Portréfilm

 

[...]

Kisbetűvel nap - Zselenszky portré-rövidfilm (megjelenés 2016. 09. 28. - a Hold az Oroszlán szívében)

A filmben elhangzó gondolatok:

Nem vagyok egy matyóhímzés. Az esti imám eleje a gyengeségemért a bocs', aztán jön a hála, majd segítségkérés, hogy valami módon sikerüljön gyógyítani a világot... és a vége jókívánság. Ja, és ismer vallás-független imát? Na, Ön előtt az ember, aki ilyet tol. Egy könyvem így kezdődik, idézem: " Elmondom, mert nincs itt más, hanem Méhdi van itt. Kívántam, hogy más legyen itt, aki nálam jobb ember, és szebben, jobban mondhatja, de nem jött, és csak én vagyok! Kívánom, hogy jöjjön ilyen ember, de, amíg nem jön, én vállalom, hogy elmondom."
Kívánom, hogy jöjjön.
Addig adom az Éghez az arcom. Kell egy arc a dödögés mögé, különben a lovat a vájúhoz hiába, ugye. Tessék! Zselenszky vagyok. Nem kell alakoskodni, út felett lebegni, illatosat böfögni ahhoz, hogy a magasságok feletti mélységbe láthassunk! Elég felfedezni magunkban a mindenkiben ugyanolyan isteni szikrát, és hűnek akarni maradni hozzá. Húsz éve járom a kocsmák, bisztrók, borozók pincéit, hogy szívjam a füstöt, igyam a szeszt azokkal, akiket nem szeret más... de nekem a barátaim, a szeretteim! Kevesen aggódnak azokért, akiket a föld alá engednek szabadon! A rock n' roll nem egy tánc, ugye!

Vallások?
Közülük egy a tudomány is. Megtanították az embert az egyszerűség helyett a bonyolításra, a csodálkozás helyett az ítélkezésre. A valóság látása helyett a mérésre, a jelentéssel megélés helyett a szavakkal szólásra, a teljesség, végtelenség, örökkévalóság helyett az időre, a számosságra. A mérték helyett a sokra, a minőség helyett a mennyiségre, az egészség helyett a birtoklásra… a bölcsesség helyett az ismeretre, a szeretet helyett az üzletre, az adakozás helyett a kamatra. Megtanították a szívben élő valós égbolt látása helyett az asztrológiára, asztronómiára, az Egy helyett a sokadalomra, az erények helyett a megfejtésre. Elhitették velünk, hogy a nyugalomért gondolkodni kell, hogy a békéért háborúzni kell, hogy a megoldáshoz győzni kell… a természet felett, a többiek felett, és véletlenül sem önmagunk felett. Eredendő Világosságunkról fénnyel terelték el a figyelmünket, lelki-szellemi ébredettségünkből rávettek az elme útvesztőibe süllyedésre. Rávettek. Nem nyúltak hozzánk: mi engedtünk Nekik; és azóta is mi engedünk. A közönyből vallásra ébredtünk, abból hitre, abból tudásra, abból pedig bölcsességre lenne ildomos... bölcsességről látásra, és látásról teljességre.
Figyeljen... egy vallás elvileg spirituális; lélekhez közeli. A lélekben ott a béke. Akik közel vannak hozzá, azok nem ölik egymást, nem háborúznak, nem üzletelnek. Mocskolódni, bankszámla-számot kitenni nem valami spirituális. Jó, a legalján, ahol vagyok, volt, hogy én is kiabáltam részegen, hajnalban, öt macho tequila után, amikor az igazságérzetem három háztömbnyi volt... de én nem lettem megválasztva, megbízva népek által, hogy képviseljem a vallást, meg az etalon, zsír alapelveket. Ezek, meg... megválasztva ilyen csalók. Kisbetűvel vagyok nap. A kocsmák, konyhák, melóhelyek, lakónegyedek népéért jöttem. Ha rám lenne bízva az Ég Földön járása, és a Föld Égben járása, azt mondanám, építsünk a gyengeségeinkre, és legyünk barátok. Gyengeségre már lehet építeni, az valami; a "nagy vezető vagyok" lufikban semmi sincsen. Semmi. Rettegnek, hogy kiderül, ezért súlyos dolgokról kiabálnak, hogy az emberek szemében kiérdemeljék a fizetésüket. Isten meg, "fogja a fejét".
Kedvesek! A harc a lelkükért folyik; ne adják!

