azon ajtót nem lel, aki keres.
94. Nem lelheti Őstent, még ha keresi sem.
95. Hasában lakik az ilyennek az ura, s dicsősége: a combjai közti „szemérme”. Emésztő lángban égő oroszlánok nappal, vágyak űzte farkasok ők éjjel.
96. Nappal Napjává lesz, ki a lángot legyőzi. Éjjel Holdjává lesz, ki győzi a vágyat.
97. A Lélek Napja és Holdja távol tart fűtőn perzselő nyári meleget, ádáz, fagyot, téli hidegséget.
98. Tűzön, zsarátnokon úrrá lesz családunk; úrrá a pusztító, égető vágyon! Legyőzzük az oroszlán fejű sárkányt.
99. Tökéletes válik a nappal Napjává. Kereső válik az éjszaka Holdjává.
100. Ősten szeretete galamb módra száll alá, s Élő Birodalomként ismét megnyilvánul.
101. Galamb-minőség a Szent Szellem sajátja. Kígyó-minőség a szentségteleneké.
102. Galamb és kígyó más-más minőségek; egyik a másikkal nem él egyazon „helyen”.
103. Földi arany, ezüst a tisztultnak nem kincs. Csak a meg nem tisztult remél ezektől bármit is.
104. Ím, most nagyságot, nevet nyert a szegénység: „szent kisigényűséggé” kereszteltetett!
105. Szegénységnek, alázatnak új neve: Ősten féle, ősteni gazdagság.
106. Testvérek, alázatosak legyünk! Szeressük a kis igényűség nemeit! Test szerint szegények, Szellemben gazdagok legyünk!
107. Éljünk szerényen, másokat Szellem-gazdagítva! Éljünk semmit meg nem tartva, s ettől minden felettiként anyagot uralva!
108. Mit kezdenénk anyag-értékekkel! Őstent szeressünk helyettük! Világosságában a valódi érték, valós hatalom! Tudásával jár a bölcsességünk.
109. Lássátok, eljött a mindenkit gyógyító! Érti a dolgát.
110. Elénk tárta legértékesebb gyógyírjait, és így szólt: „Aki gyógyulna, magát gyógyítsa meg!”
111. Fürkésszétek ki sorban a szereit! Csak általa létezhet valós egészülés! Semelyik beteget sem küldi el, senki sebzettel nem gúnyolódik.
112. Ő Az, Aki mestere dolgának. Szelíden becéző. Szabaddá feltárja sebeinket, és enyhülést adó írral kezel.
113. Pirkadat: hogy feltár, és megtisztít. Nappal: hogy kiéget, s megenyhít.
114. Mi feltáró: a gyengédsége; ne rejtsük előle bajunkat!
115. Ne adjunk alkalmat, helyet a bajnak rejtőzködni, nehogy ronthasson az új ember bennünk várakozó, nagy, szépséges képén!
116. Hagyjuk, hogy Ő hozzon egészülést, Aki meggyógyítja sebeinket!
117. Minden vétket töröljön el rajtunk, és a hegeket is, melyek lelkünkön varasodnak!
118. Világ Világossága, Izzó, tégy izzóvá engem is!
119. Összes kor koronája! Fény-anya virága! Szeretők mécsese!
120. Építők szilárd rendje. Vezérek ereje, öt fiuk hatalma. Nyilas nyila vagy!
121. Tündöklő gyönyörűség. Tökéletesség Ikre. Bölcsesség háttársa. Gondolat Világos Atyja vagy!
122. A Mindenség középponti tudatossága.
123. Fényadó értelme, kitartó türelme vagy!
124. Tökéletesek tökéletessége, látók bölcsessége, szerető szeretete, hívő hite vagy!
125. Gondolat teljessége, ősteni határozó vagy!
126. A Megvilágosító tana vagy. Annak Világosságig vivő lépcsői. Jóság kincstára. Megmentés hajója. Szent bárka szent terhe, rakománya vagy!
127. Áldott ihlet vagy, s a méltókra szálló könyörület!
128. Tiéd a dicsőség: Megtartó!
129. Világosság-szellem, gyere, hordozz körül engem, míg végig éneklem az Ember Fiának dalait!
130. Parakléta-fiak! Zenével dicsérjük az Ő bölcsességét!
131. Keserű gyökeret levágó, kétélű kard vagy! – daloljuk!
132. Tisztaság kezében az ellent meggyőző eszköz vagy!
133. A Harcos-ős hajója vagy, ez által elfogható minden kalóz!
134. A Bajnok-ős fegyvere vagy: általad emelkedhető felül az ellenségeskedők hada!
135. Áradó Világosság Szeme vagy! Könnycseppeket hullatsz, míg az összes gonoszság le nem süti az övét!
