Sakk

 

[...]

XYX
- "Nathaniel Messenger, hedonista örvendek
Azélőtt égi lény most egy ember a sok közül..."

én
- A Lefejtő 0.0. adását nézem... épp:)
megérezte kend? :))
mivel azt mondták XYXYY-nal, hogy ne tegyem fel tyúbra... most egy azt pótló portréfilmet vagyok kénytelen készíttetni épp:))
mostanában... amiben ugyanazt fogom elmondani összeszedettebben...
de, megnéztem most a felvételt, és bár 3 órás, és kicsit lassú... de végig mosolyoghattam, mert jó lett...
benne van sok értékes üzenet, és Önök is arany fejek voltak akkor is... máár.
37 éves voltam... Erzsébeten laktunk... és a hátamon lyukas a póló...:)))) ls KOzelt iszunk...

XY
- Nem tudom, ki olvasta Stefan Zweig Sakknovelláját (nekem kötelező olvasmány volt). Kísértetiesen visszaköszön a szakmai és emberi mindennapokban valamint világpolitikai történésekben, de analógia az ótestamentumi próféciákhoz is. A főhős a regény csúcspontján, miként bármilyen mezei próféta is, már a játék közepén türelmetlenül benyögi a mattot, mindenki megrökönyödésére érthetetlenül a vizionált mezőre rakja a bábuját, és természetesen elveszti a játszmát a protokoll és a játékszabály értelmében, amit pedig valójában a végsőkig átlátott, mert számára kiszámítható volt. Az ellenlábas sunyi módon, felsőbbrendűséget mímelve learatja a babérokat az "őrülttel" szemben, pedig tudja pontosan, veszített. A közönség mégis őt ünnepli...

én
- Az életem... amely folyamatosan erről szólt...
"még ne... még ne... várj még... nem jött el az ideje..." - gondolták az angyalok. Én a fióknak írtam könyveket... és senki sem hallotta meg a dalaimat... :) Meghallgatták, de csak kevesen HALLOTTák...
Hálával tartozom szerencsétlen angyaloknak, akik őrületesen sok munkával tudtak csak elrejteni... és óvni... hogy életben tartsanak, mire előjöhetnék.