Tudta, van olyan, hogy agnosztikusság? Amikor sok milliárd ember hinni akar, de nem tud. Nem tud, mert megcsalták, akik az Isten önjelölt képviselőiként tetszelegnek, és lejáratják Őt ezek előtt a kedvesek előtt. Ők, meg azt hiszik, hogy az Egyben csalódtak, miközben nem benne. Róluk nem gondoskodik senki. Maximum beolvasztani, becsalogatni, ki-, és felhasználni, megfejni akarja Őket minden ilyen intézmény. Én jutottam nekik. Nem sok, de remélem, nem is kevés!

Ezért alkotok, élek. Bele is halok majd! Saját választás. Azt mondom, az ember legyen tisztában azzal, hogy elfogyasztásra kerül végül. A dolgok megtörténnek; nem dönthetjük el mik ezek, és mikor jönnek, de azt eldönthetjük, hogyan állunk meg bennük! Az életellenes minőségekkel tartunk-e, vagy az Élettel, Világossággal, szeretettel, bölcsességgel! Az elme tébolyával tartunk-e, vagy a lélek valóságával? Egymásból élünk-e, vagy egymásért? Egymástól csaljuk-e ki az erőt, vagy képesek vagyunk-e közvetlenül az Égtől elfogadni? Az önmegváltást követően, megeső szívvel odafordulunk-e a nagy megváltáshoz segítségül?
Hölgyeim, uraim? Megtiszteltetés volt Önökkel szolgálni! Elfogyasztásra kerülünk! Egyet azonban senki sem vehet el tőlünk: a döntést, hogy olaszosan akar felszolgálódni, vagy magyarosan!

Kérem, itt már mindenkinek rég tudnia kellene, hogy nem népek, nem emberek ütköznek egymással, hanem létprogramok. A mellérendelő az alárendelővel, az egymásból élő az egymásért élővel. A hétpróba adott; minden próbát a bölcsesség, és a szeretet által állhatjuk ki, ám, készülhetnek, hogy nem minden próbát azzal állnak ki, ha nyernek! Van olyan, amit azzal állhatnak ki, ha veszíteni képesek... másokért.
Azt is tudniuk kellene, hogy illúzió a balra, és jobbra irány; csak amerre bölcsek vezetnek szeretettel, arra van út, és nincs más irány, csak a fölfelé, vagy a lefelé! Válasszák a fölfelét!
A fölfelé: a befelé, a lélekhez tartó irány.

A költészet állapot a küszöb az elme tébolyából a lélek valóságára eszmélés útján. Az agy csak eddig vihet, innentől a szív veszi át... és a szívtől a lélek.
A költészet állapot is és poszt is, és privilégium is. A vers csak melléktermék. A legújabb kori, frissen bejött szerepkör egy bizalmi szerepkör. Ez a kiüresedett, darabszámban mérő korszak nélkülözni kénytelen a régi idők prófétáit, királyait, tanítóit, igaz papjait. A költők maradtak nekünk. Hozzájuk fordulhatunk, Ők ki mernek mondani olyat is, amiért a hivatalban lévőket már elbocsájtják. Ők legálisan lehetnek csodabogarak; benézhetnek a függöny mögé, és ha elmondják, hogy mit láttak ott, nem nézik hülyének Őket. Legyintenek rájuk; mondván: "áhh, költő"!
Képesek vallás-függetlenül beszélni olyan dolgokról, amikről max. a vallás mert mondani bármit is.
Egyesítsék magukban a bolygókat Nappá, az elemeket arannyá, a minőségeket Eggyé! Gondoskodni, és szeretni a legnagyobb metál! Akik még nem látják, látni fogják!

Na, ne féljenek! Elrejtettünk pár megoldást a versekben, dalokban, könyvekben. Jó utat! Tengerbe, műsztészek!