136. Testvér, a Tökéletes Ember egyenesen megáll a Világegyetem középpontjában, hogy benne élhess, és koronádat elnyerd.
137. Az öt megszentelt testrész az anyagi fölébe ér, hogy ne szenvedjen többet a szíved, hogy levethesd a vétkekkel járó terheket.
138. Az Igaz hozza a megvilágosodást. Az Üdvözítő gyógyírja: minden sebed orvosolja.
139. A bölcsesség tana rád teríti köpönyegét. Lépj át örömben a Világosság országába!
140. Eljön az Élők Honának hírnöke, hogy tündöklésével, erejével felül kerekedjen a deviáns anyagon.
141. Emiatt áll ki Ő Atyja erejében, s az egész lázadáson győzedelmeskedik. Önhittséget oszlat el, leszaggatja homlokunk ékítő földi drágaköveit. Zsarnokság nyűgözője lesz, megtöri államaik hatalmaskodását. Tűz kútjaiba veti a rosszat, és lefedi azokat, betemeti. Kioltja eztán a járatok parazsát, hogy még füstjük se szálljon ide vissza.
142. A magával hozott Világosság a helyére áll végül. Megtartja az igazakat, bezárja a kínhon kapuját, és elállja a sötét hatások útjait.
143. Elkobozza a téves őstenképek csónakjait. Szennyfolyamok gátjaként kiáll, s a tiszta vizet kimenti belőlük. Kihúzza a sötétség gyökereit, és eldobja magától a nagy messzeségen túlra. Megárasztja az Élet-tengert, és arra engedi hű családja vitorlásait. Arra engedi a Merkúr-emberek hajóit, kik a megtisztult létezőket a Magasságba emelik. A sebesülteket ellátja, a szunnyadókat felébreszti. Emlékezést ad a feledőknek. Világot gyújt az igazak szemében, hogy a láthassák Fényhonunkat, odafent.
144. Haza hívja a külhonba sodródottakat; útmutató lámpása a sötétben kutatóknak. Élők Atyja által adott ösvényt tesz eléjük. Királyi csapáson egyengeti lépteiket, amely a Béke Országába, felfelé vezet. Az igazak eme királyi úton lépdelnek, s így a Fényhaza benső Világosságába hazatalálnak.
145. Ott ragyogó tisztaság-ruhát öltenek, s homlokukra égi ékkövet helyeznek. Ennek tündöklése angyalokhoz hasonlatossá teszi mindannyiukat.
146. A Fényszülött, kit az Atya küldött, elülteti az emberek számára az Élet Fáját. Szeretteit magához hívva így beszél: „Eztán mindig válogassátok a magot, tisztogassátok, s ami belőlük kikel, azt gondozzátok! S ha majd beérik a termésük, a gyümölcsöt a hajóra vigyétek!”
147. Ahogyan itt elbeszéltem nektek, olyan módon kerül majd lelketek a Fényhajóra.
148. Háttársad legyen himnusz, zene is, így szeretnek majd, ha hárfádon, oudodon játszol.
149. A Szeretett Fiúnak játssz a hárfán, az Élet Fejedelmének ajánld játékodat! Játssz az Élő Éternek, a Korok Korának!
150. Zenélj a Fényhonnak, Világosság-országnak, énekelj az Életfának! A megszentelt tannak lantját pengesd, a feltámadás hangszerén zengesd zenédet!
151. A szentesült szív hangjára, lantod zengésére, szélesre tárul, s vár az országkapu! Készen a menyegzői vacsora.
152. Ha himnusz, és hangszer lesznek a barátaid, körülölelnek a zenéjükkel.

153. Az Első Nap a mi Urunk: az Atya, az Első Ember, az Igaz, a Manasz.
154. Az ősember alászállt, és sötétbe süllyedt. Az Élő Szellem Ereje érte elküldetett, s felemelte őt.
155. Az ősember felemelésével egyetemben az Élet-úr, és a Hatalom-szellem mindent rendbe hozott. Helyükre tették a teremtményeket, a Világokat; felsőbbeket, alsóbbakat egyaránt.
156. Küldött érkezett, Nap-hajón szállt, megdicsőült alakban mutatkozva tisztította a fényt Világossággá.
157. Az ég fölötti mennyben jár majd az anyagi Világ végezetéig; míg a nagy tűz el nem éget mindent. Akkor emelkedik fel, világlik elő a Világosság Legvégső Valója, annak Legtisztább Képe.
158. Szent Szellem, ó, ki győzelmes vagy az anyag felett, légy kegyelemmel felém, és tégy ugyanígy a tudatommal is!
Új emberré szeretnék válni; a Te népedhez tartozni vágyom!
159. Ígért kegyelem-ajándékaidat veszem, így lesz győzelmem nekem is a Te Örök Királyságodban.
160. Világnak Világa, Atya szent virága: Jézus! Virágok virága… Te adattál legeslegnemesebb ajándékul; Te, a tökéletes ember, mint fénylő oszlop, feltámadása mindazoknak, kik a testet átszellemítik, és győzelmüket veszik azon!
161. Te vagy, akitől küzdeni indultam el az úton, s az is, ki felém nyújtja segítő jobbját. Te vagy, ki sosem változó fényességgel vezetsz, mert előttem Te jársz… s az is Te vagy, ki a végső küzdelemben győzedelmes leszel.
162. A mennyei had is Terád tekint fel, minden nemzetség Téged hív magához. Te vagy a bölcsességeken a pecsét, s Mária lelkének győzelme is!
163. Az Élő Szellem hasonlatos egy nagy harcoshoz, aki kiszabadítja a fogva tartott király-fiat.
164. A hús börtönéből megszabadíttattál, minden ellenség fölötti koronát nyertél. A krisztusság Világos Valósága örökkön részeddé lett.
165. Világosság Honába ekképp; győzőként lépj át! Örvendj, szent angyalok sorába álló! Pecsétjük terajtad sugárzón makulátlan-tiszta.
166. Gyönyörködő ujjongással csordultig telten szemléled ősteni testvéreid, kikkel örökké élsz most már a Világos-Országban.
167. A test zsarnokságát magad mögött hagyva, sólyom madárként emelkedtél az őstenek éterébe, magasra.
168. Lélek-csapdától; holtak poklától szabadultál meg. Nem szorít rá semmi, hogy sötét korok köreinek szolgája légy.
169. A betegség-köntöst földre levetetted, megtapostad a kevélységet, s önteltséget.
170. A lélekölő vágy gyilkos nyilai nem értek Téged, Te, kin sosem volt sötét folt. Tüzes szörnyek alázója vagy, ki miatt a félelem folyama is megáll.
171. –
172. Elhívtak Téged; angyalokkal élni… hiszen nincs dolgod a Hádésszal, a halál világával többé.
173. Ott lakozol, hol nem ismeretes a szomj, a forróság, az éhség, sem a fagy.
Látják az őstenségek, ha érdemes vagy az Egy paradicsomára, és bátorítanak az ujjongásban. Légy dicsőítője a mindenség Legmagasabbjának!
174. Ó, Máni, győztél, s mindazokat is diadalhoz segítetted, kik az Őstevő felé igyekvő küzdelmükben mutatkoztak meg. Győzelmedből osztottál híveidnek, a választottaknak, és ajánlottad azt Mária lelkének.
175. Ragyogj, lélek! Emelkedj fel az idők elején hátra hagyott istenségek közé! Nagy öröm lesz az arcán az előtted megállónak! Csodacseppű harmattal fürdet majd Téged. Lábaidat igaz ösvényre emeli. Ő az, ki fényszárnyakkal áld meg, mintha lég-úr sólyom lennél, tündöklő éterben siklasz majd magasan.
176. Léthossznyit lépdeltem, álltam jobbra, balra, alászálltam odafentről. Nem hagytam, hogy ellenségeim kioltsák lámpásom világosát. Vég nélkül nagy versenybe álltam magam is, hol ritka, hogy van, ki győzedelmes. Én jó véghez értem azonban e megmérettetésben; célba értem, én a győztes. Ujjongva, dalolva térek otthonomba vissza. Ó, ím, készen állok; leválok a halál-testről.
177. Jézus, mint folyó áradt a világra, s nevével vájt medret abba. Az igazsággal ásta ki azt, és a bölcsességgel mélyítette. S az általa sodort kavicsok, és folyama cseppjei, mint Libanon számtalan gyermeke. Mindahány csepp az Ő folyamából a Világosságnak ősforrása. Három bárka futott ki e próbatétel-folyón: az első tömötten, a második félig utasokkal, s üresen a harmadik.
178. A megtömött hajónak semmi gondja sem lehet az útján. A félig rakott, útja felénél zátonyra fut. Az üres bárka messze elmarad, s ha vámszedők elérik, jaj annak. Kérnek tőle, és semmit sem ad majd, mert semmit se tettek rá rakományként. Visszavetik azt útja elejére, és elszenvedi a halandók minden jussát.
Neki is jutott a nagy hívásból, ám nem értett a jó szóból.
179. Kérjétek az építőket, jöjjenek, építsenek! Eljött az időnk; az alapok állnak mibennünk. Aki tiszta ez építkezéshez, aranyat adományoz. Ki mértékletes hozzá, ezüstöt ad. Ki csak éneket, imát adhat hozzá, lám, ő adja a legdrágább drágaköveket! Látatlanul ne adjatok téglát; pelyvát, salakot tűzre vessetek! Korhadt fából ne rakjatok falat, s belülre tegyétek a kereszt-jelet! Ne kívülre tegyétek azt, mert tolvajok járnak ott, ahol sötétben szokás az építkezés!
180. Az éjszaka adja az anyagot, a nappal a tudatos éberséget. Csak nappal épített házban lakjatok, maradjatok! S, ha házépítés mellett döntöttetek, a jó mértékkel mérjetek ki mindent! E mérték nélkül ferdévé lesz a ház. Az épület a Szent Törvény. A mérték az egyetlen elvárás. Ne légy részeg, ne légy tompa, alvó; alá ne hullj a tetőről! Emeletet emeletre húzva munkálkodjatok, és tetőt is tegyetek fel korona képpen! A felépült ház a gnózis, az Atya szeretete annak teteje. Dicsőség, tisztelet a Megváltónak; Ő a megingathatatlan alap!
181. Ó, Lélek! Ébredj önmagadra, s emlékezz megélt eonjaidra! Honnan származol? A magasságból jöttél, s idegenként vagy itt. Vendég vagy a Földön, az emberek között. Valós Atya-anyád a legfelsőbb szférában él, s ott vannak igazi testvéreid. Ott áll valódi otthonod, és boldogságod sátra. Küzdő vagy, s bárány vagy, mely pusztában kószál. Atyád a jó pásztor, ki keres, kémlel, vár. Ó, Lélek, emlékezz megélt eonjaidra!
182. A káprázat lakhelyén, itt, emeld a tekinteted; mert démonok, csapdák, rablók rabtársaid! Ne feledd el valós önmagad, emlékezz, mert rád tör majd mindahány, ők, és a holtak birodalmának vadászai. Elfognak, mint a madarász a szálldosó madárkát, eltörik szárnyaid, ne térhess haza, meg ne leld hazádat. Nézz magasra, Lélek, térj haza valós lakhelyedre! Világosság gyermekeként jöttél a sötétbe, s Világosság gyermeke is maradsz öröktől, örökké.

183. Türelemmel viseljétek az üldöztetést, és álljatok ellen a kísértésnek, mert ezek mind eljönnek rátok!
184. Pallérozzátok magatokat a parancsaim szerint, hogy a harcban erősek lehessetek! Így menekülhettek meg a Második Haláltól, a reménytelenség fogságából.
185. Nem láttok így szörnyű véget, amely a hazugok, és a káromlók sorsa; kik látták az Igazságot, de szemüket elfordították.
186. Ők a bűnhődéssel laknak majd együtt, hol az Élet-Nap sosem virrad fel. A Világosság arca onnantól rejtve lesz előlük; nem láthatják meg.
187. Elvétetik tőlük a levegő, a szél, nem vesznek többé éltető lélegzetet. A víz, a harmat is elvétetik, így ezeket soha sem ízlelhetik.
188. Végső elmúlás vár a tagadókra, és üdvösség az újonnan lett szabadokra.
189. A ragyogó Világosság-atyám a dicsőséges
190. adott életet a fény eonjainak a saját örömére. Így keltette a múlhatatlan, romolhatatlan béke-eonokat is.
200. Felei-fiait ebbe a fénybe bocsájtotta.
201. Élettereket alapított, múlhatatlan, Élő Ősképeket lehelt a terekbe. Mindenre szálló permetű életpárákat-fellegeket hívott.
202. Szent izzást igézett, aztán lángot lobbantott.
203. Étereket ébresztett, majd szelet, és élet-lélegzetet.
204. Szent hegyek vonulatait intette elő, hullámaikból a gyökérerő tört az egekbe.

Folytatása várható, ha soros teendőim engednek majd tovább interpretálgatni...